Linux rendszeradminisztrátorok
kézikönyve
Verzió 0.8
Lars Wirzenius
[email protected]
Joanna Oja
[email protected]
Stephen Stafford
[email protected]
Alex Weeks
[email protected]
Lars Wirzenius
Joanna Oja
Stephen Stafford
Alex Weeks
Megjelent 2003.12.03
Bevezetés egy Linux rendszer adminisztrációjába, kezd˝ok számára.
Copyright 1993-1998 Lars Wirzenius. Copyright 1998-2001 Joanna Oja. Copyright 2001-2003 Stephen Stafford.
Copyright 2003-jelenleg Stephen Stafford & Alex Weeks. A védjegyek a tulajdonosaik birtokát képezik.
Jelen dokumentum a GNU Free Documentation Licence, Version 1.1 (GNU Szabad Dokumentációs Licenc, 1.1 verzió) feltételei szerint másolható, terjeszthet˝o és/vagy módosítható; állandó fejezetek, el˝ooldali és hátoldali szövegek nélkül. A licenc egy másolata megtalálható a "GNU Free Documentation License" cím˝u fejezetben.
Tartalomjegyzék
A dokumentum forráskódja (XML) és konvertált formátumai ...i
1. Bevezetés ...1
1.1. Magyar fordítás ...2
2. Néhány szó a kézikönyvr˝ol...3
2.1. Köszönetnyilvánítás ...3
2.2. A kézikönyvben használt jelölések ...4
3. Egy Linux-rendszer áttekintése ...5
3.1. Egy operációs rendszer különböz˝o részei ...5
3.2. A rendszermag fontos részei ...5
3.3. A UNIX rendszerek f˝o szolgáltatásai...6
4. A könyvtárfa áttekintése ...11 4.1. Háttér ...11 4.2. A gyökér fájlrendszer ...12 4.3. Az/etckönyvtár ...14 4.4. A/devkönyvtár ...17 4.5. Az/usrfájlrendszer...17 4.6. A/varfájlrendszer ...18 4.7. A/procfájlrendszer ...20 5. Eszközfájlok...23 5.1. A MAKEDEV szkript ...23 5.2. Az mknod parancs ...23 5.3. Eszközlista...24
6. Lemezek és egyéb tárolóeszközök használata ...28
6.1. Az eszközök két fajtája...28 6.2. Merevlemezek ...29 6.3. Hajlékonylemezek ...31 6.4. CD-ROM-ok...31 6.5. Szalagos egységek...32 6.6. Formázás ...32 6.7. Partíciók...34 6.8. Fájlrendszerek ...37
6.9. Fájlrendszer nélküli lemezek...49
6.10. Lemezterület foglalás ...50
7. Memóriakezelés...54
7.1. Mi a virtuális memória? ...54
7.2. Swap terület létrehozása...54
7.3. A swap terület használata ...55
7.4. Swap területek megosztása különböz˝o operációs rendszerek között ...56
7.5. A swap terület nagysága...57
8.1. A rendszer indításának és leállításának áttekintése...60
8.2. A rendszerindítási folyamat közelebbr˝ol...60
8.3. A rendszerleállítás közelebbr˝ol ...63
8.4. Újraindítás (reboot) ...64
8.5. Egyfelhasználós (single user) mód...64
8.6. Rendszerindító-hajlékonylemez vészhelyzet esetére ...64
9. init...66
9.1. Az init az els˝o ...66
9.2. Az init beállítása a getty elindítására: az/etc/inittabfájl...66
9.3. Futási szintek (run levels)...67
9.4. Speciális beállítások az/etc/inittabfájlban...68
9.5. Rendszerindítás egyfelhasználós üzemmódban ...69
10. Be- és kijelentkezés ...71
10.1. Bejelentkezés terminálokon keresztül ...71
10.2. Bejelentkezés hálózaton keresztül...71
10.3. Mit csinál a login...72
10.4. Az X és az xdm ...73
10.5. Az elérési jogok szabályozása...73
10.6. shell indítás...73
11. A felhasználói fiókok (account) menedzselése ...75
11.1. Mi az a felhasználói fiók (account)? ...75
11.2. Felhasználó létrehozása...75
11.3. A felhasználók tulajdonságainak megváltoztatása ...77
11.4. A felhasználók törlése ...78
11.5. Egy felhasználó átmeneti felfüggesztése...78
12. Biztonsági mentések (backup) ...80
12.1. A biztonsági mentések fontossága ...80
12.2. A biztonsági mentések adathordozójának megválasztása ...80
12.3. A biztonsági mentést végz˝o segédeszköz kiválasztása ...81
12.4. Egyszer˝u biztonsági mentések ...82
12.5. Többszint˝u mentések...84 12.6. Mit mentsünk?...86 12.7. Tömörített mentések...86 13. Id˝obeállítás ...87 13.1. Id˝ozónák ...87 13.2. A hardver- és a szoftver-órák ...87
13.3. Az id˝o beállítása és kijelzése...88
13.4. Ha rosszul jár az óra ...89
13.5. NTP - Hálózati id˝o protokoll (Network Time Protocol) ...89
13.6. Alapvet˝o NTP beállítások ...90
13.7. NTP eszközök ...91
13.8. Néhány ismert NTP szerver ...93
14. Hol találsz segítséget? ...94
14.1. Hírcsoportok és levelez˝olisták...94
14.2. IRC ...95
A. GNU Free Documentation License ...98
0. PREAMBLE...98
1. APPLICABILITY AND DEFINITIONS...98
2. VERBATIM COPYING...99
3. COPYING IN QUANTITY ...99
4. MODIFICATIONS...100
5. COMBINING DOCUMENTS ...101
6. COLLECTIONS OF DOCUMENTS...101
7. AGGREGATION WITH INDEPENDENT WORKS...101
8. TRANSLATION ...102
9. TERMINATION...102
10. FUTURE REVISIONS OF THIS LICENSE ...102
How to use this License for your documents ...102
6-1. Partíció típusok (a Linux fdisk programjából) ...36
9-1. Futási szintek ...68
12-1. Hatékony mentési séma sok mentési szint használatával ...85
Az ábrák listája
3-1. A Linux rendszermag néhány fontosabb része...54-1. A Unix könyvtárfa részei. A szaggatott vonalak partícióhatárokat jelölnek ...11
6-1. Egy merevlemez vázlatos rajza ...30
6-2. Egy példa a merevlemez particionálására...35
6-3. Három különálló fájlrendszer ...43
6-4. A/homeés az/usrfelcsatolva...43
6-5. Példa a dumpe2fs kimenetére ...49
10-1. Bejelentkezés terminálon keresztül: az init, a getty, a login és a shell kölcsönhatása. ...71
A dokumentum forráskódja (XML) és konvertált
formátumai
E könyv forráskódja és egyéb, gép által olvasható formátumok az Interneten elérhet˝ok anonymous FTP-vel a The Linux Documentation Project honlapján http://www.tldp.org/, vagy e könyv honlapján http://www.taylexson.org/sag/ (http://www.taylexson.org/sag//). A HTML és PDF formátumok mindenképpen elérhet˝ok.
“Kezdetben a fájl alaktalan és tartalom nélküli vala; és üresség vala a bitek színén. És a Szerz˝o Ujjai lebegtek vala a billenty˝uzet felett. És mondá a Szerz˝o: "Legyenek szavak", és levének szavak.”
Ez a kézikönyv, a Linux rendszeradminisztrátorok kézikönyve, a rendszeradminisztrációt a Linux szempontjából ismerteti. Azoknak ajánlom, akik a semminél (azaz annál, hogy “mi is az?”) csak egy kicsivel tudnak többet a rendszeradminisztrációról, de legalábbis a normális használat alapjaival tisztában vannak. Ez a kézikönyv nem mondja el - többek között - azt sem, hogyan kell a Linuxot telepíteni; err˝ol a "Telepítés és kezd˝o lépések" (Installation and Getting Started) szól. Lásd lejjebb a Linux kézikönyvekr˝ol szóló részt.
A rendszeradminisztráció mindazon dolgok összessége, melyet valakinek meg kell csinálnia ahhoz, hogy egy számítógépes rendszert használható állapotban tartson. Ez magában foglalja a fájlok biztonsági mentését (illetve szükség esetén visszaállítását), új programok telepítését, felhasználók létrehozását (és törlését, ha már nincs rájuk szükség), a fájlrendszerek épségének ellen˝orzését stb. Ha a számítógép mondjuk egy ház volna, a
rendszeradminisztrációt karbantartásnak neveznénk, mely tartalmazza a takarítást, a törött ablakok javítását és más, hasonló dolgokat.
E könyv szerkezete olyan, hogy a fejezetek jelent˝os része egymástól függetlenül is használható, így ha mondjuk a biztonsági mentésekr˝ol akarsz információkhoz jutni, csak azt a fejezetet olvasd el. Mindazonáltal ez a könyv els˝osorban tankönyv, és olvasható részenként, vagy egészben is.
Ezen kézikönyvet nem arra szántam, hogy egymagában használják. A Linux dokumentációjának sok más része szintén fontos a rendszeradminisztrátoroknak. Elvégre a rendszeradminisztrátor csak egy különleges el˝ojogokkal és kötelességekkel rendelkez˝o felhasználó. Nagyon fontos források a kézikönyv oldalak (manual pages) gy˝ujteménye, amelynek lapjait mindig célszer˝u elolvasni, ha egy parancs nem ismer˝os. Ha nem tudod, melyik parancsra van szükséged, akkor az apropos parancsot érdemes használni. További részletek a parancs kézikönyv oldalán olvashatók.
Noha ez a könyv a Linuxról szól, általában használható lehet más UNIX alapú rendszerek esetén is. Sajnálatos módon azonban a UNIX egyes változatai közt akkora lehet az eltérés (különösen a rendszeradminisztráció tekintetében), hogy reménytelen vállalkozás lenne minden változat lefedése. Még a Linux összes lehet˝oségének lefedése is bonyolult a fejlesztésének természete miatt.
Nincs egyetlen hivatalos Linux terjesztés (disztribúció), így különböz˝o embereknek különbözhetnek a beállításaik, és sokan maguk alkotják meg a beállításokat. Ez a könyv nem irányul egyetlen terjesztésre sem. Hacsak lehetséges, megpróbáltam rámutatni a különbségekre, és megmagyarázni több változatot.
Megpróbáltam megmagyarázni, hogyan m˝uködnek a dolgok, és nemcsak egy “öt egyszer˝u lépés” jelleg˝u receptet adni az egyes feladatokra. Ez azt jelenti, hogy sok információ szerepel itt, melyet nem szükséges mindenkinek tudni, de ezen részeket megjelöltem, és átugorhatók, ha egy el˝ore beállított rendszert használsz. Természetesen ha mindent elolvasol, azáltal jobban megérted a rendszert, ez a rendszeradminisztrációt és használatot élvezetesebbé teheti.1 Mint minden Linuxszal kapcsolatos fejlesztés, e kézikönyv megírása is önkéntes alapon történt: azért csináltam, mert úgy gondoltam, szórakoztató lesz, és mert úgy éreztem, meg kell tennem. Azonban - mint minden önkéntes munka esetében - határa van annak, mennyi id˝ovel, tudással és tapasztalattal rendelkezik egy-egy ember. Ez azt jelenti, hogy a kézikönyv nem szükségszer˝uen olyan jó, mintha egy varázslót szépen megfizettek volna azért, hogy megírja, és évezredek álltak volna rendelkezésére a tökéletesítésére. Tekintsd ezt figyelmeztetésnek!
Az egyik fontos ok, ami miatt határvonalakat szabtam magamnak, hogy sok témát már nagyon jól dokumentáltak egyéb szabadon elérhet˝o kézikönyvekben, így ezekre nem mindig tértem ki. Ez különösen a program-specifikus
Fejezet 1. Bevezetés dokumentációra vonatkozik, mint például a mkfs használatának részletei. Mindössze a program funkcióját, és e kézikönyv célkit˝uzéseihez mérten elengedhetetlenül szükséges tudnivalókat írtam itt le. További információért érdemes a fent említett egyéb kézikönyveket fellapozni. A hivatkozott dokumentáció rendszerint a teljes Linux-dokumentáció része.
1.1. Magyar fordítás
A magyar fordítást (v0.6) Horváth András (mailto:[email protected]_NO_SPAM) és Murzsa Norbert készítette (1998.11.08). A fordítás pontosításában Sir Zero (mailto:[email protected]_NO_SPAM), Papp István (mailto:[email protected]_NO_SPAM), Gyulai Mihály (mailto:[email protected]_NO_SPAM), Németh László (mailto:[email protected]_NO_SPAM) és Dragugyi Tanyiloo
(mailto:[email protected]_NO_SPAM) m˝uködött közre. A frissítést (v0.8) Konkoly Katalin (mailto:kata[kukac]linuxforum[pont]hu) készítette (2005.03.26). A frissítés lektorálását Daczi László
(mailto:dacas[kukac]fsf[pont]hu) végezte (2005.03.27). Javítva 2005.03.29.-én. A képek magyar változatát Hatala László (mailto:hatalal[kukac]gmail[pont]com) készítette (2005.01.06). A dokumentum legfrissebb változata megtalálható a Magyar Linux Dokumentációs Projekt (http://tldp.fsf.hu/index.html) honlapján.
Megjegyzések
1. A "megértés" a Linux sikeres használatának kulcsa. Ez a könyv ad ugyan néhány receptet - de mi van, ha olyan problémával találkozol, amire e könyvben nem találsz megoldást? Ha ez a kézikönyv segíteni tud a Linux logikájának megértésében, akkor nem lesz szükség receptekre, mert a megoldás kézenfekv˝o lesz.
2.1. Köszönetnyilvánítás
2.1.1. Joanna köszönetnyilvánítása
Lars igyekezett a lehet˝o legjobban megírni ezt a kézikönyvet, én pedig, mint a jelenlegi karbantartó, szeretném folytatni a jó munkát. ˝Oszintén örülnék a visszajelzéseknek, ha bárkinek van ötlete arra vonatkozóan, hogyan lehetne még jobbá tenni a könyvet. Minden érdekel: nyelvi hibák, tárgyi tévedések, további kifejtésre érdemes témák, újraírandó részek, információ arról, hogy a különböz˝o UNIX változatok hogyan m˝uködnek. Az interneten a következ˝o helyen vagyok elérhet˝o: http://www.iki.fi/viu/ (http://www.iki.fi/viu/) .
Sokan segítettek e kézikönyv megírásában, közvetve vagy közvetlenül. Külön köszönet illeti a következ˝oket: Matt Welsh (az inspirációért és az LDP vezetésért), Andy Oram (értékes visszajelzéseivel újabb munkára ösztönzött), Olaf Kirch (megmutatta, hogy meg lehet írni a könyvet), valamint Adam Richter at Yggdrasil és mások (mert
bebizonyították nekem, hogy mások számára is érdekes lehet e munka).
Stephen Tweedie, H. Peter Anvin, Remy Card, Theodore Ts’o, és Stephen Tweedie kölcsönadták nekem m˝uveiket (s így vastagabbá és jóval hatásosabbá tehettem a sajátomat): a xia és ext2 fájlrendszerek összehasonlítása, az
eszközlista és az ext2 fájlrendszer leírása tartozik ezek közé. Ezek már nem részei a könyvnek. Rendkívül hálás vagyok e segítségért, és utólag kérek elnézést azért, hogy a korábbi verziókból id˝onként hiányzott a szerz˝ok pontos feltüntetése.
Továbbá szeretnék köszönetet mondani Mark Komarinskinak, amiért 1993-ban elküldte nekem a saját anyagát, és a Linux Journalban megjelent sok rendszeradminisztrációs cikkért, amelyek igen informatívak voltak és inspirálóan hatottak rám.
Sok olvasó küldött be igen hasznos megjegyzéseket. Az archívumomban megjelent apró fekete lyuk miatt nem sorolhatom fel mindegyiküket, de álljon itt néhányuk neve ABC-rendben: Paul Caprioli, Ales Cepek, Marie-France Declerfayt, Dave Dobson, Olaf Flebbe, Helmut Geyer, Larry Greenfield és édesapja, Stephen Harris, Jyrki Havia, Jim Haynes, York Lam, Timothy Andrew Lister, Jim Lynch, Michael J. Micek, Jacob Navia, Dan Poirier, Daniel Quinlan, Jouni K Seppänen, Philippe Steindl, G.B. Stotte. Elnézést kérek mindazoktól, akiket elfelejtettem.
2.1.2. Stephen köszönetnyilvánítása
Szeretném megköszönni Larsnak és Joannának, hogy olyan keményen dolgoztak az útmutatón.
Egy ilyen kézikönyvben valószín˝uleg el˝ofordulnak apróbb pontatlanságok, és minden bizonnyal vannak fejezetek, amelyek id˝ovel elavulnak. Ha ezek bármelyikét észreveszed, kérlek, tudasd velem a következ˝o e-mail címen: <[email protected]> . Gyakorlatilag bármilyen formában elfogadom a visszajelzést (diff-ek, sima szöveg, html, bármi), mert semmiképp sem vetem meg mások segítségét egy ekkora terjedelm˝u szöveg karbantartásában :) Sok-sok köszönet illeti meg Helen Topping Shaw-t, amiért el˝ovette a piros tollát és sokkal jobbá tette a szöveget, mint amilyen egyébként lett volna. Valamint köszönet illeti azért is, mert egyszer˝uen csodálatos.
Fejezet 2. Néhány szó a kézikönyvr˝ol
2.1.3. Alex köszönetnyilvánítása
Szeretném megköszönni Larsnak, Joannának és Stephennek, hogy évekig kitartóan dolgoztak ezen a dokumentumon. Csak remélhetem, hogy hozzájárulásom méltó folytatása lesz annak a munkának, amelyet elkezdtek.
Sokan voltak, akikt˝ol segítséget kaptam a "Windows-mentes" világban való utazásom során. Akinek érzésem szerint legnagyobb köszönettel tartozom, az nem más, mint els˝o UN*X-mentorom, Mike Velasco. Akkoriban, amikor az SCO még nem számított "szitokszónak", Mike segített haladnom a tar, cpio és sok-sok más man-oldal ösvényén. Köszönöm, Mike! Te vagy a "kanapékirály" (Sofa King).
2.2. A kézikönyvben használt jelölések
A kézikönyvben végig igyekeztem az egyezményes tipográfiai jelöléseket alkalmazni. Remélem, olvashatóbbá teszik a szöveget. Ha jobbító ötleteid vannak, kérlek, vedd fel velem a kapcsolatot.
Fájlnevek jelölése:/usr/share/doc/foo. parancsok jelölése: fsck
Email-címek jelölése: <[email protected]> URL-ek jelölése: http://www.tldp.org
A listát kiegészítem, amint szerkesztés közben új dolgok merülnek fel. Ha úgy gondolod, hogy ki kellene egészíteni még valamivel, kérlek, tudasd velem.
“És látá Isten, hogy minden, amit teremtett vala, ímé igen jó. ” - Biblia, Károli Gáspár fordítása. 1Mózes 1:31
Ez a fejezet áttekintést nyújt egy Linux-rendszerr˝ol. El˝oször is az operációs rendszer által nyújtott legfontosabb szolgáltatások ismertetésére kerül sor. Utána az ezen szolgáltatásokat nyújtó programok nem túl részletes leírása következik. Ennek a fejezetnek az a célja, hogy a rendszerr˝ol, mint egészr˝ol adjon képet, ezért az egyes részletek leírása máshol következik majd.
3.1. Egy operációs rendszer különböz ˝
o részei
Egy UNIX operációs rendszer a rendszermagból és néhány rendszerprogramból áll. Van még néhány alkalmazás is, amelyek a munkavégzéshez szükségesek. A rendszermag az operációs rendszer szíve.1Ez követi nyomon a lemezen lév˝o fájlokat, elindítja és egymással párhuzamosan futtatja a programokat, memóriát és egyéb er˝oforrásokat rendel különböz˝o folyamatokhoz (processzekhez), csomagokat fogad és küld a hálózaton keresztül stb. A rendszermag ezek közül nagyon keveset végez maga, de eszközöket ad ahhoz, hogy ezek a szolgáltatások felépíthet˝ok legyenek. Továbbá megakadályozza, hogy bárki közvetlenül elérhesse a hardvert, mindenkit a számára nyújtott eszközök használatára kényszerítve.2A rendszermag így bizonyos fokú védelmet is biztosít, elkülönítve a felhasználókat egymástól. A rendszermag által nyújtott szolgáltatások rendszerhívásokon (system call) keresztül érhet˝ok el. (Lásd a UNIX kézikönyv lapok 2. fejezetét.)
A rendszerprogramok a rendszermag által nyújtott eszközöket használják az operációs rendszert˝ol elvárt
szolgáltatások megvalósítására. A rendszerprogramok és minden más program is a "rendszermag legfels˝o szintjén" futnak, melyet felhasználói módnak (user mode) nevezünk. A rendszerprogramok illetve az alkalmazások között egy szempont szerint tehetünk különbséget: az alkalmazások hasznos dolgokat (vagy egy játékot) valósítanak meg, míg a rendszerprogramok a rendszer m˝uködését biztosítják. Egy szövegszerkeszt˝o program - alkalmazás; a mount egy rendszerprogram. A két kategória közti határ gyakran elmosódik, habár ez csak a megrögzött kategorizálók számára fontos.
Egy operációs rendszer tartalmazhat még fordító programokat (compiler) és a megfelel˝o programkönyvtárakat (library) (a GCC és a C programkönyvtárak a szokásosak Linux alatt), habár nem mindegyik programozási nyelv része az operációs rendszernek. Dokumentáció és néha még néhány játék is lehet az operációs rendszer része. Hagyományosan az operációs rendszert a telepít˝o szalag vagy lemez tartalma definiálja, de ez a Linux esetén nem olyan egyértelm˝u, mert a világ FTP szerverein rengeteg változata terjedt el.
3.2. A rendszermag fontos részei
A Linux rendszermag több fontos részb˝ol áll: processzkezelés (process management), memóriakezelés,
hardvereszköz-vezérl˝ok (device drivers), fájlrendszer-vezérl˝ok, hálózatkezelés és egy csomó, változatos kisebb rész. Itt 3-1 Ábra láthatunk néhányat.
Fejezet 3. Egy Linux-rendszer áttekintése Ábra 3-1. A Linux rendszermag néhány fontosabb része
Valószín˝uleg a legfontosabb részek (hiszen semmi más nem m˝uködik nélkülük) a memóriakezelés és a processzkezelés. A memóriakezelés gondoskodik a memória- és swap területek processzekhez,
rendszermag-részekhez és a cache pufferekhez való rendelésér˝ol. A processzkezelés létrehozza a processzeket és megvalósítja a többfeladatúságot (multitasking) az aktív processz váltogatásával.
Legalacsonyabb szinten a rendszermag mindenféle támogatott hardvereszközhöz való vezérl˝ot tartalmaz. Mivel a világ tele van különféle hardverrel, az eszközvezérl˝ok száma igen nagy. Nagyon sok, egyébként hasonló részekb˝ol álló hardverelem különbözik a szoftveres ellen˝orzés módjában. A hasonlóságok lehet˝ové teszik, hogy a
vezérl˝oprogramokat általános csoportokba osszuk be, melyen belül a m˝uveletek hasonlóak; a csoport minden eleme azonos kommunikációs felületet mutat a rendszermag többi része felé, de különbözik a m˝uveletek megvalósításának módja. Például minden lemezvezérl˝o a rendszermag többi része felé hasonló képet mutat, azaz mindnek van "meghajtó inicializáló", "N. szektor beolvasó", "N. szektorba író" m˝uvelete.
A rendszermag által nyújtott néhány szolgáltatásnak hasonló jellemz˝oi vannak, ezért osztályokba lehet ˝oket sorolni. Például a különféle hálózati protokollok egyetlen programozási felületbe, a "BSD socket könyvtárba" lettek
összegy˝ujtve. Másik példa a virtuális fájlrendszer (virtual filesystem; VFS) rétege, mely a megvalósítástól független, absztrakt formára hozza a fájlrendszereken végzett m˝uveleteket. A fájlrendszer-típusok mindegyike a megfelel˝o fájlrendszer-m˝uveletet tartalmazza. Amikor valami használni akarja a fájlrendszert, a kérés keresztülmegy a VFS-en, amely a megfelel˝o fájlrendszer-vezérl˝ohöz irányítja.
3.3. A UNIX rendszerek f ˝
o szolgáltatásai
Ez a fejezet a legfontosabb UNIX szolgáltatások közül ismertet néhányat, nem túl részletesen. A kés˝obbi fejezetekben finomabb leírást is adunk.
3.3.1. init
Egy UNIX rendszer legfontosabb szolgáltatását az init parancs nyújtja. Ez indul minden UNIX rendszer els˝o processzeként, mint az utolsó dolog, amit a rendszermag a rendszerindítás (boot) után csinál. Amikor az init elindul, folytatja a rendszerindítási folyamatot különböz˝o indulási aprómunkák elvégzésével, azaz például ellen˝orzi és felcsatolja (mount) a fájlrendszereket, démonokat indít stb.
Azon dolgok pontos listája, amit az init végez, egy sajátos paramétert˝ol függ, mely többérték˝u lehet, és a m˝uködés módját, jellegét határozza meg. Az init általában egyfelhasználós üzemmódot (single user mode) nyújt, mely esetén egyetlen felhasználó sem jelentkezhet be, csakis a root, aki a konzolon használhatja a shell-t. A szokásos üzemmód a többfelhasználós üzemmód (multiuser mode). Néhány esetben ezt általánosítják, és bevezetik a futási szinteket (run level); az egy- és többfelhasználós üzemmód két futási szintnek felel meg, de vannak mások is, mint például az X automatikus futtatása a konzolon.
A Linux tíz futási szintet engedélyez (0-9), de ezek közül rendszerint csak néhányat definiálnak alapértelmezésben. A 0. futási szintet “rendszerleállításként” definiálták. Az 1. futási szint az “egyfelhasználós üzemmód”. A 6. futási szint a “rendszer újraindítása”. A többi futási szint attól függ, hogyan definiálta ˝oket egyik vagy másik disztribúció, s ezek között jelent˝os eltérések lehetnek. Ha vetünk egy pillantást az/etc/inittabtartalmára, rendszerint
tájékozódhatunk arról, melyek az el˝ore definiált futási szintek, s miként definiálták ˝oket.
Normál m˝uködés esetén az init megbizonyosodik arról, hogy a getty program m˝uködik (azaz a felhasználók be tudnak jelentkezni), és az árva processzeket (amelyeknek a szül˝oje meghalt) örökbe fogadja, mivel a UNIX típusú rendszerekben minden processznek egyetlen fastruktúrához kell tartoznia.
Amikor a rendszer leáll (shut down), az init az, amely a többi processz leállításával foglalkozik, lecsatolja a fájlrendszereket, és leállítja a processzort, valamint egyéb dolgokat is végez, ha úgy állították be.
3.3.2. Bejelentkezés (login) terminálról
A terminálokról (soros vonalon keresztül) és a konzolról (X nélkül) való bejelentkezéseket a getty program végzi el. Az init minden bejelentkezésre használható terminálhoz a getty egy-egy példányát indítja el. A getty beolvassa a felhasználó nevét és futtatja a login programot, mely a jelszót olvassa be. Ha a név és a jelszó érvényes, a login elindítja a shell-t. Ha a shell futása megszakad (mert például a felhasználó kilép), vagy ha a login leáll (mert a megadott név és a jelszó nem érvényes), ezt az init észreveszi, és a getty egy új példányát indítja el. A rendszermag egyáltalán nem tud a bejelentkezésekr˝ol, ezeket teljes egészében a rendszerprogramok kezelik.
Fejezet 3. Egy Linux-rendszer áttekintése
3.3.3. Syslog
A rendszermag és sok rendszerprogram hibaüzeneteket (error message), figyelmeztetéseket (warning) és más üzeneteket adhat. Gyakran fontos, hogy ezeket az üzeneteket kés˝obb, esetleg sokkal kés˝obb is meg lehessen nézni, ezért érdemes ezeket egy fájlba írni. Ezt végzi el a syslog program. Beállítható úgy, hogy az üzeneteket fontosságuk, vagy az üzenet adója szerint különböz˝o fájlokba rendezze. Például a rendszermag üzeneteit sokszor külön fájlba irányítják, mivel ezek gyakran sokkal fontosabbak az egyéb üzeneteknél és rendszeresen olvasni kell ˝oket a problémák kisz˝urése érdekében.
3.3.4. Periodikus parancsvégrehajtás: cron és at
A felhasználók és rendszeradminisztrátorok számára is gyakran szükséges bizonyos parancsok periodikus futtatása. Például a rendszeradminisztrátor id˝onként le szeretné törölni az ideiglenes fájloknak kijelölt könyvtárakból (ilyen például a/tmpés a/var/tmp) a régi fájlokat, hogy ne teljen be a lemez. Néhány program ugyanis nem takarít megfelel˝oen maga után.
A cron szolgáltatást éppen erre találták ki. Minden felhasználónak lehet egycrontabfájlja, ahol felsorolja a periodikusan elindítandó parancsokat és ezek végrehajtási id˝opontjait. A cron démon pedig arra fog ügyelni, hogy a megadott id˝opontban elindítsa a parancsokat.
Az at szolgáltatás hasonló a cron-hoz, de csak egyszeri alkalomra szól: a parancsot egy el˝ore megadott id˝opontban, egyszer indítja el.
További információért lásd a cron(1), crontab(1), crontab(5), at(1) és atd(8) kézikönyv oldalakat.
3.3.5. Grafikus felhasználói felület (graphical user interface; GUI)
A UNIX és a Linux nem ágyazza bele a felhasználói felületet a rendszermagba; ehelyett felhasználói szint˝u programokra bízza megvalósítását. Ez igaz a szöveges és a grafikus környezetekre is.
Ez az elrendezés a rendszert rugalmasabbá teszi, de rendelkezik egy hátránnyal: egyszer˝uvé teszi azt, hogy minden programnak más felhasználói felülete legyen, ezzel viszont megnehezíti a rendszer megtanulását.
A Linux által els˝odlegesen használt grafikus felület az "X Window System" (rövidítve "X"). Az X maga sem valósít meg felhasználói felületet, csak egy ablakozó rendszert ad, azaz olyan eszközöket, mellyel a grafikus felhasználói felület megvalósítható. Népszer˝u ablakkezel˝ok (window manager; WM): fvwm, icewm, blackbox és windowmaker. Létezik két népszer˝u asztali munkakörnyezet (desktop environment) is: a KDE és a Gnome.
3.3.6. Hálózatok
A hálózat két vagy több számítógép oly módon való összekötését jelenti, hogy azok kommunikálni tudjanak egymással. A kapcsolatfelvétel és a kommunikáció tényleges módszerei kissé bonyolultak, de az eredmény igen hasznos.
A UNIX operációs rendszerek kiterjedt hálózati lehet˝oségekkel rendelkeznek. A legtöbb alapvet˝o szolgáltatás (fájlrendszerek, nyomtatás, biztonsági mentések stb.) elvégezhet˝o hálózaton keresztül is. Ez könnyebbé teheti a rendszeradminisztrációt, hiszen megengedi a centralizált karbantartást, miközben kihasználja a számítógép
("microcomputing") és az elosztott számítások ("distributed computing") el˝onyeit is, azaz az alacsony költségeket és a jobb hibat˝urést.
Mindamellett ez a kézikönyv éppen csak érinti a hálózatokat. Részletesebb információk beszerzésére a Linux Network Administrators’ Guide (Linux hálózati adminisztrátorok kézikönyve)
http://www.tldp.org/LDP/nag2/index.html (http://www.tldp.org/LDP/nag2/index.html) cím˝u m˝uvet ajánljuk; itt a hálózatok m˝uködésének alapvet˝o leírását is megtalálod.
3.3.7. Hálózati bejelentkezés
A hálózati bejelentkezés kicsit másként m˝uködik, mint a normális bejelentkezés. Minden terminálnak, melyr˝ol be lehet jelentkezni, fizikailag különálló soros vonala van. A hálózaton bejelentkez˝o minden egyes felhasználónak külön virtuális hálózati kapcsolata van, és ezekb˝ol bármennyi lehet.3Ezért nem lehetséges, hogy külön getty fusson minden lehetséges virtuális kapcsolat számára. Továbbá, a hálózati bejelentkezésnek több módja is van, mint például a TCP/IP hálózatok esetén a telnet és a rlogin.4
Ahelyett, hogy egy egész csapat getty lenne fenntartva a hálózati bejelentkezéseknek, bejelentkezési módonként egy-egy démon figyel minden bejelentkezési kísérletet. (Például külön démon figyeli a telnet illetve rlogin
használatával való bejelentkezéseket.) Amikor egy ilyen démon belépési kísérletet észlel, saját magát indítja még egy példányban azon kísérlet kezelésére, az eredeti példány pedig tovább folytatja a további próbálkozásokra való várakozást. Az új példány pedig a getty-hez hasonlóan m˝uködik.
3.3.8. Hálózati fájlrendszerek (network file system; NFS)
Az egyik leghasznosabb dolog, amit a hálózatokkal tehetünk, a fájlok megosztása a hálózati fájlrendszeren keresztül. Ennek szokásos elnevezése: "Network File System", vagy röviden "NFS", melyet a Sun fejlesztett ki.
A hálózati fájlrendszer segítségével minden fájlm˝uveletet, melyet az egyik gép programja végez, a hálózaton keresztül egy másik gépre küldhetünk. Ez becsapja a programot, így az azt hiszi, hogy a másik számítógép fájljai a saját gépen vannak. Ez roppant egyszer˝uvé teszi az információk megosztását, hisz nem követeli meg a programok módosítását.
A fájlmegosztás másik népszer˝u módja a Samba (http://www.samba.org). Ez a protokoll lehet˝ové teszi MS Windowst futtató gépekkel is a fájlmegosztást (a Network Neighbourhood segítségével). Ily módon nyomtatókat is megoszthatunk a gépek között.
3.3.9. Levelezés
Az elektronikus levél (e-mail) a számítógépes kommunikáció legelterjedtebb módszere. Az elektronikus levél egy olvasható, de speciális formátumú fájlban tárolódik, és megfelel˝o levelez˝oprogramok használhatók küldésükre és olvasásukra.
Minden felhasználónak van egy bejöv˝o levelesládája (incoming mailbox); ez egy speciális formátumú fájl, ahol az új levelek tárolódnak. Amikor valaki levelet küld, a levelez˝oprogram megkeresi a címzett levelesládáját és a levelet hozzáf˝uzi a levelesláda-fájlhoz. Ha a címzett ládája másik gépen van, a levél a másik gépre lesz elküldve, amely azután a legmegfelel˝obbnek látszó levelesládába kézbesíti.
A levelezési rendszer sok programból áll. A helyi vagy távoli levelesládákba történ˝o kézbesítést egy program, az úgynevezett mail transfer agent (MTA), például a sendmail vagy az smail végzi, míg a felhasználó által használt programok nagyon sokfélék lehetnek. (Ezek az úgynevezett mail user agent vagy MUA programok, mint például a pine, a mutt vagy az elm.) A levelesládák általában a/var/spool/mailkönyvtárban találhatók.
Fejezet 3. Egy Linux-rendszer áttekintése
3.3.10. Nyomtatás
Egyszerre csak egy személy használhat egy nyomtatót, de nagyon gazdaságtalan, ha nem osztjuk meg a nyomtatókat a felhasználók között. A nyomtatót ezért egy olyan program vezérli, mely egy nyomtatási sort (print queue) valósít meg: minden nyomtatási feladat (job) egy várakozási sorba kerül, és valahányszor a nyomtató végzett egy feladattal, automatikusan a következ˝o nyomtatásába kezd. Ez mentesíti a felhasználókat a várakozási sor szervezését˝ol és a nyomtató feletti irányításért való harctól5
A várakozási sort szervez˝o program puffereli (spool) a nyomtatási feladatokat a lemezre, azaz a szöveget egy fájlban tárolja, amíg a nyomtatási feladat a sorban várakozik. Ez lehet˝ové teszi, hogy a felhasználói programok gyorsan átdobják a nyomtatási feladatot a várakozási sort szervez˝o programnak, így a felhasználói programnak nem kell megvárni a nyomtatás végét. Ez valóban kényelmes, hisz lehet˝ové teszi, hogy kinyomtassunk egy változatot, és még ennek tényleges kinyomtatása el˝ott teljesen átjavíthassuk a munkánkat.
3.3.11. A fájlrendszer elrendezése
A fájlrendszer több részre oszlik; általában a gyökér (root) fájlrendszerben foglal helyet a/bin,/lib,/etc,/dev
és még néhány könyvtár; az/usrfájlrendszerben programok és nem változó adatok; a/varfájlrendszerben változó adatok (mint például naplófájlok); és végül a/homefájlrendszer, ahol a felhasználók személyes fájljai találhatók. A hardvert˝ol és a rendszeradminisztrátor döntését˝ol függ˝oen a felosztás ett˝ol eltérhet; akár mindez egyetlen
fájlrendszeren is lehet.
A 4 fejezet részletesebben ismerteti a fájlrendszert; a Filesystem Hierarchy Standard pedig még jobban elmélyed a részletekben.6
Megjegyzések
1. Tény, hogy a rendszermagot (kernel) sokszor hibásan magával az operációs rendszerrel azonosítják, pedig nem az. Egy operációs rendszer sokkal több szolgáltatást nyújt, mint a rendszermag önmagában.
2. Erre mindig úgy gondolok, mint egyfajta egységbe zártságra (encapsulation), ami talán segíthet az objektum-orientált programozói háttérrel rendelkez˝oknek jobban elképzelni a m˝uködését.
3. Nos, legalábbis sok. A hálózati sávszélesség még mindig sz˝ukösnek t˝unik, így a párhuzamosan létrehozható hálózati bejelentkezéseknek még mindig van egy gyakorlati fels˝o határa.
4. Manapság sok Linux rendszeradminisztrátor nem tartja biztonságosnak a telnet és a rlogin belépést, inkább az ssh -t használják, a “secure shell”-t (biztonságos héjprogram), amely titkosítja a hálózaton áthaladó forgalmat, így kisebb a valószín˝usége annak, hogy rosszindulatú felhasználók “lehallgassák” a kapcsolatot és olyan bizalmas adatokat szerezzenek meg, mint például a felhasználónevek és a hozzájuk tartozó jelszavak. Er˝osen ajánlott az ssh használata a telnet vagy az rlogin helyett.
5. Ehelyett a felhasználók egy új sort alkotnak a nyomtató el˝ott a kinyomtatott dokumentumaikra várva, mivel még senki sem látott olyan várakozási sor szervez˝o programot, mely mindig pontosan meg tudná mondani, mikor is fejez˝odik be egy-egy nyomtatási feladat. Ez nagyon fellendíti a hivatalon belüli társasági kapcsolatokat. 6. http://www.pathname.com/fhs/ (http://www.pathname.com/fhs/)
“ Két nappal kés˝obb még mindig ott ült a fa ágán, lóbálta a lábát négy mézes csupor kellemes társaságában...” (A.A. Milne: Micimackó; Karinthy Frigyes fordítása)
Ez a fejezet a Linux szabványos könyvtárszerkezetének lényeges részeit írja le, ami a Filesystem Hierarchy Standard (FHS) szabványon alapul. Ez körvonalazza a könyvtárfa különböz˝o fájlrendszerekre tagolásának szokásos módját és megadja a mögötte rejl˝o szándékokat. Nem minden Linux-disztribúció követi szolgai módon ezt a szabványt, de ahhoz elég általános, hogy áttekintést kapjunk róla.
4.1. Háttér
Ez a fejezet a Filesystems Hierarchy Standard (FHS)12.1-es változatán alapul, amely megkísérel létrehozni egy szabványt, amely szerint felépíthet˝o egy könyvtárfa egy Linux-rendszerben.2Egy ilyen szabványos felépítésnek az az el˝onye, hogy könnyebb lesz írni vagy áthozni programokat Linux alá, illetve adminisztrálni egy linuxos gépet, ha minden a szokásos helyén található. Ezen szabvány mögött nem áll hatalom, amely mindenkit kényszerítene ennek betartására, de ezt támogatja a legtöbb (ha ugyan nem minden) Linux terjesztés. Nem túl jó ötlet eltérni az FHS-t˝ol nagyon alapos indok nélkül. Az FHS megpróbálja a UNIX szokásokat és az aktuális tendenciákat követni, ezáltal a Linux rendszer ismer˝os lesz a más Unix rendszereken gyakorlatot szerzettek számára is.
Ez a fejezet nem olyan részletes, mint az FHS. A rendszeradminisztrátoroknak célszer˝u elolvasni az FHS-t is a teljes megértés kedvéért.
Ez a fejezet nem magyaráz el minden fájlt részletesen. A cél nem minden fájl részletes leírása, hanem a rendszer áttekintése a fájlrendszer oldaláról. A fájlokról további információkat találhatunk a kézikönyvben, illetve az elektronikus kézikönyv oldalakban (man pages).
A teljes könyvtárfa úgy lett megtervezve, hogy kisebb részekre lehessen bontani, melyek akár külön lemezpartíción is elhelyezkedhetnek, hogy a korlátozott lemezmérethez igazodhasson, és könnyebb legyen a biztonsági mentés, valamint egyéb rendszeradminisztrációs feladatok. A legfontosabb részek a gyökér/(root),/usr,/varés/home
fájlrendszerek (lásd 4-1 Ábra). Mindegyik résznek más a feladata. A könyvtárfát úgy tervezték meg, hogy jól m˝uködjön hálózatba kötött linuxos gépek esetében is, amikor egyes részek csak olvasható módon kerülnek megosztásra, például CD-ROM-ról vagy NFS-en keresztül.
Fejezet 4. A könyvtárfa áttekintése
Az egyes részek szerepeinek leírását az alábbiakban adjuk meg:
• A gyökér fájlrendszernek minden gépnél egyedinek kell lennie (általában egy helyi lemezen található, noha
lehetne ramdiszken vagy hálózati meghajtón is), és tartalmaznia kell mindazt, ami a rendszerindításhoz kell addig a pillanatig, amikor már a többi fájlrendszer is felcsatolható (mount). Ezért a gyökér fájlrendszer tartalma csak az egyfelhasználós (single user) üzemmódhoz elegend˝o. Ez a rendszer tartalmazza továbbá az elromlott rendszer javításához és az elveszett fájlok biztonsági mentésb˝ol való visszaállításához szükséges eszközöket is.
• Az/usrfájlrendszer tartalmazza mindazokat a parancsokat, könyvtárakat, kézikönyv oldalakat és egyéb változatlan fájlokat, amelyek a normális m˝uködéshez szükségesek. Az/usrkönyvtárban lév˝o fájlok nem specifikusak egyetlen gépre vonatkozóan sem, s nem is kell megváltoztatni ˝oket normális m˝uködés során. Így lehet˝oség van a fájlok hálózaton keresztüli megosztására, ami nagyon takarékos, hisz ezzel sok lemezterület megtakarítható. (Könnyen lehet több száz megabyte-nyi, vagy akár gigabyte-nyi is az/usrtartalma.) További el˝ony, hogy könnyebb lesz a rendszer karbantartása, mert csak a központi/usrpartíción kell az alkalmazásokat frissíteni, nem minden gépen külön-külön. De még helyi lemez esetén is megtehetjük, hogy az/usrkönyvtárat csak olvasható módon csatlakoztatjuk, ami csökkenti a fájlrendszer sérülésének veszélyét egy rendszerösszeomlás esetén.
• A/varfájlrendszer változó fájlokat tartalmaz, mint például a spool könyvtárak (a levelezéshez, hírekhez, nyomtatáshoz), naplófájlokat (log file), formázott kézikönyv oldalakat és ideiglenes fájlokat. Valaha minden, ami a/varkönyvtárban van, valahol az/usrkönyvtárban volt, de úgy nem lehetett az/usrkönyvtárat csak olvasható módban csatlakoztatni.
• A/homefájlrendszer tartalmazza a felhasználók home könyvtárait, azaz minden igazi adatot a rendszerben. A home könyvtárak külön fájlrendszerbe való elkülönítése megkönnyíti a biztonsági mentéseket; a többi részt általában nem, vagy csak ritkábban kell elmenteni, mivel ritkábban változnak. Egy nagy/homefájlrendszert esetleg érdemes néhány további fájlrendszerre szétszedni, ami egy plusz elnevezési szint bevezetését követeli meg a/homealatt, mint például/home/studentsés/home/staff.
Noha a különböz˝o részeket fájlrendszereknek neveztük az eddigiekben, nem feltétlenül szükséges, hogy valóban külön fájlrendszereken legyenek. Egy kicsi, egyfelhasználós rendszeren akár egyetlen fájlrendszeren is tárolhatók, ami egyszer˝ubbé teszi a dolgokat. A könyvtárfa esetleg máshogy is felosztható fájlrendszerekre, annak
függvényében, hogy mekkora lemezeink vannak és hogy hogyan foglaljuk a helyet különféle célokra. A fontos az, hogy minden szabványos név m˝uködjön, például, ha a/varés az/usregy partíción van, az/usr/lib/libc.aés
/var/log/messagesneveknek m˝uködniük kell, mondjuk úgy, hogy a/varalatti fájlokat az/usr/var
könyvtárba másoljuk és a/varcsak egy szimbolikus hivatkozás az/usr/varkönyvtárra.
A Unix fájlrendszer szerkezete a fájlokat cél szerint csoportosítja, azaz például a parancsok egy helyen vannak, az adatfájlok máshol, a dokumentáció egy harmadik helyen és így tovább. Egy másik megoldás lehetne a fájlok csoportosítása aszerint, hogy melyik programhoz tartoznak, például minden Emacs-hoz tartozó fájl egy könyvtárban lenne, a TeX-hez tartozók egy másikban, és így tovább. Az utóbbi megközelítéssel az a baj, hogy megnehezítené a fájlmegosztást (a programkönyvtárak gyakran tartalmaznak statikus, megosztható és változó, nem megosztható fájlokat egyaránt), és néha még a fájlok (mondjuk a kézikönyv oldalak) megtalálása is nagyon bonyolult lenne, a karbantartóik számára pedig egyenesen rémálom.
4.2. A gyökér fájlrendszer
A gyökér fájlrendszernek általában kisméret˝unek kell lennie, mivel a kritikus fájlokat tartalmazza, és egy kicsi, ritkán módosított fájlrendszernek jobb esélye van a sérülések elkerülésére. Egy sérült gyökér fájlrendszer általában azt jelenti, hogy a rendszer nem képes elindulni (boot), legfeljebb különleges segítséggel (például hajlékony lemezr˝ol), és ezt nem érdemes kockáztatni.
A gyökérkönyvtár (/) általában nem tartalmaz fájlokat, legfeljebb a szabványos rendszerfájlt (boot image), melynek szokásos neve/vmlinuz. Minden más fájl a gyökérkönyvtár alkönyvtáraiban helyezkedik el:
/bin
A rendszerindítás során szükséges parancsok, melyeket (a rendszerindítás után) a normál felhasználók is használhatnak.
/sbin
Hasonló a/binkönyvtárhoz, de az ebben lév˝o parancsokat nem a normál felhasználóknak szánták, noha szükség esetén használhatják (ha van rá engedélyük). Az/sbinrendszerint nincs benne a normál felhasználók alapértelmezett elérési útvonalában, viszont a root felhasználóéban igen.
/etc
Gépspecifikus konfigurációs fájlok.
/root
A root felhasználó home könyvtára. A rendszer többi felhasználója számára rendszerint nem elérhet˝o.
/lib
Megosztott könyvtárak a gyökér fájlrendszer programjaihoz.
/lib/modules
Betölthet˝o rendszermag modulok, különösen azok, melyek a rendszer indulásához (boot) szükségesek, például egy baleset utáni helyreállításkor (például hálózati és fájlrendszer vezérl˝ok).
/dev
Fejezet 4. A könyvtárfa áttekintése
/tmp
Ideiglenes fájlok. A rendszerindítás után futó programoknak inkább a/var/tmphasználata ajánlott a/tmp
helyett, mivel az el˝obbi valószín˝uleg egy nagyobb kapacitású lemezen van. A/tmpgyakran a/var/tmp
könyvtárra mutató szimbolikus hivatkozás (symbolic link).
/boot
A rendszerbetölt˝o (bootstrap loader), például a LILO által használt fájlok könyvtára. A rendszermag fájl (kernel image) is gyakran itt van, nem a gyökérkönyvtárban. Ha több rendszermag fájl is van, a könyvtár gyorsan megn˝ohet, ezért célszer˝u lehet külön fájlrendszerre rakni. Egy másik ok erre az, hogy így biztosíthatjuk, hogy a rendszermag fájl az IDE lemez els˝o 1024 cilinderén belül legyen.3
/mnt
Felcsatolási pontok a rendszergazda által létrehozott ideiglenes csatlakozásokhoz. A programoktól nem várható el, hogy automatikusan felcsatolódjanak az/mntalá. Az/mntfelosztható további alkönyvtárakra (például
/mnt/dosalehet az MS-DOS formátumú hajlékonylemezek csatlakozási pontja,/mnt/extapedig az ext2-es hajlékonylemezeké).
/proc,/usr,/var,/home
A többi fájlrendszer csatolási pontjai.4
4.3. Az
/etc
könyvtár
Az/etckönyvtár sok fájlt tartalmaz. Néhányat ezek közül az alábbiakban ismertetünk. A többi fájl esetében érdemes megkeresni, hogy melyik programhoz tartoznak, és elolvasni az ahhoz tartozó kézikönyv oldalakat. Sok hálózati konfigurációs fájl is található itt; ezek leírása a Networking Administrators’ Guide dokumentumban található meg.
/etc/rcvagy/etc/rc.dvagy/etc/rc?.d
Szkriptek, vagy szkripteket tartalmazó könyvtárak, melyeket induláskor vagy futási szint-váltáskor futtat a rendszer. További információ a 9 fejezetben található.
/etc/passwd
A felhasználók adatbázisa a következ˝o mez˝okkel: felhasználói név (username), valódi név (real name), home könyvtár, titkosított jelszó és egyéb információk. A formátum leírása megtalálható a passwd kézikönyv oldalon. A titkosított jelszavak manapság inkább az/etc/shadowfájlban találhatók. Ez azt jelenti, hogy a
felhasználókkal kapcsolatos minden információ, kivéve a jelszavakat, apasswdfájlban tárolódnak. Történelmi okokból és a közmegegyezés miatt nem kívánatos a fájl nevének megváltoztatása.
/etc/fdprm
Hajlékonylemez paraméter-táblázat, mely leírja, hogyan néznek ki a különböz˝o hajlékonylemezes formátumok. A setfdprm használja. B˝ovebb információ a setfdprm kézikönyv oldalán található.
/etc/fstab
Itt találhatók a rendszerindításkor automatikusan (mount -a paranccsal) felcsatolt fájlrendszerek (az/etc/rc
könyvtárban, vagy más egyenérték˝u indítófájlban leírva). Linux alatt itt vannak az automatikusan
bekapcsolandó swap területek (swapon -a) leírásai. Részletesebben lásd a 6.8.5 fejezetben, valamint a mount kézikönyv oldalán. Az/fstab-hoz is tartozik kézikönyv oldal az 5. részben.
/etc/group
Hasonló az/etc/passwdfájlhoz, de a csoportokat írja le, nem a felhasználókat. Lásd agroupkézikönyv oldalát.
/etc/inittab
Az init konfigurációs fájlja.
/etc/issue
A getty üzenete a bejelentkezési prompt el˝ott. Általában egy rövid rendszerleírást vagy egy üdvözl˝o üzenetet tartalmaz. A tartalma a rendszeradminisztrátortól függ.
/etc/magic
A file parancs konfigurációs fájlja. Különböz˝o fájlformátumok leírását tartalmazza, amely alapján a file megpróbálja kitalálni a fájl típusát. Lásd a magic és a file kézikönyv oldalakat.
Fejezet 4. A könyvtárfa áttekintése
/etc/motd
A napi üzenet, mely a sikeres bejelentkezés után automatikusan megjelenik. A tartalma a
rendszeradminisztrátortól függ. Gyakran használják olyan üzenetek küldésére, melynek minden felhasználóhoz el kell jutnia, mint például a tervezett gépleállások ideje.
/etc/mtab
A pillanatnyilag csatlakoztatott fájlrendszerek listája. Az inicializáló szkriptek adnak neki kezd˝oállapotot, majd a mount frissíti automatikusan. Olyankor használatos, amikor szükség van a csatlakoztatott fájlrendszerek listájára, mint például a df parancs esetében.
/etc/shadow
Az árnyékjelszó-fájl (shadow password file) azokon a gépeken, amelyekre árnyékjelszavakat kezel˝o programokat telepítettek. Az árnyékjelszavak használata esetén a jelszavak az/etc/passwdhelyett az
/etc/shadowfájlban tárolódnak, amelyet csak a root olvashat. Ez megnehezíti a jelszavak feltörését. Ha az általad használt disztribúció felkínálja a választást, hogy használjon-e árnyékjelszavakat, er˝osen ajánlott igennel válaszolni.
/etc/login.defs
A login parancs konfigurációs fájlja. Alogin.defsfájlhoz az 5. részben található a kézikönyv oldal.
/etc/printcap
Ugyanaz, mint az/etc/termcap, csak a nyomtatók számára, és más szintaxissal. Ehhez is tartozik kézikönyv oldal.
/etc/profile,/etc/csh.login,/etc/csh.cshrc
Ezeket a fájlokat a Bourne illetve a C burok hajtja végre bejelentkezéskor vagy induláskor. Ez lehet˝ové teszi a rendszeradminisztrátornak, hogy minden felhasználónak azonos beállításokat adjon. Lásd a megfelel˝o shell kézikönyv-oldalát.
/etc/securetty
A biztonságos terminálokat azonosítja, tehát azokat, ahonnét a root számára engedélyezett a belépés. Általában csak a virtuális konzolok szerepelnek a listán, így lehetetlen (de legalábbis nehezebb) root jogosultságokhoz jutni a rendszer hálózaton vagy modemen keresztüli feltörésével. Ne engedélyezzük a root esetében a hálózaton keresztüli bejelentkezést! Inkább jelentkezzünk be egyszer˝u felhasználóként, és használjuk a su vagy a sudo parancsot a root jogosultságok megszerzéséhez.
/etc/shells
A megbízható shell-ek listája. A chsh parancs megengedi a felhasználóknak a bejelentkezési shell
megváltoztatását olyan programra, mely szerepel ezen a listán. Az ftpd démon, amely a gép FTP-szolgáltatását biztosítja, ellen˝orzi, hogy a felhasználó shell-je szerepel-e az/etc/shellslistában. Amennyiben a
bejelentkezési shell nem szerepel ezen a listán, a gép nem engedi a bejelentkezést.
/etc/termcap
A terminál lehet˝oségeinek adatbázisa. Azt írja le, milyen “escape sorozatokkal” lehet a terminálokat vezérelni. A programok ugyanis nem közvetlenül írják ki az escape sorozatokat, mert így csak egyes termináltípusokon m˝uködnének, hanem az/etc/termcapfájlból veszik a célnak megfelel˝o sorozatokat. Ennek eredményeként a legtöbb program a legtöbb terminálon fut. Lásd atermcap,curs_termcapésterminfokézikönyv oldalakat.
4.4. A
/dev
könyvtár
A/devkönyvtár a speciális eszközfájlokat tartalmazza az összes eszköz számára. Az eszközfájlok elnevezése speciális megállapodások szerint történik; ezek az 5 fejezetben találhatók meg. Az eszközfájlok a telepítéskor jönnek létre, illetve kés˝obb a /dev/MAKEDEV szkript segítségével. A /dev/MAKEDEV.local egy szkript, melyet a rendszeradminisztrátor ír, és amely csak helyi használatú eszközfájlokat vagy hivatkozásokat hoz létre (azaz amelyek nem részei a szabványos MAKEDEV-nek, például olyan esetekben, amikor az eszközvezérl˝o nem szabványos).
4.5. Az
/usr
fájlrendszer
Az/usrfájlrendszer gyakran nagyon nagy, mert lényegében minden programot ide telepítünk. Az/usrösszes fájlja rendszerint egy Linux disztribúcióból (terjesztésb˝ol) származik; a helyileg telepített programok és egyéb anyagok az/usr/localalá kerülnek. Ez a módszer lehet˝ové teszi, hogy a rendszert a terjesztés egy új változatával frissítsük, vagy akár egy teljesen új terjesztéssel, anélkül, hogy minden programot újra kellene telepítenünk. Az
/usrnéhány alkönyvtárát az alábbiakban röviden ismertetjük (a kevésbé fontosakat kihagytuk; ezekr˝ol az FHS-b˝ol szerezhetünk információkat).
/usr/X11R6
Az X Window System minden fájlja. Az X fejlesztésének és telepítésének egyszer˝usítése érdekében az X-hez tartozó fájlok nem integrálódnak be a rendszer egyéb részei közé. Az/usr/X11R6alatt található könyvtárak szerkezete az/usrfelépítéséhez hasonló.
/usr/bin
Fejezet 4. A könyvtárfa áttekintése
/usr/sbin
Rendszeradminisztrációs programok, melyek nem szükségesek a gyökér fájlrendszer számára, például a legtöbb kiszolgáló (szerver) program.
/usr/share/man,/usr/share/info,/usr/share/doc
Kézikönyv oldalak, GNU Info dokumentumok és vegyes dokumentációs fájlok. (Ebben a sorrendben.)
/usr/include
Fejléc (header) fájlok a C programozási nyelvhez. A következetesség miatt az/usr/libalatt kellene lenniük, de a megszokás miatt ez a név maradt használatban.
/usr/lib
Programokhoz és alrendszerekhez tartozó nem változó adatfájlok, többek között globális konfigurációs fájlok. Alibnév a "library"-ból származik; eredetileg a programozási szubrutinok programkönyvtárai voltak elhelyezve itt.
/usr/local
A helyileg telepített szoftverek és egyéb fájlok helye. A terjesztések ide semmit sem telepíthetnek; kizárólag a helyi rendszeradminisztrátor használhatja. Ily módon egészen biztos lehet abban, hogy a terjesztés frissítése nem fogja felülírni azokat az extra programokat, amelyeket helyileg telepített.
4.6. A
/var
fájlrendszer
A/varolyan adatokat tartalmaz, melyek a rendszer normális üzemelése során megváltoznak. Ez rendszerspecifikus, azaz nem osztható meg a hálózaton más számítógépekkel.
/var/cache/man
Az igény esetén megformázott kézikönyv oldalak számára fenntartott cache. A kézikönyv-oldalak forrása rendszerint az/usr/share/man/man?alatt található (a ? a kézikönyv megfelel˝o szekciójára utal; például a man parancs kézikönyve a 7. szekcióban van). Néhány kézikönyv-oldal el˝ore formázott változatban van a gépen, ezek az/usr/share/man/cat*fájlban tárolódnak. Más kézikönyv-oldalakat az els˝o megtekintés el˝ott
formázni kell; az így formázott változat aztán a/var/cache/manalá kerül, s ha valaki újra meg akarja nézni, már nem kell várnia arra, hogy megformázza neki a rendszer.
/var/games
Ide kell kerülnie minden olyan változó adatnak, amely az/usr-ben található játékokhoz tartozik. Ez abban az esetben érvényes, ha az/usrcsak olvasható módon van felcsatolva.
/var/lib
Fájlok, melyek a normál üzem során változnak.
/var/local
Az/usr/localalá (azaz a rendszeradminisztrátor által) telepített programok változó adatai számára fenntartott hely. Megjegyezzük, hogy a helyileg telepített programoknak is használniuk kell a többi/var
könyvtárat, ha az indokolt, például a/var/lock-ot.
/var/lock
Zároló (lock) fájlok. Sok program követi azt a szokást, hogy egy lezáró fájlt hoz létre ebben a könyvtárban, így jelzi azt, hogy egy adott eszközt vagy fájlt használ. Más programok ezt figyelhetik, és nem kísérlik meg annak használatát, ha a zároló fájl létezik.
/var/log
Naplófájlok (log files) a különböz˝o programokhoz, különösen a login-hoz (/var/log/wtmp, amely a be- és kijelentkezéseket naplózza), a syslog-hoz (/var/log/messages, ahol minden rendszermag- és
rendszerprogram üzenet tárolódik). A/var/logkönyvtárban lév˝o fájlok gyakran hatalmasra n˝onek, ezért célszer˝u szabályos id˝oközönként törölni ˝oket.
/var/mail
Ez az FHS által jóváhagyott helye a felhasználói postaláda-fájloknak (mailbox files). A szabvány gyakorlati alkalmazása terjesztésenként eltérhet, ezért lehet, hogy ezek a fájlok még a/var/spool/mailkönyvtárban vannak.
/var/run
Fájlok, melyek a következ˝o rendszerindításig érvényes rendszerinformációkat tartalmaznak. Például a
Fejezet 4. A könyvtárfa áttekintése
/var/spool
A hírek, nyomtatási sorok és más sorba állított feladatok könyvtára. Mindegyik várakozó feladattípusnak saját könyvtára van a/var/spoolalatt, például a híreknek a/var/spool/news-ban. Megjegyezzük, hogy néhány terjesztés még nem alkalmazza teljesen az FHS szabványait, ezért a felhasználók levelesládái lehetnek a
/var/spool/mailalatt.
/var/tmp
Nagyobb méret˝u ideiglenes fájlok, vagy olyan állományok, melyeknek hosszabb ideig kell létezniük, mint amit a/tmpmegenged. (Igaz, lehet, hogy a rendszeradminisztrátor ez utóbbiban sem t˝ur meg nagyon régi fájlokat.)
4.7. A
/proc
fájlrendszer
A/procfájlrendszer egy látszólagos fájlrendszer. Nem is lemezen létezik, hanem a rendszermag hozza létre a memóriában. Arra használják, hogy a rendszerr˝ol (eredetileg a processzekr˝ol - innen a neve) adjon információkat. A legfontosabb fájlok és könyvtárak közül néhánynak a leírása megtalálható lentebb. Részletes leírást aproc
kézikönyv oldal ad.
/proc/1
Könyvtár, mely az 1-es számú processzr˝ol ad információkat. Minden processznek saját könyvtára van a/proc
alatt a processzazonosító számmal megegyez˝o néven.
/proc/cpuinfo
Processzorinformációk, mint például típus, modell, sebesség.
/proc/devices
Az aktuálisan futó rendszermag eszközvezérl˝oinek listája.
/proc/dma
/proc/filesystems
A rendszermagban beállított fájlrendszerek.
/proc/interrupts
Megmutatja, mely megszakítások vannak pillanatnyilag használatban, és összesen hány van bel˝olük.
/proc/ioports
Megmutatja, mely I/O portok vannak pillanatnyilag használatban.
/proc/kcore
A rendszer fizikai memóriájának képe. Ez pontosan akkora, mint a fizikai memória, de igaziból nem használ akkora területet; a rendszermag röptében generálja a tartalmát, ahogyan a programok éppen hozzáférnek. (Emlékezzünk: ha nem másoljuk máshova, a/procalatti fájlok nem foglalnak lemezterületet.)
/proc/kmsg
A rendszermag kimen˝o üzenetei. Ezek a syslog felé is át vannak irányítva.
/proc/ksyms
A rendszermag szimbólumtáblázata.
/proc/loadavg
A rendszer átlagos terhelési (load average) értéke; három jelentés nélküli szám, mely a rendszer pillanatnyilag elvégzend˝o feladatainak mennyiségét jellemzi.
/proc/meminfo
Információk a memóriahasználatról. (A fizikai és a swap memóriáról is.)
/proc/modules
Fejezet 4. A könyvtárfa áttekintése
/proc/net
A hálózati protokollok állapotának információi.
/proc/self
Szimbolikus hivatkozás azon program processzkönyvtárára, amelyik épp a/proc-ot olvassa. Amikor több processz nézi a/proc-ot, különböz˝o hivatkozásokat kapnak. Ez f˝oként kényelmi szempontokat elégít ki, hisz könnyebbé teszi a programoknak saját processzkönyvtáruk megtalálását.
/proc/stat
Különféle statisztikák, mint például a lapozási hibák (page fault) száma a rendszerindítás óta.
/proc/uptime
A rendszer folyamatos m˝uködési idejét mutatja.
/proc/version
A rendszermag verziószáma.
Megjegyzend˝o, hogy bár az el˝obbi fájlok többnyire könnyen olvasható szöveges fájlok, néha a formátumuk olyan, hogy nehezen értelmezhet˝ok. Sok olyan parancs van, amely gyakorlatilag csak ezeket olvassa, majd könnyebben emészthet˝ové teszi. Ilyen például a free, amely a/proc/meminfo-t olvassa és a byte-okat kilobyte-tá alakítja, valamint néhány plusz információt is ad.
Megjegyzések
1. http://www.pathname.com/fhs/ (hhtp://www.pathname.com/fhs/)
2. Vagy bármilyen UNIX-szer˝u rendszerben, például a BSD-származékokban.
3. Ez az 1024 cilinderes korlátozás többnyire már nem érvényes. A modern BIOS-ok és a LILO (a LInux LOader; Linux-betölt˝o) újabb verziói lehet˝ové teszik, hogy átugorjuk az 1024 cilinderes határt az LBA (logical block addressing; logikai blokkcímzés) segítségével. A lilo kézikönyv oldalain több információt is találsz err˝ol. 4. Jóllehet a/proca valóságban nem található egyetlen lemezen sem. Lásd a fejezet kés˝obbi részében a/proc
Ebben a fejezetben áttekintjük, mi az eszközfájl és hogyan kell létrehozni, valamint felsoroljuk a leggyakoribb eszközfájlokat. Az eszközfájlok kanonizált listája megtalálható az
/usr/src/linux/Documentation/devices.txtfájlban, amennyiben a Linux rendszermag forráskódja is telepítve van a rendszeren. Az itt felsorolt eszközfájlok a rendszermag 2.2.17-es verziójától fogva érvényesek.
5.1. A MAKEDEV szkript
A legtöbb eszközfájl már a Linux telepítésekor elkészül és azonnal kész a használatra. Ha valamilyen oknál fogva olyan eszközfájlra van szükséged, ami nincs a rendszeren, akkor el˝oször érdemes megpróbálni készíteni egyet a MAKEDEV szkript segítségével. Ez rendszerint a/dev/MAKEDEV-ben található, de lehet róla másolat (vagy szimbolikus hivatkozás) a/sbin/MAKEDEV-ben. Ha nincs benne az elérési útvonalban, akkor külön meg kell adni hozzá az elérési utat.
Általában a következ˝o formában használjuk a parancsot:
# /dev/MAKEDEV -v ttyS0
create ttyS0 c 4 64 root:dialout 0660
Ez karakteres eszközként létrehozza a/dev/ttyS0eszközfájlt, amely f˝ocsomópont-száma (major node) 4, alcsomópont-száma (minor node) 64, 0660-as hozzáférési jogokkal, tulajdonosa a root, és a dialout csoportba tartozik.
AttyS0soros port. Az al- és f˝ocsomópont számokat a rendszermag értelmezi. A rendszermag ugyanis számokkal hivatkozik a hardvereszközökre, nekünk viszont ezeket nagyon nehéz lenne megjegyezni, ezért inkább fájlneveket használunk. A 0660-as hozzáférési jog azt jelenti, hogy a tulajdonos (ez esetben a root) írhatja és olvashatja, a csoport (ez esetben a "dialout") tagjai szintén írhatják és olvashatják, rajtuk kívül azonban senki más nem férhet hozzá.
5.2. Az mknod parancs
A MAKEDEV a legkedveltebb módja a hiányzó eszközfájlok létrehozásának, de el˝ofordulhat, hogy a MAKEDEV szkript nem ismeri fel a létrehozni kívánt eszközt. Ez esetben jól jön a mknod parancs. Használatához ismernünk kell a létrehozandó eszközhöz tartozó f˝o- és alcsomópont számokat. A rendszermag forrásának dokumentációjában, adevices.txtfájlban megtaláljuk az ehhez szükséges adatokat.
Lássunk egy példát! Tegyük fel, hogy a MAKEDEV gépünkön lév˝o verziója nem tudja létrehozni a/dev/ttyS0
eszközfájlt, ezért a mknod-ot kell használnunk. Miután belenéztünk adevices.txtfájlba, tudjuk, hogy karakteres eszköznek kell lennie, a f˝ocsomópont-száma 4, az alcsomópont-száma 64. Így mindent tudunk, ami a fájl
létrehozásához szükséges.
# mknod /dev/ttyS0 c 4 64
# chown root.dialout /dev/ttyS0
# chmod 0644 /dev/ttyS0
# ls -l /dev/ttyS0
Fejezet 5. Eszközfájlok Mint látható, jóval több lépés kell a fájl létrehozásához. Ebben a példában valamelyest érzékelni lehet a szükséges lépések folyamatát. Rendkívül valószín˝utlen, hogy a MAKEDEV ne tudná létrehozni a ttyS0 fájlt, a példa csak az illusztrációt szolgálta.
5.3. Eszközlista
A következ˝o lista semmiképp sem törekszik a teljességre, sem a maximális részletességre. A felsorolt eszközök némelyike csak akkor m˝uködik, ha a rendszermagba fordítják a megfelel˝o támogatást. Egy-egy adott eszközre vonatkozóan érdemes elolvasni a rendszermag dokumentációját.
Ha úgy gondolod, hogy további eszközöknek is fel kellene kerülniük a listára, kérlek, jelezd nekem, és igyekszem beletenni a következ˝o kiadásba.
/dev/dsp
Digitális jelprocesszor. Ez az alapvet˝o felület, amelyen keresztül a hangkártyád és a hangokat létrehozó program kommunikál. Karaktereszköz, f˝ocsomópont-száma 14, alcsomópont-száma 3.
/dev/fd0
Ez az els˝o hajlékonylemez meghajtó. Ha több is van, akkor folyamatos számozást kapnak. Karaktereszköz, f˝ocsomópont-száma 2, alcsomópont-száma 0.
/dev/fb0
Az els˝o framebuffer-eszköz. A framebuffer egy absztrakciós réteg a programok és a grafikus hardver között. Tehát az alkalmazásoknak nem kell tudniuk arról, hogy milyen hardvered van; elég annyi, hogyan
kommunikáljanak a framebuffer meghajtó jól definiált és szabványosított API-jával (Application Programming Interface). A framebuffer karaktereszköz, f˝ocsomópont-száma 29, alcsomópont-száma 0.
/dev/hda
A/dev/hdaaz els˝odleges IDE vezérl˝on (controller) lév˝o master IDE meghajtó. A/dev/hdba slave meghajtó ugyanitt. A/dev/hdcés a/dev/hdda másodlagos vezérl˝on (controller) lév˝o master és slave meghajtók (ebben a sorrendben). Minden lemez partíciókra tagolódik. Az 1-4-ig tartó partíciók az els˝odleges partíciók, az 5.-t˝ol kezd˝od˝oen pedig a logikai partíciók vannak a kiterjesztett partíciókon belül. Ezért az egyes partíciókra hivatkozó eszközfájlok több részb˝ol állnak. Például a/dev/hdc9a 9-es partíciót jelenti (logikai partíció egy kiterjesztetten belül) a másodlagos IDE vezérl˝o master IDE meghajtóján. A f˝o- és alcsomópont-számok némileg összetettek. Az els˝o IDE vezérl˝on minden partíció blokkeszköz, a f˝ocsomópont-száma 3. A/dev/hdamaster meghajtó alcsomópont-száma 0, a/dev/hdbslave meghajtó alcsomópont-száma 64. A meghajtón belül minden partíciónál hozzáadjuk a partíciószámot a meghajtó alcsomópont-számához. Így például a/dev/hdb5
esetén a f˝ocsomópont száma 3, az alcsomópont száma 69 (64+5=69). A másodlagos vezérl˝on lév˝o meghajtókat ugyanígy kezeljük, csak az alcsomópont-száma 22 lesz.
/dev/ht0
Az els˝o IDE szalagos meghajtó. A sorban következ˝o meghajtók aht1stb. számozást kapják. Ezek is
karaktereszközök, f˝ocsomópont-száma 37, alcsomópont-száma 0 lesz aht0esetében, 1 lesz aht1-nél, és így tovább.
/dev/js0
Az els˝o analóg botkormány. Az egymást követ˝o botkormányok ajs1,js2stb. számozást kapják. A digitális botkormányok elnevezésedjs0,djs1és így tovább. Ezek karaktereszközök, a f˝ocsomópont-szám 15. Az analóg botkormány alcsomópont-száma 0-ánál kezd˝odik, a maximális szám 127 lehet (ez több, mint elég, még a legfanatikusabb gamernek is). A digitális botkormányok alcsomópont-száma 128-nál kezd˝odik.
/dev/lp0
Az els˝o párhuzamos nyomtató. A sorban következ˝o nyomtatók alp1,lp2stb. neveket kapják.
Karaktereszközök, a f˝ocsomópont-szám 6, az alcsomópont-szám 0-nál kezd˝odik és folyamatos számozást kap.
/dev/loop0
Az els˝o loopback (vizsgálóhurok) eszköz. A loopback eszközök olyan fájlrendszerek felcsatolására használatosak, amelyek nem valamelyik blokkeszközön (például lemezen) helyezkednek el. Ha például szeretnél felcsatolni egy ISO9660-as CD-ROM képmást (image) anélkül, hogy CD-re írnád, akkor a a loopback eszközt kell erre használni. Ez általában látható a felhasználó számára, és a mount parancs kezeli. Lásd a mount és a losetup parancsok kézikönyv oldalait. A loopback blokkeszköz, f˝ocsomópont-száma 7, alcsomópont-száma 0-ánál kezd˝odik és folyamatos számozást kap.
/dev/md0
Az els˝o metadiszk (metadisc) csoport. A metalemezek a RAID-lemezekkel (Redundant Array of Independent Disks) kapcsolatosak. Részleteket az LDP-n található különféle RAID-HOGYANokban olvashatunk. A metalemez blokkeszköz, f˝ocsomópont-száma 9, alcsomópont-száma 0-nál kezd˝odik, és folyamatos számozást kap.
/dev/mixer
Az OSS (Open Sound System; nyílt hangrendszer) része. Lásd az OSS dokumentációját a
http://www.opensound.com webhelyen. Karaktereszköz, f˝ocsomópont-száma 14, alcsomópont-száma 0.
/dev/null
Ez az eszköz a "bit-szemetes". Vagyis egy fekete lyuk, ahová olyan adatokat küldhetsz, amiket soha többé nem akarsz viszontlátni. Bármi, amit ide küldesz, elt˝unik, megsemmisül. Ez például akkor lehet hasznos, ha futtatni
Fejezet 5. Eszközfájlok akarsz egy parancsot, de nem akarsz semmilyen visszajelzést a terminálon. Ez is karaktereszköz,
f˝ocsomópont-száma 1, alcsomópont-száma 3.
/dev/psaux
A PS/2 egérport. Karaktereszköz, f˝ocsomópont-száma 10, alcsomópont-száma 1.
/dev/pda
Párhuzamos portra csatlakozó IDE lemezek. Elnevezésük hasonló a bels˝o IDE vezérl˝ore csatlakozó lemezekéhez (/dev/hd*). Blokkeszközök, f˝ocsomópont-számuk 45. Az alcsomópont-számok némi
magyarázatra szorulnak ez esetben. Az els˝o eszköz a/dev/pdaés az alcsomópont-száma 0. Ezen az eszközön úgy találjuk meg a partíciókat, hogy hozzáadjuk a partíció számát az eszköz alcsomópont-számához. Mindegyik eszközön maximum 15 partíció lehet (ellentétben a bels˝o IDE lemezek 63-as korlátjával). A/dev/pdb
alcsomópont-száma 16-nál kezd˝odik, a/dev/pdc-é 32-nél, a/dev/pdd-é pedig 48-nál. Így tehát a
/dev/pdc6alcsomópont-száma 38 lesz (32+6=38). Ez a séma maximum 4 párhuzamos lemezt engedélyez, egyenként 15 partícióval.
/dev/pcd0
Párhuzamos portra csatlakozó CD-ROM meghajtók, 0-tól kezd˝od˝o számozással. Mind blokkeszköz,
f˝ocsomópont-számuk 46. A/dev/pcd0alcsomópont-száma 0, a következ˝o meghajtók sorban kapják az 1, 2, 3-as stb. alcsomópont-számokat.
/dev/pt0
Párhuzamos portra csatlakozó szalagos eszközök. A szalagos meghajtókon nincsenek partíciók, így ezeket egyszer˝uen csak sorban megszámozzuk. Karaktereszközök, f˝ocsomópont-számuk 96. Az alcsomópont-szám 0-tól kezd˝odik: 0 a/dev/pt0-nek, 1 a/dev/pt1-nek és így tovább.
/dev/parport0
Feldolgozatlan párhuzamos portok. A legtöbb ide csatlakoztatott eszköznek saját meghajtója van. Ezek a port közvetlen elérésére szolgáló eszközök. Karaktereszközökr˝ol van szó, a f˝ocsomópont-szám 99, az
alcsomópont-szám 0. A sorban egymás után következ˝o eszközök az alcsomópont számát fokozatosan növelve számozódnak.
/dev/randomvagy/dev/urandom
Ezek a rendszermag véletlenszám-generátorai. A/dev/randomnem-determinisztikus generátor, azaz a következ˝o szám értékét nem lehet kitalálni az el˝oz˝oekb˝ol. A rendszer hardverelemeinek entrópiáját használja fel a számok generálására. Ha elfogy a használható entrópia, akkor várnia kell, amíg újra összegy˝ulik annyi, hogy újabb számokat olvashasson ki bel˝ole. A/dev/urandomhasonló elv szerint m˝uködik. Kezdetben ez is a
