• No results found

Amanda Quick - Tukor Trilogia 2 - Az Arnyak Tukre

N/A
N/A
Protected

Academic year: 2021

Share "Amanda Quick - Tukor Trilogia 2 - Az Arnyak Tukre"

Copied!
347
0
0

Loading.... (view fulltext now)

Full text

(1)

(2)

(3)

(4) A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: Amanda Quick Quicksilver G. P. Putnam’s Sons, New York Published by the Penguin Group Copyright © 2011 by Jayne Ann Krentz Jacket design by Richard Hasselberger Front jacket illustration © 2011 Craig White Photograph of (be author © Marc Von Borstel. Fordította F. Nagy Piroska. Hungarian translation © by F. Nagy Piroska, 2012 Hungarian edition © by Maecenas Könyvkiadó, 2012 honlap: www.maecenaskiado.hu.

(5) A TÜKÖR-TRILÓGIA Az Arkane Társaságot a tizenhetedik század végén alapította egy zseniális, ám öntörvényű alkimista, Sylvester Jones, hogy egyfajta családias klubba gyűjtse össze a különleges pszichikus képességekkel megáldott embereket. A Társaságban tehetségük jellege szerint tartják nyilván a tagokat, akiknek különleges képességeit elsősorban paranormális jelenségek megfejtése, bűncselekmények felderítése és veszélyes összeesküvések leleplezése során hasznosítják. A vezetők - talán az alapítóra tekintettel - mindig a Jonesok köreiből kerülnek ki, így azután jó néhány Arkane-regény éppen a Jones család egy-egy tagjának eseménydús életszakaszát kíséri végig. Az örökség, amit Sylvester Jones elvetélt kísérletei, öldöklő rivalizálása és tébolyult halála után hátrahagyott, meghatározza utódai életét a viktoriánus kortól napjainkig, sőt a távoli jövőben is kísért. Ezért születtek a más-más idősíkban játszódó történetekből összeálló trilógiák, amelyek a jelenből indulnak ki, majd visszakanyarodnak a viktoriánus múltba, végül a jövőt is felvillantják. Közülük az első, az Álomfény-trilógia (Az átok, Az Égő Lámpa, Az Éjféli Kristály) szinte az amerikai kiadással egy időben, 2011-ben jelent meg a Maecenas Könyvkiadó gondozásában. Most pedig a legújabb, a Tükör-trilógia második könyvét (az első, a Szédítő mélység az idén kora tavasszal jelent meg) tarthatja kezében az olvasó, amelyet hamarosan követ a harmadik kötet is. Ezúttal csak a jelenben játszódó történet főhőse a Jones család sarja, aki sokáig egymaga a Jones & Jones pszicho-detektíviroda; a folytatásokban viszont újabb Arkane-tagok kerülnek előtérbe. A vészjósló rejtélyek terhe alatt emberi vonzódások, igaz szerelmek szövődnek, ám mihelyt a cselekmény mozgásba lendül, alig-alig.

(6) marad idő a romantikus merengésre. A szereplőknek nyomozniuk, olykor menekülniük kell, s minden leleményüket és paranormális képességüket latba vetve keresniük a titkok nyitját, melyek a Tükörtrilógiában szereplő helyszínek sajátos univerzumának alapjait képezik: az első kötetben egy szirtek és öblök által körülfogott, zárványszerű kisváros, Scargill Cove a maga fura lakóival és bombabiztos óvóhelyével, a másodikban egy tükrökkel teli szoba és egy kísértetkastély, a harmadikban pedig egy baljósan mély erdőt rejtő sziget. Szövevényes történetük külön-külön, a trilógia többi könyve nélkül talán fel sem fedi minden sötét titkát... A megszokottól eltérő valóságnak ezekben a sejtelmes bugyraiban teljesedik ki a dráma, a főhős-pároknak ennek a drámának az útvesztőjében kell a nekik ártani próbáló titokzatos erők kihívásaival szembeszállniuk. A történet-füzér kulcsszereplői, Isabella, Virginia és Charlotte az egyenjogúságra méltán igényt tartó, különleges tehetségű nők, akik igazi partnerek a szerelemben és a veszedelmek közepette egyaránt. Ez a romantikával vegyes misztika adja a Tükörtrilógia lebilincselő erejét. Maecenas Kiadó.

(7) Franknek. Az én hősöm te vagy..

(8) 1. A tükrök lángolva verték vissza a vér és az erőszakos halál képeit. A gázlángtól megvilágított szörnyű jelenetek végtelen sorban vonultak el valahová a feneketlen sötétségbe. Virginia egy percig mozdulatlanul feküdt, és vadul dobogó szívvel próbálta megfejteni, mit jelenthet a rémálom, amelyből az imént felriadt. Álmában egy feldúlt, véres ágyon fekvő nő miriád visszatükröződése vette körbe. A nőn mindössze egy lenge vászoning és fehér harisnya volt. Zilált haja kusza hullámokban terült el a válla körül. Olyan látványt nyújtott, mintha nemrégiben még egy szenvedélyes szerelmi légyott szereplője lett volna. De tágra nyílt szeme, kábult tekintete nem a múló vágyról, hanem döbbenetről és rémületről árulkodott. Kellett hozzá pár másodperc, mire Virginia rájött, hogy a tükrökben látható nő ő maga. És nem egyedül fekszik az ágyban. Egy férfi feküdt mellette. Szétnyílt ingmelle csurom vér volt. Fejét félrefordította, de Virginia így is látott annyit csinos arcából, hogy felismerje. Lord Hollister. Lassan felült, és elengedett valami tárgyat, amit eddig a kezében szorongatott. Énjének egy része azt bizonygatta, hogy csak egy ijesztő álmot lát, de a másik fajta érzékelése figyelmeztette, hogy ébren van. Minden lélekjelenlétére szüksége volt, hogy meg merje érinteni a halottnak látszó férfi nyakát. Nem volt pulzusa. Nem is számított rá, hogy lesz. Beburkolta a halál fagyos lehelete. Hirtelen újabb pánikroham tört rá. Miniatűr jégcsapok szurkálták a tarkóját és mindkét tenyerét. Eszeveszett félelemben ugrott ki az ágyból. Amikor végignézett magán, látta, hogy az ingén hatalmas bíborvörös folt éktelenkedik..

(9) 9 ~ JAYNE ANN KRENTZ Felemelte a tekintetét, és most először megpillantotta a kést a gyűrött ágynemű között. Csupa vér volt a pengéje. A nyele egészen közel feküdt ahhoz a helyhez, ahol az imént a keze nyugodott. Látómezeje peremén nyugtalanító árnyékok elmozdulását észlelte a tükrök mélyén. Sietősen lezárta pszichikus érzékelését. Most nem tud foglalkozni a jelenség értelmezésével. Minden más meggondolást felülírt valami szörnyű előérzet. Ki kell jutnia a tükörszobából. Gyorsan megfordult. Meglátta a bronzbarna-fekete mintás köpenyt, amelyben az este a Hollister-házba jött. Látta a ruháját és az alsószoknyáját. Ott hevertek a sarokban, mintha a szenvedély lázában égve mielőbb meg akart volna szabadulni tőlük. A ruha redői közül épp csak kilátszott gombos cipője. Valami érthetetlen oknál fogva még ijesztőbbnek tűnt számára, hogy mielőtt kést döfött volna a mellébe, Hollister félig levetkőztette, mint az, hogy a holtteste mellett ébredt föl. Jóságos ég, hogy ölhet meg valaki egy embert, miközben az erőszakra nem emlékszik?- futott át az agyán. Sötét energia nyomult be ismét a tükrökbe. A félelem és a menekülési ösztön megnehezítette, hogy úrrá lehessen az érzékein. De valahogy újból sikerült elnyomnia a tehetségét. Az árnyak mélyebbre húzódtak vissza a tükrökben. Tudta, hogy nem oszlathatja el őket teljesen. Odakint bizonyára tart még az éjszaka. A tükrök által foglyul ejtett üvegfény-energia sötétedés után a legerősebb. Olyan jelenetek is rejtőztek az őt körülvevő tükrökben, amelyekkel szembe kell néznie, de most nem tudná értelmezni az emlékképeket. Ki kell jutnia a szobából. Körbenézett, de sehol sem látott ajtót. A kis szoba falait mindenütt tükrök borították. Az nem lehet, gondolta. A levegőt frissnek érezte. A gázlámpa egyenletesen égett. Kell lennie valahol egy rejtett szellőztetőberendezésnek, és biztos, hogy ajtó is van valahol. És ahol ajtó van, ott a küszöb fölött érezni a levegő áramlását..

(10) AZ ÁRNYAK TÜKRE ~ 10 Kényszerítve magát, hogy egyszerre csak egy dologra figyeljen, átvágott a helyiségen, és fölkapta a ruháit. Olyan remegés jött rá, hogy csak óriási erőfeszítéssel tudta bekapcsolni az alsószoknyát, és belelépni a ruhájába. Épp az ingváll horogkapcsaival vesződött, amikor rejtett forgópántok halk sóhajszerű neszét hallotta. Újabb pánikroham tört rá. Villámgyorsan felpillantott. Az előtte lévő tükörfalon látta, amint a háta mögött megnyílik az egyik tükörsík. A sötét energia egy láthatatlan hulláma tetején egy férfi érkezett a szobába. Virginia rögtön felismerte, pedig csak egyetlenegy alkalommal találkoztak. De azóta bárhol felismerte volna. Egy nő nem felejti el azt a férfit, akinek rejtélyes pillantású sötét szeméből a menny vagy a pokol ígéretét olvasta ki. Ruháját a melléhez szorítva, dermedten, mozdulatlanul állt. - Mr. Sweetwater — suttogta. A férfi tetőtől talpig végigmérte. Szigorú arcán a lámpa erős fényében élesen elváltak egymástól a világos és a sötét síkok. Enyhén összehúzott szeme másvalakinél aggodalomra utalhatott volna, de nem Owen Sweetwaternél. Virginia biztos volt benne, hogy a férfiban nincs semmi, ami normális emberi érzelmekhez volna fogható. Csak két lehetséges magyarázat volt arra, hogy ma éjszaka megjelent ebben a halottas szobában. Vagy azért jött, hogy megölje, vagy hogy megmentse őt. Sweetwaternél nem létezett középút. - Megsebesült, Miss Dean? - kérdezte a férfi, mintha csak a hogyléte iránt érdeklődne. A hűvösen udvarias hang váratlan, tisztító erejű felháborodást keltett benne. - Sértetlen vagyok, Mr. Sweetwater. - Az ágyra pillantott. - Ami nem mondható el Lord Hollisterről..

(11) 11 ~ JAYNE ANN KRENTZ A férfi elsétált az ágyhoz, és szemügyre vette Hollister holttestét. Virginia érezte, hogy a szobán energia hullámzik át, és tudta, hogy Owen felerősítette a tehetségét. Nem tudta, miféle pszichikus képességgel rendelkezik, de érezte, hogy veszedelmes természetűvel. - Kiváló munka, Miss Dean, még ha nem is túl tiszta - fordult vissza hozzá Owen. - Micsoda? - Világos, hogy Hollister többé nem jelent problémát, de önt ki kell innen menekítenem, mielőtt gyilkosság vádjával letartóztatnák. - Nem - nyögte Virginia. - Nem akarja elhagyni ezt a szobát? - nézett rá felvont szemöldökkel Owen. Virginia nyelt egyet. - Úgy értem, nem én öltem meg őt. Legalábbis nem hiszem, hogy én tettem. Rájött, hogy miután a Hollister-palota hálószobájában belenézett a tükrökbe, semmire nem emlékezett. Nem volt más választása, mint hogy ártatlannak vallja magát. Ha letartóztatják Lord Hollister meggyilkolásáért, akkor biztos, hogy felakasztják. A férfi ismét végigfuttatta rajta a tekintetét. - Igen, látom, hogy nem ön döfte a mellébe azt a kést. - Honnan tudhatja, hogy ártatlan vagyok? - lepődött meg a lány. - Majd másutt, alkalmasabb időben beszélhetünk a részletekről felelte Owen, és az áldozata felé meglóduló nagyvad óvatos, de céltudatos lépéseivel megindult a lányhoz. Virginia csak akkor értette meg, milyen szándékkal közeledik, amikor már ott volt előtte, és hozzálátott, hogy sorra beakassza a még nyitva lévő kapcsokat a ruhája mellrészén. A férfi keze gyorsan és határozottan mozgott. Ha Virginia tarkóján már nem borzolódtak volna amúgy is fel a finom hajpihék, Owen érintésétől biztosan megtelnek elektromos töltéssel. A férfit körülvevő energia.

(12) AZ ÁRNYAK TÜKRE ~ 12 elárasztotta a szoba légkörét és a lány érzékeit. Virginiát két ellentétes vágy kerítette hatalmába: menekülni innen, hogy mentse az életét, vagy a férfi karjai közé vetni magát. Tehát bekövetkezett, gondolta. Az éjszakai események megzavarták az elméjét. Többé nem bízhat meg egyetlen, nyilvánvalóan tönkrement érzékében sem. Nemhiába töltötte jóformán egész életét az önuralma fejlesztésével, most volt mihez folyamodnia. Szerencsére segített is rajta. - Mr. Sweetwater - mondta hűvösen, és gyorsan hátralépett. A férfi két keze lehullott. - Egyelőre megteszi - mondta, kritikus szemmel végignézve Virginia ruháján. — Éjfél elmúlt, a köd is megsűrűsödött. Ha már odakint leszünk, senki sem fogja észrevenni. - Éjfél? — Virginia odakapott a ruhaderekához tűzött vékony láncon függő órájához. Látva, hogy a férfi igazat mondott, remegés fogta el. - Nyolc órakor érkeztem, ahogy meghagyták. Szent egek, négy óra kimaradt az életemből. - Bocsásson meg, amiért későn érkeztem. Csak egy órája tudtam meg, hogy eltűnt. - Miről beszél? - Később. Vegye fel a cipőjét. Kellemetlen utat kell megtennünk, hogy kijussunk innen. A lány nem vitatkozott. Szoknyáit megemelve bedugta egyik harisnyás lábát a cipőbe. A fűzővel nem vesződött. Mialatt rá várt, Owen az ágyon fekvő halottat nézte. - Biztos, hogy ön nem sérült meg? Virginia pislogott; igyekezett megértem a férfi szavainak gyilkos élét. - Nem erőszakolt meg, ha erre kíváncsi - felelte csípősen. — Láthatja, hogy teljesen fel van öltözve..

(13) 13 ~ JAYNE ANN KRENTZ - Igen, természetesen — felelte Owen. Amikor föltekintett rá, különös szeme még a szokottnál is hidegebb volt. - Bocsánat. Csupán arról van szó, hogy az elmúlt pár órában nem tudtam szabadulni attól az érzéstől, hogy valami baj van. És amikor az imént beléptem az ajtón, láttam, hogy igazam volt. - Arra gondol, hogy túl későn érkezett, és már nem tudta megmenteni a lordot? - Nem, Miss Dean, túl későn, hogy megmentsem kegyedet. Szerencsére kegyed megmentette önmagát. Virginia bedugta a másik lábát is a cipőbe. - Tény, hogy nem siratom Hollistert. Szerintem szörnyeteg volt. De nem én tehetek a mostani állapotáról. - Igen, már magam is látom - felelte Owen vérfagyasztó nyugalommal. - Ne tegyen úgy, mintha a kedvemben akarna járni, uram. Lehajolt, hogy fölnyalábolja nehéz köpenyét. - Világosan ki merem jelenteni, hogy nem öltem meg őlordságát. - Őszintén szólva ez engem nem is érdekel. Hollister halála csak hasznára van a világnak. - A legteljesebb mértékben egyetértek önnel. Mindazonáltal. .. - A sóhajszerű nesz a torkára forrasztotta a szót. - Az ajtó. Csukódik. - Valóban. Egyszerre rohantak az ajtóhoz. Owen ért oda elsőnek, de még mielőtt csizmás lábát a résbe dughatta volna, a tükrös falsík a helyére siklott. Virginia baljós kattanást hallott. - Bezárult - állapította meg. - Az egész egy darabból készült - tette hozzá Owen. - Ez a dolog kezdettől fogva rengeteg bosszúságot okozott nekem. - Részvétem - mormolta a lány..

(14) AZ ÁRNYAK TÜKRE ~ 14 A férfi a gúnyos hanggal mit sem törődve, visszament az ágyhoz, és fölkapta a véres kést. Aztán ismét átvágott a szobán, és a kés súlyos nyelével lecsapott az ajtóra. Éles hang hallatszott, mint amikor elhasad valami. Egy hosszú repedés jelent meg a tükör lapján. Owen ismét odavágott. Ezúttal a tükör több darabja lehullott a földre, felfedve a mögötte rejtőző faajtó egy részét. A lány figyelmesen nézte az öreg ajtóba illesztett új zárat. - Ön talán ért a zárak feltöréséhez, Mr. Sweetwater? - Mit gondol, hogy jutottam be ide ma éjjel? Owen egy vékony drótot vett elő a kabátzsebéből, majd leguggolt, és munkához látott. Másodpercek alatt kinyitotta az ajtót. - Ön bámulatos, uram - szólt elismerően Virginia. - Mióta része a nemesi neveltetésnek a zárfeltörés tudománya? - A nyomozásaim során nagy hasznát látom ennek a jártasságnak. - Úgy érti, a sajnálatos hadjáratában, amelyet azért folytat, hogy tönkretegye mások pályáját, akik hozzám hasonlóan keményen dolgoznak, és nincs más bűnük, mint hogy megpróbálják megkeresni a mindennapit? - Úgy vélem, arra az erőfeszítésemre utal, amellyel megpróbálom leleplezni azokat, akik a rászedhető emberek becsapásával keresik meg a mindennapit. Igen, Miss Dean, újabban pontosan ez a fajta kutatás érdekel a leginkább. - Mi, akik a paranormális dimenzióban gyakoroljuk a hivatásunkat, csak abban reménykedünk, hogy még mielőtt végképp tönkreteszi a szakmánkat, talál magának egy új passziót. - Ugyan, kérem, Miss Dean. Nem könnyebbült meg legalább egy kicsikét, amikor az imént meglátott itt? Ha akkor nem toppanok be, itt rekedt volna bezárva a holttesttel. - Ebben igaza van - ismerte el a lány. - Ráér később megköszönni. - Igyekszem nem elfelejteni..

(15) 15 ~ JAYNE ANN KRENTZ A férfi eldobta a kést, kesztyűbe bújtatott ujjait a lány csuklójára fonta, és húzni kezdte őt az ajtó felé. Virginia egyáltalán nem bízott meg Owen Sweetwaterben. Nem engedhette meg magának, hogy megbízzon benne. Az elmúlt néhány hétben világossá vált, hogy a férfi személyesen nyomoz a paranormális képességű hivatásgyakorlók ellen, akiket sarlatánoknak tart. Nem ő volt az első úgynevezett nyomozó, aki csalóknak kiáltotta ki őket. De Virginia fejében újabban megfordult, hogy vajon nagy buzgóságában Sweetwater nem döntött-e úgy, hogy egy lépéssel még tovább megy. Két üvegolvasó - az övéhez hasonló tehetségű nők halt meg titokzatos körülmények között az elmúlt két hónapban. A hatóságok véletlen haláleseteknek nyilvánították mindkettőt, de neki voltak kétségei. Elképzelhető, hogy Owen Sweetwater úgy döntött, a hivatásgyakorlásuk megakadályozásán túl egyebet is tesz. Elképzelhető, hogy a bíróén és az esküdtszékén túl a hóhér szerepét is magára vállalta. Volt valami a tekintetében, az őt körülvevő energiamezőben, amiből Virginia arra következtetett, hogy egy vadásszal van dolga, méghozzá olyannal, aki emberekre vadászik. Sweetwater tehát biztosan nem volt barát vagy szövetséges, ennek ellenére minden jel arra vallott, hogy nem akarja őt megölni, legalábbis nem itt és nem most. Bölcsebb döntésnek tűnt hát vele tartani, mint önállóan keresni egy lehetséges kivezető utat. Valójában még azt sem tudta, hogy jelenleg hol van. Kiléptek az ajtón. Owen épp csak annyi időre állt meg, hogy meggyújtson egy lámpást, amelyet nyilván ő tett le az ajtó túloldalán a földre. A fellobbanó láng egy kőből épült régi folyosót világított meg. - Hol vagyunk? - suttogta Virginia..

(16) AZ ÁRNYAK TÜKRE ~ 16 - A Hollister-palota alatti pincében. A ház egy középkori apátság romjaira épült. Folyosók és cellák sora található idelent. Valóságos labirintus ez a hely. - Hogy talált rám? - Úgy vélem, mindkettőnknek jobb, ha nem tudja meg a választ erre a kérdésre. - Márpedig én ragaszkodom hozzá, hogy megmondja, hogyan talált rám. - Néhány napja éjszakánként két emberem figyeli a kegyed házát egy szemközti lakatlan házból. Virginia egy percig szóhoz sem jutott. - Hogy merészelte... - suttogta nagy sokára. - Megmondtam, hogy nem fog tetszeni a válasz. Amikor ma este elindult egy munkára, az őrszemeim még nem gondoltak semmire. Kegyed hetente több estén is elmegy hazulról, hogy gyakorolja a hivatását. De hogy belátható időn belül nem tért vissza, a megfigyelők üzentek nekem. Én odamentem, és elkértem a házvezetőnőjétől a kliense címét. - Mrs. Crofton elárulta önnek, hogy ide jöttem? - Aggódott, amiért kegyed még nem ért haza. Amikor megérkeztem a Hollister-birtokra, már tudtam, hogy nagy baj van. - A tehetsége révén jött rá? - kérdezte Virginia óvatosan. - Attól tartok, igen. - Hogyan? - Elégedjen meg annyival, hogy nem kegyed az első hölgy, aki eltűnik ezeken a föld alatti folyosókon. Az egyetlen különbség ön és a többi Hollister-áldozat között csupán az, hogy ön él. - Jóságos ég. - Ezt végig kellett gondolnia, hogy felfogja a jelentését. - Ön érzékeli az erőszakos halált? - Bizonyos értelemben igen. - Magyarázza meg, uram..

(17) 17 ~ JAYNE ANN KRENTZ - Higgye el, jobb, ha nem tudja. - Kicsit elkésett azzal, hogy megkímélje az érzékeny lelkivilágomat - csattant fel Virginia. — Nemrégen egy magas rangú, előkelő úriember ágyában ébredtem fel, akit percekkel korábban szúrhattak le. - Jó erősek az idegei. Mindazonáltal ez nem a megfelelő hely és idő arra, hogy megvitassuk a tehetségem természetét. - Miért is? - Pillanatnyilag ennél fontosabb teendőink vannak. Emlékeztetem, hogy ha nem kegyed szúrta le Hollistert, akkor valaki más tette. És az a valaki még itt lehet a közelben. Virginia nagyot nyelt. - Rendben van. Későbbre halasztóm a kérdéseimet. - Bölcs döntés. Owen megtorpant, de olyan hirtelen, hogy Virginia nekiütközött. A férfi mintha meg sem érezte volna. Fölemelte a lámpást, és úgy tartotta, hogy sárgás fénye ráessen a jobb oldali átjárófolyosóra. - Érez valami energiát? - kérdezte fojtott hangon. - Igen - felelte a lány. Az érzés erősebbé vált, és valamiféle ritmikus zörgés-dobogás kísérte. Miniatűr hintó közeledett feléjük a sötétségből. Amikor a lámpás fénykörébe került, Virginia látta, hogy két óraszerkezettel ellátott lovacska húzza. A játék hintó körülbelül harminc centiméter magas lehetett, igazi műremek, nem pedig holmi gyermekjáték. A legapróbb részletekig minden kifinomult ízléssel, páradan eleganciával volt kidolgozva rajta. A kocsi csillogó fekete lakkbevonatát arannyal díszítették. Az apró ablakok csillogtak a lámpás fényében. Az élethűen megformált lovakat még lobogó fekete sörénnyel és farokkal is ellátták. A hámjuk is aranyszegéllyel volt díszítve..

(18) AZ ÁRNYAK TÜKRE ~ 18 - Hogy hagyhat idelent valaki egy ilyen drága játékszert? - ámult Virginia. Owen ismét elkapta a karját, és egy lépéssel hátrébb húzta. - Ez nem játékszer. Virginia nem tudta levenni a szemét a hintóról. Elbűvölte a látványa. - Akkor micsoda? - kérdezte. - Ha én azt tudnám. Újabb fagyos energiahullám borzolta a lány érzékeit. - Érzem a benne lévő erőt - mondta. - Üvegfény, ugyanaz az energiafajta, amit a tükrökben tapasztaltam és olvastam. De pszichikus energiát csak emberek képesek fejleszteni. Hogy csinálhatja ugyanezt ez a hintó? - Most nem nyomozni jöttünk ide. - Owen berántotta a folyosó egy kanyarulatába, el az óraszerkezetű hintó útjából. - Akármi is ez a holmi, közte és köztünk mindig falnak kell lennie. A kövön nem hatolnak át a pszichikus áramlatok. Halk, ijedt hang hangzott fel a hintó mögötti sötét folyosóban. - Van ott valaki? Kérem, segítsenek. Owen megmerevedett. - A keservit. Egyik bonyodalom a másik után - mormolta alig hallhatóan. Virginia visszafordult a járatok kereszteződése felé. - Ki van ott? - szólt fojtott hangon. - A nevem Becky, ma'am. Könyörgök, segítsen. Nem tudok kimenni innen. Nagyon sötét van. Az ajtón rácsok vannak. - Hollister egy másik áldozata — mondta Owen. - Valamit tennünk kell — nézett rá Virginia. - Csak úgy juthatunk el hozzá, ha elmegyünk az óraszerkezet mellett..

(19) 19 ~ JAYNE ANN KRENTZ - Az én energiatípusommal működik - felelte a lány. - Talán képes lennék irányítani. - Biztos benne? - Meg kell próbálnom. Hadd vessek rá egy pillantást. Owen ujjai bilincsként zárultak a csuklójára. - Bármit tesz is, ne engedje el a kezemet. Rendben van? - Igen, igen, természetesen - vágta rá türelmét vesztve a lány. Szükségem van egy kis fényre. A férfi felemelte a lámpást, amely így bevilágította a keresztező folyosó egy rövid szakaszát is. A zörgés-dobogás abbamaradt. Virginia kikukucskált a sarkon túlra. A lámpavilágnál baljósan csillogtak a miniatűr hintó ablakai. És mintha megérezte volna a zsákmány szagát, az apró jármű újra meglódult. - Érdekes - dünnyögte Owen, és hallgatózott. - Úgy tűnik, a mozgás hozza működésbe. Mivel egyfajta pszichikus gépezet, talán az auránkra reagál. - Igen, én is így gondolom. — Virginia visszahúzódott, hogy kikerüljön a hintó hatóköréből, és hátával a kőfalhoz simult. — Az energiát az ablakokba töltötték be. Amíg nem próbálom meg, nem lehetek tökéletesen biztos benne, de azt hiszem, képes lennék semlegesíteni az áramlatokat, legalábbis átmenetileg. A szomszédos folyosón ismét megszűnt a zörgő-dobogó zaj. A hintó megtorpant. - Határozottan a mozgásra reagál — állapította meg Owen. - Ha semlegesíteni tudná annyi időre, amíg odamegyek hozzá, talán összetörhetném, vagy működésképtelenné tehetném. Ha csakugyan óraszerkezet, akkor felhúzókulcsának is lennie kell. - Még ott van, ma’am? - kiáltott ki Becky a sötétből. - Kérem, ne hagyjanak itt!.

(20) AZ ÁRNYAK TÜKRE ~ 20 - Jövünk, Becky - válaszolta Virginia tőle telhetően nyugodt, biztató hangon. - Egy perc, és ott vagyunk. - Köszönöm, ma’am. Siessenek, kérem. Nagyon félek. - Kézben tartjuk a helyzetet, Becky - nyugtatta a lányt Virginia. Owen még erősebben szorította a csuklóját. - Próbálja meg. Ha úgy érzi, hogy nem bír el vele, azonnal visszahúzom. Ez elég értelmes tervnek hangzott. Virginia erőt gyűjtött, magasabb szintre emelte az érzékelőképességét, és óvatosan kilépett a sarok mögül. Owen olyan szögbe emelte a lámpást, hogy fénye a mozdulatlan hintóra essen. Rövid, feszült csend támadt, majd a miniatűr jármű sötét ablakai felragyogtak, mintha az utastér belsejében gyúlt volna világosság. Virginia újra megérezte a levegőt megtöltő energia lüktetését. A géplovacskák megindultak előre. A kocsi kerekei forogni kezdtek. A jármű most sokkal közelebb volt hozzá, mindössze legfeljebb egy méterre. Ekkor minden előzetes figyelmeztetés nélkül lecsaptak rá az érzékeket megdermesztő energia áramlatai. Noha azt hitte, fel van készülve rá, összerándult az ütés erejétől. Owen ujjai harapófogóként szorultak a csuklójára. Virginia tudta, arra készül, hogy visszahúzza a sarok mögé, ahol nem éri el a hintónak álcázott fegyver. - Minden rendben — sikerült kipréselnie a szavakat. - El tudok bánni vele. Nem törődve a dermesztő energiával, ugyanúgy, mint amikor mélyen belenézett egy tükörbe, megkeresett egy fókuszpontot. Ezután egy semlegesítő minta kialakításával lecsillapította a szerkezet által kibocsátott oszcilláló energiahullámokat. A hatás szinte azonnali volt. Az áramlatok pillanatok alatt egyenletessé váltak. Az óraszerkezet továbbgördítette a hintót..

(21) 21 ~ JAYNE ANN KRENTZ - Kész - jelentette Virginia, de még nem merte elfordítani a tekintetét a hintóról. - Tegye, amit tennie kell. Nem tudom, meddig leszek képes megtartani az irányításom alatt. Owen nem vesztegette az idejét kérdések feltevésére. Elengedte a lányt, és a sarkot megkerülve gyorsan kilépett a folyosóra, ahol Virginia szemtől szemben állt a gépezettel. Egyik csizmás lábával az oldalára billentette a kis járművet. A lovacskák lábai ütemesen, de ártalmatlanul rugdosták a levegőt. Virginia tompa tiktakolásra lett figyelmes. - Mintha egy óra járna benne — mondta. - Biztosan ki lehet nyitni valahogy — töprengett fennhangon Owen, és leguggolt az eszköz mellé. Fél kezéről lehúzta a kesztyűt, és ujjhegyeivel könnyedén végigsimított az elegáns és különös kis tárgyon. - Úgy tudtam, össze akarja törni - jegyezte meg Virginia. - Szívesebben megőrizném sértetlenül, ha lehet. Szeretném tanulmányozni. Tudomásom szerint soha senkinek sem sikerült úgy feltöltenie energiával élettelen anyagot, például üveget, hogy mechanikus eszközökkel lehessen működésre bírni az áramlatait. Ez a tárgy páratlan a maga nemében. - Nem halaszthatná későbbre a vizsgálódását? - kérdezte fagyos hangon Virginia. — Nem tudom a végtelenségig a befolyásom alatt tartani. - Ott van még, ma’am? — szólt panaszosan Becky. - Itt vagyunk, Becky - válaszolta Virginia. - Mr. Sweetwater, ha lenne szíves. - Értettem. Ujjait felcsúsztatta a hintó tetejére. A tető hirtelen felnyílt apró sarokvasain. Owen benyúlt a fülkébe. A tiktakolás megszűnt. Az energiaáramlatok, amelyeket Virginia mindeddig megtartott semleges állapotukban, egyik pillanatról a másikra elenyésztek..

(22) AZ ÁRNYAK TÜKRE ~ 22 Virginia óvatosan ellazította az érzékeit. Az apró ablakok nem bocsátottak ki újabb energiahullámokat. - Közönséges óraszerkezet - mondta Owen, és felállt. - Úgy kell megállítani a hintót, ahogy egy órát szokás. Jöjjön, keressük meg azt a lányt. Virginia már el is indult. A lámpást magasra emelve elhaladt egy sor egykori, most sötét cella előtt. - Becky! - kiáltotta. - Hol van? - A mindenségit - motyogta Owen. Alaposan ki kellett lépnie, hogy utolérhesse Virginiát. - Vigyázzon, Virginia. Még más csapdák is lehetnek itt. A lány fejébe egy pillanatra szöget ütött, hogy a férfi a keresztnevén szólította, mintha nem is félig-meddig idegenek, hanem régóta jó barátok volnának, de most nem ért rá ezzel foglalkozni. Egy nehéz, vasalt faajtó elé érve megállt. Az ajtón lévő kis ablak előtt vasrácsok voltak. Egy tizennégy-tizenöt évesnél nem idősebb lányka nézett ki rajta rémülten, kezével a vasrácsokba kapaszkodva. A szeme a félelemtől és a könnyektől egészen beesett volt. - Megsebesült? - kérdezte Virginia. - Nem, ma’am. De szerencse, hogy épp most jártak erre. Nem is tudom, mi történt volna velem. Owen elővette az álkulcsát. - Egy perc, és kiszabadítom onnan - mondta. - Mi történt? - kérdezte Virginia szelíden. Becky habozni látszott. - Nem sok mindenre emlékszem, ma’am. Ott álltam a szokott helyemen, a kocsmánál lévő sarkon. Megállt előttem egy finom, úri hintó. Egy jóképű úr kihajolt az ablakán, és odakiáltott, hogy nagyon csinosnak talál. És hogy a szokásos árnak a dupláját hajlandó fizetni. Beszálltam a hintóba, és többre nem emlékszem, csak arra, amikor itt, ezen a szörnyű helyen magamhoz tértem. Egyfolytában.

(23) 23 ~ JAYNE ANN KRENTZ segítségért kiáltoztam, de senki sem válaszolt. Úgyhogy végül feladtam. Azután meghallottam önt és az úriember barátját. Owen kinyitotta az ajtót, és hátralépett. - Jöjjön ki, Becky. Épp elég időt vesztegettünk már el idelent. Becky sietve kilépett a cellából. - Köszönöm, uram. Owen nem válaszolt. A kőpadlót nézte. Virginia sötét energianyalábok elmozdulását érzékelte a levegőben, és ebből tudta, hogy a férfi felerősítette a pszichikus tehetségét, akármi volt is az. - Érdekes — mormolta Owen. - Mi az? - kérdezte a lány. - Azt hiszem, ez lehet az a hely, ahol Hollister találkozott azzal a személlyel, aki ledöfte a késsel. Nagyon halkan beszélt, de Virginia tudta, hogy Becky úgysem figyel rájuk. Ő csak azzal volt elfoglalva, hogy mielőbb kijusson az alagút kőfalai közül. - Ön képes ilyesmit látni? — ámult Virginia. - Látom, hol állt a nő, vagyis a gyilkos, amikor elkövette a tettét felelte Owen. - Egy nő ölte meg? - Igen. Méghozzá egy őrült nő. - Jóságos ég. Lady Hollister..

(24) 2. Owennek eszébe jutott, hogy nincs joga megsértődni, amiért Virginia ilyen gyanakvó vele szemben. Végtére is egy Sweetwaterrel van dolga. Márpedig az ő családja férfi tagjai vagy elbűvölik, vagy taszítják a nőket. Olyanra, hogy valaki közömbös legyen irántuk, nemigen akadt még példa. De akár egyik, akár másik csoportba tartozott is egy nő, a Sweetwaterek hímnemű egyedeit ösztönösen veszélyes embereknek vélte. A nagynénje, Marian néni szerint, akit auratehetségként tartottak számon, a Sweetwaterek aurájában volt valami, ami nyugtalanságot keltett az érzékenyebb emberekben férfiakban, nőkben, tehetségesekben és hétköznapiakban egyaránt. Mégis, amilyen romantikus bolond volt, Virginia ideges gyanakvása vakká tette. Csalódottan és szomorúan kellett ráeszmélnie, hogy a dolog mélyen lesújtja. De saját magát hibáztatta, mert úgy gondolta, hogy rossz taktikát választott. Így utólag már késő belátni, milyen szerencsétlen ötlet volt sarlatán gyógyítók felkutatására szakosodott pszicho-nyomozóként fellépnie. De akkor semmi más nem jutott eszébe, aminek révén bejuthatott volna a Leybrook Intézet kebelén belül működő szakértők meglehetősen zárt és szűk kis csoportjába. Később bőven lesz még ideje, hogy elgondolkodjon ezen a melléfogásán, állapította meg magában. Most viszont ki kell vinnie ezt a két nőt oda, ahol biztonságban lesznek. Fölkapta, és a hóna alá vette az óraszerkezettel működő parányi hintót. A lovacskák ide-oda himbálóztak a hámszíjuk végén. - Miss Dean, ha volna szíves hozni a lámpást - kérte. - Már nálam van — emelte meg a fényforrást a nő..

(25) 25 ~ JAYNE ANN KRENTZ - Maradjanak közel egymáshoz - nézett a két nőre, és megindult előre. — Ugyanazon az úton hagyjuk el ezt a helyet, ahol bejöttem: a régi szárítócsűrön át. A közelben várakozik egy hintó. Halk, elfojtott hangot hallott a háta mögül. A lámpa fénye ugrott egyet a kőfalon. - Minden rendben, Miss Dean? - kérdezte. - Igen, természetesen — hallatszott a hűvös válasz. Megbotlottam egy kőben. Nagyon egyenetlen a kőpadló, és a világítás is elég gyenge idelent. Rosszkedve ellenére kicsit elmosolyodott. Virginia Dean beváltotta a hozzá fűzött reményeit. Egy véres hulla meg egy halálos veszedelmet rejtő ritka és különleges óraszerkezet meg se kottyan a lány kötélidegzetének. Nem mintha gyengének és félénknek gondolta volna. Kezdettől fogva tudta, hogy céltudatos és erős lélekkel megáldott, félelmetes hölggyel van dolga. Aki ráadásul figyelemre méltóan tehetséges is. Az ő pszichikus képességeinek valódiságában sohasem kételkedett, míg sok intézetbeli kollégájával szemben erős fenntartásai voltak. Már a levegő is, amely ezt a lányt körülvette, megtelt frissítő, jókedvre derítő energiával — ő legalábbis így érzékelte. Tapasztalata szerint Virginia Dean konkurenseinek és kollégáinak nagy többsége minden ízében csaló volt. A legjobb, amit el lehetett mondani róluk, hogy mások szórakoztatására, bűvészek és illuzionisták módjára, tökéletesen begyakoroltak néhány látványos trükköt. A legrosszabb pedig, hogy mint afféle hitvány alakok, kihasználták az emberi hiszékenységet, és szándékosan csaptak be másokat. Virginia Deant azonban nem ilyen fából faragták. Az első pillanattól fogva, amióta csak meglátta, nem tudott szabadulni tőle. Ez egy héttel ezelőtt történt, amikor ő is ott állt Lady Pomeroy elegáns szalonjában, az Arkane-kutatók kis csoportja hátsó sorában,.

(26) AZ ÁRNYAK TÜKRE ~ 26 és nézte, amint Virginia tükörolvasást tart. Amikor a lány belenézett a kandalló fölötti tükörbe, rögtön megérezte az atmoszférában sistergő energiát. Tekintetük futólag összetalálkozott a tükörben, mielőtt a lány elfordította a szemét. E röpke pillanat elég volt hozzá, hogy tudja: a lány is felfigyelt rá. Vagy legalábbis hinni akart benne. Sötét színű, konzervatív szabású, magasan záródó nyakú ruha volt rajta; szoknyája földig ért, szűk ruhaujja csuklóig takarta a karját, diszkréten redőzött kis turnűrje hasonlított arra, amit ma este viselt. A haját feltűzte egy hercig kis kalap alá. Ha ezzel a komoly külsővel ellensúlyozni szerette volna vörösbe hajló aranyszín hajának és zöldeskék szemének varázslatos szépségét, akkor bizony látványosan kudarcot vallott. Virginia Dean ugyan a szó hagyományos értelmében nem volt egy kimondott szépség. Egy olyan férfi, mint ő, inkább érdekesnek találta - titokzatos és erős nőnek. Férfiúi énjét mégis egy pillanat alatt rabul ejtette ez a nő. Biztos volt benne, hogy azon a napon Virginia is észrevette az ő komoly érdeklődését. És még valami mást is tudott. Hogy a lány dühös volt. Lady Pomeroy, aki az olvasást megrendelte, nem tájékoztatta őt előre arról, hogy paranormális jelenségeket kutatókból álló közönséget is hívott az alkalomra. Látta, hogy Virginiának egyáltalán nem tetszik ez a rajtaütésszerű meglepetés. Nem tudta, mit látott a lány aznap este a tükörben, de amikor befejezte, odafordult Lady Pomeroyhoz, és nagyon halkan beszélni kezdett hozzá. A teremben lévők zajosan tapsoltak, kérdéseket tettek fel, és igyekeztek próbára tenni a képességeit. A lány olyan jeges megvetéssel nézett rájuk, ami még egy rendkívül ingerült Viktória királynőnek is dicséretére vált volna. - Nem azzal a szándékkal olvasok tükröket, hogy másokat szórakoztassak, vagy kielégítsem a kíváncsiságukat. Amikor elfogadtam ezt a felkérést, azt hittem, komoly megbízásról van szó..

(27) 27 ~ JAYNE ANN KRENTZ Nem tudtam, hogy próbára akarnak tenni, és vizsgáztatni fognak. Attól tartok, efféle ostobaságokra nincs időm. Azzal hátat fordított nekik, és szó nélkül kivonult a szobából. A szalonban faképnél hagyott kis csoport megrökönyödése módfelett szórakoztatta Owent. Lady Pomeroy és az Arkane Társaság kutatói rendkívül tiszteletre méltó - és egyes esetekben előkelő - körökben mozogtak. Nem voltak hozzászokva, hogy egy egyszerű psziszakértő, egy nő, aki kilépett a világba, hogy a tehetségével keresse a kenyerét, ilyen hideg lenézéssel kezelje őket. Amikor magukhoz tértek, a paprikavörös és igencsak bosszús Lady Pomeroyhoz fordultak: - Mit mondott kegyednek? - tudakolta Hedgeworth. - Miss Dean közölte velem, hogy a férjemet nem gyilkolták meg, és nem is lett öngyilkos, mint egyesek gyanították - vetette oda nyersen Lady Pomeroy. - Szerinte Carlton egyedül volt itt, a szalonban, amikor a halála természetes módon bekövetkezett, ahogy mindig is hittem. Semmi jel nem utalt erőszakra. - Nos, ezt teljes biztonsággal állíthatta, nemde? - mutatott rá egy másik megfigyelő. - Ennyi hónap elteltével nem lehet mást bizonyítani. - Kétségtelenül utánanézett az ön férje halála körülményeinek, mielőtt eljött ma ide, Lady Pomeroy — mondta Hobson. — Elvégre az újságok beszámoltak a részletekről. A sajtó szélütést emlegetett. - Úgy van - csatlakozott hozzá másvalaki. - A nő biztosan csaló. Ezek a sarlatánok roppant ügyesek. És mivel egyikünk sem üvegfénytehetség, nem lehetünk biztosak abban, hogy nem csapott-e be minket is. Owen azonban minden idegszálával érezte, hogy Virginia valódi tehetség. Az árnyékok, melyeket a tekintetében látott, elárulták, hogy sok ember halálának volt már szemtanúja. Ő maga is jól ismerte.

(28) AZ ÁRNYAK TÜKRE ~ 28 ezeket az árnyékokat. A saját szemében is hasonló kísérteteket látott, valahányszor tükörbe nézett. Virginiával és Beckyvel a sarkában befordult egy újabb folyosóra. - Csodálom a lelkierejét, Miss Dean - mondta. - És Miss Beckyét is. Mindketten sok viszontagságon mentek keresztül ma éjjel. Sokan mások, férfiak és nők egyaránt, ezek után teljesen összeomlottak volna. - Egyet se féljen, Mr. Sweetwater - felelte Virginia. - Becky és én egy alkalmasabb időpontban fogjuk megengedni magunknak, hogy összeomoljunk. Igazam van, Becky? - Igen, ma’am - válaszolta Becky. - Én most csak ki akarok jutni innen. - Pontosan így vagyok vele magam is - jelentette ki Virginia. Biztos benne, Becky, hogy attól kezdve, hogy beszállt annak a férfinak a hintójába, nem emlékszik semmire? - Nem, ma’am. Legföljebb még annyira, hogy az az úr nagyon jóképű, és nagyon kedves volt hozzám. És a virágokra - folytatta kicsit elbizonytalanodva. - Azokra jól emlékszem. - Milyen virágokra? - Nem vagyok benne biztos, de úgy rémlik, émelyítően édes illatuk volt. Olyasmi, mint a hervadó rózsáké. - Kloroform - közölte Virginia mogorván. — Magát elkábították, Becky. Ezért nem emlékszik arra, hogy mi történt magával. Owen a lépcső tetejére érve kinyitotta az ajtót, és kivezette őket a régi szárítócsűrbe. - Kérem, uram, ma’am, ne értsenek félre, nagyon hálás vagyok mindkettőjüknek - kezdte Becky, majd így folytatta: - De nem értem, hogyan tudtak ma éjjel rám találni. Honnan tudták, hogy hol vagyok? - Mr. Sweetwater nyomozó — felelte Virginia. — Amolyan magándetektív. Az a munkája, hogy felkutasson embereket. Így van, uram?.

(29) 29 ~ JAYNE ANN KRENTZ - Bizonyos mértékig igen - válaszolta Owen. - Á, értem - derült fel Becky arca. - Még sohasem találkoztam magándetektívvel. Nagyon érdekes foglalkozás lehet. - Megvannak a maga kivételes pillanatai — bólintott Owen. Kinyitotta az ajtót, magasabb szintre emelte az érzékelőképességét, és kinézett a sötét kertre. Nem mozdult semmi a ködös éjszakában. A fallal körülvett kertben kísérteties csend honolt, akárcsak korábban, amikor megérkezett. A ház is elhagyottnak tűnt. Egyetlen ablakában sem látott világosságot. Kivezette a nőket a csűrből. - Ön Mr. Sweetwater asszisztense, ma’am? — kérdezte a háta mögött halkan Becky Virginiától. - Nem - felelte határozottan Virginia. - Nem Mr. Sweetwaternek dolgozom. - Aha, tehát a kedvese - állapította meg Becky az utcán szerzett élettapasztalata birtokában. - Gondoltam. Nagyon izgalmas lehet egy magándetektív kedvesének lenni. Owen összerezzent, és felkészült a kertet bevilágító villámcsapás fogadására. De meglepetésére Virginia nem jött ki a sodrából. A hangja megmaradt udvariasnak, már-már szelídnek. Egy kívülálló talán el sem hinné, milyen súlyos sértést kellett elszenvednie. - Nem, Becky. Nem vagyok semmiféle személyes vagy bizalmas kapcsolatban Mr. Sweetwaterrel. - Nem értem - mondta erre Becky. - Ha nem neki dolgozik, és nem is a kedvese, akkor hogyhogy éjnek évadján itt van vele együtt? - Ma este nem volt semmi dolgom, gondoltam, jó mulatság lesz egy magándetektív társaságában vállalkozni egy kalandos útra felelte Virginia. - Biztosan izgalmas volt. - Valóban az volt - szögezte le Virginia..

(30) AZ ÁRNYAK TÜKRE ~ 30 - Az volt, csakugyan? Izgalmas, Miss Dean? - pillantott hátra a válla fölött Owen. - Lehet, hogy nem ez a tökéletes szó rá - felelte a nő. A férfi kivezette őket a kertkapun át a sikátorba, ahol a hintó várta. A bakon ülő alak megmozdult, és lenézett a társaságra. - Látom, nem is egy, hanem két nőt talált, Owen bácsi. Eredményes éjszaka volt - jegyezte meg Matt. - A szerencse is közrejátszott valamelyest benne, de fő, hogy mindenki biztonságban van. - Owen kinyitotta a kocsi ajtaját. Hazavisszük a két vendégünket. - Értem, uram - vágta rá Matt. Mialatt Becky beszállt, Virginia félrevonta Owent. - Vigyük Beckyt az Elm Streeten lévő alapítványi házba - mondta halkan. - Ott ellátják őt ma éjszakára. A házat vezető nő tiszta ágyat, jó vacsorát ad neki, és lehetőséget arra, hogy otthagyja az utcát. - Ismerem a helyet - válaszolta Owen, és elmosolyodott. - Tisztában van vele, hogy a ház nemrégiben az Arkane Társaság védnöksége alá került? - Az Arkane menhelyet működtet fiatal prostituáltak számára? kérdezte hitetlenkedő hangon Virginia. - Nem hiszem el. Mióta érdekli a Társaságot a jótékonykodás? - Állítólag modem korban élünk, Miss Dean. A világ változik, és vele változik az Arkane Társaság is. - Hah. Erősen kétlem, hogy egy csomó gőgös és maradi vén alkimista képes lenne megváltozni. Azzal megfordult, és fellépett a hintóba. Utolsónak Owen is beszállt. Az óraszerkezetet letette a hintó padlójára, majd leült, és becsukta az ajtót. A hintó zörögve elindult. - Az valami játékszer? — nézett Becky összevont szemöldökkel a padlón heverő tárgyra..

(31) 31 ~ JAYNE ANN KRENTZ - Nem - válaszolta Owen. - Egy önműködő gép, óraszerkezettel ellátott különlegesség. Valaki otthagyta, én meg gondoltam, elhozom. - Ó. Nagyon csinos holmi - bólogatott Becky. - Az - hagyta rá Owen. Beckyt tovább már nem érdekelte a dolog; egy halk sóhajjal visszabújt az ülés sarkába. - Mit gondolnak, az a jóképű úr, aki a hintóban volt, megpróbál megkeresni engem? Biztosan nagyon dühös lesz, ha rájön, hogy eltűntem. Tudja, hogy melyik sarkon szoktam dolgozni. - Ígérem, hogy soha többé nem fogja viszontlátni őt - mondta erre Virginia, és megérintette a lány kezét. - Most már biztonságban van..

(32) 3. Elvitték Beckyt az Elm Street-i menedékhelyre, ahol rábízták őt a gondnoknő, Mrs. Mallory szerető gondoskodására. Becky először ijedtnek látszott, de a meleg étel és a finom ágy ígérete hatására elfogadta a helyzetet, legalábbis erre az éjszakára. - Most már rajta múlik, él-e az ajánlattal, és elkezd-e járni az intézmény leányiskolájába, ahol tisztességes szakmát tanulhat, például írógépelést vagy távírást - magyarázta Virginia, amikor visszaültek a hintóba. - De Mrs. Mallory-nak nagy gyakorlata van abban, hogy rávegye a lányokat, kezdjék el az iskolát. Owen a nővel szemközti ülésre huppant le. - Kegyed komolyan hisz az utcalányok oktathatóságában? kérdezte. A kocsi továbbgördült az utcán. - Egy nőnek, aki egyedül él a világban, a tanulás az egyetlen reménye - felelte Virginia. - Tapasztalatból beszél? - Tizenhárom évesen árvaházba kerültem. Ha az édesapám nem hagyott volna rám egy kisebb örökséget, amely tizenhét éves koromig elég volt a bentlakásos iskola tandíjára, nagy valószínűséggel én is az utcán végeztem volna, mint Becky. - Nem - ingatta a fejét Owen. - Kegyed nem. A tehetségével és az intelligenciájával talált volna más módot arra, hogy élni tudjon. - Ki tudja? - nézett ki a hintó ablakán túli sötétségbe a lány. Mindazonáltal eléggé mulatságos, hogy olyan hivatást választottam, amelyben éjszaka kell dolgozni. - Van valaki, aki ma éjszaka aggódik kegyedért? — kérdezte a férfi. — Úgy értem, a házvezetőnőjén kívül..

(33) 33 ~ JAYNE ANN KRENTZ - Nincs, őszintén szólva az is meglepett, hogy Mrs. Crofton aggódik értem. Még új nálam, csak most tanulja az én szokatlan napirendemet. Gyakran késő este járok haza, még ha nem is olyan későn, mint ma. Virginiát hallgatva Owen megértette, a lány nincs hozzászokva, hogy bárki is aggódjék érte, vagy izguljon, amiért későn ér haza. - Miért éjszaka dolgozik? — kérdezte. - A tükrökben lévő energia éjszaka rendszerint erősebb és könnyebben olvasható. Tudok dolgozni teljesen elfüggönyözött helyen is, ha kell, de jobban szeretek este elemző munkát végezni. Olyankor tisztábban látok dolgokat. - Erre még nem gondoltam. — Owen megújult érdeklődéssel vette fontolóra a hallottakat. — Én is összeszedettebben és pontosabban tudok dolgozni éjszaka. Nem tudom, nem függ-e ez össze azzal, hogy éjszaka nincs jelen a napfény által termelt energia. Lehet, hogy az ilyen áramlások kereszteznek bizonyos paranormális hullámhoszszakat. A lány ránézett. - Tudom, hogy ön és az Arkane-beli barátai lesújtó véleménnyel vannak rólunk, akik a pszichotehetségünkkel keressük a kenyerünket. Tudom, hogy a legtöbbünket sarlatánoknak tartják. Azzal is tisztában vagyok, hogy nem tesz jót a híremnek, hogy a programjaimat rendszerint este tartom. Szeretném világossá tenni: fikarcnyit sem törődöm azzal, hogy ön vagy az Arkane Társaság gőgös tagjai mit gondolnak rólam és a Leybrook intézetbeli kollégáimról. - Már elég világosan elmondta a véleményét rólam és a Társaságról, Miss Dean. Talán nem árt, ha megemlítem, hogy nem vagyok az Arkane tagja. - Akkor miért volt ön is az úgynevezett tudományos kutatók csoportjában, amely a Pomeroy-olvasáson próbára akarta tenni a tehetségemet?.

(34) AZ ÁRNYAK TÜKRE ~ 34 - Ez egy hosszú történet, ön pedig kimerült. Pihenésre és időre van szüksége, hogy új erőre kapjon a ma éjszakai megpróbáltatás után. ígérem, holnap délelőtt mindent el fogok mondani. A lány elengedte a szavait a füle mellett. - Az életét kockáztatta, hogy megkeressen engem. Miért? - Mondtam, hogy szemmel tartottam kegyedet. Úgy vélem, veszélyben forog az élete, de beismerem, nem láttam előre azt a helyzetet, amelyben ma éjszaka találtam önt. Egy másik irányban kutattam. - Azt mondja, nem tagja az Arkane-nak. - Az Arkane az egyik kliensem. - Kliense?- képedt el Virginia. - Ön a Társaságnak dolgozik? - Jelenleg az Arkane új pszichikus nyomozóirodája, a Jones & Jones megbízásából folytatok nyomozást. Talán már kegyed is hallott róluk. A lány állán megfeszültek az izmok. - Igen, hallottam egyet s mást az új ügynökségről. - Nincs jó véleménnyel róla? - Az én köreimben erősen tartja magát az a gyanú, hogy a J&J el akar lehetetleníteni bennünket, akik a tehetségünkkel keressük meg a mindennapit. Az Arkane úgy gondolja, hogy a pszichikus hivatás gyakorlói, de különösen a Leybrook Intézet tagjai, rossz hírét költik a hivatalos paranormális kutatásoknak. - Azért, mert önök között túl sok a sarlatán és a csaló, akik becsapják és félrevezetik az embereket. Én így tudom. De azt hiszem, annyi biztonsággal állítható, hogy a J&J-nek jelenleg ennél jóval több gondot okoznak az igazán veszélyes pszichikus bűnözők. Higgye el, Caleb és Lucinda Jones, a J&J vezetői mostanság nem foglalkoznak túlságosan sokat médiumokkal, szeánszok rendezőivel és egyéb csalókkal. - Majd elválik..

(35) 35 ~ JAYNE ANN KRENTZ - Megértem, hogy nem bízik az Arkane-ban, de szükségem van a segítségére. Egy gyilkosra vadászok, Virginia, egy olyan gyilkosra, aki az ön köreiben működik. - Miről beszél? - Két üvegolvasó halt meg az utóbbi időben. A J&J engem bízott meg a nyomozás lefolytatásával. - Miért foglalkozik a J&J két pszichohivatást gyakorló halálával? A rendőrséget például nem érdekelte a dolog. El sem hiszik, hogy Mrs. Ratfordot és Mrs. Hackettet megölték. Ami azt illeti, senki más sem hiszi el. A hatóságok eleve azt állapították meg, hogy mindketten természetes halállal haltak meg. - Kegyed azonban gyanítja, hogy nem így van, ugye? - Igen - felelte a lány kis habozás után. - Erre gyanakszik a J&J is. És én is. Mint mondtam, ez egy hosszú történet, és későre jár. Szavamat adom, hogy reggel mindent elmagyarázok. - Engem ugyan nem tesz bolonddá holmi magyarázatokkal, uram. Azt mondta, az Arkane érdekében nyomoz az üvegolvasók halála ügyében. Miféle képessége van, ami alkalmassá teszi az ilyen nyomozásra? - Fogalmazzunk úgy, hogy közeljárt az igazsághoz, amikor azt mondta Beckynek, én amolyan magándetektív vagyok. Valójában vadász vagyok. - Kire vagy mire vadászik, Mr. Sweetwater? - Az emberi faj szörnyetegeire, Miss Dean. És önhöz hasonlóan én is éjszaka tudok a legjobban dolgozni. Sötétség és néma csend honolt a házban, amikor hazaért, de így volt ez minden éjszaka. Egyedül élt. A házvezetőnője kora reggel érkezett, és késő délután elment. Ez a rendszer biztosította számára azt a magányt, amelyet esténként egyre inkább igényelt. Így legalább.

(36) AZ ÁRNYAK TÜKRE ~ 36 nem akadt senki, hogy észrevegye, ha éjszaka sétálni indult, és senki sem mesterkedett azon, hogy mintegy mellesleg megemlítse ezt az új szokását egy másik családtagnak. A tükörolvasási ügy miatt egyébként is egy időre felhagyott a késő éjszakai kóborlásokkal, és elterelődött a figyelme a feneketlen mélységről, amely egyre erősebben hívogatta. Owen bevitte az óraszerkezetet könyvekkel zsúfolt könyvtárszobájába, és letette egy asztalra. A miniatűr jármű apró üvegablakai gonoszul csillogtak a gázlámpa fényében. Mielőtt lefekszik, gondosan elzárja a készüléket a pincében lévő széfjébe. Biztos volt benne, hogy hatástalanította a fegyvert, de még egy apró esélyt sem akart adni neki. Olyan szerkezet volt ez, amelyhez foghatóval még nem akadt dolga. A legnagyobb elővigyázatossággal kell kezelnie. Átvágott a szobán az asztalkához, amelyen a brandys üveg állt, és töltött magának egy tisztességes adagot. Pohárral a kezében letelepedett a hideg kandalló elé, és töprengve bámulta a gyönyörűen kidolgozott műremeket. A vizsgálat, amelyet végzett, baljós fordulatot vett. Hollister halála volt a legkevesebb. Még nagyon sok kérdés vár válaszra, egy dolog azonban bizonyosnak látszott: az egész ügynek Virginia Dean a kulcsa..

(37) 4. Másnap reggel Owen kivette a hintót a széfből, fölvitte a könyvtárszobába, és letette egy asztalra. Azután szerszámokat hozott, és hozzálátott, hogy szétszerelje. Épp az egyik pici ablakot emelte ki, amikor kopogtak az ajtón. - Most ne, Mrs. Brent - mondta, föl sem pillantva a kényes műveletből. - Mondtam magának, hogy ma délelőtt ne zavarjanak. - Igenis, uram, tudom, uram - hallatszott tompán a házvezetőnő hangja az ajtó túloldaláról. - Mrs. Sweetwater van itt, uram. - Melyik Mrs. Sweetwater? Bármelyik tetszőleges pillanatban legalább fél tucat van belőlük Londonban. Az ajtó kinyílt. - Mrs. Aurelia Sweetwater, uram - nézett rá szigorúan Mrs. Brent. - Az imént érkezett, és ragaszkodik hozzá, hogy beszélhessen önnel. Hát persze hogy Aurelia, gondolta Owen. Ő volt a legidősebb nagynénje, aki mellesleg a család mátriárkájának szerepében tetszelgett. Owen tudta, hogy erre a látogatásra előbb-utóbb sor kerül, és kellőképpen rettegett tőle. - A keservit - dünnyögte maga elé. - Jól van, Mrs. Brent, kísérje őt be ide, legyen szíves. - Igenis, uram. - Mrs. Brent visszaindult a hallba. - De figyelmeztetem, az állásába kerül, ha beállít ide egy teatálcával — fenyegetőzött Owen. — Nem óhajtok semmiféle ürüggyel szolgálni a nénikémnek, hogy sokáig elidőzzön itt. Mrs. Brent szája picikét fölfelé rándult, de megőrizte a hivatásához illő higgadtságát. - Igenis, uram..

References

Related documents

This thesis work has fulfilled the three objectives by using SF physical entrapment to evaluate the influence of sonication and macromer incorporation on SF physical gelation;

• Expansion Joints In Monolithic Lining Often Not Necessary Since Anchor Fitted To The Furnace Shell Allow Limited Movement Due To Thermal Expansion. • Expansion Joints Are

From a high level, Blue Hill observed four general areas where participants derived value from their use of Pentaho, including: enhancing visibility into business

ne year after the catastrophic oil spill that resulted from the explosion of the Deepwater Horizon mobile offshore drilling unit, personnel from Naval Sea Systems Command’s

Strategies presented in this study could allow 911 call center supervisors to influence social change by reducing voluntary turnover in 911 call centers, through increased

In contrast, the behavior of ultra-orthodox religious Jews in Israel can be categorized as nepotism: they favor members of their own group while treating anonymous

His current research focuses on the economic development of the Gulf countries and he is the author of a range of articles and book chapters on the Gulf, among them: ‘Planning

Then at that shunt capacitor value we calculate the voltage at each load point, the current flows in the main feeder’s and laterals’ sections, the complex power feed by