• No results found

Carolyn Zane A szerencsemalac.doc

N/A
N/A
Protected

Academic year: 2021

Share "Carolyn Zane A szerencsemalac.doc"

Copied!
142
0
0

Loading.... (view fulltext now)

Full text

(1)

A szerencsemalac

(Tex’s Exasperating Heiress 2001)

A csinos Charlotte és a szívdöglesztő Tex találkozásuk első percétől kezdve egyszerre gyűlöli és imádja egymást. Charlotte csak Tex segítségével tanulhatja meg, hogyan kell bánnia Totóval, az elkényeztetett kis házimalaccal, akit Dorothy nénikéjétől örökölt...

Nehezen telnek az első napok Brubakerék birtokán a csinos Charlotte számára, mert ott él Tex is, aki az állatok viselkedését kutatja. Tex látszólag öntelt fickó, aki tökéletesen tisztában van azzal, milyen nagy hatást gyakorol a nőkre, és ezzel Charlotte szerint kíméletlenül vissza is él. A lánynak azonban szüksége van Tex segítségére, hogy megnevelje Totót, az elkényeztetett házimalacot...

(2)

1. FEJEZET

Az a malac úgy hiányzott Charlotte Beauchamp-nak, mint púp a hátára. Ráadásul nem is akármilyen malac volt, hanem egy valódi csüngőhasú kis disznó, aki, amikor csak tehette, röfögve fetrengett a sárban, és reggelire undorító maradékokat zabált.

- Hogyan? - szörnyülködött Clarise Brubaker, Charlotte nagynénje. - Mit csinált Dorothy a halála előtt?

- Rám hagyott egy disznót - sóhajtott a lány.

Clarise és Big Daddy, akik már több mint negyven éve voltak házasok, hitetlenkedve néztek egymásra.

- Egy... disznót? - Pontosan!

- És csak ezt a disznót? - Egyelőre igen.

Hármasban üldögéltek Brubakerék hatalmas, még a polgárháborús években épült udvarházának szalonjában. A végeláthatatlan texasi birtok fölött könnyű szellő fújdogált. Az óriási ablakon betűzött a délutáni nap, sugarai megcsillantak a drága kristálycsilláron, az arany és ezüst műtárgyakon. Az ablakok között márványszobrok álltak, és hosszú, fehér függönyök lengedeztek az enyhe szélben.

Igaz, hogy csak távoli rokonok voltak, de a gazdag olajmágnás és felesége mindig a népes család tagjának tekintette a lányt. Kilenc felnőtt gyermekük volt, valamint egy rakás unokájuk, unokaöccsük és unokahúguk. Charlotte mindkettejüket nagyon szerette.

(3)

- Dorothy néni egy disznót hagyott rád? - A teáscsésze megcsörrent, ahogy Clarise letette az ezüsttálcára. Szemmel láthatóan nehezen uralkodott magán. - De kedvesem! Mivel a szüleid már nem élnek, te vagy az egyetlen örökös. És a te Dorothy nénikéd gazdag volt!

- Mégpedig meglehetősen gazdag! - tette hozzá Big Daddy.

- Én nem hiszem, hogy ilyen szívtelen lett volna. Különösen, ha belegondolunk, hogy te ápoltad őt az elmúlt tíz évben, és ezért teljesen feláldoztad a saját életedet. Biztosan meg lehet támadni a végrendeletét. Valószínűleg nem volt már teljesen beszámítható, ha rád csak egy... egy disznót hagyott!

- Tudja, Clarise néni, bizonyos értelemben az egész vagyonát rám hagyta. De a végrendeletben van egy feltétel, miszerint Totót örökbe kell fogadnom, már ha lehet így fogalmazni, és úgy kell felnevelnem, mintha a saját fiam lenne.

- Totót? - A malacot.

- Ja, értem! - Clarise-nek elakadt a szava.

- Dorothy néni birtokát hamarosan eladják, és a bevételt, valamint a vagyon többi részét zárolják. Mindent én öröklök, de csak abban az esetben, ha megígérem, hogy a disz... vagyis Totót élete végéig szeretni, tisztelni és szolgálni fogom. - A förtelmes állatnak már a gondolatára is elfintorodott. - Amennyiben természetes halállal hal meg, a tetemes összeg rám száll.

Clarise szórakozottan babrálta gyémántkitűzőjét. - Te jó ég! Csak nehogy Totót valami baleset érje!

- Úgy bizony, Totó aranyat ér! Persze, csak ha békésen szenderül majd jobblétre. - Charlotte elkomorodott. - Sajnos még meglehetősen fiatal, úgyhogy az még kissé odébb van. Vagyis egyelőre jobb lesz, ha valami állás után nézek.

- Mik a terveid?

(4)

- Még nem tudom pontosan, hiszen az internátus után rögtön Dorothy nénihez kerültem, hogy ápoljam. Nincs semmilyen képesítésem. Az igazat megvallva tíz év betegápolás után szívesen próbálnék ki valami mást is, de fogalmam sincs, hogy mit. Félresimította az arcából sűrű, göndör haját. De nem aggódom -mondta bizakodva. - Majdcsak talpra állok. Nekünk, Beauchamp-oknak ez még mindig sikerült - nézett sokatmondóan Clarise nénire, aki szintén Beauchamp lány volt. - Hogy őszinte legyek, egyáltalán nem aggódom az örökség miatt. Ha megkapom, jó, ha nem, akkor is boldogulok valahogy. Abban bízom, hogy a következő néhány évben nem kell Totót a szilveszteri vacsorán felszolgálnom.

- Aligha hiszem, hogy Dorothy eszénél volt, amikor kitalálta ezt a badarságot - vélte Clarise. - Nem gondolod, hogy lehet valami oka ennek a bizarr végrendeletnek?

Charlotte megrázta a fejét.

- Nem tudom. Imádta Totót, és úgy bánt vele, mint egy gyerekkel. Mint ahogyan mások a kutyájukkal bánnak. Pontosan tudta, hogy én remek ápoló vagyok, de azt is, hogy nem vagyok valami nagy állatbarát. És éppen ezért vagyok most itt. - Charlotte Big Daddyhez fordult. - Totó állatorvosa mesélt nekem Texröl, az unokaöcsédről.

- Igen, a bátyám fia, Ő is itt él a birtokon.

- Nagyszerű! Az állatorvos szerint az unokaöcséd remekül bánik az állatokkal. Főleg a háziállatokkal. Azt mondják, még a legvadabb példányokat is képes kezes báránnyá szelídíteni.

Big Daddy bólintott.

- Ez így is van. Még a térdemig sem ért, de már kitűnően bánt a lovakkal. Van egy jól menő rendelője a birtokon, hátul az istállók mögött. És egyre gyakrabban kap kutatási megbízásokat is az egyetemtől. Tulajdonképpen állatpszichológus.

(5)

- Nekem inkább ördögűzőre lenne szükségem. - Charlotte felsóhajtott, és visszasüppedt a puha díványba. - Szinte biztos vagyok benne, hogy Totót megszállta az ördög. - Nagyot sóhajtott, és megdörzsölte a halántékát. - Dorothy néni valószínűleg azt hitte, hogy ez jó tréfa lesz.

- Charlotte, drágám, már megbocsáss, hogy aggodalmaskodom, de mihez kezdesz lakás, jövedelem és végzettség nélkül? - kérdezte Clarise.

- Majdcsak boldogulok valahogy. Tulajdonképpen még örülök is neki, hogy végre munkát kereshetek magamnak, és egy sor új ismeretséget köthetek. Amíg Dorothy néninél laktam, erre nem volt alkalmam - nevetett szomorkásan. - A héten keresek magamnak lakást Hidden Valleyben. Csak találok egy helyet, ahol a háziaknak nincs kifogásuk egy malac ellen.

Big Daddy hangosan felnevetett.

Halkabban! szólt rá a felesége, és megfogta Charlotte kezét. -Kicsikém, a legjobb lesz, ha idejössz hozzánk. A gyerekek már mind kirepültek. Milyen jó lenne, ha újra egy kis élet költözne a házba! Legalább öt lakosztályból választhatsz magadnak. - Sokatmondóan nézett a férjére: - Igazam van, drágám?

- Hát hogyne, csibém!

Bármennyire nem akarta is, Charlotte-nak könnyek szöktek a szemébe. Clarise néni és Big Daddy mindig olyan kedvesen és nagyvonalúan bánt vele! Legyűrte könnyeit, és vett egy mély levegőt.

- Nagyon köszönöm a kedves ajánlatot, de nem fogadhatom el. Big Daddy felhorkant.

- Már hogyne fogadhatnád el! Nem engedhetem, hogy ott maradj abban a régi házban, amíg el nem adják a fejed fölül. Ideköltözöl, és szép nyugodtan elintézel mindent. És nincs több ellenkezés!

Charlotte-nak gombóc volt a torkában. Az öregek gondoskodása levette a lábáról.

(6)

- Na jó, nem bánom - mondta halkan -, de csakis addig, amíg mindent elrendezek. Azután szeretnék... azután muszáj lesz végre a saját lábamra állnom. Meg kell győződnöm róla, hogy tudok vigyázni magamra.

- Egyetértek! - bólintott Big Daddy elismerően.

- De... - Charlotte zavartan nézett rájuk - ...azzal ugye tisztában vagytok, hogy csak Totóval együtt jöhetek ide?

- Magától értetődik - bólintott Clarise. - Ez nem lehet gond. Itt rengeteg hely van, és Tex is biztosan örömmel fogadja be a páciensei közé.

Lehet, hogy Clarise néni ajánlata kissé elhamarkodott volt, gondolta Charlotte. Totó, ez a förtelmes, nyálas, guruló hájtömeg éppen akkor viharzott be a szalonba, amikor ők békésen cseverészve üldögéltek ott. Talán az volt a célja ennek a rettenetes sátánfajzatnak, hogy pokollá tegye az életét.

A malac nyomában egy cowboy közeledett vészjóslóan, majd megállt a teázgató társaság előtt. Biccentett Charlotte-nak, mielőtt odafordult volna a másik kettőhöz.

- Bocsánat a zavarásért, de ezt a szerencsétlen malacot odakint találtam félholtan. Valami féleszű bezárta az autójába.

Charlotte dühösen pattant fel. Még hogy féleszű? Megsemmisítő pillantást vetett a pimasz alakra, és Totó mögé ugrott, aki már a tágas szalon sarkában szaglászott.

- Ó, Clarise néni, szörnyen sajnálom, hogy kiszabadult - nyomult a malac után, de egy hajszálnyival elvétette a szőrös rakéta kurta farkát. Az állat máris megfordult, és elindult a teázóasztal felé. -Természetesen kifizetek minden kárt, amelyet okoz. - Totó ismét kicsúszott a keze közül.

- Csak nem a magáé ez a malac? - A cowboy vigyorogva a tarkójára csúsztatta a kalapját.

(7)

- És ha igen? - vágott vissza Charlotte harapósan, miközben Totót a nyakörvénél fogva rángatta kifelé az asztal alól, ahol eközben egy csésze tea a finom perzsaszőnyegre ömlött.

Totó visított, mint akit ölnek, miközben Charlotte bocsánatkérő mosollyal nézett Clarise nénire és Big Daddyre.

- Gyorsan visszaviszem az autóhoz - mondta lihegve.

- Azt már nem! - A pimasz cowboy a hihetetlen gödröcskével az arcán csípőre tette a kezét, és úgy nézett rá, mint valami közveszélyes bűnözőre. - Odakint majdnem negyven fok van. Ha komolyan gondolja, hogy visszaviszi, akkor rögtön hozok egy nyársat is. Estig még elkészülhet az ünnepi lakoma.

A gúnyos hangvétel még jobban felmérgesítette Charlotte-ot. Dühösen kutatott táskájában a póráz után, majd Totó nyomába vetette magát, a malac azonban időközben ismét megszökött előle.

Még hogy ünnepi lakoma! Nagyon vicces. Honnan veszi magának a bátorságot ez az alak, hogy ilyen hangnemben beszéljen vele? Mint egy gyerekkel! Teljes mértékig ura a helyzetnek, és ennek a kellemetlen jószágnak. Ettől a pökhendi alaktól viszont... - és Totótól, aki éppen azon volt, hogy a bársony függönyök előtt elintézze a dolgát - vészesen felment a vérnyomása.

- Nem! - hessegette el az állatot. - Nagyon-nagyon-nagyon rossz malac!

Charlotte szinte a hátában érezte a cowboy tekintetét, és a legszívesebben betörte volna azt a tökéletes formájú, pimasz orrát. De még mielőtt teljesen hatalmába kerítette volna a kísértés, Totó egy hatalmas pálmafához rángatta, melynek földjéből kupacokat túrt orrával a padlóra. Charlotte a szégyentől és a méregtől legszívesebben elsüllyedt volna.

- Nem, Totó, nem! - kiáltott. Térden csúszva lapátolta vissza a földet a kezével a cserépbe, ahonnan Totó ugyanolyan gyorsan újra kikotorta. - Szörnyen sajnálom! Nem szokott ilyen lehetetlenül viselkedni.

(8)

- Minden bizonnyal azért teszi ezt, mert maga bezárta az autóba. Charlotte lassan feltápászkodott. Hátrasimította a haját, és támadásra készen nézett az idegenre. Nem csoda, hogy olyan jól megértik egymást a disznóval, gondolta.

- A kocsi nem volt bezárva! Gyorsan jött a megvető válasz. - Ez aztán nagy segítség egy háziállatnak!

- És különben is, az árnyékban álltam meg!

- Sajnos, azóta már régen odatűz a nap - jegyezte meg a cowboy jegesen. Mivel Clarise és Big Daddy érdeklődéssel figyelte a jelenetet, Charlotte elhatározta, hogy nem feledkezik meg a jó modorról.

- Résnyire nyitva hagytam az ablakot, és még vizet is hagytam ott neki.

- Lehet, hogy hagyott neki vizet, de azt már régen kidöntötte. - A férfi az övébe csúsztatta a kezét, és közelebb lépett.

- Ez rá vall! - sziszegte Charlotte, miközben minden erejével azon volt, hogy Totót elvonszolja a virágcseréptől. A pórázt, a kandallót díszítő rácshoz erősítette, majd ismét a férfihoz fordult. - De ez sem lehetett akkora gond, hiszen a motort és a légkondit is bekapcsolva hagytam.

- Csak épp a benzin fogyott el...

Charlotte ijedten fordult hátra a zajra, amint a kandallórács végigszántotta a mahagónipadlót.

- Jaj, ne! - Rémülten fedezte fel a karcolásokat a fényes parketten. Az ünnepi lakoma ötlete egyre rokonszenvesebb lett. A többiek meglepett tekintetétől kísérve rövidke harc után sikerült eloldoznia az ördögi jószágot. A malac, amint elszabadult, Charlotte-ot magával rángatva átrobogott a helyiségen, körbeszaglászott, és néhány antik tárgyat felborítva a megfelelő helyet kereste, hogy dolga ne maradjon végezetlenül.

(9)

- Totó, nem! - A lány tehetetlenül nézte végig, amint a malac felborított egy értékes porcelán csecsebecsekkel teli vitrint. Tulajdonképpen szobatiszta. Fogalmam sincs, miért viselkedik így -fordult bocsánatkérően Clarise nénihez.

A cowboy vigyorgott.

- Napnál is világosabb... Charlotte tajtékzott.

- Kicsoda maga tulajdonképpen? Clarise felállt, hogy enyhítse a feszültséget.

- Charlotte, drágám, engedd meg, hogy bemutassam Tex Brubakert. Tex, Ő Charlotte Beauchamp, egy távoli unokahúgom, azaz... vagyis... szóval ti egyáltalán nem vagytok rokonok. Sajnos!

- Az egyáltalán nem baj - nézett Tex unottan a lányra.

- Vagyis maga Tex Brubaker? - Charlotte sóhajtott egy nagyot. Clarise és Big Daddy sokatmondóan nézett egymásra.

- Clarise néni, annyira sajnálom ezt az egészet! - mutatott Charlotte a malacra, aki a póráz másik végén ugrándozott, és a lány minden erejét próbára tette. - Big Daddy, bocsáss meg, kérlek!

- Ugyan, kedvesem, igazán semmiség. Tex, légy szíves, vidd magaddal ezt a kolbásznak valót, és adj neki egy kis friss vizet. - Big Daddy nyakon csípte Totót, és jóképű unokaöccsére bízta. - Amint mindent megbeszéltünk, átküldjük hozzád Charlotte-ot is.

Közben Tex tetőtől talpig alaposan végigmérte a lányt. Aztán fogta a pórázt, és az állatot egyetlen szóval maga mellé utasította.

A lányban továbbra is dúlt a méreg. Totó mostanra már teljesen kifáradt, de majd meglátják, mi lesz, ha újra erőre kap. Akkor majd kiderül, valóban ilyen nyugodt és rendíthetetlen-e ez a híres állatpszichológus!

(10)

- Ja, és még valami. Tex, kedvesem, Charlotte egy ideig nálunk fog lakni - lépett oda hozzá Clarise néni, és kezét a figyelemre méltó karizmokra tette. Legalábbis addig, míg munkát és lakást talál magának. Nagyon szeretném, ha felvennéd őket a pácienseid közé. Dorothy néni emlékére, aki ezt az állatot úgy szerette, mint a saját gyerekét, és a sorsát végrendeletében Charlotte kezébe tette.

Tex fagyos ábrázata azonnal megenyhült, mikor nénikéje rákacsintott.

- Hiszen tudod, hogy a kedvedért mindent megteszek - válaszolta kedvesen, és könnyedén arcon csókolta az asszonyt. A lánynak pedig hűvösen odavetette: - Később találkozunk!

Charlotte bólintott. Legnagyobb megrökönyödésére a férfi egyetlen füttyentésére a malac vidáman utánakocogott.

- Gyere, kismalac! - Tex kényelembe helyezte magát a rendelő előtt egy árnyékos padon. Térdére könyökölt, és egy almadarabot adott Totónak. A malac buzgón elmajszolta, és újabb finom falatokban reménykedve bökdöste a férfit.

Az mosolyogva vágott le a bicskájával még egy darabot az almából. A forró szél kissé felkavarta a port. A távolban marhákat hajtottak egyik legelőről a másikra, bőgésük idehallatszott. A zűrzavaros nap után jólesett a nyugalom.

Totó nedves orra finoman remegve beleszimatolt a levegőbe. Esdeklő szemmel leste a férfi kezét, akit a sóvárgó röffentések hangos nevetésre késztettek.

- Szereted az édességet, ugye? Nem csoda, ha ki nem állhatod az új gazdádat. Olyan savanyú, mint egy éretlen őszibarack. -Kuncogott kicsit saját humorán, majd megsimogatta a csámcsogó állat fejét.

(11)

Charlotte Beauchamp... Nehéz eset. Ugyanolyan felfuvalkodott és fellengzős, mint a neve. Szinte hihetetlen, hogy Clarise néni rokona. Megcsóválta a fejét. Ki látott már olyat, hogy egy ilyen forró napon valaki bezárjon egy állatot az autójába?

Az mindenesetre biztos, hogy nincs sok sütnivalója. Na jó, el kell ismerni, hogy tett néhány óvintézkedést, de ezzel együtt akár baj is lehetett volna a dologból. Ha egy órával később érkezik, a jó öreg Totóból már csak toast lett volna.

- Nesze, egyél! - Félbevágott egy újabb darab almát, és odanyújtotta a malacnak.

Barátságosan hátrább tolta az állatot, hogy az oldalát megpaskolhassa. Amióta az eszét tudta, nagyon szerette az állatokat. Rondákat, bájosakat, nagyokat, kicsiket egyaránt. Az anyja mindig szívesen mesélt arról, hogy még pelenkás volt, amikor már megnyergelte a család kutyáját, és lovagolni akart rajta.

Tex ki nem állhatta azokat az embereket, akik rosszul bánnak az állatokkal. Még ha Clarise néni rokona is. Hiába volt dús, aranybarna haja és kék szeme, amely szikrákat szórt, amikor mérges volt, és olyan hosszú lába, mintha sohasem akarna befejeződni.

És ezeknek a lábaknak a szoknya alatti részéről is meglehetősen jó benyomást szerezhetett, amikor a lány a disznóval küszködött. Tulajdonképpen már korábban is a segítségére siethetett volna, ha nem éppen ezekben a lábakban gyönyörködik.

Kétségtelen, hogy a lány valóban nagy hatással volt rá, de neki nem a megjelenés volt a fontos. Texnek csak az számított, hogy valaki hogyan bánik a gyámoltalanokkal. Kisgyerekekkel, idős emberekkel, gyengékkel és... az állatokkal. A férfi szíve ezek előtt mindig nyitva állt, de mostanában különösen az állatokat érezte közel magához. Lehet, hogy egyszer majd gyerekek foglalják el a helyüket. Ha szerencséje lesz.

(12)

És ami a kötekedő Charlotte-ot illeti, hát legszívesebben meghagyná ezt a neveletlen Totót olyannak, amilyen. Legyen neki igaza. Elkényeztetett, gazdag kislány. Valószínűleg még egy percet sem dolgozott életében.

Na jó, a nénikéje kérésére mindent megtesz, amit tud.

- Jól van! - A férfi levágott egy újabb szelet almát. - Szóval megörökölted ezt a híres Charlotte-ot?

Totó röfögött.

- Hát persze hogy igazad van!

Clarise néni és Big Daddy az ablakon át nézte a távozó Charlotte-ot. A ház előtti szökőkút mellett az ösvény felé tartott, pontosan úgy, ahogyan azt elmagyarázták neki. A puszpángsövénnyel szegélyezett keskeny földút az istállókhoz vezetett.

- Nagyon bátor lány! - dörmögte Big Daddy a felesége mögött állva, és átölelte a derekát.

- Nem véletlen, hiszen Beauchamp lány.

- Hát persze! Nemhiába emlékeztet egy másik csodálatos asszonyra, akit jól ismerek.

Clarise a férjéhez fordult, és orrát az orrához dörzsölte.

- Ó Big Daddy, te még mindig olyan bűbájos ember vagy, mint régen! Mit gondolsz, csak képzelődtem, vagy tényleg volt valami kis izzás kettejük között?

- Nos, mivel egyikük Brubaker, a másikuk pedig Beauchamp, nem hiszem, hogy megúszhatják a dolgot.

- Remek! Akkor, azt hiszem, a szabadban rendezzük meg az esküvőt.

- Persze. És az az érzésem, hogy nagyra értékelnének egy ünnepi lakomát.

(13)

2. FEJEZET

Charlotte Beauchamp még soha életében nem érzett ilyen ellenszenvet, mint most Tex Brubaker iránt. Gyűlölet volt ez az első látásra.

A felháborodástól még mindig reszketve, csendben átkozta a pimasz cowboyt, miközben a rendelő felé tartott az istállók mögött. Egy ilyen szeretetreméltó embernek, mint Big Daddy Brubaker, hogyan lehet ilyen szörnyeteg unokaöccse?

Charlotte hangosan fújt egyet, és ökölbe szorította a kezét. Fájt neki, hogy Tex úgy állította őt be Big Daddy és Clarise néni előtt, mint valami szívtelen állatkínzót. Még soha életében nem bántották meg ennyire. Igaz ugyan, hogy Totótól nem volt túlságosan elragadtatva, mint ahogyan más állatoktól sem, de szándékosan sohasem lett volna képes ártani neki.

Charlotte pontosan tudta, mi jár Tex fejében. Egy volt azok közül a szegény őrültek közül, akik úgy tartották, hogy az állatok is emberek, és a tudomány nevében maguk is a mókusok vagy a csigák értelmi színvonalára süllyedtek. Vajon mennyi adót fizetünk évente ilyen hülyeségekre? - töprengett a lány.

Milyen kár, hogy Tex nem született nyolcvan évvel korábban! Az állatokhoz fűződő különös kapcsolata a szeszélyes öreg Dorothynak bizonyosan örömére szolgált volna. Tex viselkedése az emberekkel azonban sértő volt, pimasz és szemtelen.

Mindamellett, bármennyire utálta is, el kellett ismernie, hogy a férfi kifejezetten jóképű. Vaknak kellene lennie, hogy ne vegye észre szikrázó smaragdzöld szemét, az arcán lévő gödröcskét, rakoncátlanul homlokába hulló fekete haját. Egy szó mint száz, a férfi nagy hatást gyakorolt Charlotte-ra.

(14)

És micsoda teste van, mamma mia! - sóhajtott magában. Kigombolt inge alól kilátszott a feszülő póló, mely kiemelte erős mellkasát. A viseltes farmernadrág tökéletesen állt rajta, és könnyed járása egyszerűen vadító volt.

Nem mintha Charlotte-ot a legcsekélyebb mértékben is érdekelte volna. Hiszen bármilyen jól nézett is ki, mégiscsak őrült.

Mivel egyáltalán nem volt sürgős, hogy akár Texet, akár a malacot viszontlássa, szép lassan baktatott a fákkal szegélyezett úton a rendelő modern épülete felé. Egy pillanatig komolyan elgondolkodott azon, hogy a lépcsőről visszafordul. Az, hogy újra találkozzanak, és egy újabb kioktató előadást kelljen végighallgatnia a disznók testének és lelkének ápolásáról, legalább olyan riasztó volt, mint az a gondolat, hogy elkövetkező éveit együtt töltse azzal a förtelmes jószággal.

Nincs az a pénz a világon, amely megérné ezt a rengeteg bosszúságot. Mély sóhajtással felemelte kezét, hogy megvédje szemét a déli naptól. Már látta a férfit és a malacot a kerítés mögött. Ahogy közeledett, egy egész falka kutya kezdett vad ugatásba. Charlotte örült, hogy ketrecbe vannak zárva. A kutyákat legalább annyira nem kedvelte, mint a malacokat. Amint közelebb ért, Tex felpillantott. Már nem volt rajta ing, és a szűk póló ujját felgyűrte acélos karizmaira. A lány nyelt egyet. Amíg Dorothy néninél lakott, visszavonultan élt. Azok a férfiak pedig, akikkel eddig dolga volt, Tex nyomába sem érhettek. A lány valósággal elveszettnek érezte magát.

Nem csoda, hogy Tex állatokkal dolgozik. Minden bizonnyal ugyanolyan vad és fékezhetetlen, mint a közeli legelőn nyargalászó zabolátlan lovak.

Miközben a kutyák egyfolytában ugattak, Charlotte szeme összetalálkozott a férfiéval. A lány egy pillanatra elbizonytalanodott, hogy meneküljön-e, vagy inkább harcoljon.

(15)

Tex rá sem nézett a kutyákra, mégis gyorsan lecsendesítette őket. Érthetetlen módon, egy szempillantás alatt engedelmeskedtek neki.

Charlotte egy lépést hátrált, hogy szükség esetén elmenekülhessen.

- Nos, úgy gondolja, képes lenne megtanulni, hogyan kell bánni egy kismalaccal?

Ha harc, hát legyen harc! - gondolta elszántan a lány. Kihúzta magát, és emelt fővel lépett a kerítéshez. Dacosan a férfi szemébe nézett.

- Miért is ne? Akár még Totóval is - válaszolta bűbájosan.

A férfi arcán rosszallást kifejező gödröcskék jelentek meg. Telt ajka kifogástalanul fehér fogsort rejtett.

Ez talált! - morogta magában a férfi. - Szeme elismerően villant. A szalmaszálat, melyet éppen rágcsált, a szája sarkába tolta, és fejével az egyik kapu felé intett.

- Nyitva van.

Charlotte beljebb lépett. A területet több kisebb gyakorlótérre osztották: az egyik aszfaltozott volt, míg a többit kavics, fapadló vagy fű fedte. A kutyakiképzéshez használt eszközök szanaszét hevertek, mintha valaki éppen azért szórta volna szét őket, hogy megzabolázzon egy őrjöngő malacot.

A lány bizonytalanul közelített a férfihoz, aki szétvetett lábbal ült egy padon, és tekintete a távolba révedt.

- Szóval ide fog költözni.

- Holnap - bólintott a lány. A férfi hümmögött.

- Lenyűgöző a lelkesedése - folytatta Charlotte kissé epésen. - Megmondom őszintén, nem találom valami jó ötletnek. - Nem is számítottam rá.

- Tanítani fogom a malacát, de csak azért, hogy Clarise kedvében járjak. - Ez nem hangzott valami barátságosan.

- Az indokot illetően nincs semmi kétségem.

(16)

- Miért adná fel? - Charlotte remélte, hogy a fölényes vigyor nem kerülte el a másik figyelmét. - Talán attól tart, hogy egy egyszerű kismalac kifog a tudományán? - kérdezte csúfondárosan.

- Nem a malac miatt aggódom. - Tex megvonta a vállát, és újabb szelet almát dobott az éhes állat elé. - Úgy gondolom, azt rövid időn belül jobb belátásra lehet bírni.

- Hát akkor mi a gond? - Maga.

Én? mutatott magára a lány, és hitetlenkedve felnevetett. -Mégis mire gondol?

- Úgy vélem, nem elég tehetséges.

- Ne kerülgesse a forró kását! Mihez nincs nekem elég tehetségem?

- Ahhoz, hogy egy állattal megfelelő eredményt érhessünk el, a tulajdonosának is hajlandónak kell lennie tanulni. Különben nem is érdemes elkezdeni. Az idomítás magától is megkövetelne néhány dolgot. De az a benyomásom, hogy magának sem ideje, sem tehetsége, de még kedve sincs hozzá.

- Még hogy nincs rá időm! Vagy tehetségem! - Charlotte dühösen préselte ki magából a szavakat. - Vagy hogy nincs hozzá kedvem! Bezzeg a malacomnak van, ugye? - Vajon honnan veszi ez a férfi a bátorságot, hogy sértegesse? - mérgelődött magában. Érdesen felnevetett, és vett egy mély lélegzetet. - Inkább nem is mondok semmit - felelte, hogy megbántott önérzetét helyreállítsa -, de biztosan minden hülye meg tudja tanulni, hogyan kell bánni az ostoba állatokkal.

Tex úgy nézett rá, mintha egy másik bolygóról jött volna.

- Ostoba állatokkal? Maga azt hiszi, hogy az állatok ostobák? Charlotte szemében harcias fény gyúlt, vállát idegesen rángatni kezdte.

- Nagyszerű! Máris kezdi. - Mit kezdek én máris?

(17)

- Ismerem az olyan embereket, mint maga. Most majd elmeséli nekem, hogy a malacom milyen nagyszerű és gyengéd lény is valójában. Nemde?

- Hé, magának halvány fogalma sincs rólam. És persze az állatokról sincs a legcsekélyebb elképzelése sem, ha azt hiszi, hogy ez a disznó nem tud gondolkodni. Vagy érezni.

- Érezni? - horkant fel Charlotte.

- A viselkedéséből úgy tűnik, magát egyáltalán nem érdekli, hogy ez az állat például lelki beteg.

A lány ezt már nem tudta komolyan venni, és hangosan felnevetett.

- Még hogy lelki beteg! Ahhoz túlságosan együgyű. És egyáltalán, miért is lenne lelki beteg? Egészen eddig pazar körülmények között élt. Sokkal jobb ellátást kapott, mint nagyon sok ember.

- Az meglehet, de nagyon hiányzik neki a maga nagymamája, Dorothy néni.

- Az ükanyám volt. - Az mindegy.

- Ez az egész csak hülye álpszichológus locsogás. Szerintem a malacom fütyül az egészre.

Tex kivette a szalmaszálat a szájából, és gúnyosan a lányra nézett. - Saját magával bezzeg nagyon meg van elégedve, ugye?

Charlotte zavarba jött a sötét, vizsgáló tekintettől, és hirtelen elbizonytalanodott.

- Igen - vágta rá, bár már egyáltalán nem emlékezett, hogy mi is volt a kérdés. Jesszus, micsoda magával ragadó tekintete van!

Rögtön gondoltam csapott sajnálkozva a combjára Tex. -Bármennyire fájlalom is, hogy Clarise-nek csalódást kell okoznom, de ez nem fog menni. Miért nem megy a malacával vissza oda, ahonnan jöttek, és kérnek valahol máshol segítséget? Én mindenesetre nem tudok magukkal dolgozni.

(18)

- Hát jó. Gyere, Totó! - bólintott Charlotte. Semmi szüksége erre a pimasz állatlélekbúvárra. Pórázon fogta az akadékoskodó, visítozó állatot, és a rács felé vonszolta.

Ezt a küzdelmet soha életében nem fogja elfelejteni. A kutyák újra vadul ugattak, a munkások érdeklődve bámulták, Tex pedig majd megszakadt magában a nevetéstől.

Pontosan húsz percig tartott, míg Totót az ötvenméternyire álló autóhoz vonszolta, és betuszkolta a hátsó ülésre. Amikor be akarta indítani a motort, hirtelen eszébe jutott a férfi korábbi gúnyos megjegyzése a benzinről.

Hunt, Red és Fuzzy, Big Daddy munkásai a legelőről figyelték az eseményeket, és most a kerítésnél állva nézték Charlotte küzdelmét a makacs disznóval.

- Egészen jól néz ki - jegyezte meg Hunt elismerően. - Aha, csinos csaj - helyeselt Fuzzy.

- Láttad a lábát? - Hunt elgondolkodva rágcsált egy szalmaszálat. - Nem vagyok vak! - replikázott Red.

- És azok a vad fürtök! Ilyen nőt már régen láttam erre. - Hunt rákönyökölt a kerítésre, és szemével követte a lányt, aki éppen beszállt a kocsijába. - És micsoda alakja van! Láttátok azt a két...

Egyértelmű kézmozdulatot tett a mellkasa előtt. Red félbeszakította:

- Biztosan új kliens a rendelőben.

- A hölgy Clarise távoli unokahúga - szólalt meg Tex a hátuk mögött, húszliteres benzines kannával a kezében. - És a külseje ne tévesszen meg benneteket. Tényleg elég jól fest, de valójában olyan, mint egy drótkefe.

Akkor ember legyen a talpán, aki kikezd vele, nemde? -kacsintott Hunt.

- Méghozzá bolond ember! Na mi az, Hunt? Szerinted ez neked való feladat lenne?

(19)

- Remek! De vigyázz, nehogy túl közel menj hozzá, mert még megharap!

Hunt nevetett. Mialatt Tex továbbment, hogy megmentse a bajba került vadmacskát, hirtelen azon vette észre magát, mintha zavarná Hunt érdeklődése a lány iránt. Maga sem tudta, miért, talán csak a jó öreg Hunt miatt aggódott. Charlotte egyszerűen keresztben lenyelné.

Na igen. Aki Charlotte Beauchamp útjába kerül, annak fel kell kötnie a nadrágját.

Charlotte dühös kiáltással csapott a kormányra.

- Miért éppen én? - nyögte, és lehajtotta a fejét. Amikor ismét felpillantott, meglátta a kannával közeledő, kajánul vigyorgó Texet.

A lány mérge csak tovább fokozódott. Egyszerűen nem fog tudomást venni róla. Tartsa meg magának a hülye benzinjét! Inkább visszatolja a kocsit Dorothy néni házához, mint hogy bármit is elfogadjon ettől az embertől. Az istálló felé nézett. Hol vannak a munkások? Hirtelen mindenki eltűnt. Még szerencse. Kicsit morgott még magában, aztán visszaereszkedett a forró ülésre. Uram atyám! Itt ilyen meleg van? El kellett ismernie, hogy Texnek igaza volt. Kigombolta a blúza legfelső gombját, és a haját felemelte a nyakáról. Még néhány perc légkondicionáló nélkül, és vége van. Hirtelen nagyon gyengének érezte magát.

Enyhén kacsázó lépteivel, amivel megőrjítette a lányt, Tex az autóhoz ballagott, és letette a kannát. Lezseren rákönyökölt az autó tetejére, és megkocogtatta az ablakot.

Charlotte legnagyobb bánatára Totó vidáman felvisított. A lány nagyot sóhajtott. Ez a malac, áruló! Ezek után nem tehette meg, hogy ne vegyen tudomást a férfiról. Totó odanyomta nedves orrát az üveghez. Charlotte letekerte az ablakot, és igyekezett minél gondtalanabbnak látszani. Mintha élvezné ezt a szaunát, az ötvenkilós, megvadult disznóval a hátsó ülésen.

(20)

- Segíthetek? - Kinyitotta a hátsó ajtót, és kiengedte Totót, aki szemlátomást nagyon örült megmentőjének. - Na gyere, öreg! - Még mielőtt Charlotte is kiszállhatott volna, kinyitotta előtte az ajtót, bedugta a fejét a kocsiba, és alaposan körülnézett.

- Már megbocsásson! - Charlotte visszadőlt. A férfi dús haja a térdéhez ért, miközben az ülés alatt matatott. - Na de kérem! Mégis mit művel? A szoknyám alá is be akar nézni?

A férfi megvetően morgott.

- Álmodozzon csak, húgocskám - válaszolta hűvösen, miközben forró lehelete a lány lábát súrolta. Huncut mosollyal kotorászott tovább, és végül megtalálta, amit keresett: a benzintartály gombját. Karizmai megfeszültek, miközben felegyenesedett. Az orra csaknem hozzáért a lányéhoz. - Minél előbb útnak indítjuk magácskát, annál jobb. Nemde?

Charlotte édeskésen visszamosolygott. - Tökéletesen igaza van.

- Helyes! - A férfi könnyedén kibújt az autóból, felkapta a kannát, és körbejárta a kocsit. Totó úgy ment utána, mint egy kölyökkutya.

A lány is kiszállt a kocsiból. Tex felemelte a kannát, és megtöltötte a tankot. Izmai férfiasán feszültek az ing alatt, amiről Charlotte megpróbált tudomást sem venni.

- A legközelebbi benzinkútig elégnek kell lennie.

Charlotte felemelte a karját. Legalább nem kellett kimondania, hogy szeretne már szabadulni innen.

- Már itt sem vagyunk! - Nagyszerű!

(21)

A lány összeszorította a fogát. És még ez az ember tanítja az állatokat viselkedni! A homlokához emelte a tenyerét, és a távolba nézett. A párás meleg elviselhetetlen volt. Tekintete végigsiklott a Brubaker-birtokon. A hatalmas ház elülső teraszát oszlopok díszítették, a valószínűtlenül hosszú feljáratot hűs árnyat adó fák szegélyezték. A birtokon még további fél tucat épület volt: az alkalmazottak lakásai, egy hatalmas garázs, egy terménytároló, egy melegház, tágas istállók és az állatklinika. Továbbá a többhektáros park szökőkutakkal, tavakkal és szobrokkal. Álomszép volt itt minden!

Charlotte tudta, hogy az épület mögött hatalmas úszómedence van. Milyen csábító hely ebben az örült hőségben! Holnap reggel az lesz az első dolga, hogy megmártózik. Aztán megpillantotta Totót, és rádöbbent, hogy először is találnia kell egy palimadarat, aki legalább néhány óráig vigyáz rá.

Felsóhajtott. Hiszen ő gyakorlatilag egy gyermekét egyedül nevelő anya. Titokban Texre pillantott, aki még mindig a benzintartállyal volt elfoglalva. Totó a férfi csizmájára telepedett, aki ezt észre sem vette.

Charlotte rájött, hogy ezen a vidéken aligha talál másik állatpszichológust. Tex tudománya nélkül valószínűleg évekig küszködhet a megzavarodott Totóval. Vetett egy pillantást a szétszabdalt hátsó ülésre, és magába roskadt.

Megfelelő nevelés nélkül Totó nagy valószínűséggel a krumplipüré mellett végezné Ned Lonestar éttermében. Fújhatná az örökséget, és kénytelen lenne élete hátralévő részét az utcán leélni. Választhat egy neveletlen disznó és egy nehéz fickó között. Titokban Tex izmait figyelte.

Talán mégis lejjebb kellene adnia a büszkeségéből.

Tex letette a kannát, és visszacsavarta a benzintartály tetejét. A lány közelebb lépett hozzá.

(22)

- Nincs mit.

- De mégis. - Charlotte az arcába nézett, hogy kitalálja a gondolatait, de a férfi vonásai semmit sem árultak el. Megnyalta a szája szélét, és elhatározta, hogy még egyszer megpróbálja. - Tex...

- Igen?

- Valóban úgy gondolja, hogy tud Totón segíteni?

A férfi, mielőtt válaszolt volna, becsukta a kanna tetejét, kissé kihúzta magát, és a lány szemébe nézett.

- Alapvetően nem lenne rossz állat, de rettenetesen el van kényeztetve. Nagyon magányos a régi gazdája nélkül, de biztos vagyok benne, hogy rendbe lehet hozni. Némi fáradsággal segíthetnének rajta.

- Tudja, én most egy ideig itt fogok lakni. Gondolja, hogy esetleg Totót... - Charlotte köszörülte a torkát - és esetleg engem is... vagyis felvenne minket a betegei közé? Clarise néni kedvéért? Megígérem, hogy mindenben a segítségére leszek.

- Hajlandó lenne komolyan együttműködni? - kérdezte kétkedve a férfi.

- Hát hogyne! - Csak nem lesz olyan megerőltető, gondolta a lány. Egy vagy két kezeléssel biztosan mindent meg lehet oldani. Aztán tíz év után talán végre egyszer igazán kipihenheti magát az uszodában. Abban a tudatban, hogy végre nincsenek már kötelezettségei, és nem kell állandó készenlétben állnia.

Rendben válaszolta Tex Charlotte legnagyobb meglepetésére. -Holnap ideköltözik, ugye?

- Igen.

- Akkor holnap reggel tízre várom a rendelőben. - Olyan korán? De hiszen addigra még semmit sem...

Később is kicsomagolhat. Tízkor van még egy szabad időpont. -Félretolta Totót, felvette a kannát, és elindult.

- De hiszen... - Tíz órakor.

(23)

Charlotte tátott szájjal bámult utána. Annyi biztos, hogy balszerencséje a legpimaszabb, legudvariatlanabb fickóval hozta össze.

Másnap reggel Tex a konyhaablakból figyelte, ahogy Charlotte megpróbálja Totót kicsalogatni kocsijának hátsó üléséről. A ház inasa és két másik alkalmazott éppen eltűnt a lány holmijával a házban, így az egyedül maradt a malaccal.

Tex vigyorgott a kávéja fölött. Charlotte úgy tartotta Totót, mint egy talicskát: a hátsó lábánál fogva. Alig rángatta ki az autóból egy kicsit, amaz állandó visítás közepette visszaküzdötte magát.

- Ügyes állat - mormogta Tex a gőzölgő csészébe, mielőtt egy jókorát kortyolt volna. - Vidd csak vissza a gazdádat oda, ahonnan jött.

Texnek most a legkevésbé sem hiányzott egy csökönyös állattulajdonos, aki teljes egészében őrá hagyja a munkát, miközben unottan ül mellette, és a körmeit reszelgeti. Ebből már elege volt. Majdnem mindig ilyen ügyfelekkel kellett dolgoznia.

És bár Totót nem Charlotte választotta, akár tetszik, akár nem, mégiscsak a gazdája. Ellenszenve az állatok iránt csak még jobban megnehezítette a dolgot. Mindenekelőtt a lány Totóhoz való viszonyát kell megváltoztatnia.

Erre a munkára most semmi szüksége nem volt. Vetett egy pillantást a konyhai órára, és sóhajtott egyet. Háromnegyed tíz volt. Nem is érti, miért adott időpontot a lánynak.

Pedig nagyon is jól tudta.

Hosszú, karcsú láb és egy szemtelen kis száj. Ezért állapodott meg vele. Pedig Charlotte rettenetesen idegesítette. Viszont volt benne valami, de hogy mi, azt egyelőre nem tudta megfogalmazni. Ezt a valamit még ki akarta deríteni.

(24)

Charlotte nagy nehezen kibújt az autóból. Most ott állt, és csípőre tett kézzel kiabált Totóval. Szikrázó szemmel, dühödten rázta a fejét, és durva szavak áradatát zúdította az állatra. Éles hangja, mely eddig inkább érzékinek tűnt, egészen a konyháig hallatszott.

- Azonnal gyere ki, te nyomorult hájpacni! Már elfelejtetted, hogy szeretem a malacsültet? Kifelé, vagy esküszöm, megeszlek vacsorára!

Totó visítozása akár még kacagásnak is tűnhetett volna.

Tex hirtelen együtt érző lett, és felállt. Hogy a lányt sajnálta-e, vagy az állatot, azt maga sem tudta volna megmondani. Ellépett az ablaktól, kitöltött még egy csésze kávét, az inge zsebébe dugott egy almát, és a két csészével a kezében kiment a házból.

- Segíthetek? - kérdezte a lánytól, akinek az idegei láthatóan teljesen kikészültek.

- Nem! - kiabálta, majd vett egy mély lélegzetet, mosolyt erőltetett az arcára, és legyintett. - Köszönöm, nem!

- Kávét sem kér? - kínálta a férfi.

Charlotte egy pillanatig habozott, de aztán elfogadta a feléje nyújtott csészét.

- Azt kérek, köszönöm - mondta, bár szavai nem hangzottak túlságosan meggyőzően.

Nyilvánvaló, hogy Charlotte utálja őt, de Tex csak mosolygott ezen.

- Erős, és nincs benne tej.

- De én tejjel és cukorral iszom - biggyesztette le az ajkát a lány, és megfújta a kávét, mielőtt belekortyolt volna. Csábosan nézett Texre. - Azért így is jó lesz. Remélem, a koffein majd hozzásegít, hogy megmutathassam ennek a disznónak, ki az úr a háznál!

Tex megrázta a fejét. Nem tudta, a lány őrá gondolt-e, vagy Totóra.

(25)

Lehet, hogy igaza van. Az órára nézve megadta magát. -Mindjárt tíz óra, azt hiszem, kezdenünk kellene.

Tex bólintott. A lány nem tűnt különösebben lelkesnek, igaz, erre nem is számított. Csettintett egyet, mire Totó kiugrott az autóból, és szépen leült a lábához. Charlotte összeszűkült szemekkel nézte.

- Ezt meg hogy csinálta?

- Ez a hatodik lecke anyaga lesz.

- A hatodiké? Csak nem azt akarja mondani, hogy ez az egész őrület tovább fog tartani egy vagy két leckénél?

- Ha azt szeretné, hogy Totó tényleg engedelmeskedjen magának, akkor legalább egy-két hónapot dolgoznunk kell.

- Egy-két hónapot? - Charlotte egészen megrémült. - Maga tréfál! - Egyáltalán nem.

- De hiszen olyan sokáig nem is fogok itt lakni! Amint találok magamnak munkát, elköltözöm.

- Annál jobb!

- Ez kedves magától!

A férfi nem vett tudomást az epés megjegyzésről.

- De addig is minden nap gyakorolnia kell a malaccal. És ha majd a városban dolgozik, akkor ingázni fog.

Charlotte dühösen dobbantótt a lábával.

- Még hogy ingázni! Ezzel a malaccal? Soha! Azt akarom, hogy azonnal nevelje meg! Állítólag maga olyan zseniális állatlélekbúvár!

- Állatpszichológus vagyok. Az állatok viselkedését tanulmányozom. Főleg kutyákét, lovakét és egyéb háziállatokét. Fejével a békésen üldögélő disznó felé intett. Mint például Totó. -Az állat odadörzsölte szőrös fejét Tex nadrágszárához, aki zsebkésével levágott neki egy szelet almát.

(26)

- Ha jobban megismerjük, akkor könnyebben munkára foghatjuk őket. A legtöbb ilyen méretű birtok ugyan már többé-kevésbé gépesítve van, de a marhacsordák ellenőrzéséhez még mindig használunk kutyákat és lovakat. Csészéjével az istállók felé intett. -Nemritkán élet-halál kérdése, hogy rábízhatjuk-e magunkat egy jó kutyára vagy egy jó lóra. Tudja - és most -Totóra mutatott -, hallottam már olyan történetet, amikor egy malac mentette meg a gazdája életét.

Charlotte kétkedve nézett Totóra. - Ha maga mondja...

- Na, jöjjön, lássunk munkához!

Lementek a lépcsőn a parkot kettészelő ösvényhez, és elindultak az istállók felé. Totó izgatottan baktatott mellettük. Úgy érezte magát, mint a paradicsomban. Körbe-körbe szaglászott, és időnként lemaradt, hogy orrával a földbe túrjon.

Tex érezte, hogy a lány még mindig barátságtalan hozzá, ezért igyekezett folytatni a társalgást. Talán idővel Charlotte is megenyhül kissé.

Mondja csak, tulajdonképpen mennyit tud a malacokról? -kérdezte.

- Chutney-mártással vagy mézzel ízlenek a legjobban. - Más megközelítésben nem is érdekli a malaca? - Dehogynem. Hány évig él egy malac?

Tex vigyorgott. Észrevette, hogy a lány a karját bámulja. Nem lesz könnyű dolga, ha szegény kis Totóról alkotott véleményét meg akarja változtatni.

- Egy ilyen csüngőhasú disznó átlagos életkilátásai tizenkettő és tizennyolc év között vannak.

- Most tréfál, ugye? - Charlotte rémülten nézett rá. - Igen. Ha jól bánik vele, tovább is élhet.

- Jaj, nem! - Charlotte megállt, és a kezébe rejtette az arcát. - Valami baj van?

(27)

A lány felsóhajtott, és az ujjai közül kukucskált rá.

- Totó még csak hároméves. Vagyis az elkövetkezendő kilenc, tizenöt évben itt lesz a nyakamon.

Tex hátravetette a fejét, és féktelen nevetésben tört ki. Nem is nevetésben, hanem ordításban. Miss Felfuvalkodottnak a legjobb éveit egy malacra kell áldoznia! Ez isteni! Mindenesetre jót fog tenni neki, hiszen szemmel láthatóan egész életében el volt kényeztetve. Legalább most megtudja, milyen az élet.

Charlotte kétségbeesetten baktatott a férfi nyomában. - Túl leszek a negyvenen, mire végre megszabadulok tőle.

Texnek potyogtak a könnyei a nevetéstől. Megállt, és a térdét csapkodta.

- Ez egyáltalán nem ilyen mulatságos! - csettintett a lány.

- Tényleg nem az. - Tex a karjával letörölte a könnyeket az arcáról. Ez a jelenet minden pénzt megért. Vett egy mély lélegzetet, hogy ismét megnyugodjon, de bármennyire igyekezett is, a vigyort nem tudta eltüntetni az arcáról. - Önnek tehát ezek szerint van egy tartós kapcsolata. Szeretne még valami mást is tudni?

- Nem!

Tex újra felnevetett. Charlotte rákvörös arca annyira mulatságos volt, hogy megesett rajta a szíve.

- Nem bánom, akkor csak a legfontosabb tudnivalókat fogom elmondani. De előbb át kell gondolnom az egészet. Totónak egyébként meglehetősen jó a szaglása.

- Még hogy jó a szaglása! És akkor hogyan bírja önmagát elviselni? Hiszen úgy bűzlik, mint egy hathetes zokni...

- Pedig nagyon kifinomult a szaglása. De az orrfacsaró szagok nem zavarják a disznót. - Charlotte sóhajtozását hallva a férfi nehezen fojtotta vissza a feltörő nevetést. - Talán nem árt, ha azt is tudja, hogy ezzel szemben nagyon rosszul lát. A malacok általában tiszták, eszesek és jó szándékúak. Ha helyesen táplálja, akár a hatvan kilót is elérheti a súlya.

(28)

- Remek - jegyezte meg a lány közönyösen. - Akkor hamarosan a ruháimat is megoszthatom vele...

Tex ezt már nem bírta ki nevetés nélkül. Charlotte kezdett az agyára menni, de meg kell hagyni, ezzel együtt nagyon szórakoztató volt.

Megkerülték a karámot, melyben két, szabadjára eresztett csikó futkározott. A férfinak feltűnt, hogy Charlotte egyetlen pillantásra sem méltatta őket.

Hirtelen enyhe szúrást érzett a gyomrában. Nyilvánvaló, hogy a lányt teljesen hidegen hagyják az állatok. Milyen kár! Nagyon ritkán találkozott olyan emberekkel, különösen nőkkel, akik legalább az ilyen csetlő-botló csikók láttán ne enyhültek volna meg. Hiszen az állatok az ember legjobb barátai.

Úgy látszik, ezt nem mindenki gondolja így. Totó közben megállt, és beletúrt a földbe. Néhány földgöröngy a lány lábára szóródott, aki bosszúsan toppantott. Tex összeszorította a száját. Bevezette őket az irodájába, felkapcsolta a villanyt, és Charlotte-ot a rendetlen íróasztal mellé ültette.

A hatalmas helyiségben meglehetős zűrzavar uralkodott: ketrecek, oktatási kellékek, állateledel és rágócsontok hevertek szanaszét. A falat a mennyezetig beborították a könyvek. Az egyik sarokban egy tévé állt videóval, mellette tucatnyi, az állatok viselkedéséről és neveléséről szóló kazetta hevert. Tex szerette ezt az életmódot, melyet az elmúlt évben alakított ki magának.

Totóval a nyomában a könyvespolchoz ment, majd a lányhoz fordult.

- Először minden ügyfelemet arra kérem, hogy a tanfolyam kezdetekor olvasson el néhány dolgot.

- Elolvasni?

A lány hangjából kitűnt, hogy nem lelkesedik túlságosan az ötletért. A férfi azonban úgy döntött, hogy erről most nem vesz tudomást.

(29)

- Igen. Először, mondjuk, egy könyvet saját kutyájának fajtájáról, aztán egy másikat magáról az oktatásról. De mivel itt most disznóról van szó...

Megvakarta a fejét, és szemével végigpásztázta a könyvespolcot. Hol is van a disznókról szóló szakirodalom? Ja igen, az íróasztal mögötti szekrényben. Egy újságkupac alól előkotort néhány könyvet. - Itt van, tessék. - Diadalmasan felemelte, és a lány térdére tette a könyveket, majd becsukta a szekrényt, mielőtt annak teljes tartalma kizúdulhatott volna. - Most már olvashat. Jó szórakozást!

Charlotte felemelte a legfelső könyvet.

- „Disznóként gondolkodni” - olvasta hangosan, majd Texre sandított. - Biztos vagyok benne, hogy maga már olvasta ezt.

A férfi úgy döntött, hogy nem válaszol a csipkelődésre.

- Az éppen egy jó könyv. És az is, amelyik a disznók ápolásáról és etetéséről szól.

- Melyikre gondol? - válogatott Charlotte a könyvek között. - Az „Együnk úgy, mint egy disznó!” címűre?

- Nyugodtan viccelődjön csak! De ha egy kicsit igyekezne, rövid időn belül elválaszthatatlanok lehetnének Totóval.

- Éppen erről álmodtam!

Tex megkerülte az íróasztalt, és leült. - Mindenesetre még megtörténhet!

- És akkor miért lenne kedvem mégis üvölteni? - Mondja, mi baja van magának az állatokkal?

- Az égvilágon semmi. De miért kell nekem feltétlenül együtt laknom eggyel?

- Azt mondják, hogy aki állatot tart, tovább él. - Nekem meg éppen ez rövidíti meg az életemet.

- Tudja, ha néhány dolgon változtatna, egészen biztos, hogy más szemmel nézne Totóra. - Neve hallatára a malac felröfögött, és Tex lábszárához dörzsölte a fejét. - Csak ahhoz hosszabb ideig kellene együtt dolgoznunk.

(30)

Charlotte a férfira pillantott, és az ajkába harapott.

Talán túl messzire ment? Úgy tűnik, a lányt már az ötlettől is kirázta a hideg.

- Mit gondol, képes lenne rá? - unszolta a férfi. A lány bólintott. - Attól tartok, nincs más választásom.

- Rendben. Akkor rögtön el is kezdhetjük.

Ahogy felálltak, nyílt az ajtó, és egy fiatal férfi lépett be rajta. A lány láttára megtorpant, és zavarában először végigsimította ritkuló haját, majd Charlotte felé nyújtotta kezét.

- Üdv! - Különös hangja volt. - Wally vagyok, Tex asszisztense. Ön pedig bizonyára a tízórás ügyfél.

Érdekes módon Wally igéző pillantása nem tetszett Texnek. Nem mintha bármiféle szándékai lettek volna a lánnyal, de mégis, Wally viselkedése valahogy zavarta. Charlotte udvariasan mosolygott, és kezet nyújtott a fiúnak.

- Jó napot! Charlotte Beauchamp vagyok, sertéstulajdonos, szegről-végről rokon.

- Ó! - Wally szemüvege félrecsúszott a széles mosolytól. Ingét begyömöszölte kitérdesedett kordnadrágjába, és meghúzta az övét. -Brabakerék rokonai az én rokonaim is. - Zengő hangja betöltötte a helyiséget.

Hirtelen mérgében Tex az ajtóhoz vonszolta a lányt.

- Na jó, most már bemutatkoztatok egymásnak, akár el is kezdhetjük a munkát. Wally, légy oly kedves, tegyél itt egy kis rendet!

(31)

3. FEJEZET

- Totó, ül! - Tex lassan távolodott a fűcsomón kuporgó malactól, majd három méternyire tőle megállt. Az állat remegő orral fújtatott, és kérdőn nézett a férfira. Tex kihúzott egy répát a zacskóból, és magasra tartotta. - Totó, gyere ide!

Charlotte nézte, ahogy Totó szófogadóan odacammog, és felfalja a répát. Már legalább húsz perce gyakorolták ezt a feladatot, és az unalmas próbálkozások lassacskán kifárasztották. Az ég tudja, meddig tarthat, míg egy malac megtanulja, hogy a hívásnak engedelmeskedjen. Mindenesetre úgy tűnt, Tex egyáltalán nem volt még fáradt.

- Ha az ember elég ügyes, a malacok nagyon gyorsan tanulnak. - Ó, igen. Látom - ásított a lány.

- A jutalmazás eszköze minden állatnál működik. És persze az embereknél ugyanúgy. De ebben nincsen semmi újdonság.

Nagyon szellemesnek találta magát.

- Itt van, tessék! - nyújtotta a lány elé a sárgarépás zacskót. - Maga következik. Azt hiszem, Totó már érti, miről van szó.

- Gondolja? - vette el Charlotte a zacskót.

Uram atyám, milyen fáradtnak érezte magát! Tegnap késő éjjelig csomagolt Dorothy néni házában, és aztán csak két órát tudott aludni, mert Totó egész éjszaka lármázott. Ha éppen nem röfögött vagy szuszogott, akkor összevissza matatott, vagy a matracot bökdöste az orrával.

Hogy a fejében lévő ködöt kissé szétoszlassa, a lány mélyeket lélegzett, és megpróbált a feladatra összpontosítani.

- Hogy megy a tanulás? - kiáltotta valaki hátulról.

Charlotte megfordult, és az egyik fiatal - nagyon jóképű - munkást látta közeledni.

(32)

- Elmegy - válaszolta Tex barátságtalanul. Kissé bosszúsnak tűnt a hívatlan vendég miatt. - Mi újság van, Hunt?

- Nincs semmi. Csak gondoltam, megnézem, mit csináltok. Charlotte örült, hogy félbeszakíthatta a munkát.

- Szörnyű! - ismerte el. Tetszett neki a helyes cowboy. Vajon Tex miért nem tud ilyen kedves lenni? Biztosan nem halna bele, ha egy kicsikét lazítana. Kihúzta magát, és hátat fordított a férfinak. -Szerintem kár az időért!

Főleg úgy, hogy maga a legcsekélyebb érdeklődést sem mutatja -morogta Tex.

A lány közelebb lépett a fiúhoz. - Maga itt dolgozik?

- Igen. Kivéve, ha éppen csinos lányoknak udvarolok - kacsintott rá. Charlotte egészen felvidul. Hunt igazán nagyon kedves volt. Legszívesebben beszélgetett volna vele még egy kicsit, de érezte Tex szúrós tekintetét a hátában.

A fiú megköszörülte a torkát.

Azt mesélik, hogy a főnök akar magától valamit bizalmaskodott Hunt. Jobb is, ha megyek, mielőtt még elkerget -kacsintott ismét. - Még találkozunk!

- Az jó lesz! - nézett utána Charlotte ábrándozva. Hunt remekül elterelte a figyelmét a másik férfival kapcsolatos furcsa érzéseiről, melyek ellen egyfolytában küzdött. És Huntnak ráadásul humorérzéke is volt. Nem úgy, mint egyeseknek.

- Na, jöjjön, folytassuk a munkát!

Tex keresztbe font karral, szétvetett lábbal és komor arckifejezéssel várta.

- Jól van, jól van! - sóhajtott hangosan.

Tex a zacskóra mutatott, melyet a lány még mindig a kezében tartott.

(33)

- Vegyen ki egy répát, és tartsa a magasba! - Ahogy bemutatta neki a feladatot, keze a lány kezét súrolta. - Így. Totó most jól látja magát. Lehet, hogy hihetetlenül hangzik, de hamarosan maga is meg fogja érteni, mit érhetünk el jutalmazással és büntetéssel. Meg kell tanulnia, hogyan gondolkodik az állat. Sokkal előbb engedelmeskedni fog magának, ha megérti, hogy a jó viselkedésért jutalom jár. Attól tartok, Totó még sohasem kapott magától jutalmat.

A lány rásandított. Vajon milyen jutalomra gondolhatott? Tex megadóan sóhajtott.

- Jól van, akkor kezdjük! Lassan lépjen el tőle! Nem, ne olyan gyorsan! Lassan. Úgy, jól van. - Lágyan megfogta Charlotte karját, és lassan távolodtak a malactól, aki türelmesen ült a fenekén. -Mondja neki hangosan, hogy: ül, és lassan közelítsen felé!

Amikor a férfi ennyire közel volt hozzá, Charlotte alig tudott gondolkodni. Lebiggyesztette ajkát, becsukta szemét, és amennyire csak bírt, megpróbált a malacra figyelni.

- Üüüül! - kiáltotta neki. Totó le-föl emelgette a fenekét. - Ül! Üüüül!

- Jól van, ennyi elég! Most már értenie kell. Ne felejtse el, hogy a malacok nagyon okosak! Felesleges őket fenyegetni.

- Eszemben sem volt. De el akart menni.

- Dehogy akart! Csak kényelmesebben akart ülni.

Bár Charlotte meg volt róla győződve, hogy Tex a bolondját járatja vele, hízelgett neki a férfi halk, szinte már csábító hangja.

- Jöjjön, próbáljuk meg még egyszer!

Tex megfogta a könyökét, és visszavezette a malachoz. Az akaratlan vonzalom hullámokban öntötte el a talpától a feje búbjáig, és az arca lángolni kezdett.

A levegő hirtelen felforrósodott körülötte, és alig tudott lélegezni. A pulzusa felgyorsult kissé, és úgy érezte, mintha a szíve a torkában dobogna.

(34)

És mindez csak azért, mert a férfi megfogta a karját! Milyen nevetséges! Vajon ő is ugyanezt érezte? Túlságosan zavarban volt ahhoz, hogy ránézzen, de azt azért látta, hogy ő is izgatott.

Ugyan, győzködte magát. Udvariasan leplezi a lenézését, de az égvilágon semmit sem érez irántam. Szörnyen bosszankodott, hogy a férfias vonzerő ilyen gyorsan levette a lábáról. Elhúzta a könyökét, és mosolyogva távolabb lépett.

- Próbálja meg még egyszer! - nógatta a férfi.

Charlotte tudta, hogy másodszorra is túl gyorsan távolodott, de ezúttal azért, mert amilyen hamar csak lehetett, szeretett volna messzire kerülni Textől és Totótól is.

- Ül! Ül! - parancsolta, sokkal inkább a férfi, mint a malac felé fordulva. Ezúttal Tex a lány mindkét könyökét megragadta hátulról, és maga felé húzta.

Lépésről lépésre távolodtak az állattól.

- Először azt mondja neki, hogy Totó, ül! És aztán... - Lehalkította a hangját, és Charlotte érezte, ahogy a copfjából kiszabadult hajszálak a férfi leheletétől a nyakát csiklandozták. - ...egész lassan közeledjen felé. Érti? Jól van! És most nyújtsa felé a répát, és mondja neki: Totó, gyere ide!

- Totó, gyere ide! - utasította a lány a malacot. Hangja nevetségesen vékonynak tűnt. Hogy a testében szétáradó forróságtól, vagy csak a kimerültségtől, nem tudta volna megmondani. De mindegy, mi is volt az oka, elhatározta, hogy nem vesz tudomást a felvillanyozó érintésről. Hiszen Tex igazából semmit sem jelent számára. Esze ágában sem volt beleszeretni csak azért, mert olyan édes gödröcskék vannak az arcán, mert olyan isteni illata van, és olyan teste, mint egy görög szobornak.

Totó meg sem moccant.

(35)

- Dehogy utálja! Csak nincs hozzászokva, hogy meg akarja jutalmazni. Tartsa magasabbra azt a répát, hogy jobban lássa! -Végigcsúsztatta a kezét a csuklóján. - Próbálja meg még egyszer!

A férfi érintésétől Charlotte libabőrös lett. Idegesen felnyögött, és hirtelen kinyújtotta a karját.

A heves mozdulattól a répa kicsúszott a kezéből, és néhány métert repülve éppen Totó szeme között kötött ki. A disznó felugrott, és visítozva elszaladt.

Tex a hajába túrt.

- Na, ez most néhány leckével visszavetett minket. Charlotte az ajkába harapott.

- Nem tarthatnánk esetleg egy kis szünetet?

- De. Mára befejeztük. - Újabb répát nyújtott az állat felé. - Totó, gyere ide!

A malac engedelmeskedett ugyan, de értetlenül nézett a férfira. - Nem úgy gondolta, öregem. Légy vele türelmes! Előbb-utóbb majdcsak megtanítjuk neki, hogyan kell bánnia veled.

Charlotte hátrált néhány lépést, hogy minél távolabb kerüljön a férfitól. Távolabb attól a feszültségtől, mely felizzott közöttük, amint kissé közelebb kerültek egymáshoz. Zavartan összekulcsolta az ujjait.

- Az a helyzet, hogy nekem most már mennem kell. Hidden Valleybe utazom, hogy állás után nézzek. Ugye itt hagyhatom Totót magánál? Mégsem vihetem magammal a felvételi beszélgetésre! De minél előbb találok munkát, annál előbb el tudok költözni. És félek, hogy Clarise néni sem örülne, ha Totó szabadon szaladgálna a parkban.

- Persze hogy itt hagyhatja. - Tex összehúzta a szemét, és a távolba nézett. - Ha bármit tehetek magáért, nagyon szívesen teszem. Szóljon csak bátran, ha valamiben segíthetek. A csomagolásban, például.

(36)

- Talán segíthet majd összecsomagolni, ha egyáltalán lesz időm kicsomagolni. - Legalább szorult belé egy kis jó modor, gondolta a lány.

Szerencsére a további kínos búcsúzkodás elmaradt, mert Wally lépett ki az irodából.

- Na, hogy ment? - kíváncsiskodott.

- A lehető legjobban - lódított a lány, mert nem akarta bevallani a kudarcot.

- Még időre van szükségünk - toldotta meg Tex -, de megbirkózunk vele.

Tex figyelmét nem kerülte el, hogy asszisztense titokban tetőtől talpig szemügyre veszi a lányt.

- Most éppen egy olyan idomítási eljáráson dolgozom, amellyel nagyon gyorsan lehet eredményt elérni. Volna kedve kipróbálni?

Egy gyors idomítási eljárás? Ez csábítóan hangzik! A lényeg, hogy Totó viselkedése mielőbb elfogadható legyen.

- Remek! Hát hogyne lenne kedvem kipróbálni! Csodásán hangzik! Minél előbb megneveljük Totót, annál hamarabb tudok a saját életemmel foglalkozni. A legjobb lesz, ha azonnal hozzákezdünk! Később megbeszéljük! - intett oda Texnek.

Wally bólintott, a lány pedig anélkül, hogy egy pillantásra is méltatta volna Texet, gyorsan távozott.

- Nem semmi a csaj - lelkesedett Wally, miközben le nem vette a szemét a birtok felé tartó lány formás combjáról.

Tex a fiú vigyorgó arcába nézett.

- Nekem úgy rémlik, mintha egy csomó dolgod lenne még. Vagy tévedek?

- Csak egy rövidke szünetet tartok.

- Javíthatnál még egy kicsit a modorodon! - jegyezte meg Tex csípősen. Wally gúnyosan felhúzta az orrát.

- Rokon vagy nem, nekem ne meséld, hogy nem látod, milyen édes a kicsike.

(37)

- Nem vagyunk rokonok. - De hiszen azt mondta, hogy...

- Wally! Ha jól emlékszem, az egyetem nem azért fizet, hogy az ügyfeleket bámuld. Vége az előadásnak. Nézz utána, mit találsz az interneten a csüngőhasú malacok tartásáról. Aztán kezdj hozzá a grafikonokhoz, amelyeket a tanév végi előadásomhoz kell összeállítanod!

- De hiszen addig még rengeteg...

- Változott a terv. A legjobb, ha most rögtön hozzákezdesz, különben megint az utolsó pillanatra marad minden.

- Értettem, főnök! - Wally elindult az iroda felé, Tex pedig a lány után nézett, aki éppen a parkon vágott át.

A stílus, ahogy Wally a lánnyal beszélt, nagyon dühítette. A legjobb lesz, ha beszél a fejével. Az ügyfelekkel sohasem szabad kikezdeni. Ez a szabály mindenkire érvényes. Beleértve önmagát is.

Abban reménykedett, hogy ez a kis izzás közte és a lány között csak az ő ostoba képzeletének a szüleménye. Tex haragudott magára, hogy ilyen közel került hozzá, ráadásul a lecke alatt meg is érintette. Ez még egyszer nem fordulhat elő! Ilyet csak a kezdők csinálnak. És még veszélyes is lehet. Biztos volt benne, hogy érdeklődése a lány iránt nem más, mint múló érzés.

De ha csak rágondolt, máris az orrában érezte hajának illatát. Emlékezett az érzésre, amikor teste a testéhez ért. Lénye betöltötte a gondolatait, és felpezsdítette a vérét. Wallynak igaza van. Ez a lány nagyon különleges. Legalábbis amíg meg nem szólal. Tex felsóhajtott, és ujjait a halántékára szorította. Semmi szüksége most egy új kapcsolatra. Legkevésbé egy ügyféllel. Különösen egy olyannal, aki úgy vélekedik a munkájáról, mint Charlotte.

(38)

Szomorúan idézte fel a legutóbbi alkalmat, amikor beleszeretett egy olyan nőbe, aki nem bírta az állatokat. Igaz, Jennifer egész más volt, mint Charlotte, hiszen ő egyáltalán nem utálta az állatokat. Egyszerűen csak allergiás volt rájuk. Méghozzá mindegyikre. Elég volt, ha csak valamelyiknek a közelébe ment, azonnal tüsszögni kezdett, a teste tele lett kiütésekkel, és az arca kerekre dagadt. És ha történetesen Tex nem sokkal korábban egy kutyát vagy egy macskát ápolt, akkor ötölte is kiütést kapott.

Ez mindkettejüknek nagyon kellemetlen volt. Tex szerette volna néha megbeszélni Jenniferrel a munkáját, de ez egyszerűen lehetetlen volt. És mivel emiatt egyre gyakrabban vitatkoztak, végül elváltak útjaik.

Ha olyan ostoba lenne, hogy viszonyt létesítene ezzel a lánnyal, akkor kapcsolatuk nagy valószínűséggel ugyanúgy végződne. De ezt még egyszer nem hajlandó végigcsinálni. Egy félresikerült kapcsolat egyelőre bőven elég volt.

Legközelebb olyan barátnőt szeretne magának, aki nemcsak őt kedveli, hanem az állatokat is, akik betöltik az életét. Azóta tudta ezt, amióta kapcsolata Jenniferrel szomorú véget ért.

Vagyis a helyzet egyszerű. Ha tartani akarja magát elhatározásához, akkor legjobb lesz, ha olyan távol marad a csábos Charlotte-tól, amennyire csak lehet.

Charlotte nagyon fáradt volt, amikor délután visszaért a birtokra. Eddigi ismereteivel nem sok sikert ért el Hidden Wallyben. Sem a benzinkutak, sem a gyorséttermek nem kerestek az ágyneműcserében jeleskedő alkalmazottakat.

(39)

Csak semmi pánik! - nyugtatgatta magát halkan, miközben a nyári vászonkosztümöt fekete fürdőruhára cserélte. Hiszen még csak ma kezdte az álláskeresést, és különben sem adja fel olyan könnyen. Majdcsak talál valamit! Hiszen még csak öt-hat elutasítást kapott, rengeteg lehetőség áll előtte. Egész biztosan talál majd valakit Hidden Valleyben, aki értékeli az ő rendkívüli képességeit.

Charlotte előrehajolt, hogy összefogja a göndör hajzuhatagot. Magához vette napszemüvegét, egy törölközőt, egy divatlapot, és elindult a medencéhez.

Fárasztó nap volt mögötte. Egy-két hossz, aztán egy kis pihenés a nyugágyon jót fog tenni ezen a forró texasi napon. Az elmúlt tíz évben Dorothy nénikéje ápolása mellett nem volt része ilyen élvezetekben.

Tex látta, ahogy a lány megszárítja haját a törölközővel, majd kényelembe helyezi magát az egyik nyugágyon, és olvasni kezd.

Épp befejezte a munkát, és jól megérdemelt sörét kortyolgatta Brubakerék konyhájában, ahonnan ismét megcsodálhatta a formás lábat, amely már a legelső alkalommal feltűnt neki. Megtámaszkodott az ablakpárkányon, és élvezte a látványt.

A lány egyedül volt. A munkások kint dolgoztak a legelőn, Big Daddy és Clarise néni vendégségbe ment Dallasba, és a háztartási alkalmazottakat leszámítva ketten voltak itthon...Tex tudta, hogy legjobb lenne, ha gyorsan hazamenne. Egy kisebb házban lakott, mintegy mérföldnyire az istállóktól. A lakást közösen bérelte Kennyvel, az unokatestvérével. De a lemenő napnál békésen pihenő Charlotte látványától nem tudott szabadulni. Úgy állt ott, mintha odaszegezték volna.

Azon gondolkodott, vajon talált-e magának munkát a lány? Wally mesélte, hogy korábban Totó iránt érdeklődött az irodában, és meglehetősen fáradtnak tűnt. Féltékenységre emlékeztető, furcsa szúrást érzett ismét a gyomrában.

(40)

Még hogy féltékenység! Szó sincs róla. Mégis kire lenne féltékeny? Charlotte-ra és Wallyra? Charlotte-ra és Huntra? Hangosan felnevetett. Ha jobban belegondol, dehogy volt ez féltékenység! Talán inkább... talán... a pokolba is, akármi volt, legjobb lesz, ha leküzdi, mielőtt eluralkodik rajta. Nagyot kortyolt az üvegből, és akkor feltűnt neki még valaki a medencénél. Wally? Összehúzott szemmel figyelte, ahogy asszisztense a víz felé közeledett. Mi a csudát keres ez itt ilyenkor? Nem az iskolában kellene lennie? És mi van a grafikonokkal? Wally egy pillanatra megállt a medence szélén, és úgy tett, mintha nem venné észre az árnyékban pihenő lányt.

Tex dühösen felugrott, és kirohant a konyhából. Itt az ideje, hogy felvilágosítsa az asszisztens urat, hogyan kell az ügyfelekkel viselkedni.

Ahogy a rózsakerten át a medence felé tartott, hallotta a hangjukat, de azok ketten nem láthatták öt. Amikor észrevette, hogy Wally odament a lányhoz, megállt. A fiú orrhangja meglepetést színlelt.

- Nahát, Charlotte! Nem is tudtam, hogy itt van. - Jó duma - morogta Tex.

- Üdvözlöm, Wally! - Charlotte felült, és napszemüvegét az orra hegyére tolta, hogy átlásson a keret fölött.

- Baj lenne, ha én is itt maradnék? - Én... ó, nem. Csak tessék.

- Remek! Jaj, annyira örülök, hogy itt találom! - Wally feltette a lábát egy székre, és bizalmaskodva előrehajolt. - Akartam magával beszélni a malacáról. Azt hiszem, ismerek néhány olyan eljárást, amelyet Tex nem alkalmaz. Ne értsen félre, Tex remek állatpszichológus, de én más szempontok szerint dolgozom.

Tex felhúzta a szemöldökét. Ez aztán érdekesen hangzik! - És mi az, amit másként csinál?

References

Related documents

H2: Parties will be more likely to allocate junior ministers on activist issues when the party controlling the portfolio is ideologically distant from the party with the potential

psychological effects of sexual assault, give incarcerated women an honest and truthful space to speak on their experiences with sexual assault, foster connections between

will have no effect on their willingness to give feedback by all means.  Volume of already given feedback: 52% of the participants indicated that the volume of already

Valid for all the gypsum boards in the product range carrying the Knauf Danoline Cleaneo Markant, Contur, Linear and Danopanel (perforated) name..

The second goal was to examine whether fear conditioned animals that were treated with losartan would exhibit increased retention of extinction learning in comparison to an

The aim of this paper is to study the role of operational risk in the 2007/2008 financial crises and to identify the proposals to develop the procedures

customer-centric data warehouse is the core of the customer intelligence engine. 2) Datamarts: These are smaller archives fed by the DWH and suitably designed to face particular

(e) “Product Identity” means product and product line names, logos and identifying marks including trade dress; artifacts, creatures, characters, stories,