• No results found

Katy Evans – ENYÉM

N/A
N/A
Protected

Academic year: 2021

Share "Katy Evans – ENYÉM"

Copied!
326
0
0

Loading.... (view fulltext now)

Full text

(1)
(2)

Egy

Katy Evans: ENYÉM

egy „Valós” szerelmes történet

Ezt a könyvet azoknak ajánlom, akik ugyanúgy éreztek, mint

én,

de még akkor is egy kicsivel többet akartak.

‘MINE’ Playlist

Ezeket a dalokat hallgattam „Az enyém” írása közben.

Remélem ti is úgy élvezitek majd őket, mint Remy és Brooke. J

Goo Goo Dolls : „IRIS”

Kelly Clarkson: „DARK SIDE”

Sara Bareilles: “I CHOOSE YOU”

Labrinth

feat

Emeli

Sandé:

“BENEATH

YOUR

BEAUTIFUL”

Lifehouse: “FIRST TIME”

Goo Goo Dolls : “STAY WITH YOU”

Lifehouse :“BETWEEN THE RAINDROPS”

Corrs : “BREATHLESS”

Orianthi: “ACCORDING TO YOU”

3 Doors Down: “HERE WITHOUT YOU”

Avril Lavigne: “WHEN YOU’RE GONE”

Nickelback: “FAR AWAY”

Red: “HOLD ME NOW”

Muse: “UPRISING”

(3)

Imagine Dragons: “DEMONS”

Ed Sheeran: “KISS ME”

Shania Twain and Bryan White :“FROM THIS MOMENT

ON”

ENYÉM

♥ ♥

A szív nem más, mint egy üreges izom, ami életünk során

sok milliárd alkalommal dobban. Körülbelül ökölnyi nagyságú,

négy részből áll: két pitvar és két kamra. Fel nem foghatom,

hogy tud ez a kis izom befogadni olyan magával ragadó

érzelmeket, mint a szerelem. A szív az, ami szeret? Vagy a

lelkeddel szeretsz, ami örökkévaló? Nem tudom. Csak azt

tudom, hogy érzem a szerelmet a testem minden apró

molekulájával, minden lélegzetvételemmel, a lelkem minden

örökkévalóságával. Megtanultam, hogy nem futhatsz, ha

elszakad az ínszalagod, de a szíved millió darabra törhet, és

még akkor is képes vagy szeretni, az egész megmaradt

lényeddel.

Engem összetörtek és újra összeraktak.

Szerettek és én is szerettem.

(4)

Szerelmes vagyok, és ez a szerelem, ez a férfi, örökre

megváltoztatott. Régebben érmekről, bajnoki címekről

álmodtam, de most kizárólag egy kékszemű harcosról

álmodom, aki egy napon megváltoztatta az életem, amikor az

ajkai az enyémhez értek.

♥ ♥

EGY

Fordította: Maya

ÜDV ÚJRA ITT, SZÖKŐÁR!

Brooke

Két hónapja, pontosan hatvankét napja tértem vissza hozzá.

Ezernégyszáznyolcvannyolc órányi hiány, vágyódás és szükség.

És még több idő telt el azóta, hogy nők, férfiak, szurkolók ezrei,

a világ bármely pontjáról, látták veszíteni.

És most visszatért. Itt van. Az új földalatti harc, szezonnyitó

meccsén. Úgy edzett, mint egy őrült. Még több izmot

növesztett. Felkészültebb, mint valaha, és tudom, hogy ebben

a szezonban megszerzi, amit akar. A Washington D.C.-ben lévő

(5)

arénában, körülbelül ezren gyűltek össze, és amikor bejelentik

a jelenlegi meccs győztesét, a tömeg izgatottsága fokozódik.

Mindannyian tudjuk, hogy őt fogják szólítani. Az asszisztense,

Pete, a jobbomon ül, feszült és éber.

Elmondta nekem, hogy ma ő a nagy „attrakció” – hogy az

arénában, majdnem mindenki, miatta jött el. Tudom, nagyon is

tisztában vagyok vele. A levegőt izgatottság, parfüm, sör és

izzadság szaga tölti meg. A két előző harcos kilép a ringből,

egyiküket a csapata támogatja és a szívem őrülten dobog,

ahogy mozdulatlanul ülök a helyemen, az első sorban középen,

pontosan ott, ahol az én pasim akarja, hogy legyek. Úgyhogy itt

vagyok, várok, a testem zsibbad, a szívem a nevének ritmusára

kalapál. Remington, Remington, Remington…

A hangszórók recsegnek, ahogy a bemondó bekapcsolja a

mikrofont, én pedig majdnem kiugrom a bugyimból.

– Hölgyeim és uraim, mindannyian emlékszünk, hogyan tört

darabokra a lelkünk – a mi szellemünk! – amikor a tömeg

kedvence, tavaly elvesztette a döntő meccset.

A tömeg fújol, a torkom elszorul, felsejlik előttem Remy

összezúzott teste, ahogy kicipelték a ringből.

– Egyet se féljenek emberek! – REMY!!! – kiáltja valaki.

– Azonnal jelentse be! – üvölti egy másik.

Ó, igen, be fogom. Ne legyen kétsége felőle, be fogom –

mondja a bemondó komoran, fájdalmasan, csak hogy húzza

még egy kicsit a tömeget. – Oly sok pletyka és spekuláció után,

végre hivatalos lett! Ebben a szezonban ringbe lép, és nem ejt

foglyokat, emberek! Itt van ő, hölgyeim és uraim. Itt! Van! Ő!

Tudják, kiről beszélek?

(6)

A tömeg harsog:

– SZÖKŐÁR! – Ki?

– SZÖKŐÁR!

– Még egyszer, mert nem hallom tisztán! – SZÖKŐÁR!

Így van, hölgyeim és uraim! Itt van a mi kedvenc

rosszfiúnk az aljas mosolyával és a halálos ökleivel, készen

arra, hogy föld alá tegyen bárkit, aki az útjába áll idén. Az első

és egyetlen, Remingtoooon Tate, a SZÖKŐÁR!

Vad izgalom fog el, amint a tömeg felpattan, és úgy üvölt,

mint soha korábban.

Szent isten! A szurkolók igazán kiéheztek már rá! –

suttogja Pete.

És én is. Szűzanyám! Én is!

Odaát, a ring túl oldalán a nők a bugyijaikat lengetik. A

bugyijaikat! Egy másik táblát szorongat, rajta felirattal:

ÁRASSZ EL SZÖKŐÁR!

A szám kiszárad, és a gyomromban ezer és egy pillangó

repked, amikor meglátok egy villanásnyi vöröset. És aztán

közelebb ér.

A kifutón át a ringhez üget. Az ő ringjéhez. A testem élettel

telik meg, ahogy figyelem őt, ahogy átvág a tömegen. Néhány

rajongó kiszabadult a helyéről és megpróbálja elérni őt, de ő

nem foglalkozik velük, átvág a kifutón, a vörös bársony

köntösének csuklyája árnyékot vet az arcára. Remy. Az én

Remym. A férfi, akit egész lényemmel szeretek.

– Szökőár, te vagy a szex, a SZEXIben! – Remy, kibaszottul gyereket akarok tőled!

(7)

Felugrik a ringbe egy gördülékeny mozdulattal, és lassan,

mindenféle sietség nélkül, leveszi a SZÖKŐÁR feliratú

köpenyét. Nők ezreinek sikításától cseng a fülem, ahogy Remy

a sarokba sétál, hogy átadja a másodedzőjének a köpenyt,

Rileynak. Riley mosolyogva megpaskolja izmos hátát és mond

neki valamit. Remington hátrahajtja a fejét, mintha nevetne,

aztán a ring közepére sétál, kinyújtóztatja hosszú, kidolgozott

karjait, és elkezdi

tudom-hogy-mindannyian-velem-akartok-baszni körét. Meghalok. Soha, de soha nem fogok hozzászokni

a látványhoz, amikor a ringben van. A szívem a torkomban

dobog, a belsőmben lüktet a szükség és a mellkasom olyan,

mint egy lufi, ami ki akar pukkadni az izgatottságtól. Kemény,

karcsú és tökéletes, maga a veszély, a szépség, és az enyém. A

szememmel magamba szívom azt, amiért minden más nő itt

nyáladzik, és én tehetetlenül hagyom, hogy a pillantásom újra

és újra végigsimítsa, tökéletes alakját. A tekintetem imádja

cirógatni barna testét és megcsókolni a tintafekete kelta gyűrűt

a bicepszén. Imádom a testét és a hosszú, erős lábait, szobrokat

megszégyenítő karját, keskeny csípőjét és széles vállait.

Annyira kidolgozott minden egyes izma, hogyha végigfuttatod

az ujjaidat tökéletes alakján, pontosan meg tudod mondani, hol

kezdődik az egyik és hol végződik a másik. És ahogy még egy

kicsit elfordul, látom kemény, nyolckockás hasát – nyolc! Igen,

lehetetlen, de igaz… és az arca. Szent Isten, fel sem tudom

fogni! A borostás áll. A fantasztikus, kék szemek. A szexi

vigyor. A gödröcskék. A mosoly, ami az ajkán játszik, az

arckifejezésén látszik, hogy egy csomó disznóságot tervez az

éjszaka, ami elől nem menekülhetsz, de ugyanakkor férfias és

játékos is. A közönség felsóhajt mögöttem, ahogy felénk fordul.

(8)

A pillangók a gyomromban őrülten repkednek, ahogy kék

tekintete a tömeget pásztázza, magában rajtunk mulatva. Jót

szórakozik azon, mennyire megszállottan imádnak az emberek

mindent, Remington Tate-ben. Mögöttem egy középkorú

szőke, túl sok botoxszal, fel-le ugrál, és úgy üvöltözik, mint egy

eszelős:

– Remy! Le akarlak szopni!

A késztetés, hogy a hajánál fogva ráncigáljam ki innen a nőt,

elborít, de ugyanakkor tudom, hogy nem tudsz ránézni anélkül,

hogy megkívánnád. Ő egy csődör. Baszásra született. Kúrásra.

És annyira kell nekem, mint a következő lélegzet. Jobban

akarom, mint bármelyik visítozó nő itt. Akarom minden

összetört részét. Akarom a testét. A szívét. A gyönyörű lelkét.

Azt mondja, hogy az enyém. De tudom, hogy van egy kis rész,

Remington Tate egy apró darabkája, ami soha nem lesz senkié.

Az övé vagyok, de ő megszelídíthetetlen és legyőzhetetlen. Az

egyetlen, aki valaha megverheti Remington Tate-et, önmaga.

Ott van fent, megfoghatatlan és misztikus, a rejtély végtelen

fekete doboza. És én el akarok veszni benne, még akkor is, ha

sosem jutok ki többé. Pete a bordáim közé könyököl, és a

fülembe súgja:

– Uram atyám, annyira igazságtalan, hogy az összes figyelem

az övé, és ez – jelez saját, szikár önmagára, – semmit sem kap.

Mosolygok. Pete, a göndör hajával és barna szemével,

mindig öltönyben és nyakkendőben mászkál. Ő nem csak Remy

személyi asszisztense, hanem olyan neki, akár egy idősebb

báty, és Pete az egyik legközelebbi barátom.

Nora úgy szeret téged, ahogy vagy – gúnyolódok vele a

húgom hangján.

(9)

Pete rám mosolyog, felemeli a szemöldökét, ahogy a ring felé

bök a fejével, ahogy Remington befejezi a körét, és majdnem

teljesen velem szemben áll. Az idegvégződéseim felpezsdülnek

és bizseregni kezdek, ahogy nevető kék szemei a sort

pásztázzák, ahol tudja, hogy ülni fogok. Esküszöm, minden

tagom remeg a várakozástól, ahogy várom, hogy megtaláljon.

Aztán megvan. Felvillanyoz. Láthatatlan ár indul el köztünk. A

mosolya átcikázik rajtam, és hirtelen, mintha a mellkasomban

a szívem helyén egy lámpás gyulladna, amit ő gyújtott meg. A

tekintete szerelmes forrósága, fogva tartja az enyémet; látom a

csendes örömét ma este, a birtoklási vágyát, a területvédő

bámulását, amivel elmondja mindenkinek a teremben, hogy

ÉN. AZ. ÖVÉ. VAGYOK. Aztán rám mutat. A szívem megáll.

Úgy tűnik, mindenki követi az ujját, amivel felém mutat,

pontosan a mellkasomra, ahol a szívem érte dobog, a szeme

pedig pontosan elárulja: „Ezt most, csak neki”.

Elragadtatott moraj csendül fel körülöttem. Az adrenalin

teljesen felpörget, mint egy pohár tequila, ami rögtön a fejedbe

száll. Az, ahogy a szurkolói szeretik őt. Ahogy ő is szereti őket.

És ahogy engem is szeret. Elképeszt, ahogy a közönség reagál

rá, ahogy ott áll a gödröcskéit villogtatja és felszívja az összes

energiát a szobában, átváltoztatva azt egy SZÖKŐÁRRÁ.

Istenem, szeretem őt, és azt akarom, hogy ezt soha se feledje!

Csókot dobok neki, mert annyira magával ragad az energia.

Elkapja, és a szájához emeli. A tömeg még hangosabb lesz.

Remy rám mutat, nevet, és én is nevetek. A szemeim égnek,

mert annyira boldog vagyok, hogy nem férek a bőrömbe.

Boldog vagyok, mert ő is az, és mert itt van, ahová tartozik. Ez

az ő szezonja. Ebben az évben semmi sem fogja megállítani

(10)

Remington Tate-et, hogy ő legyen a Földalatti harc Bajnoka.

Semmi. Meg fog tenni bármit, amit kell, mert ő egy motivált,

energikus, szenvedélyes ember, és habár félek, aggódom és

izgulok egyszerre, mindenekfelett támogatni fogom őt.

És most, hölgyeim és uraim, kaphatnék egy kis tapsot,

hogy üdvözöljük a földalatti harc új fiúját, a harcosok

klubjából, a hírhedt, híres és halálos Grang Gonzalezt,

Gooooodzilláááát!

Amikor bejelentik az ellenfelét, Remington nyugodtan

körbejárja a ringet, mint az áldozatára leső párduc, míg egy

hatalmas ezüstrakás lép elő a második kifutóra. Remy kihajlítja

az ujjait az oldala mellett, közben azt nézi, ahogy a férfi

megérkezik a ringbe. Ma este kesztyű nélkül harcolnak, mint a

férfiak a régi időkben. Az új harcos alig bújik ki a köpenyéből,

amikor a közönség szitkozódásba kezd.

– Booo! Booo!

Ez a hapsi, jó pár embert kinyírt harc közben – mondja

nekem Pete halkan. – Egy mocskos anyabaszó!

Komolyan mondod, hogy harcosok haltak meg ezeken a

küzdelmeken? – kérdezem rémülten, az érzéstől remeg a

gyomrom.

Pete a szemét forgatja.

Brooke, ezek cenzúrázatlan harcok. Néha megesnek

dolgok.

A gondolat, hogy Remy gyilkosokkal küzd, egészen új szintre

emeli félelmeimet. A félelmek, amiket elnyomtam, míg az

emberem a közönség biztatását és megbecsülését itta magába.

Félelmek, amik öklömnyivé szorították a gyomromat.

(11)

Remington összeüti az öklét az ellenfelével és a tömeg

elcsendesedik. A belsőm is lenyugszik. Vadul, majdhogy nem

idegesen méregetem az új fiút, mintha bármit is megtudnék

egyedül abból, hogyan néz. A fiatal férfi fehér bőre sima,

mintha olajjal kenték volna le. Nem szabályellenes, síkos testtel

harcolni?

Hosszú haját lófarokba fogva viseli, és erőteljes izmai

olyanok, mint bármely más harcosé, amit láttam. Senki sem

olyan kemény és csodálatos, mint Remy. Fogadok, hogy nincs

más, aki annyira vigyáz a testére és ugyanazzal az

erőbedobással küzd, mint ő. Amikor a harang felkondul, nem

veszek levegőt. A harcosok közelednek egymás felé. Remington

várja, hogy az ellenfél mozduljon, a védelme tökéletes, minden

apró izma nyugodt, bevetésre készen áll. Végül Godzilla ad le

egy lengő ütést kezdésként. Remy lebukik, és az oldalát éri az

ütés, aztán – hihetetlen – leveri azt a hatalmas szörnyet, egy

hatalmas robajjal.

Eláll a lélegzetem, amikor a bemondó elkezd számolni.

Remy arcán egyedi mosoly, miközben a rezzenéstelen alakot

nézi a ring padlóján, mintha csak arra biztatná, hogy

mozduljon. De nem mozdul. Egy kiáltás szalad végig a

tömegen. Pete felugrik, és a levegőbe öklöz.

Ez az! Igen! Ki a férfi? Na, ki a férfi?

Egy ütés, hölgyeim és uraim! – száll a bejelentés a

hangszórókból. – Egy kibaszott ütés! Visszatért! Férfiak, nők,

lányok és kibaszott fiúk, ezen az estén, a tiétek az egyetlen és

utánozhatatlan SZÖKŐÁR!

A bíró felemeli Remy kezét, mutatva győzelmét. És habár az

egész aréna az ő nevét üvölti, fantasztikus, kék szemei, azonnal

(12)

találkoznak az enyémmel, amitől a testem lángolni kezd.

Istenem. Remy egy kibaszott szex isten. És bazira beindít.

– Szökőár, kérlek, oh légyszi, légyszi had érintselek meg!

Egy visítozó nő rohan a ring széléhez és felé nyújtja a kezét a

kötelek között. Remington megszánja őt és megfogja a kezét.

Végighúzza az ajkait a csuklóján, amitől a nő hisztérikusan

üvölt. Nevetek, de egy pillanatra féltékeny leszek.

Remy felnéz rám, és azonnal elengedi őt, aztán, halálos,

vadmacskákra emlékeztető mozdulattal lemászik a ringből.

Teljes a csend az arénában, olyannyira, hogy csak a saját

szívverésemet hallom. Remington… Remington… Remington.

Remy hozzám sétál, a mosolya mindent elárul.

Féltékeny vagy –mondja azon a mély, lábujjgörbítő

hangján.

– Egy kicsit – felelem, saját magamon is nevetve.

Ő nem nevet, hanem mosolyog, és a mosolya a szemében is

csillog, amint a torkom oldalán felcsúsztatja az ujját, aztán

érzem, hogy az ujjhegye az alsó ajkamon simít végig. A

pillangók újra felébrednek a pocimban. A szemei félig

lecsukódnak, miközben az ajkamat szemléli. Lassan simogat az

ajkam egyik sarkától a másikig, aztán, úgy tűnik, azt gondolja,

ez a száj az övé, lecsap és elveszi. Az ajkai felégetnek. A

gyomrom összeszorul, amikor szétfeszíti az ajkaimat, és a

nyelve benyomul forrón, nedvesen, erőteljesen, hogy röviden

megízleljen engem. Visszafojtok egy nyögést.

Ne legyél – mondja nekem érdes hangon, kipirosodott

ajkamat nézi, csodálja saját munkáját. Egy pillanatra a

homlokomra szorítja az ajkát, majd visszatér a ringbe, azzal a

szokásos kecsességgel és nyugalommal, ahogy szokott.

(13)

Lélegzet visszafojtott hang hallatszik mögülem:

Szentséges ég! Legalább tízszer akarom még csinálni

vasárnapig!

– Bassza meg, pontosan itt volt előttem!

Megnyalom az ajkaimat és még mindig érzem a szexi

rohadék ízét, az egyetlenét, akitől a bimbóim megkeményednek

és a puncim nedves lesz, annyira akarom őt.

Amint a következő ellenfelét szólítják, Remington lehajol a

lábujjához, hogy kinyújtóztassa az izmait. Felvillanó mosolya,

gödröcskéi elárulják, mennyire élvezi, hogy itt hagyott engem

szerelmesen, vágyakozva. Az elvetemült.

Parker Drake, a „Terror”, közeledik a ring felé, egy harcos,

akire még tavalyról emlékszem. És a harang felkondul. Ting.

A tömeg elhallgat, ahogy a küzdelem elkezdődik, mindkét

harcos üt és hajol. Remy ütései erősek, és tisztán hallom, ahogy

az ökle célba talál, mélyen, erősen és gyorsan, mint a villámlás.

Bam, bam bam bam!

Fészkelődök a helyemen, figyelem őt, aggódás és félelem

közt őrlődöm, amikor Parker a földre kerül. Felugrok.

Szökőár! – kórusban kiáltok a közönséggel, tudva, hogy ez

az első a sok-sok alkalomból, amikor itt leszek vele, azt

figyelve, hogyan szerzi vissza azokat a dolgokat, amiket feladott

értem.

(14)

Kettő

Fordította: Cassia Átnézte: Jane

BOLDOGSÁG = Ő

Életem során, csak egy férfival töltöttem együtt a teljes

éjszakát. Vele. Szeretem, ahogy az izmai körbe vesznek,

miközben alszunk. Szeretem az ágyneműn érezni az illatát, a

miénket, hogy a válla vált a kedvenc párnámmá, még ha olyan

kemény is, mint a pokol. Nem tudom megérteni, hogy ez miért

van így, de ő úgy tűnik, igen. Karjaival átöleli a derekam és

magához ránt, érzem az illatát, a melegét és imádom. Minden

egyes apró részletét. Különösképpen, mikor a nyakamba temeti

az arcát, és úgy érzem, hogy visszavonhatatlanul az övé vagyok.

A probléma az, hogy úgy néz ki az ágy ő felőli oldala, mint ha

kirobbant volna onnan. Fura érzésem van a mai nappal

kapcsolatban és eközben azt sem tudom megmondani, hogy ő

miért nincs a szobában.

A levegő megváltozik, mikor nincs a közelben. Amikor itt

van, egy lassú erőteljes vibrálás vesz körül, mely felizgat, és

biztonságérzetet nyújt.

Totál, függő lettem tőle.

Hat hónappal ezelőtt, egy egyéjszakás kalandra vágytam,

csak egy kis szórakozásra miután egy egész évet szenteltem a

(15)

karrieremnek.

Ehelyett…

én

megkaptam

őt.

A

kiszámíthatatlan, dühítő, szexi őt… a férfit, ki minden nő

nedves álma. Nem akartam, de végül totál belé estem. És most

szeretni őt, a legizgalmasabb hullámvasút, melyen valaha

ültem.

Felülök az ágyban, és megdörzsölöm a szemem, mielőtt

kiégetné a reggeli nap, bárcsak az én ereimben is Red Bull és

Monster folyna, mint az övében. Alig aludtunk valamit a

kedvenc elfoglaltságunk miatt, de ő már itt sincs. Észreveszem

a kész csomagjait az ajtó mellett, miközben még az én cuccaim

szanaszét hevernek. Ő természetesen már bepakolt, hogy

elinduljunk a turné következő állomására. Hunyorgok egy

kicsit, majd kicsúszom az ágyból, hogy vadásszak magamnak

valami ruhát, amit fel tudok venni. Ekkor észreveszem a levelet

az iPhone-ja mellett az éjjeliszekrényen, amit már nagyon

ritkán használ a fő funkciója szerint, kivéve, ha zenét kell

hallgatnia. Elkapom a szememet róla, mert csak újra előhozza

azokat a szörnyű emlékeket. El kell fojtanom a késztetést, hogy

apró darabokra tépjem, majd végig nézzem, ahogy lefolyik a

kicseszett WC-n. De Remington nagyon dühös lenne. Ő

kincsként őrzi ezt a hülye levelet, amit akkor hagytam neki,

mikor eljöttem. Mert azt mondtam neki, amit még senki

ezelőtt.

Szeretlek Remy.

A lábam remegni kezd és elmondom magamnak, amit már

oly sokszor, nem vagyok tökéletes. De tanulni fogok. Sosem

álmodtam szerelemről, egy társról… csak sportról és a legújabb

futócipőről. Főleg nem, tüskés, fekete hajról és kék szemekről.

Tanulok és tanulok, hogy olyanná váljak, akit egy ilyen férfi

(16)

megérdemel. És azzal akarom tölteni az életem, hogy

megmutassam neki, én megérdemlem őt. Biztosítani akarom,

hogy vissza fogja szerezni azt, amit miattam elveszített. Ha

valaki a világon megérdemli, hogy bajnok legyen az Ő.

– Ő egy pina, nyugodj már le, basszus – hallom a mogorva,

férfias hangját az ajtón kívülről.

Nevetnem kell, ahogy az egész testem reagál, mikor

meghallja Remyt, ahogy azt mondja „pina”, – a méhem

összeszorul, és máris egy kicsit melegem lett. A francba.

Vigyorgok, miközben az ő cuccai között kutatok valami ruha

után, mert tudom, hogy imádja, ha az ő ruháit hordom. Azt

hiszem, úgy érzi, hogy a tulajdona vagyok, és őrület, hogy

mennyire szeretem, mikor előveszi domináns énjét. Mikor a

szeme kék, csak birtokolni akar, mikor fekete, uralni.

Élvezem mikor ilyen morgós, ő meg élvezi, mikor a cuccait

hordom.

Szóval, miért is ne lehetne egy kis élvezetben része mind

kettőnknek, ma reggel? Magamra kapom az ökölvívó köntösét,

a hátán a hatalmas Szökőár felirattal, a fürdő szobába rohanok,

megmosom az arcom és a fogam, a hajam pedig lófarokba

kötöm.

Hallom a nevetését a nappali felől, mire Peter mormogása a

válasz. A zsigereim életre kelnek, hihetetlen ez a pasi, és amit a

hangja velem tesz… ohh… Istenem.

El sem tudom magyarázni, mi ez a

reszketés-borzongás-bizsergés kombináció bennem, de ez már nevetséges. Totálisan

nevetséges.

(17)

Ő leellenőrzött téged, haver – mondja Peter, ami

megrémít. – A megfigyelői körbe járták az egész szállodát, hogy

kiderítsék, hol fogunk megszállni legközelebb.

Csak nyugi és figyelj tovább Pete – mondja Remington,

meglátom őt, én csak bámulok magam elé egy percig és

hallgatom az el-elakadó lélegzetem.

Az én kék-szemű oroszlánom.

Fekete haja ördögien feláll. Koromsötét kelta-tetkó fut végig

izmos karján, ami megfeszül, ahogy kortyol egyet az

elektrolitos italból. Látom fenséges, izzadt mellkasát. Azt a

lovaglásra termett keskeny csípőjét, melyen az alacsonyan lógó

nadrág miatt, jól látszik a csillag tetkója. Forrónak és erősnek

néz ki, és csak úgy árad belőle az energia. Mint egy mágnes úgy

vonz magához, és én megyek... ohhh, de mennyire, hogy

megyek.

Brooke, jó reggelt – Diane Werner, a szakácsa és

dietetikusa köszön nekem a konyhából.

Szinte lustán, Remington megfordul, és lassan, nagyon

lassan elindul felém. Csodálatos, kék szeme végig fut, az ő piros

köntösébe bújtatott testemen.

– Nos, hello Ms. Szökőár – fut át rajtam szórakozottan, Peter

szeme.

Elmosolyodom. Mert én, nem csak a Szökőáras ruháit

akarom viselni. Bárcsak megkérdezné végre tőlem, hogy viselni

akarom-e a nevét. Egyszer azt mondtam a legjobb

barátnőmnek, hogy soha nem megyek férjhez, mert nekem

mindig a karrierem lesz az első. Horkantás… ja persze.

– Hello Pete, Szia Diane – köszöntem álmoskás hangon, de a

szememet még mindig az én Remingtonomon tartottam. Pont

(18)

úgy bámulom őt most is, mint minden reggel, az elmúlt

hónapok során. Mondogatnom kell magamnak, hogy ő nem

álom, nem fantázia, ő igazi. Az én IGAZIM.

Megmentette a húgomat egy olyan férfi karmai közül, akinek

én még csak a nevét sem tudom. Remington habozás nélkül

dobta oda az előző szezon bajnoki győzelmét, cserébe a

szabadságért. Nekem még csak el sem mondta mire készül.

Elvesztette a címét, rengeteg pénzt és csaknem az életét is,

hogy mentse a húgom, Norát.

De én nem tudtam, hogy értem teszi.

Annyit tudtam, hogy ez volt az utolsó küzdelem a szezonban.

És ő vesztett. Megverték. Bántalmazták. Eleset. Leköpték.

Felkelt. Skorpió újra leköpte, megalázta.

Meg akartam halni.

Az én harcosom, ki mindig kitartóan, szenvedélyesen,

elszántan küzdött, egyszer csak nem volt hajlandó tovább

harcolni.

Istenem, annyira, de annyira rossz volt.

Ő nem bántott engem, csak a húgomat mentette.

Életem legnagyobb hibáját követtem el, mikor ott hagytam

őt azután, ha nem állít be a szülővárosomba, hogy végleg

biztonságba helyezze a húgomat, a fájdalom elpusztított volna,

ahogy megérdemlem. Hiszen nem tudok élni a szerelme, a

mosolya és főként Remington nélkül.

– Hello – suttogom

Szóval az én kis csillagszóróm él – mondja ördögien

csillogó szemekkel.

(19)

Nevetésben tör ki, Pete köhög – Srácok, még mindig itt

vagyok és Diane is.

Mosolyom elhalványul bár Remingtoné még mindig sokat

ígér, hirtelen zavarba jövök. Szégyellősnek érzem magam,

szűziesnek. Úgy néz rám, mint aki pontosan tudja, mit tett

velem tegnap este és ma reggel. És tessék, már megint azt

csinálja, beveti ellenem azokat az elképesztően szexi

gödröcskéit, ahogy lassan felém közelít.

Járásra kényszerítem a lábaim, hogy félúton találkozunk.

Hirtelen megtorpanok, mikor kinyúl egy izmos kar és köntöse

szélénél fogva magához ránt – Gyere ide – dübörög végig

rajtam a hangja.

Lehajtja a fejét és apró csókot ad a fülem mögötti

hiperérzékeny területre. Miközben szorosan ölel és a keze föl-le

jár a hátamon, a feliratot követve. Mintha valaha is

emlékeztetni kéne, hogy ott van. Szinte kifulladok, amire

felemeli a fejét és szája már le is csapott az enyémre. Kinek kell

itt levegő. A francba, megöl ezzel.

– Remington hallasz engem? – kérdezi Pete.

Remington halkan dörmögi a nevemet, azon a mély baszós

hangján. –Jó reggelt Brooke Dumas – a hasam összeugrik

válaszul, mire folytatja a fülem csókolgatását. Pete hangja

riaszt meg, mikor újra megismétli a kérdését. Megpróbálok

arrébb lépni, de Remington nem engedi.

Lábával magához rántja a közeli széket és mikor lezuhan rá,

engem is magával ránt az ölébe. Peter hangja hallatszik, már

sokkal határozottabban. – Megdupláztam a felderítőket, hogy

követni tudják az övéi minden mozdulatát.

(20)

Az ujjai a hátamon futnak le-föl. Csak rám figyel, engem néz.

Pete a fejét rázza.

– Rem… haver… az a rohadt fattyú kicsalta tőled a győzelmet

tavaly és pontosan tudja, hogy most veszíteni fog ebben a

szezonban. Kémkedik utánunk és mindent meg fog tenni, hogy

szabotálja az évedet. A fejedbe fog nyúlni és a szart is kihozza

onnan.

Remingtont provokálni nem a legjobb ötlet. Hisz

történetesen nem az nyugodt, temperamentumos típus.

Keményfejű, kitartó, makacs különösképpen mikor a mániás

fázisában van. Hidd el nem szeretnéd megpiszkálni őt, mikor a

sötét oldalon van. Hacsak nem vagy hajlandó foglalkozni utána

a problémával. Ami egy 90 kilós, vakmerő, megfékezhetetlen

probléma.

Szeretem a több mint 90 kilós vakmerőségét, de a

vakmerősége mindig aggaszt. Még ha úgy tűnik, hogy őt a

legkisebb mértékben sem zavarja Pete figyelmeztetése.

Válasz helyett felém fordul, miközben a hajammal játszik a

tarkómon. – Szeretnél reggelizni? – kérdezi.

Az ajkamat harapdálom, és soványka hangom kérdezem

tőle, hogy Petet megkíméljem – Úgy érted, az után, hogy

magamra hagytál az ágyban? – megcsípi az orrom és nekem

dől – Üzleti hívásom volt.

Igazából, furcsán másnaposnak érzem magam. Nem

vagyok éhes egyáltalán.

– Másnapos, mitől? A számtól? – kérdezi villogó szemekkel.

Lenézek a szájára, és annyira szexi, tökéletes, és amire

használja,

az

még

tökéletesebb.

Szexi

szemétláda.

(21)

Természetesen ő ad nekem másnaposságot, olyat, amilyennel ő

előtte még sosem találkoztam.

Tudod – vág közbe Pete – kevésbé foglalkoztatna az ügy,

ha nem tudná, hogy ő a Kriptonitod – bólint felém.

– Nem fog a Kriptonitom közelébe jutni. Előbb töröm össze a

kibaszott csontjait – a csend meggyőzéssel teli, és ahogy érzem

az indulatait végig cikázni a karomon, hirtelen hánynom kell.

A múlt szezon, döntő meccse vált a legrosszabb

rémálmommá.

Pedig én el tudom képzelni, hogy ő már tudja a módját,

hogyan érje el a Kriptonitodat – mondja Pete – megtalálja a

módját, hogy megnyomja a piros gombod, amely zavarttá és

vakmerővé tesz.

Remington hozzám fordul, kisöpri a hajam a szememből,

miközben az arcomat tanulmányozza. Jól tudja, hogy ő az

utolsó ember, akinek hallani akarom a nevét, még inkább azt,

hogy róla beszéljenek.

Fekete Skorpió az én személyes Voldemortom, akit az a

seggfej húgom szabadított rám. Ami a legrosszabb az egészben,

hogy ez fáj Remingtonnak. Ez végzetes. Ami fáj nekem, az fáj

neki, és fordítva. Ohhh... Istenem, arról fantáziálok, hogy

hogyan ölném meg azt a szemétládát.

Neked fog ugrani, hogy megkínozzon – folytatja Peter

baljós hangon. Remi engem figyel csendben, de mikor

figyelmét újra Pete felé fordítja, hangja már sokkal komorabb.

– Pete, ő kezdhet játszadozni, de úgyis elveszíti azt – mondja

neki.

– Én leszek az, aki helyrerakja a dolgokat, ha veszítesz – Pete

végig simít kezével nyakkendőjén – ennek a szezonnak csúnya

(22)

vége lehet. Mi azt szeretnénk, hogy erős és felkészült legyél

haver. Oké, most szedjük össze magunkat, fél óra múlva irány a

repülőtér. De figyelmeztetlek, Phoenix talán nem is olyan

nyugodt, mint reméltük.

– Együtt megoldjuk. Majd megduplázzuk a biztonságiakat –

mondja komoly hangon Remington.

– Rendben, hadd telefonáljak egyet… – elnézem Petet, ahogy

a konyha felé tart. Remington hangja elmélyül, ahogy az

osztatlan figyelmét nekem szenteli.

Elaludtál – mormogja az arcomba, miközben lemosolyog

rám – felpróbáltalak az este?

A hangjából csak úgy árad a szexuális töltet. Érzem a lábam

között a kezdődő bizsergést. – Úgy hallottam isteni szex volt –

ugratom.

Lágyan felnevet, és hüvelykujjával végig simít az ajkamon –

Ez így igaz. Készen állsz?

Megnyalom a hüvelykujját és mosolyogva bólintok.

– Hiányoztál reggel az ágyból – suttogom.

– Istenem, te is. Szükségem van rá, hogy az első dolog, amit

reggel meglátok, a te csinos szemed legyen.

Magához szorít és arcát a hajamba temeti, minden

feszültsége egyetlen szóban benne van – Skorpió. Az orromat a

mellkasába fúrom, és hosszan magamba szívom őt, ahogy ő

szív magába engem. A szoba megszűnik körülöttünk. A világ

megszűnik körülöttünk. Ebben a pillanatban semmi sem

számít. Csak az, hogy a karjai szorosan átölelnek és az én

karom is szorosan öleli őt. Azt hiszem, egy része még mindig

nem tudja elhinni, hogy újra a karjaiban tart, mert olyan

erősen szorít, hogy alig kapok levegőt. De nem is akarok

(23)

levegőt. Én hülye, képes lettem volna, két hónapja mindezt

feladni. Hülye. Hülye.

Szeretlek – suttogom. Mikor nem válaszol, kinyitom a

szemem és megreszketek, ahogy látom milyen tekintettel néz le

rám. Ujjával újra végig simít az ajkamon, majd óvatosan

magához von, mintha értékes kincs lennék. Leereszti a fejét és

ajkát a fülemhez érinti. – Most már az enyém vagy – suttogja.

(24)

Három

Fordította: Jane

REPÜLÉS ARIZONÁBA

A magánrepülő, Remy legnagyobb játékszere. A csapat

mindig a repülő elején található székeket foglalja el, míg

Remington és én, a hátul lévő padot, ami a legközelebb van az

óriási faburkolatú bárhoz és a lapos képernyős Tv-hez, ennek

ellenére ritkán használjuk őket.

Izgalommal teli a levegő, ahogy felszállunk. A szezon

hivatalosan is megkezdődött, – és Remington tegnap esti

bunyója után, a csapat fel van dobódva. Pete és Riley, még

össze is ütötték az öklüket a pilótákkal, miután kiszálltunk az

Escalade-ból.

A dolgok sokkal jobbak most, hogy itt vagy, – mondja

nekem Diane, miközben elhelyezkedik a plüss,

jobb-mint-első-osztályú székében. – Annyira izgatott vagyok, hogy újra együtt

látlak titeket.

Meg kell, hogy mondjam, – Lupe edző szól közbe, és

őszintén, mivel ez az ember folyton morcos, majdnem furcsa

látni azt a nagy mosolyt a kopasz fején, - te bárminél jobban

motiválod az emberem. Nemcsak, hogy örülök, hogy

visszajöttél, de titokban imádkoztam is, hogy megtörténjen,

pedig én egy istenverte ateista vagyok.

(25)

Nevetek és a fejem rázom, ahogy haladok előre a folyóson, és

mielőtt hátra érek, Pete magához hív.

– Brooke, láttad már az új Boss öltönyöket? – kérdezi.

Szemöldök ráncolva hátra fordulok, hogy Pete-re nézzek, és

látom, hogy Riley is felszállt már a gépre. Pete rám vigyorog és

végigsimít a fekete nyakkendőjén, ahogy megvizsgálom a

megjelenését, és Riley is vigyorog és széttárja a karját, hogy

jobban szemügyre tudjam venni. Fogalmam sem volt róla, hogy

új öltönyük van.

Konkrétan, ezek a srácok mást sem viselnek, és ma, mint

minden nap, mindketten készen állnak rá, hogy a

jelentkezzenek a Sötét zsaruk 12 részére, – vagy bármelyikre,

amelyik soron következik.

Pete, a göndör hajával és barna szemeivel, valamilyen

hírszerző stréber lenne. Riley, a szőke hajával és szörfös pasi

kinézetével lenne az, aki véletlenül démonokat öl, miközben

lassan kinyitja az autó ajtaját, vagy valami hasonló.

– Mit szólsz? - nógat.

Megbizonyosodom, hogy azzal a „wow” arckifejezéssel nézek

rá, amikor válaszolok.

Fiúk, szexik vagytok! – Nyüszítek, amikor Remington a

fenekembe csíp és a derekamnál fogva végig húz a folyóson,

hátra a helyünkre.

Leültet és mellém huppan, összehúzott szemöldöke alatt alig

látszottak a szemei.

Mondd még egyszer ezt, egy másik pasinak.

– Miért?

(26)

– Pete és Riley annyiraaaaaaaaa… – A kezei előre lendülnek

és a hónaljamat kezdi el csiklandozni.

– Megpróbálod még egyszer? - ösztökél.

Oh, Istenem, a te sötét zsaruid rohadtul… – Erősebben

csiklandoz.

Azt hagyod, hogy kimondjam azt a szót, hogy szexi! –

nyöszörgök, ahogy abba hagyja.

Kék szemei ragyognak, Remy ajkai a legprovokálóbb

mosolyra húzódnak, amit valaha láttam, és társítva az állán

lévő gödröcskéivel, a lábujjaim határozottan begörbülnek.

Meg szeretnéd próbálni még egyszer, Brooke Dumas? –

rekedten noszogat.

Igen, megpróbálom! Mert úgy gondolom, hogy Pete és

Riley hihetetlenül… – Annyira csiklandoz, hogy hadonászok és

rúgkapálok a levegőben, aztán levegő után kapkodok, és

valahogy félig a székemen ülve, félig elterülve kötök ki, a

melleim a kemény mellizmaihoz nyomódnak minden éles

levegővételnél. A mosolyunk elhalványul, ahogy a szexuális

feszültség ránk telepszik, ahogy mélyen egymás szemébe

nézünk.

Hirtelen előre nyúl és a hüvelykujjával a fülem mögé dug egy

elszabadult tincset, hangja megkeményedik, egyik gödröcske

eltűnik a másik után.

Akkor mondd ki, amikor a nevem mondod, - mondja, és

megborzongok, ahogy az ujját végig húzza az államon.

Nem elég nagy az egód? - suttogom, miközben az arcát

bámulom. A szögletes áll, a tüskés haj, a sima sötét szemöldök

az átható kék szemek fölött, amelyekben csíntalanságot és

(27)

éppen annyi féltékenységet látok, ami elég arra, hogy a

hüvelyem összeszoruljon.

– Azt lehet mondani, hogy meglehetősen összement, amikor

a barátnőm fixírozta azt a két szarházit – hátradől, hogy fel

tudjak ülni, és amikor megteszem, ő kényelmesen elterül, úgy

ahogy a szexi pasik szoktak ülni, a lábai széttárva és a hosszú

karjai kinyújtva a szék hátuljánál, ahogy homlok ráncolva

engem néz.

– Mit kellett volna mondanom? – mosolygok gúnyolódva. –

Hogy nem néznek ki jól az új öltönyeikben? Olyanok, mint a

testvéreim.

– Nem, ők olyanok, mint az én testvéreim.

– Látod? És én a tied vagyok, szóval ugyanaz – vállat vonok

és lehúzom a szoknyám a térdemre. – Most tudod, hogy én mit

érzek, amikor ezer nő kiáltja a neved, – teszem hozzá

önelégülten, amint becsatolom magam.

Az állam alá nyúl és maga felé fordít, hogy rá nézzek.

– Kit érdekel, hogy mit kiabálnak, amikor megőrülök érted?

Puffanás. Ez a szívem volt.

– Ugyanez van velem is. Nem kell morognod, amikor a pasik

rám néznek.

Szemei sötétre változnak, és maga mellé ejti a kezét és

szoros vonallá préseli a száját.

Légy hálás, hogy van bennem valamennyi önkontroll és

nem szegezem fel őket a legközelebb lévő oszlopra. Kibaszottul

tisztában vagyok azzal, hogy miket művelnek veled

gondolatban.

(28)

– Csak azért, mert te azt teszed, nem biztos, hogy más is azt

csinálja.

– Persze, hogy azt csinálják. Lehetetlen lenne nem azt tenni.

Mosolygok, mert tudom, hogy gondolatban számos

alkalommal megdug, amikor nem teheti meg a valóságban. És

természetesen, én is ezt teszem. Fogadni mernék, még egy

apáca is ezt tenné, ha meglátná őt.

Csintalannak érzem magam, a pólója alá csúsztatom a

kezem és érzem a dudorokat nyolc-kockás hasizmán, élvezem a

bőre tapintását az ujjbegyeim alatt. Imádom az emberi test

minden porcikáját. Nem csak azért, mert sportterapeuta

vagyok, hanem azért is, mert én is sportoló voltam, és teljesen

ámulatba ejt, hogy mire képes a testünk, hogy mennyit bír,

amikor a határokat feszegetjük, hogy egyből reagál, amikor a

párosodási és túlélési mechanizmus életre kell... De, hevesen

tudom szeretni az emberi testet, és Remy teste az én

templomom. El sem tudom mondani, mit tesz az én testemmel.

Minden lány levetkőztet, amikor verekedsz – mondom

neki, és a mosolyom elhalványul, ahogy felüti a fejét a

féltékenység. – Bizonytalanná tesz, hogy miért pont engem

választottál ki a tömegből.

Azért, mert tudtam, hogy te, nekem vagy teremtve.

Kizárólag, csak nekem.

A testem azonnal megfeszül a szavai hallatán, annyira szexi,

amikor ez a magabiztos mosoly terül szét az arcán.

Igen, csak neked – helyeselek, miközben azokba a csodás

kék szemekbe nézek. – És most nem tudom, hogy mit akarok

jobban megcsókolni, téged vagy a gödröcskéidet?

(29)

A gödröcskék eltűnnek, és a szemében izzó fény is, ahogy

előre nyúl, hogy megdörzsölje az alsó ajkam.

– Engem. Előbb mindig engem. Aztán a többi részem.

Az alsó ajkamon melegséget és kellemes simogatást érzek,

miközben a légi kísérők befejezik a bepakolást és becsukják a

repülő ajtaját, és én halványan tudatában vagyok annak, hogy a

csapat a helyükön ülve beszélget, a saját sürgető suttogásom

hallom.

– Hadd kapcsoljam ki a mobilom... De határozottan tartozol

nekem, egy jó reggelt csókkal. Még akkor is, ha már dél van. –

Bólintok, hogy nyomatékot adjak a szavaimnak.

Kuncog, és érzem, ahogy megborzongok tőle.

Sokkal többel tartozom neked, de az ajkaiddal fogom

kezdeni.

Istenem. Remington? Megőrjít. Majdnem unatkozva

mondja. – Ja, most meg foglak csókolni. Felpörgök tőle. A

vérem pezseg, ahogy rá gondolok, és gyorsan kiveszem a

telefonom a táskámból, hogy kikapcsoljam, amikor észreveszek

egy üzenetet Melanie-tól.

Melanie: Legjobb barátnőm! Ezer éve nem beszéltünk, és

tényleg hiányollak. Mikor jössz haza?

Mel! Kiegyenesedek, hogy használni tudja mindkét kezem,

hogy visszaírjak neki:

Te is hiányzol nekem! Nagyon, Mel! De annyira boldog

vagyok! Annyira kibaszott boldog vagyok, hogy az már nem

vicces! Vagy mégis az! Látod? Mintha részeg lennék! Ha ha ha.

Melanie: Nekem is kell egy Remy.

(30)

Brooke: Most, hogy elkezdődött a szezon, kitervelek valamit,

hogy mikor tudsz meglátogatni! Én fizetem! Nora is jöhet.

Melanie: De megtartod az albérleted Seattle-ben?

Egy pillanatra összeráncolom a szemöldököm, mert amikor

otthagytam az életem és úgy döntöttem, hogy a végsőkig

követem a szexistenem, mialatt ő felkészült erre a szezonra, az

albérletem eszembe sem jutott.

Visszaírok Melanie-nak:

Tényleg elköteleztem magam vele, Mel, szóval valószínűleg

nem fogom meghosszabbítani a szerződésem, amikor az lejár.

Az otthonom most már itt van. Felszállunk, de később írni

fogok. Szeretlek, Mel!!!!

Melanie: DETTÓ !

Kikapcsolom a telefonom és a táskámba teszem. Amikor

felemelem a fejem, a hüvelyem összerándul, amikor meglátom

Remy kezében az ezüst iPodot. Ez az ember tényleg tudja, hogy

hogyan csábítson el a zenével. Nézem, ahogy a válogatások

között keresgél, és a lassú, érzéki módszertől, nedvesség árad

szét a combjaim között.

Ördögi mosollyal néz fel rám, majd előre nyúl és felteszi rám

a fejhallgatót, és én nagyon izgatott vagyok, amikor a Lejátszás

gombra kattint. A dal elkezdődik, és az átható, kíváncsi kék

szemek engem bámulnak, a reakciómat lesi.

Elolvadok a székemben.

Érzem, ahogy a szívem kalapál. Mert a daltól, amit

választott, eláll a lélegzetem.

A homlokát az enyémhez préseli, miközben nézi, ahogy a

zenére figyelek, és engem annyira megérint ez a dal, hogy

(31)

remeg a kezem, amikor az ő fejhallgatóját lecserélem az én

fülhallgatómra, és egyiket az ő fülébe dugom, hogy mindketten

hallgatni tudjuk a zenét.

A homlokunk újra összeér, figyelem az arckifejezését, ahogy

ő is az enyémet... és mindketten hallgatjuk ezt a csodás dalt.

Nem akármilyen dalt. Az Ő dalát.

Iris... a Goo Goo Dolls-tól.

A tekintete elsötétül ugyanazoktól az érzelmektől, melyek

bennem is tombolnak, és aztán az arcom egyik felére fekteti a

tenyerét. A testem megfeszül, ahogy közelebb húzódik. Érzem a

leheletét az arcomon, ahogy megszünteti a szánk között lévő

távolságot. Mire az ajka az enyémet súrolja, én már

szétnyitottam őket és becsuktam a szemem. Lassan, lustán

súrolja az ajkaimat, egyszer, kétszer. Egy hang szökik ki a

torkomon, mint egy erősebb csókért követelőző nyögés, de

ahelyett hogy meghallanám, ezt hallom:

Amikor minden arra van utalva, hogy széttörjön

Csak azt akarom, hogy tudd, hogy én ki vagyok.

Istenem, nem tudom ezt a dalt anélkül hallgatni, hogy ne

úgy érezzem, hogy felemészt legbelül. Olyan közel kell

kerülnöm hozzá, amilyen közel csak tudok. Tetőtől talpig

vágyom rá, minden egyes porcikám vágyik rá. Felemelem a

fejem és gyöngéden az ajkához nyomom az ajkaimat,

türelmetlenül túrok a hajába. Remy, oh, Istenem, csókolj

erősebben.

Megvárakoztat, ahogy a kezével jobb szögbe mozdítja a

fejem, és akkor, akkor az ajkai végre az enyémekre zárulnak, a

(32)

nyelve a számba furakodik, míg jobban ki nem nyitom és

zihálok, felvillanyozva, amikor a nyelvünk összesimul. Nem

hallom a morgását, de érzem a vibrálást a mellkasában, és

megborzongok, ahogy a nyelvem az övéhez ér és ellazítom a

számat az ő utasítására. Mert senkiben nem bízok jobban,

senki sincs, aki előtt minden falat lebontanék magam körül,

csak ez a férfi. Egyik kezével végigsimít az oldalamon,

gyengéden szívja az alsó ajkamat, érzem a duzzadó forróságot a

lábaim között. Az akadozó lélegzetem. A mellbimbóim

megkeményedése. Az égető érzés a bőrömön.

Nem tudtam mennyire szükségem van erre a csókra

mostanáig, mikor a testem remeg az ajkaitól, és megmozdítom

az ajkaimat, nyelvemmel visszacsalogatom az övét.

Azt sem tudom, hogy Pete, vagy Riley vagy bárki más

figyel-e bfigyel-ennünkfigyel-et, az Iris szól a fülünkbfigyel-en, az ajkaink nfigyel-edvfigyel-esfigyel-ek és

éhesek. Könnyedén benyúl a felsőm alá, miközben szív, szop,

kutat, ízlel. Lehetetlennek tűnik, de a testem minden centijét

élvezet tölti el, csupán attól, amit a szája az enyémmel tesz.

Nyöszörgök és megharapom, és elveszít egy keveset az

uralmából.

Kicsatolja a biztonsági övem és hátradönt, míg teljesen

elterülök a hátsó ülésen.

A zene elhallgat és egy új dal kezdődik, de frusztrált hangot

ad ki, amikor a zsinegek összegabalyodnak, kirángatja a

fülünkből a fülhallgatót és oldalra dobja. Aztán végignéz

rajtam. Hirtelen, már semmire sem figyelek, csak a

szívverésemre, ahogy újra lehajtja a fejét.

Kibaszottul kívánlak! – mondja, aztán megérzem, ahogy

ajka újra az enyémhez ér. Forróság áramlik szét bennem, ahogy

(33)

birtokba veszi a számat. Összesimuló nyelvek. Dédelgető

kezek. Összekeveredő lélegzetek.

A

combjaim

között

annyira

megduzzadok,

hogy

fáradhatatlanul fészkelődök alatta és a szám gyorsabban és

türelmetlenebbül mozog az övé alatt. Érzem a kidolgozott

hasizmait a pólója alatt, és a testem újra izzani kezd, ahogy a

hosszú, erős kezét újra a felsőm alá csúsztatja.

Megőrjít. Akartam ezt a csókot, de most már többet akarok.

Minden pórusom, sejtem izzik. A szánk annyira egymáshoz

illik, érzem, hogy élek, hogy szeretnek. Szeretem, akarom őt,

szükségem van rá. Iszonyatosan. Azt hiszem, soha nem fogja

igazán tudni... mennyire szégyellem magam, amiért

elmentem... mennyire fáj, hogy megbántott... mennyire elszánt

vagyok, hogy vele maradjak... mennyire szeretem őt …

A hüvelykujjai rátalálnak a mellbimbóimra, és annyira

érzékenyek, hogy a legenyhébb cirógatás is élvezet hullámokkal

árasztja el a testemet.

Remy, le kell állnunk, – zihálom, ameddig még működik

egy pár agysejtem. De még ha ezt is mondom, az izmait

markolászom, és a pokolian felizgult részemet még az sem

érdekli, ha itt és most fog megtörténni a dolog.

De úgy gondolom, hogy dührohamot kapna, ha a többiek

végighallgatnák, ahogy elélvezek.

Egy kicsit elhátrál és hosszan belélegzik. Aztán rám néz, a

szemei izzanak, és egy kicsit durvábban újra megcsókol.

Lágyan morog és leáll, fejét az enyémnek dönti, élesen veszi a

levegőt.

Tegyél be egy dalt nekem – dörmögi, miközben ülő

helyzetbe húz.

(34)

Érzem, hogy a szám duzzadt, előkapom az iPodom és

elkezdek a dallistámon keresgélni, miközben próbálom

figyelmen kívül hagyni a lábam közötti lüktetést.

– Csak előbb add vissza az eszem.

Nevet és megcsípi az orrom.

– Játssz le nekem egy pimasz, szerelem ellenes dalt.

Annyira sok van, hogy azt sem tudom, hol kezdjem –

elkezdek keresgélni, amikor az ujját az enyémre teszi és elkezd

irányítani.

– Van számodra egy. Olyan, amit szeretsz.

A hangjától kellemes borzongás fut át rajtam. Rákattint a

lejátszásra egy olyan pimasz dalnál, amit szeretek, de ez nem

egy csajos dal.

Ez Kelly Clarkson-tól, a Dark Side.

Elolvadok, amikor meghallom a dalt. Szeretem Kellyt, de ez

a dal. A szavak. Remy tudni akarja... hogy maradni fogok, hogy

megígérem, hogy nem lépek le...?

Újra rám néz, azzal a beképzelt kis mosolyával. De a szemein

nem ezt látom. A szemei kérdőn néznek rám. Tudni akarja.

És amikor megfogja a kezem és az ujjaink összefonódnak, a

fülhallgató nélküli füléhez hajolok.

Megígérem. Megígérem, tiéd a szívem, és én is a tiéd

vagyok. Mindig is a tiéd leszek.

Nincs olyan dal a földön, és nincs olyan hosszú dal lista, ami

kifejezné, hogy mennyire szeretem. Szeretem, amikor fekete a

szeme és akkor is, amikor kék, és annak ellenére, hogy tudom,

– mélyen legbelül, – hogy nem hiszi el, hogy azért jöttem, hogy

maradjak, – egy nap, esküszöm egy nap el fogom érni, hogy

higgyen nekem. Mosolygunk, ahogy továbbra is a dalt

(35)

hallgatjuk, és amikor megszorítja a kezem, én visszaszorítok,

azt mondogatom magamnak, hogy bármi történjen is, én soha,

de soha nem fogom elengedni a kezét.

♥ ♥ ♥

A Phoenix-i hotel olyan, mint egy álom. A nagy, 20 emeletes,

agyag épület csodásan elterül a sivatagi tájon, virágzó

kaktuszok veszik körül, olyan hatalmas és élénk színű

virágokkal, hogy sürgető vágyat érzek arra, hogy oda menjek és

leellenőrizzem, hogy valódiak-e.

Bent, a márvány előtérben, két kamasz lány összesúg és

Remyre mutat, ahogy elhalad, mivel természetesen észrevették

őt. Annyira feltűnő, mintha egy bika haladna el melletted egy

hotel előterében. A tekintetük gyorsan ránk szegeződik, – a

csapatra, aki vele érkezett, – és aztán elkezdenek engem

fixírozni.

Szórakozottan felhúzom az egyik szemöldököm, és ők úgy

tűnik, rájönnek, hogy valószínűleg a barátnője vagyok, de nem

tudom visszafogni magam, hogy ne éledjen fel bennem a

birtoklási vágy, amikor még egyszer végig futtatják rajta a

kiéhezett tekintetüket.

– Nézd azt a két megszállott lányt! Mindig magára vonzza a

tekinteteket, – mondja Diane. - Nem vagy ezért féltékeny?

Iszonyatosan, – mondom, miközben undorodva

grimaszolok a saját féltékenységem miatt.

(36)

Remy rám pillant és kacsint, mialatt ő és Pete a kulcsokra

várnak, és Diane nevetve belém könyököl.

Atyám, ez az ember tisztában van a saját vonzerejével! -

mondja. - De én a helyedben, nem lennék féltékeny Brooke, a

teljes csapat érzi a köztetek lévő szerelmet. Soha nem láttuk,

hogy így oda legyen valakiért. Nem számít, hány nő parádézott

itt, ő mégis visszament hozzád.

Ezt hogy érted? – ráncolom a homlokomat. – Nők

parádéztak, hol?

– A hotelünknél.

– Úgy érted, mostanában?

Felfordul a gyomrom, amikor Diane szemei tágra nyílnak és

elsápad.

Elkezdi rázni a fejét, és akkor… akkor elkezd körbe

tekintgetni, mintha be akarna bújni egy kibaszott

virágcserépbe!

Brooke – suttogja, a hangja bocsánatkérő, ahogy egyet

hátra lép. Miért? Azt hiszi, hogy meg fogom ütni? Úgy nézek én

ki, mintha meg akarnék ütni valakit? Senkit sem akarok

megütni, mert alig állok a lábamon.

Minden elhomályosodik, ahogy oda fordulok és Remy hátát

bámulom, az előtér másik felében. A mozgására gondolok,

olyan, mint egy ragadozó, amikor szeretkezünk.

Gondolatban látom a szemeit, ahogy engem néz, amikor

elélvezek a kedvéért. Elképzelem, ahogy egy hotelágyon fekszik,

miközben több tucat nő kényezteti őt, a kék szemei, – az én kék

szemeim, – figyelik, ahogy szétesnek a kedvéért.

(37)

És akkor arra gondolok, hogy talán nem is kékek voltak.

Lehetett volna fekete is. Remy a legnyersebb formájában,

intenzív és mániákus, olyan vakmerő, amilyen csak lehet.

Azért, mert ő nem átlagos. Közel sincs az átlagoshoz. Ő nem

csak kibaszott Remington „Szökőár” Tate, – ő bipoláris, és

egyik hangulatból a másikba esik. Amikor mániákussá válik,

néha nem emlékszik rá, hogy mit tett. És abban a hónapban,

amikor elmentem, nagyon, de nagyon mániákus volt. A szemei

feketék és titokzatosak, kétségbeesetten néztek rám egy kórházi

ágyról…

A bensőm görcsbe rándul, annyira, hogy a tüdőmet a

torkomban érzem, ahogy eszembe jut, ahogy le akarta magáról

rántani a lélegeztetőkészülékét, hogy megállítson.

Szívdobogtató verekedés vagy repülés, észreveszem Riley-t a

hall másik felében, a telefonján keresgél, miközben én élénken

emlékszem, amikor nem is olyan régen, egy csapat ragyogó,

szép nőt vitt fel Remington lakosztályába, – hogy „felvidítsák”,

amikor egy sötét periódusa volt.

Még mielőtt megálljt tudnék parancsolni magamnak,

mintha puskából lőttek volna ki, oda megyek, az öklöm remeg a

testem mellett.

– Hány kurvát hoztál Remington ágyába, Riley? – Tessék? - Zavartan teszi el a telefonját.

Azt kérdeztem, hogy hány… kurvát... vittél az ágyába.

Egyáltalán tudta, hogy mit csinál velük?

Rápillant Remington széles vállára, aztán elkapja a

könyököm és a liftek felé húz.

Semmi közöd hozzá, Brooke. Emlékszel? Te leléptél!

Leléptél, amikor összetörve feküdt egy rohadt kórházi ágyon,

(38)

Pete vigyázott a húgodra, a rehabon, és én alig tudtam össze

szedni a darabkákat, a leveled… ami a kibaszott leveled miatt

történt! Valami, amit soha, de soha még csak fel som tudsz

fogni! Abban az esetben, hogy ha elfelejtetted volna, Remnek

hangulat problémái vannak. Szüksége volt rá, hogy kijöjjön a

rohadt sötétségből -

– Hé! - Remington visszahúzza őt a gallérjánál fogva, és úgy

összeszorítja az öklét, mintha fel akarná emelni. - Mi a faszt

csinálsz?

Riley kiszabadítja magát és átható pillantást vet rám, ahogy

visszagyűri a nyakkendőjét, a hülye új Boss öltönyébe.

Próbáltam elmagyarázni Brooke-nak, hogy nem volt ilyen

nagy boldogság, amikor ő nem volt itt.

Remy mellbe böki Riley-t.

– Téma lezárva. Értetted?

Riley állkapcsa megfeszül, és Remington úgy mellbe löki,

hogy hátra kell lépjen.

– Megértetted? – követeli.

Riley bólint.

– Ja, megértettem.

Egy szó nélkül, Remington átkulcsolja a nyakam és beterel a

liftbe.

De liftezés alatt, a bensőmet elönti a fájdalom, még ha

próbálom is megértetni saját magammal, hogy nincs jogom így

érezni.

Anélkül, hogy valójában bármit is látnék magam előtt,

bámulom a luxuslakosztályt, amelybe belépünk. Ez az új

otthonunk.

(39)

A hotel szobáink mindig otthonosak, de nem olyanok, mint

az otthonom. Az én otthonom messze van. Én otthonom, most

már ez a férfi. És el kell fogadjam a tényt, hogy az, hogy őt

szeretem, tönkre tehet. A Remington iránt érzett szerelmem,

újra és újra össze fog törni. Amikor bunyózik és több ütést kap,

mint amit én el tudok viselni, összetörök. Amikor gyengéd

velem és több szeretetet ad, mint amit úgy érzem, hogy

megérdemlek, összetörök. Amikor rohama van és a szemei

elfeketednek, és nem emlékszik arra, amit mond és tesz…

összetörök.

Tetszik a szoba, kis csillagszóróm? - A teste melege

körülölel, amikor hátulról a karjaiba zár. Melegséget érzek.

Biztonságban érzem magam.

– Újra el akarsz rohanni, amikor besötétedik?

Az ajkai végig simítanak a nyakam és a kulcscsontom között,

és a pehelykönnyű érintés fájdalom hullámot küld a szívembe.

Úgy érzem, mintha lenyeltem volna egy egész kertnyi égetően

forró kaktuszt, ahogy felhúzom a felsőm gallérját és

megfordulok.

– Lefeküdtél más nőkkel?

Tekintetünk találkozik, és az elővigyázatosság ismerős

remegése fut át rajtam, ahogy bámulom az arcát. Esküszöm,

nem tudom kitalálni, hogy mire gondol.

Tudom, hogy nem áll jogomban ezt kérdezni tőled -

fürkészem a kék szemeit, és ő is ezt teszi hasonló intenzitással.

– Szakítottunk, igaz? Vége volt. De… megtetted?

(40)

Számít az neked? – kérdezi szemtelenül, egyik

szemöldökét felhúzva. – Ha lefeküdtem valakivel?

A düh és a féltékenység, olyan gyorsan lángra lobban

bennem, hogy elkapok egy párnát a kanapéról és a mellkasának

csapom, ahogy felrobbanok.

– Mit gondolsz, te rohadt szemét?

Elkapja a párnát és eldobja.

- Mondd el, hogy mennyire számít – a gonoszság szikrája a

szemeiben, csak még jobban dühít, fogcsikorgatva még egy

párnát hozzá vágok.

– Mondd meg!

– Miért? - elhajítja a párnát és elindul felém, ahogy hátrálni

kezdek, szórakozott mosoly jelenik meg az arcán. - Elhagytál,

kis csillagszóró. Elhagytál egy édes levéllel, amelyben kedvesen

azt írod, hogy baszódjak meg, és legyen szép életem.

Nem! Ott hagytalak egy olyan levéllel, amelyikben

elmondom, hogy szeretlek! Egy olyan dologgal, amit te addig

nem mondtál nekem, míg vissza nem jöttem és könyörögtem,

hogy mondd ki.

Rohadtul aranyos vagy így. Gyere ide - megfogja a

tarkómat és a karjaiba húz, és szükségem van minden erőmre,

hogy kiszabadítsam magam.

– Remington. Te kinevetsz! – elkeseredetten sírni kezdek. –

Azt mondtam, gyere ide – újra a karjaiba húz, és én

küszködök, hogy kiszabaduljak.

Remy, mondd el! Kérlek, mondd el, hogy mit tettél? -

könyörgök.

A falhoz szegez és a homlokát az enyémnek dönti, tekintete

birtokló.

(41)

– Tetszik, hogy féltékeny vagy. Azért van, mert szeretsz? Úgy

érzed, hogy hozzám tartozol?

– Engedj e – fújtatok dühösen.

Felemeli nagy, lebarnult kezét és olyan finoman fogja meg az

arcom, mintha üvegből lennék.

Én úgy érzem. Teljesen a birtokomban vagy. Az enyém

vagy. Nem engedlek el.

Visszautasítottál – suttogom, a fájdalom éget belül. –

Hónapról, hónapra. Úgy éreztem, meghalok érted. Kezdtem

megbolondulni. Én… úgy jöttem… mint egy kibaszott idióta! A

lábad elé! Távol tartottad magad tőlem, ameddig… egy kicsit

meghaltam belül, annyira akartalak. Több akaraterőd van,

mint Zeusznak! De az első nő, akit az ajtód elé hoznak… abban

a pillanatban, hogy már nem vagyok itt, az első kurvák, akiket

neked hoznak…

Még mindig mosolyog, de a fény a szemeiben elhalványult,

és most vad intenzitással néz.

– Mit tettél volna, ha itt vagy? Megállítod őket? – Igen!

– De itt voltál?

Remegve lélegzek.

Lehajtja a fejét és mélyen, kíváncsisággal a szemében rám

néz.

– Hol voltál, Brooke? – erős, meleg kéz kúszik a torkomra, és

végig húzza a hüvelykujját az ütőeremen.

Össze voltam törve – sírok a dühtől és a fájdalomtól. –

Összetörtél.

– Nem. Te. A leveled. Tört engem össze – eltűnt a mosolya,

ahogy simogatja a nyakam, majd szeretetteljesen végig követi

References

Related documents

In the C4.4/C6.6 engines, the fuel transfer pump pulls fuel from the tank through the priming pump and primary fuel filter and sends the fuel through the Engine ECM, the secondary

Best results are obtained with parameters configured to a window size of 55, hidden layer size of 55, log sigmoid transfer function, scaled conjugate gradient for the

The Amritdharis, those who have taken Amrit, have to read five prescribed Banis (Prayers – Jappu ji, Jaap, Sva-ee-ae, Rehras, Kirt.an Sohela) every day, practice Naam-Jaap, read

Roll the brown paper bag or tissue paper into a ball and glue on top of the Roll the brown paper bag or tissue paper into a ball and glue on top of the paper towel roll to make

We argue we should be less concerned with policing the boundaries of economic geography and embrace the economic geographic scholarship in development

Then at that shunt capacitor value we calculate the voltage at each load point, the current flows in the main feeder’s and laterals’ sections, the complex power feed by

Kim Sang-han pointed out that the early attempts to export Korean dramas in the late 1990s were made by only a few personnel at each broadcasting

In particular, these include statements about the Company’s strategy for growth, marketing expectations, product prices, future performance or results of current or anticipated