Erostyak Janos a Fizika Alapjai

ALAPVETŐ FIZIKAI ÁLLANDÓK

A mennyiség

neve jele közelítő értéke

Atomi tömegállandó (atomi tömegegység) 1,66 lO"27 kg

Avogadro-állandó 6,02 10231/mol

Bohr-magneton _Hb 9,27 -10"24 A-m2

Bohr-sugár _«0 5,29-10-'1 m

Boltzmann-állandó k 1,38-10 23 J/K

Elektromágneses hullám (fény)

terjedési sebessége vákuumban c 3 1 0 8 m/s

Elemi (elektromos) töltés e 1,6-10-19 C

Faraday-állandó F 9,65-104 C/mol

Gravitációs állandó G 6,67 lO"11 N m2/kg2

Moláris gázállandó R 8,31 J/(mol K)

Moláris térfogat

(ideális gáz normál állapotban) _{vr m,0} 2,24-1 0 2 nrVmol

Mag-magneton 5,05 10 27 A m2

Nehézségi gyorsulás (Földön) _S 9,81 m/s2

Nyugalmi elektrontömeg _"h 9,11-10 31 kg

Nyugalmi neutrontömeg 1,67-lO'27 kg

Nyugalmi protontömeg _™P 1,67-1 0 27 kg

Planck-allandó h 6,63-10 34 J s

Rydberg-állandó (H-atomra) 1,10-107 l/m

Stefan-BoItzmann-állandó O 5,67-10^ W/(m2 K4)

Vákuum permeabilitása _V* 1.26 10“6 V -s/(A m )

Vákuum permittivitása 8,85 • 10~12 C2/(N • m2)

SI-PREFIXUMOK

deka- hekto- kilo- mega- g'ga- tera- peta-

A FIZIKA ALAPTÖRVÉNYÉI

b) II. főtétel (nyílt folyamatokra): AS > ^

3. Elektromágnességtan a) Maxwell-törvények: ^ y Q E -AA = — —, ha AA —»0 felület zárt w—, Ad) V E • As = ---, ha As —» 0 és At —> 0 ^ g At zárt ^ B • AA = 0, ha AA —> 0 felület zárt

E B A

s

X

Aí , ha As —»Oés Aí —»0 b) Elektromágneses erőtörvény:

F =<2E + (2vxB 4. Relativitáselmélet

a) A tömeg és az energia ekvivalenciája: E = m c 2 5. Kvantummechanika Schrödinger-egyenlet: 2 m b) A relativisztikus tömeg: m = m.. V l - ( v / c ) 2

A FIZIKA ALAPJAI

T a s n á d i P é t e r - S k r a p i t s L a j o s - B é r c e s G y ö r g y

Klasszikus mechanika

LlTZ JÓZSEF

Termodinamika és molekuláris fizika

LlTZ JÓZSEF

Elektromágnességtan

EROSTYÁK JÁNOS

Fénytan és relativitáselmélet

p i n t é r F e r e n c - K l e b n i c z k i J ó z s e f

Atomhéj fizika

R a ic s P é t e r - S ü k ö s d C s a b a

Atommag- és részecskefizika

TARTALOM

Előszó ... 13

Bevezetés 1. § A fizikáról á lta lá b a n ... 15

I. KLASSZIKUS MECHANIKA I. A) Az anyagi pont m echanikája I. A) 1. Az anyagi pont k in e m a tik á ja ...24

2. § A mozgások leírása, vonatkoztatási re n d szer... 24

3. § Egyenes vonalú m o zg áso k ... 26

4. § H arm onikus rezgőmozgás. Párhuzam os rezgések ö s sz e té te le ... 33

5. § A sebesség és a gyorsulás általános fogalm a... 38

6. § G örbe vonalú m ozgások...40

7. § M erőleges rezgések összetétele...45

I. A) 2. Az anyagi pont d in a m ik á ja ... 48

8. § N ew ton-törvények... 48

9. § Az erőtörvények és a m ozgásegyenlet... 54

10. § A dinam ika alaptörvényének alk alm azása... 56

11. § A m unkatétel... 58

12. § Periodikus mozgások dinamikai le ír á s a ... 66

13. § Csillapodó r e z g é s e k ...69

14. § A p e r d ü le tté te l... 71

15. § A gravitációs e rő té r...74

16. § Mozgás gravitációs e r ő té r b e n ...81

6 Tartalom

I. B) A pontrendszerek m echanikája

I. B) 1. A p ontrendszer m ozgására vonatkozó általános tételek... 91

18. § A z im pulzustétel és a tö m egközép po nt-tétel...91

19. § A p e r d ü le tté te l...94

20. § A m u n k atétel... 97

I. B) 2. Speciális pontrendszerek m o zg ása... 98

21. § Ü tk ö z é s e k ... 98

22. § R akétam ozgás... 103

23. § Csatolt rezgések...105

I. C) A merev test m echanikája I. C) 1. Á ltalános le ír á s ...106

24. § A merev test k in em atik ája...106

25. § A merev test egyensúlya... 111

I. C) 2. A merev test speciális m o z g á sa ...121

26. § A merev test forgása rögzített tengely körül...121

27. § A merev test síkmozgásának dinamikai le írá s a ... 126

28. § Pörgettyűm ozgás...128

I. D) A deform álható testek m echanikája I. D) 1. R ugalm as alakváltozások...135

29. § Egyszerű rugalmas alakváltozások...135

30. § Ö sszetett rugalmas alak v álto záso k ...140

31. § A szilárdtestek sze rk ezetérő l... 145

I. D) 2. Nyugvó folyadékok és gázok m echanikája (Hidro- és ae ro sz ta tik a )... 148

32. § Nyugvó folyadékok m echanikája (H id ro sz tatik a)... 148

33. § M olekuláris erők folyadékokban... 154

34. § Nyugvó gázok m echanikája (A e ro s z ta tik a )...159

I. D) 3. Folyadékok és gázok áram lása (Hidro- és aero d in am ik a)... 162

35. § Ideális folyadékok áram lása...162

36. § Súrlódó folyadékok áram lása... 168

37. § A folyadékok és óriásmolekulájú anyagok szerkezete...175

I. D) 4. A h u llám m o zg ás...177

38. § A hullámok le ír á s a ... 177

39. § A hullám ok energiaviszonyai... 190

Tartalom 7 II. TERMODINAMIKA ÉS MOLEKULÁRIS FIZIKA

II. A) Hőm érséklet és hőtágulás

41. § A h ő m érsék let... 202

42. § Szilárd testek és folyadékok h ő tá g u lá s a ...205

43. § G ázok h ő tá g u lá sa ... 208

II. B) M olekuláris fizika 44. § Az anyagok atom os s z e rk e z e te ... 216

45. § Kémiai (korpuszkuláris) anyagtranszport... 217

46. § Ülepedési (szedimentációs) je le n s é g e k ... 221

47. § Kinetikus g á z e lm é le t... ... 223

48. § Az ekvipartíciótétel ... 228

II. C) A term odinam ika első főtétele és néhány következménye 49. § Term odinam ikai alapfogalm ak... 232

50. § A term odinam ika első f ő t é t e le ...234

51. § Term ikusenergia-transzport... 241

52. § Kondenzált anyagok és gázok h ő k ap acitásai... 244

53. § Az első főtétel alkalmazása ideális gázok nyílt fo ly a m a ta ira... 250

II. O) A term odinam ika m ásodik főtétele és az entrópia 54. § A reverzibilis Carnot-féle k örfolyam at...255

55. § A reverzibilis folyam atok és az en tró p ia ... 260

56. § Az irreverzíbilis folyamatok és a term odinam ika m ásodik fő té te le . . . . 262

57. § Az irreverzíbilis folyam atok és az en tró p ia... 266

58. § Term ikusenergia-átalakítók...269

59. § Az entrópia statisztikus értelm ezése...271

60. § Entrópia és inform áció... 275

II. E) F ázisátalakulások és fázisegyensúlyok 61. § Az anyagi rendszerek és a fázisátalakulások általános jellem zése...280

62. § Halmazállapot-változások, elegyek és oldatok...283

63. § A gázok cseppfolyósítása és alacsony hőm érsékletek előállítása . . . . 290

III. ELEKTROMÁGNESSÉGTAN III. A) Elektrosztatika 64. § Elektrosztatikai alapjelenségek... 294

65. § A C oulom b-törvény...296

8 Tartalom

67. § Az elektrom os m e z ő ... 301

68. § Az elektrom os mező fluxusa és fo rráserő sség e ... 306

69. § Az elektrom os mező munkája és feszültsége...316

70. § Az elektrosztatikai mező örvényerőssége... 321

71. § A töltések elhelyezkedése, az elektrom os térerősség és az elektrom os potenciál a vezetőkön... 328

72. § Elektrom os kapacitás, k o n d en z áto ro k ... 329

73. § Az elektrom os mező energiája és energiasűrűsége... 334

74. § Szigetelők (dielektrikum ok)...336

III. B) Egyenáram ok és áramvezetési jelenségek III. B) 1. Az egyenáramok törvényei...341

75. § Az elektrom os á r a m ... 341

76. § A stacionárius elektromos mező törvényei... 344

77. § O hm törvénye homogén vezetőre és az elektromos ellenállás... 346

78. § A feszültségforrások és az egyszerű áram körre vonatkozó O h m -tö rv é n y ... 357

79. § Az összetett áram kör és a Kirchhoff-törvények... 361

80. § Fogyasztók (ellenállások) k ap c so lá sa...365

81. § Á ram erősség- és feszültségmérő m ű s z e re k ... 368

82. § E llenállásm érés...371

83. § Feszültségforrások kapcsolása... 373

84. § Az egyenáram munkája és teljesítm é n y e... 376

85. § Term oelektrom os jelenségek... 380

86. § Egyenáram ú RC-körök átm eneti jelenségei...381

III. B) 2. M ag n e to sz ta tik a...383

87. § M ágneses alapjelenségek...383

88. § A mágneses m e z ő ...385

89. § A mágneses mező fluxusa és forráserőssége...389

90. § E rőhatások mágneses m ezőben... 390

91. § Az anyagok mágneses tulajdonságai...399

92. § A m agnetosztatikai mező örvényerőssége... 402

III. B) 3. Áramvezetési jelenségek...407

93. § Az áramvezetés m echanizm usa... 407

III. C) Az időben változó elektromágneses mező III. C) 1. Az elektrom ágneses indukció... 413

94. § Nyugalmi (Faraday-) indukció... 413

95. § Mozgási indukció...420

96. §. Ö rvényáram ok... 422

Tartalom 9

98. §. A mágneses mező energiája és en e rg iasű rű sé g e...426

99. § A M axw ell-törvények...430

III. C) 2. Elektrom ágneses rezg ések ... 434

100. § A váltakozó áram és a váltakozó áram ú e lle n á llá s o k ... 435

101. § Elektrom ágneses rezgések R LC váltakozó áram ú rezgőkörökben . . . 439

102. § A váltakozó áram teljesítm énye... 443

103. § Nagyfrekvenciás rezgések és elektromos im pulzusok... 445

III. C) 3. Elektrom ágneses h u llá m o k ...448

104. § Az elektrom ágneses hullám ok terjedési sebessége és dinamikai jellem zői... 448

105. § Szabad elektromágneses h u llám o k ... 450

III. C) 4. Alkalmazott (gyakorlati) elektrom ágnességtan...454

106. §. V illam osenergia-átalakítók...454

107. § Az elektronika alapjai... 460

IV. FÉNYTAN ÉS RELATIVITÁSELMÉLET 108. § A fénytan tárgya és felosztása...467

IV. A) Geometriai optika 109. § A fény terjedése, sebessége... 469

110. § A fény visszaverődése és t ö r é s e ... 473

111. § O ptikai szálak... 477

112. § Az optikai kép... 479

113. § Leképezés közegek határfelületén visszaverődött fénynyalábokkal. . . 480

114. § Leképezés közegek határfelületén m egtört fénynyalábokkal... 483

115. § Lencserendszerek, leképezési hibák... 489

116. § O ptikai készülékek k é p a lk o tá sa... 492

117. § A látás és a színek... 499

IV. B) Fizikai optika 118. § A fizikai optika alapjai... 505

119. § Interferenciajelenségek... 508

120. § Interferenciás alkalm azások...515

121. § Diffrakciós jelenségek és alkalm azásaik ... 517

122. § Fényszórás...527

123. § H olográfia...530

124. § A fény polarizációja...534

125. § Kettős törés kristályokban, optikai ak tiv itá s... 539

10 Tartalom

IV. C) Fotom etria, fényabszorpció

127. § A fotom etria alapjai... 548

128. § A fény ab sz o rp ció ja... 552

IV. D) Relativitáselm élet 129. § A speciális relativitáselm élet előzményei... 555

130. § Relativisztikus kinem atika...558

131. § Relativisztikus d in a m ik a ...562

132. § Á ltalános relativitáselm élet...564

V. ATOM HÉJFIZIKA V. A) A kvantum fizika kialakulásának előzményei 133. § A hőm érsékleti s u g á rz á s ...570

134. § A fényelektrom os je le n s é g ...576

135. § A fény kettős term é sz ete...580

136. § A kettős term észet de Broglie-féle általánosítása... 583

V. B) A kvantum m echanika alapjai 137. § A határozatlansági elv. A kom plem entaritási e l v ... 587

138. § Atom színképek. Színképsorozatok...590

139. § Klasszikus a to m m o d e lle k ...593

140. § A Bohr-féle ato m m o d ell...597

141. § A Schrödinger-egyenlet és alkalm azásai...601

142. § Az egyelektronos atom ok hullám mechanikai m o d e llje ... 606

143. § Az atom ok elektrom ágneses m om entum a és a sp in ...610

144. § A Pauli-elv és az atom ok elektronrend szere...618

145. § A röntgensugárzás és a lk a lm a z á sa i...620

V. C) M olekulafizika és kvantum elektronika 146. § A m olekulák kötéstípusai. M olekulaszínképek... 626

147. § A kvantum elektronika alapjai. L ézerek... 630

VI. ATOMMAG- ÉS RÉSZECSKEFIZIKA VI. A) Atommagfizika VI. A) 1. Az atom m agok alaptulajdonságai...636

148. § Az atom m agot jellemző fizikai m ennyiségek...636

VI. A) 2. A tom m agm odellek...651

Tartalom 11

150. § Héj m o d e ll... 654

151. § Egyesített m agmodell...656

VI. A) 3. A tom m ag-átalakulások... 656

152. § R adioaktivitás... 656

153. § M agreakciók...665

VI. A) 4. A m agerők...672

154. § A m agerők tulajdonságai... 672

VI. A) 5. N ukleáris energetika...674

155. § N e u tro n fizik a... 675

156. § M aghasadáson alapuló en e rg ia te rm e lé s... 676

157. § Fúziós reakciók a csillagokban és a F ö ld ö n ... 681

VI. B) Részecskefizika VI. B) 1. A részecskefizika a la p ja i... 685

158. § Részecskék és jellem zőik... 685

159. § N cutrínófizika... 688

VI. B) 2. S tandard M odell...691

160. § A fundamentális elemi részek...692

161. § Az anyag fe lé p íté s e ...694

162. § K ö lcsö n h atáso k ... 695

VI. B) 3. Anyagfejlődés... 698

163. § A sokszínű h á t t é r ... 698

164. § Az ősrobbanás elm élete... 700

VI. C) Kísérleti módszerek 165. § Sugárzások d e te k tá lá sa ... 703

166. § R észecskegyorsítók...711

VII. FÜGGELÉK: DIFFERENCIÁL- ÉS INTEGRÁLSZÁMÍTÁS 167. § D ifferenciálszám ítás...715

168. § Integrálszám ítás... 719

Iro d alo m ... 723

Keveset tudunk, mégis csodálatos, hogy ez milyen sok, s még csodálatosabb, hogy kevés ismeretünk

mekkora hatalom a kezünkben. Bertrand Rvssell

ELŐSZŐ

A világegyetem 15 milliárd évvel ezelőtt ősrobbanással vette kezdetét, majd drám ai fo­ lyamatokban kialakult a Föld, s rajta kisarjadt az élet. E nnek a nagyon kicsi részekből álló, de roppant kiterjedésű m indenségnek a bebarangolására hívjuk m ost a kedves Olvasót, cso­ dáljuk meg szépségeit, az égbolt kékségét, a csillagok ragyogását és az élet sokszínűségét. Képzeletbeli utazásunk során tudatosodni fog bennünk, hogy a term észet mindig bölcs és mindig tudja, hogy mit csinál, játéka és játékszabályai mindig korrektek, sohasem követ el hibát. Nekünk, gondolkodó lényeknek pedig m egadatott, hogy képesek vagyunk kifürkészni titkait, s ezáltal gazdagodik szellemünk. Jól tudjuk azonban, hogy utazásunk fárasztó lesz, m ert

„Értékes dolgok nem támadnak soha könnyen, Nem születik nagyság, csak kínzó áldozatokból, Roppant fáradozás kell a tudáshoz,

De tenger küzdelmed sose bánd. ”

JANUS PANNONIUS

Ezt a könyvet azzal a céllal írtuk, hogy a fizikatudomány alapjaival ism ertessük meg azo­ kat az egyetem i-főiskolai hallgatókat, akik nem a fizikát választották élethivatásuknak, ha­ nem más tudom ányok (kémia, biológia, műszaki tudom ányok) iránt érdeklődnek, de ezek művelésekor a megfelelő fizikai ism ereteket nem nélkülözhetik. Bízunk abban is, hogy könyvünket érdeklődéssel fogadják a fizikatanárok és a fizikát szerető középiskolai tanulók.

A tárgyi anyagot úgy rendszereztük, hogy átfogja a fizika legfontosabb mondanivalóit. A könyv hét részre oszlik. Ezek a következők:

I. Klasszikus mechanika

II. Termodinamika és molekuláris fizika III. Elektromágnességtan

IV. Fénytan és relativitáselmélet V. Atomhéjfizika

14 Előszó VI. Atom m ag- és részecskefizika

VII. Függelék: differenciál- és integrálszámítás A tankönyv főbb jellem zői az alábbiak.

- Az ism eretközlés során az induktív u tat követi: a tapasztalatból, a kísérletekből és a mérési eredm ényekből kiindulva ju t el a fizikai törvények megfogalmazásához.

- A szakmai anyag kiválasztásakor m egkülönböztetett figyelmet fordítottunk az utóbbi évtizedek, ill. évek kiem elkedő eredm ényeinek bem utatására és a társtudom ányokkal (bio­ lógiával, kémiával, műszaki tudom ányokkal) való kapcsolódásokra, koordinációkra.

- A könyv törzsanyagának m egértése a középiskolai m atem atika tananyagot meghaladó felkészültséget nem igényel. Az ezen túlm enő m atem atikai ism ereteket is felhasználó ki­ egészítő részeket a lapszélen függőleges vonallal jelöltük, ezek elhagyása azonban a törzs­ anyag m egértését nem veszélyezteti.

A szerzők ö t hazai egyetem több évtizedes tapasztalattal rendelkező oktatói: Bérces György (E L T E ), Erostyák János (PTE), Klebniczki József (SZTE), Litz József (PTE), Pin­ tér F erenc (SZ T E ), Raics P éter (D E ), Skrapits Lajos (ELTE), Sükösd Csaba (BM GE), T asnádi P éter (ELTE).

A könyv létrehozásában több segítőtársunk volt. K öszönetét mondunk lektorainknak, DR. FARKAS Z s u z s a egyetem i adjunktusnak, DR. GROMA ISTVÁN egyetem i docensnek, DR. KÜRTI JENŐ egyetem i tanárnak és DR RAJKOVITS ZSUZSA egyetem i docensnek gon­ dos, minden részletre kiterjedő, segítőkész észrevételeikért. A könyv kiadásának támogatá­ sáért, a kézirat magas színvonalú gondozásáért, az ábrák szép megrajzolásáért hálánkat fe­ jezzük ki PALOJTAY MÁRIA főszerkesztőnek, BALASSA ZSÓFIA főszerkesztő-helyettesnek

és GÖRÖG Istv á N N É műszaki szerkesztő-rajzolónak. A könyv II., III. és VII. részének szerzője külön köszönetét mond BÁNSZKI BARBARÁnak kiem elkedő technikai segítség- nyújtásáért. N élkülük ez a könyv nem születhetett volna meg. Fogadják együtt is szeretettel­ jes köszönetünket.

B udapest - D ebrecen - Pécs - Szeged, 2002. esztendő február havában

A legcsodálatosabb dolog amit megtapasztalhatunk, a titokzatosság. Ez a forrása minden igazi tudománynak. Al b e r t Ei n s t e i n

BEVEZETÉS

1. § A fizikáról általában

1. A fizika tárgya és felosztása

a) A fizika tárgya

A fizikatudom ány1 bölcsőjét az ókori Görögországban ringatták, és a 18. század végéig magában foglalta a term észetre vonatkozó ism eretek összességét. E zt követően a tudatosan átgondolt, rendszeres megfigyelések, kísérletek és mérések eredm ényeként hihetetlen mennyiségű ism eret halm ozódott fel. E nnek következtében az addig egységes tudom ány ré­ szekre szakadt szét. A. fizika körébe sorolták az élettelen világnak azokat a jelenségeit, am e­ lyek nem járnak az anyag mélyreható megváltozásával, a kém ia körébe pedig a m élyreható változással járó (vegyi) átalakulásokat utalták.

A fizika tárgyköre a 20. század közepétől jelentősen megváltozott. A ma fizikája a mindenséget alkotó élettelen és élő anyag egyetemes mozgástörvényeit vizsgálja, mert „lehetetlen a részeket az egész nélkül megismerni” (Blaise PASCAL, 1670). A fizika által vizsgált anyagi világ m érettar­ tománya az elemi részecskéktől az univerzum (világegyetem) ism ert határáig terjed, s így vált a fizika - mint integráló (összegező) tudom ány - valamennyi term észettudom ány közös alapjává.

b) A fizika felosztása

A tanulmányozott folyam atok szerint a fizikatudomány részei a következők: m echanika, termodinam ika és molekuláris fizika, elektrom osságtan és mágnességtan, fénytan, relativi­ táselmélet, atom héj-, atom m ag- és részecskefizika.

A kutatás módszere szerint kísérleti és elm életi fizikát szokás megkülönböztetni. A kísér­ letifizika feladata a tapasztalati törvények gyűjtése, rendszerezése és elm életi következteté­ sek ellenőrzése, az elméleti fizikáé pedig az általános törvények megkeresése és belőlük kö­ vetkeztetések levonása.

A kutatás céljának hangsúlyozása esetén alap- és alkalm azott (gyakorlati) kutatásról szo­ kás beszélni.

16 Bevezetés l.§ Ezek az elhatárolások azonban csak korlátozott értelem ben helytállóak: a fizika egyes részei, a kutatási m ódszerek és célok szorosan kapcsolódnak egymáshoz. R óbert MlLLIKAN szavaival (1924): „A tudomány két lábon halad előre, e kettő: kísérlet és elmélet.”

c) A fizika kapcsolata a többi természettudománnyal és a technikával

A fizika valam ennyi term észettudom ánnyal kapcsolatban van. A relativitáselmélet és az atomfizika vetette m eg az égitestek fizikai tulajdonságaival foglalkozó tudományág, az aszt­ rofizika alapjait. Az atom héjfizika (ezen belül a kvantum m echanika) az alapja a kémiai re­ akciók elm életének. A fizika és a kémia határterületén fejlődött ki a fizikai kémia. A fizika és a biológia, valam int a fizika és a geológia kapcsolata vezetett a biofizika és a geofizika ki­ alakulásához.

Rendkívül szoros a kapcsolat a fizika és a technika kozott. Ez utóbbi többnyire alkalma­ zott fizika, és előrehaladásában általában nyomon követi a fizika fejlődését, pl. az elektro­ mágneses indukció felfedezése vezetett a transzform átor megalkotásához. Em ellett a tech­ nika saját elveket is kifejlesztett, így pl. a hőerőgépek hatásfokának javítására irányuló vizsgálatok nyom án alakult ki a term odinam ika.

d) A fizika i megismerés úttörői

Az alapvető term észeti törvények felfedezői mély és m eghatározó befolyást gyakoroltak világunk kialakulására. A 17-19. században Galileo GALILEI (1564-1642) és Isaac NEWTON (1642-1727) a m echanika, M ichael FARADAY (1791-1867) és Jam es Clerk MAXWELL (1831-1879) az elektromágnességtan, R udolf CLAUSIUS (1822-1888), William T h o m s o n [Lord KELVIN] (1824-1907) és Ludwig BOLTZMANN (1844-1906) a term odina­ mika alaptörvényeinek felismerésével döntően hozzájárultak a klasszikus fizika kialakulásá­ hoz. A 20. század elején pedig kezdetét vette a Max PLANCK (1858-1947), A lbert EINSTEIN (1879-1955), W erner HEISENBERG (1901-1976) és Niels B o h r (1885-1962) nevével fém­ jelzett modern fizika.

Az em beri haladás igazi hőseinek munkássága nyomán kialakult fizikatudomány ered­ ményei átszövik m indennapi életünket és bizton reméljük, hogy „az ész és a tudás nagy müvei jóval tartósabbak a hatalom és a kéz emlékműveinél" (Francis BACON, 1605).

2. A fizikai mennyiség

A fizikai állapotokat (pl. a testek hőállapotát) és folyam atokat (pl. a munkavégzést) fizi­ kai jelenségeknek nevezzük. Ezek leírására fizikai mennyiségek szolgálnak, amelyek lehetnek extenzív és intenzív mennyiségek. Az extenzív mennyisegek additív jellegűek, értékük az anyagban észlelhető helyi értékek összegeként adódik (pl térfogat, tömeg, energia). Ezzel szemben az intenzív mennyiségek értéke a helyi értékek összegzésével nem adható meg, érté­ kük független az anyag térfogatától és töm egétől (pl. nyomás, hőmérséklet).

A fizikai mennyiségek kapcsolatát a mennyiségegyenletek fejezik ki. Mennyiségegyenlet pl. az m töm egű és V térfogatú anyagot jellem ző p = m /V (töm eg-) sűrűség.

A fizikai mennyiségek közötti összefüggéseket méréssel állapítjuk meg Ahhoz, hogy fizi­ kai m ennyiséget m érni tudjunk, alapul kell választani a mennyiségnek valamely rögzített ér­

l.§ A fizikáról általában 17 tékét. A fizikai mennyiségnek (jele: x) ezt az alapul választott, rögzített értékét mértékegy­ ségnek (röviden: egységnek, jele: [*]) nevezzük. A m egm ért mennyiség és az alapul választott mértékegység hányadosát számértéknek (m érőszám nak, jele: {jc}) nevezzük. Ennek megfele­ lően a fizikai mennyiség a számérték és a mértékegység szorzata:

x = {x} [x] . (1.1)

A fizikai mennyiségek közül egyeseket alapmennyiségül választottak (pl. hosszúság, idő). Ezek a többi mennyiség alapján nem definiálhatók. M inden olyan fizikai mennyiség viszont, amely nem alapmennyiség, definiálható az alapmennyiségekkel, ezért ezeket származtatott mennyiségeknek nevezzük (pl. a sebesség a hosszúság alapmennyiség és az idő alapm ennyi­ ség hányadosa).

Az alapmennyiségek mértékegységei az alapegységek [pl. m éter, jele: m; m ásodperc (sze- kundum), jele: s]. A szárm aztatott mennyiségek egységei a származtatott egységek (pl m éter per másodperc, jele: m/s).

Az állandó szám értékű fizikai mennyiségek tényezők, együtthatók, számok vagy állan­ dók.

- Tényezőnek (régebbi nevén faktornak) nevezzük azokat a fizikai mennyiségeket, am e­ lyeknek mértékegysége 1 (p!. súrlódási tényező) Kivételt képeznek azok a mennyiségek, amelyeknek mértekegysége 1, de elfogadott nevük van (pl. hatásfok, relatív permittivitás).

- Együtthatónak (régebbi nevén koefficiensnek) nevezzük a mértékegységes számokat (pl. önindukciós együttható, kivétel pl. a bomlási állandó).

- A számok általában személynevekhez fűződnek (pl. Avogadro-szám, kivétel pl. a ren d ­ szám).

- A z állandók univerzális (egyetemes) term észeti tényezők (pl. finom szerkezeti állandó) vagy együtthatók (pl gravitációs állandó). Az állandók gyakran személynevekhez kapcso­ lódnak (pl. Avogadro-állandó, Faraday-állandó), de sok állandónak külön neve is van (pl vákuumbeli fénysebesség, a vákuum permittivitása).

3. A Nemzetközi Mértékegységrendszer (Sí) a) Az S í alapmennyiségei és alapegységei

A nemzetközi együttműködés szükségessé tette a tudomány, a technika és a m indennapi élet valamennyi területére érvényes, összehangolt (koherens), átfogó Nemzetközi Mértékegy­ ségrendszer [franciául: Système International d’Unités, angolul: System International of Units, jele: Sí (kiejtése: es-i)] kidolgozását és elfogadását (1960).

A Nemzetközi M értékegységrendszernek hét alapmennyisége, ill alapegysége van (1.1. táblázat).

Megjegyzések:

- Régebben az alapm ennyiségeken és az alapegységeken, ill. a szárm aztatott mennyisé­ geken és a szárm aztatott egységeken kívül m egkülönböztettek két kiegészítő mennyiséget (síkszöget, térszoget) és két kiegészítő egységet (radiant, jele: rád; szteradiánt, jele: sr). Az

18 Bevezetés l.§ újabb nem zetközi m egállapodások szerint ezek is származtatott Sí-m ennyiségek, ill. Sl-egy- ségek. A magyar mérésügyi rendelet ezt m ég nem tükrözi.

- A radián a kör sugarával egyenlő hosszúságú korívhez tartozó középponti szög. - A szteradián a gömbsugár négyzetével egyenlő területű göm bfelületrészhez tartozó kö­ zépponti térszög.

Az S í alapmennyiségei és alapegységei 1.1. táblázat

Sor­ szám

Az alapmennyiség Az Sí-alapegység

neve jele neve jele meghatározása

I. hosszúság l méter m A méter annak az útnak a hosszúsága, amelyet a fény vákuumban 1/299 792 458- ad másodperc alatt tesz meg.

II. tömeg m kilogramm kg A kilogramm az 1889. évben Párizsban megtartott Első Általános Súly- és Mér­ tékügyi Értekezlet által a tömeg nemzetközi etalonjának elfogadott, a Nemzetközi Súly- és Mértékügyi Hivatalban, Sèvres-ben őrzott platina-irí­ dium henger tömege.

III. idő t másodperc

(szekundum)

s A másodperc az alapállapotú cézium-133- atom két hiperfinom energiaszintje közötti átmenetnek megfelelő sugárzás

9 192 631 770 periódusának időtartama. IV. elektromos

áramerősség

I amper A Az amper olyan állandó elektromos áram erőssége, amely két párhuzamos, egyenes, végtelen hosszúságú, elhanyagolhatóan ki­ csiny kör-keresztmetszetű és vákuumban egymástól 1 méter távolságban levő veze­ tőben áramolva, e két vezető között méterenként 2 • 10 7 newton erőt hoz létre.

V. termo­

dinamikai hőmérséklet

T kelvin K A kelvin a víz hármaspontja termodinami­ kai hőmérsékletének 1/273,16-szorosa.

VI.

anyag-mennyiség

n mól mol A mól annak a rendszernek az anyag- mennyisége, amely annyi elemi egységet tartalmaz, mint ahány atom van 0,012 kilogramm tiszta szén-12-ben.

VII. fény­

erősség

h kandela cd A kandela az olyan fényforrás fényerőssé­ ge adott irányban, amely 540 ■ 10 hertz frekvenciájú monokromatikus fényt bocsát ki, és sugárerőssége ebben az irányban 1/683-ad watt per szteradián.

l.§ A fizikáról általában 19 b) A prefixumok

Az Sí-egységek a gyakorlatban sokszor túlságosan nagyoknak vagy kicsinyeknek bizo­ nyulnak. Ezért az alapegységeket 10-nek m eghatározott pozitív vagy negatív egész kitevőjű hatványaival, az ún. prefixumokkal (decimális szorzótényezőkkel) szorozzuk (1.2. táblázat).

Sí-egységekhez alkalmazható prefixumok 1.2. táblázat

a atto-10-18 f femto-ío -15 P piko-io -12 n nano-io-9 mikro-ítr6 m milli-io-3 c centi-ÍO“2 d deci-ío -1 da h k M G T P E

deka- hekto- kilo- mega- giga- tera- peta-

exa-10' 102 103 106 109 1012 1015 1018

Megjegyzések:

- A 103n (n = ±1, ± 2 ,..., ±6) alakú prefixumok korlátozás nélkül használhatók. Az ezek­ kel képezett egységek az ajánlott prefixált Sí-egységek.

- A prefixum nevét és jelét egybeírjuk a mértékegység nevével, ill. jelével (pl. kilométer, jele: km).

- Ö sszetett prefixumot nem szabad alkalmazni (pl. mjj.m helyett nm írandó).

- A hektó- prefixum Sí-egységgel kapcsolatban nem használható, de a liter (jele: 1 vagy L) és a m eteorológiában (légkörtanban) a pascal (jele: Pa) egységgel kapcsolatban igen (1 hl = 1021,1 hPa = 102 Pa). - A deka-prefixum csak a gramm al kapcsolatban használható, a dekagramm jele dag, de dkg is lehet (1 dkg = 10 g ) . - A deci- prefixum csak a m éterrel kap­ csolatban használható (1 dm = 10“' m). - A centi- prefixum csak a m éterrel, a gram m al és a gray2-jel kapcsolatban használható (1 cm = 10“2 m, 1 cg = 10-2 g, 1 cGy = 10~2 Gy). - A hektó, a deka, a deci és a centi prefixumokkal képzett egységek a megengedettprefixált SI- egységek. - A kilogramm alapegység m ár a nevében tartalm azza a kilo prefixumot, ezért d e­ cimális többszöröseinek képzésekor a prefixumot a gramm nevéhez kell kapcsolni (pl. 15 Mg = 15 • 106 g = 15 • 103 kg = 15 t).

-T ilo s prefixumokat kapcsolni a fokhoz, az ívperchez, az ívmásodperchez, a perchez, az órához, a naphoz, a héthez, a hónaphoz, az évhez, a Celsius-fokhoz, a kelvinhez és a hektár­ hoz.

- A számításoknál ajánlatos olyan prefixumot választani, hogy a szám érték (m érőszám ) 0,1 és 1000 között legyen (pl. 15 000 m helyett 15 km, 0,003 m helyett 3 mm).

- Az egységek nevét és jelét általában kisbetűvel ú ju k (pl. m éter, jele: m). A személyne­ vekből származó egységek nevét kisbetűvel, de jelét nagy kezdőbetűvel kell írni (pl. volt, jele: V).

20 Bevezetés l.§ 4. A törvényes mértékegységek

M agyarországon a törvényes mértékegységek a következők: a) Az Sí-egységek

b) A p r efixált Sí-egységek

c) Az Sl-n kívüli, korlátozás nélkül használható mértékegységek - Térfogat-mértékegység a liter, jele: 1 vagy L, 11 = 1 dm3 = 10“3 m3. - Síkszögmértékegységek a fok, jele: °; az ívperc, j e l e : a z ívmásodperc, jele: - Tömegmértékegység a tonna, jele: t, 1 t = 103 kg.

-Időmértékegységek a perc, jele: min, 1 min = 60 s; az óra (hóra), jele: h, 1 h = 60 min = 3600 s; a nap (den), jele: d, 1 d = 24 h = 86 400 s; a hónap; az év (annus), jele: a, 1 a = 365,24 d.

- Sebesség-mértékegység a kilom éter p er óra, jele: km/h, 1 k m /h = — m /s. 3,6 -M u n k a - (energia-) mértékegység a w att óra, jele: W • h, 1 W • h = 3600 J. - Hőmérséklet-mértékegység a Celsius-fok [celziusz-fok], jele: °C.

d) Az Sl-n kívüli, kizárólag meghatározott szakterületen használható mértékegységek - Terület-mértékegység a hektár, jele: ha, 1 ha = 104 m2. Csak földterület m eghatározására használható mértékegység.

- Nyomásmértékegység a bar, jele: bar, 1 b ar = 105 Pa. Csak folyadékok és gázok nyomá­ sának m eghatározására használható mértékegység.

- Energia-mértékegység az elektronvolt, jele: eV, 1 eV = 1,6 ■ 10“19 J (69. § 6.). Csak az atomhéj-, az atom m ag- és a részecskefizikában alkalmazható.

5. A dimenzió

A dim enzió olyan m atem atikai kifejezés, amely m egm utatja, hogy valamely fizikai mennyiség - a m értékegységtől függetlenül - milyen kapcsolatban van az alapm ennyisé­ gekkel.

Nemzetközi ajánlás szerint az Sl-alapmennyiségek dim enzióinak jelei az alábbiak:

hosszúság: L

tömeg: M

idő: T

elektrom os áram erősség: I term odinam ikai hőm érséklet: ©

fényerősség: J

l.§ A fizikáról általában 21 E nnek m egfelelően pl. a sebesség dim enziója a hosszúság dim enziójának (L) és az idő dim enziójának (T ) a hányadosa, vagyis L /T .

A Nemzetközi M értékegységrendszer alkalm azása elvileg feleslegessé teszi a dimenzió használatát, m ert az Sí-egység a dimenzióval egyenértékű inform ációt ad a mennyiségről. Ugyanis m inden alapdim enziónak megfelel egy alapegység, a dim enzióazonosság pedig ugyanazt fejezi ki, m int a m értékegységek egyenlősége. E z az oka annak, hogy az Olvasó könyvünknek csak a m echanika részében találkozik a dimenzió-fogalommal.

I. rész

KLASSZIKUS MECHANIKA

irta: ÜR. TASNÁDI PÉTER, SKRAPITS LAJOS, DR. BÉRCES GYÖRGY

A mechanika a fizika tudom ányának az anyagi testek mozgásával foglalkozó fejezete. Feladata a mozgások törvényeinek és a nyugalom feltételeinek megállapítása. A m echani­ kán belül a GALILEI és NEWTON nevével fémjelzett klasszikus mechanika a viszonylag kis se­ bességű mozgásokkal, a relativisztikus mechanika pedig a nagy sebességű mozgásokkal fog­ lalkozik (129. § - 132. §).

A következőkben a klasszikus m echanikát az alábbi felosztás szerint tárgyaljuk: I. A ) A z anyagi pont mechanikája

1. A z anyagi pont kinematikája

2. A z anyagi pont dinamikája

I. B) A pontrendszerek mechanikája

1. A pontrendszer mozgására vonatkozó tételek

2. Speciális pontrendszerek mozgása

1. C) A merev test mechanikája

1. Általános leírás

2. Merev test speciális mozgása

I. D ) A deformálható testek mechanikája 1. Rugalmas alakváltozások

2. Nyugvó folyadékok és gázok mechanikája 3. Folyadékok és gázok áramlása

I. A) AZ ANYAGI PONT MECHANIKÁJA

A testek mozgását vizsgálva a test m éretei gyakran elhanyagolhatóak az elm ozdulások­ hoz képest. Ilyenkor a test egyetlen ponttal helyettesíthető. A következőkben az ilyen po nt­ szerű testek mozgásával foglalkozunk.

A m echanikának az az ága, amely a m ozgásokat keletkezésükre való tekintet nélkül írja le, a kinematika. A dinamika viszont azokat az okokat vizsgálja, amelyek létrehozzák a moz­ gásokat és a testek mozgásállapot-változását.

I. A) 1. AZ ANYAGI PONT KINEMATIKÁJA

2. § A mozgások leírása, vonatkoztatási rendszer

A mozgás az em ber egyik legősibb tapasztalata. Mozgás közben a testek egymáshoz vi­ szonyított helye, helyzete változik. Ahhoz, hogy egy test mozgását leírhassuk, célszerű kivá­ lasztani egy m ásik testet - vonatkoztatási rendszert - , amelyhez viszonyítva megadjuk a szó­ ban forgó test hely-, illetve helyzetváltozását. Vonatkoztatási rendszer lehet például a tanterem , amelyhez viszonyítva leírjuk a kísérletekben felhasznált testek mozgását. H ason­ lóan vonatkoztatási rendszer lehet a Föld, am ikor a H old vagy a mesterséges holdak mozgá­ sát tanulm ányozzuk, illetve a Nap, a bolygók mozgásának leírásakor.

Az anyagi pont mozgását a vonatkoztatási rendszerhez rögzített koordináta-rendszerben íijuk le (2.1. ábra).

A koordináta-rendszer kezdőpontjából (origójából) az anyagi ponthoz húzott irányított szakaszt, r-t helyvektornak nevezzük. A helyvektor a mozgás során változik, azaz r az idő függvénye, am it röviden így jelölünk: r (t).

A zt a görbét, amelyet az anyagi p ont mozgása során leír, a mozgás pályájának nevezzük

n n

2. § A mozgások leírása, vonatkoztatási rendszer 25 pontját összekötő irányított szakasz az elmoz­

dulás (CD = r 2 - r , = Ar), vagyis a helyvek­ tor megváltozása, miközben az anyagi pont C-ből D-be jutott. Az ábráról is leolvasható, hogy a m egtett út hossza és az elmozdulás nagysága általában nem egyenlő, vagyis hogy s * |Ar|.

A pálya alakja általában függ a vonatkoz­ tatási rendszertől. Például a leejtett test a tanterem hez viszonyítva függőleges egyenest, a mögötte m ozgatott függőleges papírlaphoz, mint vonatkoztatási rendszerhez viszonyítva pedig görbét ír le (2.2. ábra).

A test m ozgásának leírása azt jelenti, hogy megadjuk a helyvektor nagyságát és irá­ nyát minden időpillanatban, vagy ami ezzel egyenértékű, a helyvektor koordinátáinak x(f),y(t),z(t) értékét, m inden pillanatban.

A mozgások kinem atikai leírása során arra a kérdésre keresünk választ, hogyan mozog­ nak a testek, hogyan függ a m egtett út, elmozdulás, helyvektor az időtől. Eközben új fizikai fogalmakat is bevezetünk (sebesség, gyorsulás), hogy a mozgás részleteiről további inform á­ ciókat szerezzünk. Először a legegyszerűbb pályán, az egyenes vonalon történ ő m ozgásokat vizsgáljuk.

2.1. ábra

a) b)

26 I. Klasszikus mechanika 3- §

3. § Egyenes vonalú mozgások

1. Egyenes vonalú egyenletes mozgás

A szállítószalagon fekvő tégla, a mozgólépcsőn álló utas, az egyenes, nyílt pályán haladó vonat, a d erült égen egyenes kondenzcsíkot húzó repülőgép a Földhöz képest - szemmel lát­ hatóan - egyenes vonalú mozgást végez. H a valamilyen idő- és hosszúságmérő eszközzel megm érjük a fent em lített testek által az egyenlő időközök alatt m egtett utat, arra az ered ­ ményre jutunk, hogy mindegyik esetben a m egtett út és a közben eltelt idő hányadosa az

As, As, As.

egyes m ozgásokra jellem ző állandó: —

-At At At

Akárm ilyen időtartam ot is választunk, a mozgás során m egtett út és a közben eltelt idő As s

egymással egyenesen arányos: As ~ A/, illetve s ~ t, vagy — = - = állandó. At t

A z ilyen típusú m ozgásokat egyenletes mozgásoknak nevezzük. Az út és az idő hányado­ saként kapott állandó annak a m értéke, hogy milyen gyorsan mozog a test. E zért ezt az állan­ dót új fogalom ként vezetjük be, és a test sebességének nevezzük:

As

— = V illetve s— = V

Aí t (3.1,2)

Ez utóbbiból

s = vt. (3.3)

[í = út, a spatium (latin szó) kezdőbetűjéből és hasonlóan t = idő (tem pus), v = sebesség (velocitas).]

A sebesség szárm aztatott fizikai mennyiség, és m egm utatja az egységnyi idő alatt meg­ tett utat; - dim enziója a hosszúság dim enziójának (L) és az idő dim enziójának (T) a hánya­ dosa, vagyis ITT; - Sí-egysége a m éter per másodperc, jele: m/s. M eghatározása: 1 m/s an­ nak az anyagi pontnak a sebessége, amely 1 s alatt 1 m utat tesz meg. A jánlott prefixált SI- egysége: km/s. M egengedett prefixált Sí-egysége: cm/s. Törvényes, nem Sí-egysége a km/h.

H a az egyenes vonalú egyenletes mozgás ú t-id ő törvényét ábrázoljuk az (s, t) koordiná­ ta-rendszerben, az origón átm enő, valamilyen (tg a * 0 ) m eredekségű egyenest kapunk, a (v, f) rendszerben pedig az időtengellyel párhuzam os egyenest (3. l/a , b. ábra).

A mozgás geom etriai ábrázolásából szemléletesen adódik a sebesség nagysága mint az egyenes m eredeksége, valam int a m egtett út szám értéke m int a sebesség-idő grafikon alatti terület nagysága (a m egfelelő m értékegységekben mérve).

Egyenes vonalú egyenletes mozgást végez például a ferdére állított, vízzel töltött üveg­ csőben (M ikola-csőben) mozgó buborék, vagy az egyenletesen forgó m otorral hajtott végte­ lenített „függőleges szállítószalag” (vertikális kinem atográf). A függőleges szállítószalag a mozgások vizsgálatában gyakran használható, ezért érdem es az eszköz felépítésével részle­ tesebben is megismerkedni. Az eszköz lelke a két csapágyazott, függőleges hengerre

felfe-3. § Egyenes vonalú mozgások 27

3.1 ábra

szített papírszalag, amely m otorm eghajtással egyenletesen m ozgatható (3.2. ábra). Mivel a szalag tetszőleges pontja (lásd a nyilat) az idővel egyenesen arányos utat tesz meg, s ~ t, ezért a mozgó szalagot időm érőként - óraként - használhatjuk. A szalag előtt függőlegesen mozgó, lyukas testbe illeszkedő, szelepgumis injekciós fecskendőből színes folyadékot fecs­ kendezünk a szállítószalagra. Ily m ódon a test saját maga rajzolja fel mozgásának kitérés-idő grafikonját. Ezt a kísérleti görbét kiértékelve m eghatározhatjuk az ú t-id ő összefüggést. A mozgást leíró függvényből pedig m atem atikai m űveletek segítségével további, a mozgást jellemző mennyiségeket kaphatunk.

28 I. Klasszikus mechanika 3- §

2. Egyenes vonalú egyenletesen változó mozgás

Lejtőn gördülő golyó, szabadon eső test, induló járm ű a mozgás kezdetétől számítva - szemmel láthatóan - egyre gyorsabban mozog. H a az előző pontban ism ertetett szállítószalag előtt, csigán átvetett fonal segítségével, „ellen­ súllyal” felhúzzuk a fecskendővel ellátott testet, akkor az „időm érő” szalagra a test a 3.3. ábrán látható ú t-id ő görbét rajzolja le. A grafikon ki­ értékeléséből kiderül, hogy a test által m egtett út a mozgás kezdetétől szám ított idő négyzeté­ vel arányos, vagyis

► s ~ t 2, illetve s = k t 2, (3.4,5) t

3.3. ábra ahol k a mozgásra jellem ző állandó.

További m érésekkel m eggyőződhetünk arról, hogy a bevezető példákban em lített ese­ tekben is ilyen típusú - a négyzetes úttörvény szerint lefolyó - mozgásokról van szó.

Term észetesen m erül fel a kérdés, hogy mekkora az így mozgó test sebessége, illetve hogy m it értsünk a nem egyenletesen mozgó test sebességén?

Az egyenletesen mozgó test esetén definiált sebesség m ost nyilvánvalóan más és más é r­ téket szolgáltat attól függően, hogy a v = s /t átlagsebességként bevezetett sebességet mekko­ ra időtartam ra számítjuk; eszerint

- s k t 2 ,

v = — = --- = k t , (3-6)

t t

vagyis v az idővel egyenesen arányos. [Az átlagértéket a fizikai mennyiség (pl. sebesség) jele fölé húzott vízszintes vonallal jelöljük.] E z a sebesség azonban nem ad felvilágosítást a moz­ gás részleteiről; arról, hogy ad o tt helyen (időpillanatban) milyen gyorsan mozog a test. E zért célszerű az átlagsebességet rövid útszakaszra, illetve rövid időtartam ra kiszámítani.

Számítsuk ki teh át az átlagsebesség értékét arra a As útra, amelyet a test At idő alatt tett meg. A (3.5) figyelembevételével

= a , = sQ + * ) -»(>) = * (. t » ) 1 - . = 2kl t ^

At At Aí

vagyis az átlagsebesség függ attól, hogy mennyi idő telt el a mozgás kezdetétől a sebesség- m érés kezdetéig (t), és mennyi ideig m értünk (At). A (3.7)-ből látható, hogy v annál ponto­ sabban jellemzi a t időhöz tartozó pillanatnyi sebesség-állapotot, minél kisebbre választjuk a At mérési időt.

A m ost alkalm azott eljárást a konkrét mozgástól függetlenül definícióként használjuk. A t időpillanatbeli v pillanatnyi sebességet a v átlagsebességek sorozatának határértékeként definiáljuk, am ikor a At időtartam tart a nullához (A/ —>0).

3. § Egyenes vonalú mozgások 29 Matematikai formában a v pillanatnyi sebesség:

.. As di . v = hm— = — = s

*<-»o At d/ (3.8-10)

(Olvasd: v egyenlő limesz delta es per delta té, midőn delta té tart nullához. Az idő szerinti derivál­ tat gyakran a függvény jele fölé helyezett ponttal jelöljük: j.)

A négyzetes úttörvény szerint mozgó test pillanatnyi sebessége tehát

v = 2 k t , (3.11)

ami kétszerese a (3.6) alatt definiált átlagsebességnek.

A test pillanatnyi sebessége egyenletesen változik az időben. Felm erül a kérdés, milyen gyorsan változik a test sebessége, vagyis m ekkora a gyorsulása. A gyorsulást a-val (acce- leratio = gyorsulás) jelöljük és definíció szerint a Av sebességváltozásnak és a közben eltelt A/ időnek a hányadosa:

_ _ Av _ v(< + A /)-v (f) _

At At At

2kt

= 2 k = á lla n d ó . (3.12)

Az átlagos gyorsulás határértékét, vagyis a pillanatnyi gyorsulást az Av dv

a = hm — = — = v

At át (3.13-15)

összefüggés adja meg.

A fenti típusú mozgások esetén a test átlaggyorsulása egyenlő a At —» 0-hoz tartozó a pil­ lanatnyi gyorsulással, m ert nem függ az időtől: a = a = 2k, ahonnan k = a¡2.

Ezek után a mozgást leíró

egyenletek-s = - t 2 v = at i a = állandó

2 (3.16-18)

Az ilyen típusú mozgást egyenes vonalú egyenletesen gyorsuló mozgásnak nevezzük. A gyorsulás m egm utatja az egységnyi idő alatti sebességváltozást; - dimenziója a sebesség dimenziójának (ITT) és az idő dim enziójának (T) a hányadosa, vagyis L / T 2 ; - Sí-egysége a m éter per m ásodperc a négyzeten, jele: m/s2. M eghatározása: 1 m/s2 annak az anyagi po nt­ nak a gyorsulása, amelynek sebessége m ásodpercenként 1 m/s-mal változik (nő vagy csökken). M egengedett prefixált Sí-egysége: cm/s2. Megjegyezzük, hogy a (3.16,17) egyen­ letek csak abban az esetben érvényesek, am ikor a test kezdősebessége ( v0 ) nullával egyenlő.

Hogyan m ódosulnak a (3.16,17) alatti kifejezések, am ikor v0 * 0, vagyis am ikor a testnek az időmérés kezdetén m ár volt kezdősebessége?

30 I. Klasszikus mechanika 3. § Tegyük fel, hogy a test v0 sebességnél kezdett el gyorsulni, és t idő alatt s utat tett meg. Hogyan függ s a r-től (3.4. ábra)?

-so-O

l--- í0l--- vo

3.4. ábra

Induljon a test egyenletesen gyorsulva és így í0 idő alatt s 0 út m egtétele után v0 = at0 se­ bességre tesz szert, majd ugyanúgy gyorsulva t idő a la tti utat tesz meg. Eszerint a z s 0 utat és a z í 0 + í utat is kezdősebesség nélkül tette meg, ezért

a)

3. § Egyenes vonalú mozgások 31

s o ~ 2 t(l e's s * s ° ~~ 2 (3.19,20) A két egyenlet különbsége

(3.21)

Mivel a feltétel szerint atn = vn, ezért 2

s = v0í + — t v = v0 +at a = állandó (3.22-24)

Am ikor a test v„ kezdősebességről nem gyorsul, hanem lassul, akkor a (3.22,23)-ban az útra és a sebességre vonatkozó form ulákban a gyorsulást tartalm azó tag előjele negatív.

Azokat az egyenes vonalú mozgásokat, amelyeket a (3.22-24) összefüggések írnak le, egyenes vonalú egyenletesen változó mozgásoknak nevezzük.

H a a (3.16-18) alatti összefüggéseket az idő függvényében ábrázoljuk (3.5. ábra), akkor a 3.5/a. ábráról leolvasható az átlagsebesség értéke, ami nem más, m int a görbe P és Q po nt­ jához tartozó szelő iránytangense (tg a '). A pillanatnyi sebesség értéke pedig egyenlő az ú t- idő grafikon t időpontbeli érintőjének iránytangensével (tg a). A 3.5/b. ábrán a sebesség­ idő grafikon alatti terület szám értéke a r idő alatt m egtett úttal egyenlő, és hasonlóan a 3.5/c.

ábrán a gyorsulás-idő görbe alatti területből a t idő alatt elért pillanatnyi sebességet kapjuk. A3.6/a,b. ábra alapján pedig kiszámíthatjuk az egyenletesen gyorsuló, illetve az egyenle­

tesen lassuló test adott t idő alatt m egtett útját.

a) b)

32 I. Klasszikus mechanika 3. § 3. Szabadesés, nehézségi gyorsulás

A testek esésének jelenségét Galileo GALILEI (olasz fizikus, m atem atikus és csillagász, 1564-1642) tanulm ányozta M egállapí­ totta, hogy a vH = 0 kezdősebességű, szabadon eső test is egyenlete­ sen gyorsulva mozog. Erről kísérletileg például úgy győződhetünk meg, hogy az előző pontokban megismert függőleges szállítósza­ laggal felvesszük a szabadon eső test út-id ő grafikonját, és meg­ győződünk arról, hogy a függvény képe parabola. Ugyancsak ezt igazolja az ejtőzsinóros kísérlet (3.7. ábra). Mintegy 2 m hosszú zsi­ nór egyik végére, majd innen számítva 10,40,90,160 cm-re csavar­ anyákat kötünk. A zsinórt függőlegesen tartva elengedjük úgy, hogy a legalsó csavar a földön legyen. Jól hallható, hogy az egymás utáni becsapódások egyenlő időközönként követik egymást, azaz hogy az 1 ,2 ,3 ,4 egységnyi idő alatt a testek 1 ,4,9,16 egységnyi utat tettek meg.

Kiszivattyúzott zárt üvegcsőben a fagolyó, a tollpihe és más tes­ tek, az anyagi minőségtől függetlenül egyenlő idő alatt esnek le. Ez, és az ehhez hasonló kísérletek eredm énye alapján m egállapíthat­ juk, hogy minden szabadon eső (mozgásában nem akadályozott) test gyorsulása egyenlő. E zt a kitüntetett gyorsulást nehézségi gyorsulásnak nevezzük és g- vel jelöljük. A nehézségi gyorsulás értéke Magyarországon g ~ 9,81 m /s2. Az Északi-sarkon gwo = 9,83 m /s2, az egyenlítőn g()„ = 9,78 m /s2, a 45°-os szélességi körön cs tengerszinten az ún. norm ál nehézségi gyorsulás g45„ = 9,806 65 m /s2.

Ezek után a szabadon eső test utjat, sebességét az alábbi képletekkel adhatjuk meg: 1 160 cm 1 90 cm 1 40 cm 11 10 cm / / / / / / / * ' / / / / / / / / 3.7. ábra * r 2, l ' = g t, S = ~ - > V = y¡2~gS, 2 g ha v„ = 0 . (3.26-29)

A fúggőlegesen lefelé, illetve felfelé hajított test altal m egtett út és sebesség pedig

ü 2 és v = v„ ± g t , (3.30,31)

ahol a pozitív előjel lefelé, a negatív felfelé hajítás esetén érvényes

A nehézségi gyorsulást legegyszerűbben úgy határozhatjuk meg, hogy m egm érjük a sza­ badon eső test útját és esési idejét.

4.§ Harmonikus rezgőmozgás. Párhuzamos rezgések összetétele 33

4. § Harmonikus rezgőmozgás. Párhuzamos rezgések összetétele

1. H arm onikus rezgőmozgás

A rugóra akasztott testet függőle­ ges irányban térítsük ki nyugalmi hely­ zetéből és hagyjuk magára. A test re­ zeg, két szélső helyzet között periodi­ kusan ism étlődő mozgást végez. H a a függőleges szállítószalagra lerajzoltat­ juk a test kitérés-idő görbéjét, a grafi­ kon harmonikus függvény képe lesz (4.1. ábra). Az egy teljes rezgés m egté­ teléhez szükséges T időt rezgésidőnek vagy periódusidőnek, a m a x im á list ki­ térést pedig amplitúdónak nevezzük.

H a az időt attól a pillanattól kezd­ jük számítani, am ikor a test nyugalmi helyzetből a választott pozitív irányban halad át, vagyis t = 0-nál x = 0, majd po­ zitív, akkor a pillanatnyi kitérést az

. . 271 x = A sin — t

T (4.1)

összefüggés írja le. Az ilyen mozgást harmonikus rezgőmozgásnak nevezzük.

H a a t = 0 időpillanatban a rezgőmozgást végző anyagi pont kitérése nem nulla, akkor a kitérés:

y4sin 271-t+<p (4.2)

ahol <p a kezdőfázis (fázisállandó), 2 n /T -t pedig körfrekvenciának nevezzük, jele: co. E z utób­ bi Sí-egysége a radián per m ásodperc, jele: rad/s, kifejezése: 1 rad/s = l/s.

A harm onikus rezgés leírásánál a T rezgésidő helyett gyakran a frekvencia (rezgésszám) szerepel. M egállapodás szerint a frekvencia (jele :/v ag y v) a rezgések szám ának (N) és az eltelt időnek (f) a hányadosa. Mivel N = 1 rezgéshez t - T rezgésidő tartozik, ezért a frek­ vencia:

r _ N _ 1 _ co

34 I. Klasszikus mechanika 4. § A (4.3-5) alatti frekvencia m egm utatja az egységnyi idő alatti rezgések számát; - Sí-egysége a hertz [here], jele: Hz, kifejezése: 1 H z = l/s. A frekvencia egységét Heinrich HERTZ (1857-1894) ném et fizikusról nevezték el.

Mekkora a rezgő test sebessége? A pilla­ natnyi sebesség (3.8) alatti definíciója alapján

v = = ^[/lsin((U/ +<p)j =

= Awcos(a>t+ (p). (4-6) A gyorsulás (3.14) alatti definíciója alap­ ján

a = ^ = •^■[y4wcos(<uí +<p)] =

= - A w 2 sin (cot + tp) = -íi)2x. (4.7,8) A harmonikus rezgőmozgást végző test gyorsulása egyenesen arányos a kitéréssel és azzal ellentétes irányú.

Eredményünk szerint mind a sebesség, mind a gyorsulás periodikus függvénye az időnek. A sebesség maximuma, vagyis a

•W = Aíú (4-9)

a sebességamplitúdó, a gyorsulás maximuma, a gyorsulásamplitúdó pedig

= Aco2 . (4.10) A kitérés, a sebesség és a gyorsulás időbeli változását a 4.2. ábra mutatja.

O -A w 2

4. § Harmonikus rezgőmozgás. Párhuzamos rezgések összetétele 35

2. Egyirányú, azonos frekvenciájú harmonikus rezgések összetétele

Arra a kérdésre keressük a választ, hogy milyen eredő mozgást eredményez két azonos frekven­ ciájú párhuzamos rezgés összetétele (szuperpozí­ ciója).

A kísérlet összeállítása a 4.3. ábrán látható. Két egyforma rugón függő, ugyanolyan test, külön- külön egyenlő frekvenciával rezeg. Együttes moz­ gásuk eredményét a hozzájuk mozgócsigával csat­ lakozó kis test írja le a függőleges szállítószalagra.

Tekintsünk két azonos frekvenciájú, különbö­ ző amplitúdójú és eltérő kezdőfázisú rezgést, ame­ lyeknek kitérése:

Xj = A, sin(ú)t + (pj), x 2 = A.l sin^íwr + <p2 ; .

Az eredő mozgás kitérését x, és x 2 összege adja:

x = x t + x 2 = A l sin(a>í + <p, ) + A 2 sin(<üí + <p2 ) . (4.13) Fejtsük ki a szögfüggvényeket és csoportosítsuk a tagokat sin cot és cos a>t szerint:

x = ( A t c o s<pl + A 2 co s<p2 )s in cot + ( A l sin<p, + A 2 sin<p2 )cos<üí. (4.14) Vezessük be a következő helyettesítéseket:

A cos ő = A^ cos cpt + A 2 cos <p2, A s m 8 = A^ sin<p, + A 2 sin<p2 . (4.15,16)

Ezekkel a rezgések összege

x = A sin cüt cos 8 + A cos (út sin S , (4-17) illetve

x = y4sin(<üf + ő) (4-18)

alakban adható meg.

A két párhuzamos rezgés eredője tehát olyan harmonikus rezgés, amelynek frekvenciája (és körfrekvenciája) megegyezik az összetevő rezgésekével. Amplitúdója a (4.15,16) egyen­ letek négyzetre emelése és összeadása után:

36 I. Klasszikus mechanika 4. § Az eredő rezgés kezdőfázisának tangense a (4.15,16) egyenletek hányadosa:

, g ^ = ■4, sin <’, í A i É f j - , (4 20) A t cos <p, + /12 cos (j)2

Kísérleti összeállításunkkal könnyen bem utatható az eredő rezgés frekvenciájának egyezése az összetevő frekvenciákéval, ha m indhárom rezgést kúlön-külön vesszük fel a mozgó szállítószalagon.

H asonlóan dem onstrálható az eredő am plitúdó a következő speciális esetekben: a) A m ikor <p, = (p2, azaz a rezgések azonos fázisúak, akkor a (4.19)-ből

A = A , + A 2 , (4.21)

vagyis az eredő rezgés am plitúdója egyenlő az összetevő rezgések am plitúdóinak összegé­ vel.

b) H a | (p2 - (pt \ = n, vagyis a rezgések ellentett fázisúak, akkor ugyancsak a (4.19)-ből kö­ vetkezően

A = \ A , - A 2 1, (4.22)

azaz az eredő am plitúdó a két összetevő rezgés am plitúdójának különbségével egyenlő. c) A bban a speciális esetben, am ikor a b) feltétel m ellett A ] = A 2 is fennáll, A = 0. Eb­ ben az esetben a két rezgés kioltja egymást.

3. Nem azonos frekvenciájú párhuzamos rezgések összetétele; lebegés

a) H a az előző pontban leírt kísérleti összeállítást úgy módosítjuk, hogy az egyik nagy testre még egy ugyanolyan anyagú, de kisebb m éretű testet teszünk, akkor a két frekvencia kissé eltér egymástól, tehát az alábbi feltétel teljesül:

<u, * (ú2, de |<w, - <u21« föi, co2 . (4-23) Legyen továbbá A t = A 2 . Ebben az esetben a két rezgést leíró függvény:

x, = A sin f, x 2 = A sin co21 . (4.24,25) Az eredő mozgás függvénye:

x = x t + x2 - A sin íu, t + A sin <a21 = v4(sin &>, t + sin a>21) . (4-26)

Alkalmazzuk a sin a + sin p = 2 cos sin ° +^ szögösszegzési tételt! A (4.26) alatti ki­ fejezésből a következő képletet kapjuk:

4.§ Harmonikus rezgőmozgás. Párhuzamos rezgések összetétele 37

. „

-<ü,

. ta. +ta,

x = 2y4cos—?---— i s i n —----— t . (4.27) 2---2

Az eredő mozgás tehát olyan rezgés, amelynek körfrekvenciája az összetevők körfrek­ venciájának számtani közepe, az

A * ( t ) - 2 A c o s CÜ] 2 6)2 1 (4.28)

amplitúdója pedig periodikusan változik. E nnek a rezgésnek a képe a vázolt kísérletben is látható (4.4. ábra). Az am plitúdónak ezt a periodikus változását lebegésnek nevezzük. A je ­ lenség könnyen dem onstrálható oszcilloszkóppal.

Am ikor a két összetevő rezgés am plitúdója nem egyenlő, akkor a rezgés a 4.5. ábra sze­ rint alakul. A lebegésnek ezt a változatát amplitúdómodulációnak hívjuk.

4.5. ábra

b) A m ikor olyan rezgéseket adunk össze, amelyek frekvenciáinak hányadosa racionális szám, az eredő mozgás periodikus függvénnyel adható meg. Oszcilloszkópos kísérletben ez könnyen bem utatható.

c) H a a frekvenciák hányadosa nem racionális szám, akkor az eredő mozgás nem írható le periodikus függvénnyel.

38 I. Klasszikus mechanika 5. §

5. § A sebesség és a gyorsulás általános fogalma

Az egyenes vonalú mozgások leírásakor a sebesség nagy­ ságának ism erete elégséges volt a mozgás „gyorsaságának” jellemzésére. Az elmozdulás iránya a pálya egyenesébe esik, s ha m egállapodunk az irány előjelében, a test mozgásállapo­ tát egyértelműen leírhatjuk.

Amikor a test görbe vonalú pályán mozog, mozgásiránya pillanatonként változik. Em iatt az egyenes vonalú mozgásra bevezetett sebességfogalom általánosításra szorul; ugyanis a sebesség nagyságán kívül meg kell adnunk a sebesség irányát is.

A 2. §-ban bevezettük a helyzetvektor fogalmát. A test At idő alatti elmozdulása egyenlő ennek a vektornak a megvál­ tozásával (5.1. ábra):

A r = r(í + A /) -r (f).

(5.1)

Vezessük be az átlagsebesség-vektort mint az elmozdulás és a közben eltelt idő hányadosát,

Az átlagsebesség nagysága és iránya is függ a m érés időtartam ától: nagysága egyenesen arányos a görbe két pontját összekötő elmozdulás (húr) hosszával, iránya pedig megegyezik az elmozduláséval.

Am int a m érés időtartam át csökkentjük, a húr hossza egyre kevésbé különbözik a hozzá tartozó görbe hosszától, és az átlagsebesség-vektor iránya egyre jobban megközelíti a görbe adott P pontjában húzott érintő irányát (5.1. ábra).

Ezek alapján a t időpillanathoz tartozó (P pontbeli) pillanatnyi sebességet úgy definiál­ juk, m int az (5.2) alatti átlagsebességek sorozatának határértékét, am ikor a At mérési idő­

tartam nullához tart. 1. A sebesség m int vektor

O 5.1. ábra Képlettel: .. Ar dr v = lim — = — = r A,~*° Al d/ (5.3-5)

A sebesség a helyzetvektor idő szerinti deriváltja, amit matematikai alakban az (5.3-5) alatti kifejezések jelölnek. A fentebb mondottakból következik, hogy a sebesség nagysága

5. § A sebesség és a gyorsulás általános fogalma 39

|v| = dr_{ó i} (SA-9)

vagyis számértéke egyenlő az egységnyi idő alatt megtett úttal, iránya pedig a pálya érintőjének egyenesébe esik.

2. A gyorsulásvektor

A sebességváltozás gyorsaságát a gyorsulás fogal­ mával adjuk meg. E célból vegyünk fel egy pontban két, időben közeli sebességet (5.2. ábra).

A sebesség At idő alatti megváltozása Av = v(f + A /)-v (f), az átlaggyorsulás pedig _ Av a - — . At (5.10) (5.11) v(í+Aí) 5.2. ábra

Az átlaggyorsulás nagysága és iránya is függ a mérés At időtartam ától. Látható, hogy mozgás közben általában változik a sebesség nagysága és iránya is. Az ábrán feltüntettük a sebesség irányváltozásából, valamint nagyságának megváltozásából származó Av, és Av2 sebességváltozásokat.

Ezek után a pillanatnyi gyorsulást úgy definiáljuk (értelm ezzük), m int az átlaggyorsulá­ sok sorozatának határértékét, midőn a mérés időtartam a nullához tart.

Matematikai alakban:

Av dv

a = hm — = — = v = r

A,-*° A/ d/ (5.12-15)

A gyorsulás a sebesség idő szerinti deriváltja, illetve a helyvektor idő szerinti második deriváltja. Vegyük észre, hogy a sebesség irányváltozása miatti gyor­

sulás merőleges a sebességre (Av, a A /^ 0 h a t á r e s e tb e n m e­ rőleges lesz a t időhöz tartozó sebességre), a sebesség nagysá­ gának megváltozásából származó gyorsulás pedig érintőirányú (5.3. ábra). Az ábráról leolvasható, hogy az eredő gyorsulás iránya a mozgás pályájának hom orú oldala felé m utat. Az at érintőirányú gyorsulást tangenciális gyorsulásnak, az erre (illet­ ve a sebességre) merőleges a„ gyorsulást pedig normális gyor­ sulásnak nevezzük.

40 I Klasszikus mechanika 6. §

6. § Görbe vonalú mozgások

1. Vízszintes hajítás

a

a

6.1. ábra

A 6.1. ábrán látható szerkezettel (Lőwy-

féle ejtőgép) egyidejűleg két golyót indítunk. Az egyik golyó kezdősebesség nélkül függő­ legesen, szabadon esik, a másik v0 vízszintes irányú kezdősebességgel görbe vonalú pá­ lyán mozog. Azt tapasztaljuk, hogy a két golyó egyszerre é r földet, attól függetlenül, hogy milyen magasról indítottuk őket. Meg­ állapíthatjuk, hogy az elhajított test ugyan­ úgy szabadon esik lefelé, mint a függőleges m entén mozgó, miközben vízszintes irány­ ban vu állandó sebességgel távolodik a kilö­ vés helyétől. Azt mondjuk, hogy a két moz­ gás független egymástól, egyik sem „zavarja” a másikat (mozgások függetlenségének elve).

A 6.2. ábrán látható kilövő szerkezettel

vízszintesen elhajítunk egy testet, amely a hozzá csatlakozó gumifecskendő m űködte­ tése közben a m ögötte levő táblára lerajzol­ ja saját mozgáspályáját. Illesszünk a görbé­ hez derékszögű (x,y) koordináta-rendszert! , a) r V ---M ---M kK - h — mVYVVl ( L ) 1 1 k í e) ] c) b) a) kilövőrugó b) test c) vezetősín d) kioldó szerkezet e) csuklós rögzítő f) folyadékos gumicső a) b) 6.2. ábra