Az Alkotmánybíróságon előterjesztett indítvány az észak-rajna–vesztfáliai békéltető fórumokról az EGZPO 15a. felhatalmazása alapján rendelkező törvény (GüSchG NW) 10. § megsemmisítésére irányult. E törvényhely a mediáció terjedelmét szabályozza, a tartományi törvényhozó itt – lát- tuk – tovább szűkítette a kötelező mediáció eseteit. Az Alkotmánybíróság megállapította, e szűkítés jogszerű, hiszen erre az EGZPO 15a. maga ad
lehetőséget.269
Az Alkotmánybírósági eljárás igazi tétje nem ez volt, hanem magának a rendszernek megsemmisítése, illetve a kötelező békéltetésnek a német jogrendszerbe történő befogadása. A német alkotmányként emlegetett Grundgesetz (GG) 19. cikkének 4. bekezdése ugyanis arról rendelkezik, hogy a jogsérelmet elszenvedő fél előtt minden korlátozás nélkül meg- nyílik a bírói út, mindaddig, amíg nem adott egy másik illetékességgel és hatáskörrel rendelkező igényérvényesítési lehetőség.
A mediációs törvény pedig – bemutattuk – mind szövetségi, mind tarto- mányi szinten bezárja a perkaput bizonyos ügyek előtt, továbbá illetékes- ségi és hatásköri szabályai sem egyértelműek.
Az Alkotmánybíróság jogértelmezése szerint az Alaptörvény 19. cikke a közhatalommal szembeni bírói utat nyitja meg, a magánemberek (egy- mással szemben elszenvedett jogsértésből fakadó) jogvédelmi igénye nem ebből az alaptörvényi rendelkezésből, hanem az igazságszolgáltatás igény- bevételének általános lehetőségéből adódik, ami a jogállamiság elvéből
268 A helyzet megoldására de lege ferenda javaslatot terjesztenek elő a szerzők. Bizto-
sítani kell a mediáció per alatti pótlását, erre ki kell dolgozni azokat a perjogi szabályokat, amelyek mindezt garantálják (pl. az eljárás szünetelése, határidők meghatározása). Rugal- mas megoldásra van szükség, mert csak ez szolgálhatja a felek – és az igazságszolgáltatás – érdekét, írják. Mi megjegyezzük, a per alatti mediációt (egyeztetés) biztosítja a ZPO 278. §-a, nemigen látjuk be egy újabb rászabályozás jogosságát.
(Alaptörvény 2. cikk) vezethető le. A jogvédelem akkor adott, amennyi- ben a jogsérelem korrigálására biztosított a bírói út, ám a törvényhozó nem köteles kizárólag kontradiktórius eljárásokat alkotni. Kialakíthat olyan egyeztető fórumokat is, amelyek a konfliktusokat a felek közös egyetérté- sével oldják meg, és ezáltal tehermentesítik az igazságszolgáltatást, vagy ezzel szolgálják a jogbiztonságot. Mindemellett azonban – akár kiegészítő, pótlólagos módon – nyitva kell tartani a jogvita konfliktusközpontú (Streitents-
cheidung) elintézésének az állami bíróságokon keresztül vezető útját.
Az észak-rajna–vesztfáliai törvény megfelel ezeknek az alkotmányos kritériumoknak. Célja – összhangban az EGZPO 15a. §-sal és a szociálde- mokrata, valamint zöld parlamenti frakció törvényhozói felfogásával – az igazságszolgáltatás tehermentesítése, az érintettek jogvitájának gyors és hatékony lezárása, a jogbiztonság tartós kialakítása. Kétségtelenül vannak a per előtti egyeztetésnek a felekre nézve hátrányos elemei, azonban sok- kal több a számukra biztosított előny. A vitának, a konfliktusokat kiélező problematikus helyzetek felváltása az egyetértésen alapuló konfliktus- megoldással mindenképpen támogatandó a jogállam szempontjából, még akkor is, ha ez a konfliktusmegoldás bírói útjával szemben kerül kiépítésre.
Az észak-rajna–vesztfáliai törvény nem teremt kizárólagos ügyelintézési jogkört egyik békéltető fórumnak sem, a polgárok szabadon választhatnak a különböző fórumok között. A békéltető fórumok munkatársai megfelelő jogi képesítéssel rendelkeznek. A törvény más szakaszai leszűkítik a kö- telező eljárásokat azokra az esetekre, amikor a felek ugyanazon tartomá- nyi bíróság körzetében laknak (vagy ott van a székhelyük, telephelyük). A jogkereső közönségnek a törvényhozó tehát elegendő törvényi garanciát biztosított ügyének tisztességes kezelésére.
Az Alkotmánybíróság mindezek miatt elutasította az indítványt, és nem semmisítette meg a vitatott törvényi rendelkezést.
Az észak-rajna–vesztfáliai törvényről nyilatkozott a BGH egyik 2008-
as ítélete.270 A Legfelsőbb Bíróság egy konkrét jogeset kapcsán vizsgál-
ta felül a törvényi rendelkezéseket, valójában a Legfelsőbb Bíróságnak törvényben meghatározott egyeztető fórumok illetékességi rendszeréről kellett döntenie.
A jogvita szomszédjogi jogvita volt, ilyen esetben a törvény alapján a perindítás előtti mediáció kötelező. A felperes által felkért mediátor (egy ügyvéd, akit az Igazságügyi Minisztérium regisztrált) 150 km-re lakott a (későbbi) alperestől, aki erre hivatkozva nem volt hajlandó elutazni az
ügyvéd székhelyére. Amikor a mediátor írásbeli egyezségi javaslatot ter- jesztett elő, ezt elutasította, mondván az ügyvéd mediátor illetékessége hiányzik az egyezség megkötéséhez. Ezek után mind az elsőfokú, mind a másodfokú bíróság megtagadta a felperes keresetének befogadását, mivel nem történt meg a kötelező mediáció.
A Legfelsőbb Bíróság kifejtette, az észak-rajna–vesztfáliai a törvény a békéltető fórumokra nézve nem tartalmaz semmilyen kizárólagos illeté- kességi szabályt. Az alsóbb bíróságok azon álláspontját, miszerint a tör- vény 11. §-ának teleológiai értelmezése alapján a békéltető fórumok ille- tékességére a tartományi bíróság (Landgericht) illetékességi előírásait kell alkalmazni, el kell utasítani. Előírás hiányában a tartományi igazságügyi minisztérium által elismert egyeztető fórum hatásköre a törvényben meg- határozott ügyekre nézve az egész tartomány területén fennáll. Amennyi- ben a felek azonos tartományban laknak, az egyeztetést bármelyik, hatás- körrel rendelkező fórum előtt meg lehet kísérelni.
Mivel az eljáró békéltető fórumot a kérelmező (jelen esetben a fel- peres) választotta ki, és a másik felet nem lehet arra kényszeríteni, hogy egy a kérelmet előterjesztő fél által meghatározott fórum előtt eljárjon, az egyeztetést eredménytelennek kell nyilvánítani, és a keresetlevelet be kell fogadni. Ezért a BGH hatályon kívül helyezte az alsóbb bíróságok íté- letét, új eljárásra és az ügy tárgyalására kötelezte őket.
Az igazi kérdés a békéltető fórum illetékessége volt. Láttuk, ebben az EGZPO
és a GüSchlG NW rendelkezései eltértek egymástól.271 A BGH ténysze-
rűen állapította meg, nem szándékolt szabályozási hiányosság alakult ki a törvények között (Gesetzlücke), s jogértelmezésével a széles, a békéltető fórumok illetékességének az egész tartományra (Land) történő kiterjesz-
tését támogatta.272
271 Az SchAG NRW ellenben tartalmaz ilyen rendelkezést, így a döntőbizottságok ille-
tékessége rendezett.
272 A BGH ítélete nem kevés ellenvéleményt váltott ki. Peter Tochtermann szerint az
ítélet ellentétes a mediáció céljaival és rendeltetésével, mivel az egymáshoz közel álló és lakó felek kis jelentőségű ügyeinek (bagatell ügyek) békés megoldását szolgálja. Ehhez pe- dig minimum az szükséges, hogy a felek egyazon tartományi kerületben lakjanak. Továb- bá az ítélet lehetőséget ad a felperesnek a joggal való visszaélésre, hiszen választhat olyan távoli egyeztető fórumot, ahova a másik fél nem tud elmenni, ezért a perindítás – ered- ménytelen egyeztetés miatt – eleve kódolható. Mindenesetre – így a szerző – a mediációs irányelvvel összefüggésben e kérdést törvényileg szabályozni kell. Peter Tochtermann,