a) A jogi segítségnyújtás tartalma
Az irányelv egyértelmően meghatározza a jogi segítségnyújtás minimális tartalmát, tekintettel arra, hogy a költségkedvezmények és eljárási jogsegélyek fogalmában, tartalmában - a különbözı nemzeti tradíciók és szemléletek miatt - jelentıs eltérés tapasztalható a tagállamok
30 Vö.: Green Paper from the Commission: Legal aid in civil matters: the problems confronting the cross-border litigant. COM (2000) 51.; Proposal for a Council Directive to improve access to justice in cross-border disputes by establishing minimum common rules relating to legal aid and other financial aspects of civil proceedings. COM (2002) 13.
31 GÁTOS György 2002, 71–72. 32
99
között.33 A költségmentesség akkor tekinthetı megfelelınek, ha biztosítja a bírósági eljárás megkezdését megelızı jogvita lezárására irányuló, a pert megelızı tanácsadást; a jogsegélyt és a bíróság elıtti képviseletet; a kedvezményezett részére az eljárási költséggel kapcsolatos könnyítést vagy az az alóli mentességet, beleértve a jogvita határon átnyúló vonatkozású jellegéhez közvetlenül kapcsolódó költségeket (JsIe 7. cikk) és az eljárás folyamán - a bíróság által - eljárással megbízott személyek díjait. [JsIe. 3. cikk (2) bekezdés] A direktíva ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak nem kell jogi tanácsadást vagy a bíróság elıtt képviseletet biztosítani olyan eljárásokban, amelyek kifejezetten arra szolgálnak, hogy a peres felek személyesen adják elı ügyüket, kivéve ha a bíróság vagy bármely más illetékes hatóság a felek egyenlıségének biztosítása céljából vagy az ügy bonyolultságára tekintettel eltérıen határoz [JsIe 3. cikk (3) bekezdés].
Látható, hogy a jogi segítségnyújtás tartalma fıszabály szerint csak a kérelmezı költségeire terjed ki, vagyis a pervesztes felet a pernyertes fél költségeiben a jogi segítségnyújtás engedélyezésétıl függetlenül el kell marasztalni.34 Az ellenfél költségeire a jogi segítségnyújtás a legnagyobb kedvezmény elve alapján csak akkor terjed ki, ha a) a fórum joga „a pernyertes fél költségeit a pervesztes fél viseli” elvén áll, b) a kedvezményezett fél pervesztes lett és c) a jogi segítségnyújtás az ellenfél költségekre akkor is kiterjedne, ha a kedvezményezett lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye a bíróság székhelye szerinti tagállamban lenne [JsIe. 3. cikk (2) bekezdés].35 Az irányelvnek ez a szabályozása, ami tulajdonképpen a lex fori alkalmazását írja elı, nem szerencsés, hiszen a tagállamok polgári perjoga az ellenfél költségeinek viselésében jelentıs eltéréseket mutat.36
b) A jogi segítségnyújtás terjedelme
A jogi segítségnyújtás terjedelmét illetıen a jogalkotó elıtt alapvetıen két elv közötti választás lehetısége állt. A francia folytonossági (kontinuitási) modell szerint az egyszer már biztosított költségmentesség az eljárás egész tartamára kiterjed újabb engedélyezés nélkül. Ezzel szemben a német idıfelosztásos (time-sharing) modell értelmében a költségmentességet az eljárás minden új fázisában (szintjén) ismét engedélyezni kell.37
A német modell nehézkessége nem hagyott kételyt a sokkal praktikusabb francia modell irányelvi alkalmazása mellett. Ennek megfelelıen az engedélyezett jogi segítségnyújtás nemcsak a per egész tartamára, a jogorvoslati és a végrehajtási eljárásra, hanem a pert megelızı tanácsadásra és a peren kívüli eljárásokra is kiterjed (JsIe. 3., 7., 9–11. cikk). A végrehajtási eljárásra kiterjedı jogi segítségnyújtás nemcsak a végrehajtás elrendeléséig, hanem az ezt követı végrehajtás foganatosításának teljes szakaszát átívelı befejezéséig tart.38 A jogi segítségnyújtás folyamatossága egyben egyfajta automatizmust is jelent, ám ez nem vezet oda, hogy a kedvezményt biztosító tagállam ne lenne jogosult a jogi segítségnyújtásra való jogosultságot az eljárás bármely szakaszában felülvizsgálni [JsIe. 9. cikk (4) bekezdés].39
33 MOLNÁR Judit 2006, 459. 34 BRENN, Christoph 2005, 119. 35
STORSKRUBB, Eva 2008, 174.; MOLNÁR Judit, 2006, 460. 36 HESS, Burkhard 2010, 481.
37 JASTROW–MIROW 2005, 1575–1576. 38 STORSKRUBB, Eva 2008, 175. 39
Hess megállapítja, hogy az egységesített európai szabályozás egyúttal a polgári jogi
jogvédelem közösségi jogi minimumsztenderdjét rögzítette.40 Hozzá kell tenni, hogy az eredeti elképzelés, amely szerint az irányelv a tagállamon belüli és a határon átnyúló pereskedéssel kapcsolatos jogi segítségnyújtás tartalmát is szabályozta volna, a Tanácsban nem talált támogatásra.41 Ezért aztán van olyan pesszimista állásfoglalás is, amely szerint az irányelv megalkotását és elfogadását megelızı hosszas vajúdásból „nevetséges kisegér” született, hiszen az elfogadott direktíva a határon átnyúló perlekedéssel felmerülı összes költség kb. egy százalékát fedi le a jogi segítségnyújtással.42
c) A jogi segítségnyújtás engedélyezésének feltételei
Az irányelv lefekteti a határokon átívelı jogvitákban az igazságszolgáltatáshoz való hatékony hozzáférés érvényesítése céljából biztosítandó jogi segítségnyújtás engedélyezésének minimumfeltételeit. Az irányelv alanyi és anyagi kötelezı minimumfeltételeket határoz meg, amelytıl a tagállamok pozitív irányban, vagyis kedvezıbb feltételeket biztosítva eltérhetnek. A direktíva emellett az ügy tárgyához kapcsolódó, a tagállamok által mérlegelhetı speciális feltételek alkalmazását is lehetıvé teszi.
Az irányelv szerint a tagállamok költségmentességet nyújtanak a 3. cikk (1) bekezdésében említett személyek részére, akik gazdasági helyzetükbıl kifolyólag részben vagy teljes egészében képtelenek a 3. cikk (2) bekezdésében említett eljárási költségek viselésére [JsIe. 5. cikk (1) bekezdés].
Alanyi feltételek
A JsIe. 5. cikk (1) bekezdése szerint a tagállamok a jogi segítségnyújtást a 3. cikk (1) bekezdésében említett személyek részére kötelesek nyújtani. A JsIe. 3. cikk (1) bekezdése alapján jogi segítségnyújtásra az irányelv hatálya alá tartozó jogvitában érintett természetes személyek jogosultak. A 6. cikk (3) bekezdése emellett egyértelmővé teszi azt is, hogy a jogi segítségnyújtáshoz való jog a természetes személyt akkor is megilleti, ha önfoglalkoztató vagy egyéni vállalkozó.43 A direktíva tehát kizárólag a természetes személyeket részesíti a jogi segítségnyújtás kedvezményében.44 Ugyan az irányelv 3. cikkébıl egyértelmően kitőnik, hogy az uniós jogforrás a nemzeti jogalkotót a természetes személyek részére nyújtott jogi segítségnyújtás irányába kívánja orientálni, ettıl függetlenül azonban a természetes személyeken túl a tagállamoknak szabad kezük van abban, hogy a természetes személyeken kívül milyen egyéb alanyi kör részére terjesztik ki a jogi segítségnyújtás biztosításának lehetıségét.45
Hozzá kell tenni, hogy az irányelv megalkotását megelızı egyeztetések során az Európai Bizottság mindvégig azt az álláspontot képviselte, hogy a kisvállalkozások számára is biztosítani kell a jogi segítségnyújtásra való jogosultságot, ez az elképzelés azonban a Tanács elıtt elbukott.46 A jogi segítségnyújtásra való jogosultság jogi személyek számára történı
40 HESS, Burkhard 2010, 479. 41 COM (2002) 13.
42
JASTROW–MIROW 2005, 1571. 43 MOLNÁR Judit 2006, 459.
44 HESS, Burkhard 2008, 192.; SUJECKI, Bartosz 2008, 270. 45 KENGYEL–HARSÁGI 2009, 343.
46
101
biztosításával kapcsolatos vita azonban még korántsem tekinthetı lezártnak, sıt, éppen ellenkezıleg. A Kammergericht Berlin egy elıtte folyó német állam elleni kártérítési perben elızetes döntéshozatali eljárás keretében azt a kérdést terjesztette az Európai Bíróság elé, hogy „aggályos-e az olyan nemzeti szabályozás, amely szerint a bíróság elıtti igényérvényesítés költségelıleg megfizetésétıl függ, ugyanakkor nem kaphat költségmentességet az a jogi személy, aki nem tudja megfizetni ezt az elıleget, tekintettel arra, hogy a kártérítési jog feltételeinek, valamint az állam közösségi jogi felelısségének érvényesítésére irányuló tagállami eljárás nemzeti szabályozása gyakorlatilag nem lehetetlenítheti el vagy nehezítheti meg túlzottan az állam közösségi jogi felelısségének elvei szerinti kártérítéshez jutást?”47 A berlini bíróság elızetes döntéshozatali eljárás iránti kérelme az irányelv 3. cikk (1) bekezdése alapján „az igazságszolgáltatáshoz való hatékony [helyesen: tényleges] hozzáférés” jogi személyekre vonatkoztatási kötelezettségének fennállására vagy fenn nem állására vonatkozott.
Paolo Mengozzi fıtanácsnok záróindítványában kifejtette, hogy az uniós jog jelenlegi állása
szerint nincs olyan általános alapelv, amely a tagállamoktól megkövetelné, hogy a jogi személyeknek ugyanolyan feltételekkel biztosítsanak jogi segítséget (költségmentességet), mint a természetes személyeknek, és ezért a fenti kérdésben említett német szabályozás aggályosságát – véleménye szerint – a szabályozást bevezetı nemzeti jogszabályra figyelemmel kell vizsgálni.48
Az Európai Bíróság a kérdést tartalmi oldalról közelítette meg, és végsı soron azt vizsgálta, hogy az a tény, hogy jogi személy nem részesülhet költségmentességben, gyakorlatilag lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé teszi-e jogainak gyakorlását abban az értelemben, hogy e jogi személy azért nem tud bírósághoz fordulni, mert lehetetlennek bizonyul az, hogy elılegezze a perköltségeket, valamint, hogy jogi képviselıt vegyen igénybe. Az Emberi Jogok Európai Egyezményének 6. cikk (1) bekezdésével parallel Alapjogi Charta 47. cikk (2) bekezdése alapján az Európai Bíróság újrafogalmazta a Kammergericht Berlin által feltett kérdést „akként, hogy az a Charta 47. cikkében megfogalmazott hatékony bírói jogvédelem elvére vonatkozik-e, annak megvizsgálhatósága érdekében, hogy az állam az uniós jog alapján fennálló felelısségének megállapítására irányuló eljárással összefüggésben ezen rendelkezéssel ellentétes-e az olyan nemzeti szabályozás, amely szerint a bíróság elıtti igényérvényesítés a költségek elılegezésétıl függ, és amely elıírja, hogy jogi személy még akkor sem részesülhet költségmentességben, ha nem tudja megfizetni ezt az elıleget.” Az Európai Bíróság az Emberi Jogok Európai Bíróságának részletes elemzését követıen megállapította, hogy fıszabály szerint a költségmentesség engedélyezése a jogi személyek részére nem kizárt, ennek lehetıségét azonban az alkalmazandó szabályokra, az érintett társaság helyzetére, a jogvita tárgyára és annak gazdasági tétjére tekintettel kell értékelni. A kérelmezı pénzügyi teljesítıképességének figyelembevétele keretében, amennyiben jogi személyrıl van szó, tekintettel lehet lenni a társasági formára – személy- vagy tıkeegyesítı társaságról, illetve korlátozott felelısségő vagy ilyen korlátozással nem rendelkezı társaságról van-e szó –, részvényeseinek pénzügyi teljesítıképességére, a társaság céljára, szervezeti felépítésének módozataira, különösen a folytatott tevékenység és a rendelkezésére bocsátott eszközök közötti kapcsolatra. Emellett e bíróságok feladata megtalálni a helyes egyensúlyt
47 DEB Deutsche Energiehandels- und Beratungsgesellschaft mbH kontra Bundesrepublik Deutschland C– 279/09. sz. ügyben 2009. július 22. napján elıterjesztett kérelem (HL C 267., 2009. 11. 7., 31.)
48 DEB Deutsche Energiehandels- und Beratungsgesellschaft mbH kontra Bundesrepublik Deutschland C– 279/09. sz. ügyben 2010. szeptember 2. napján Paolo Mengozzi fıtanácsnok által elıterjesztett záróindítvány
annak érdekében, hogy biztosítsák az uniós jogra hivatkozó költségmentességet kérelmezık bírósághoz fordulásának jogát, anélkül ugyanakkor, hogy e kérelmezıket elınyben részesítenék más kérelmezıkhöz képest.49
Az Európai Bíróság a fentiek alapján a feltett kérdésre azt a választ adta, hogy a Charta 47. cikkében meghatározott hatékony bírói jogvédelem elvét akként kell értelmezni, hogy nem kizárt annak lehetısége, hogy ezen elvre jogi személyek hivatkozzanak, és hogy az ezen elv alkalmazásával engedélyezett költségmentesség kiterjedhet különösen a perköltségek elılegezése alóli mentesítésre és/vagy az ügyvédi képviseletre. Ebbıl a szempontból a nemzeti bíróság feladata annak vizsgálata, hogy a költségmentesség engedélyezésének feltételei a bírósághoz fordulás joga olyan korlátozásának minısülnek-e, amely magát e jog lényegét érinti, hogy azok jogszerő célra irányulnak-e, valamint hogy ésszerő arányossági kapcsolat áll-e fenn az alkalmazott eszközök és az elérni kívánt cél között. Ezen értékelés keretében a nemzeti bíróság figyelembe veheti a per tárgyát, a költségmentességet kérelmezı pernyertességének ésszerő esélyét, az ügy tétjének e kérelmezı számára képviselt fontosságát, a jogi kérdés és az alkalmazott eljárás bonyolultságát, valamint e kérelmezı arra való képességét, hogy hatékonyan tudja-e jogait érvényesíteni. Az arányosság értékelésének keretében a nemzeti bíróság figyelemmel lehet az elılegezendı perköltségek nagyságára is, valamint arra, hogy e költségek esetlegesen a bírósághoz fordulás megkerülhetetlen akadályát képezik-e, vagy sem. Kifejezetten a jogi személyeket illetıen a nemzeti bíróság figyelemmel lehet ezek helyzetére is. A nemzeti bíróság így figyelembe veheti a kérdéses jogi személy társasági formáját, azt, hogy nyereségszerzési célú jogi személy-e, vagy sem, valamint a tagjainak vagy részvényeseinek pénzügyi teljesítıképességét, és annak lehetıségét, hogy ez utóbbiak biztosítani tudják-e a bíróság elıtti igényérvényesítéséhez szükséges összeget.50
Anyagi feltételek
A személyek gazdasági helyzetét a bíróság székhelye szerinti tagállam illetékes hatósága értékeli az olyan különbözı objektív tényezık fényében, mint például jövedelem, tıke vagy családi állapot, beleértve a kérelmezı személy által eltartott személyek forrásainak az értékelését is [JsIe. 5. cikk (2) bekezdés]. A kérelmezı jogi segítségnyújtásra való jogosultságát tehát az eljárás székhelye szerinti tagállam hatósága vizsgálja – fıszabály szerint – a fórum jogát (lex fori) alkalmazva.51
A tagállamok az anyagi helyzet vizsgálatához – a fent említett kritériumok figyelembevételével – küszöbértéket határozhatnak meg, amely felett a költségmentességet kérelmezı személy részben vagy teljes egészében képesnek tartható az eljárási költségek viselésére [5. cikk (3) bekezdés]. Az irányelv megalkotói nyilván érzékelték, hogy a küszöbértékek meghatározása az irányelv tagállami átültetésének és hatékony érvényesülésének egyik kényes pontja, hiszen az szükségszerően jelentıs mértékben függ a tagállamok gazdasági potenciáljától.52 Az egyes tagállamok gazdasági viszonyai mellett
49
DEB Deutsche Energiehandels- und Beratungsgesellschaft mbH kontra Bundesrepublik Deutschland C– 279/09. sz. ügyben 2010. december 22. napján hozott ítélet [EBHT-ban még nem tették közzé], No. 52–54. és 56.
50 DEB Deutsche Energiehandels- und Beratungsgesellschaft mbH kontra Bundesrepublik Deutschland C– 279/09. sz. ügyben 2010. december 22. napján hozott ítélet [EBHT-ban még nem tették közzé], No. 59–62. 51 HESS, Burkhard 2010, 478.
52 Küszöbértéket szinte minden tagállam megállapít a belsı szabályozásában, és azok között igen jelentıs különbségek mutatkoznak. Görögországban a jogi segítségnyújtás határértéke átlagosnak mondható a havi 510 eurós, illetıleg az évi 6.140 eurós küszöbbel. E körül alakul például a máltai (évi 6.000 €), az olaszországi (évi
103
jelentıs különbségek tapasztalhatók a bírósági eljárással felmerülı költségek mértékében is.53 Az ingyenes jogi segítségre való jogosultság megállapításához rendelt alacsony küszöbérték önmagában szigorú tagállami hozzáállásról árulkodik, de ez is viszonylagossá válhat, ha az adott tagállam bírósági költségeinek számbavétele esetén kiderül, hogy a felmerülı perköltségek alacsonyak. Rá kell végül mutatni arra is, hogy a jogintézmény filozófiájából adódó eltérı felfogások sem tették lehetıvé az irányelv megalkotásakor, hogy egységes európai küszöböt határozzanak meg. Bizonyos tagállamokban még ma is a jóléti jog járulékaként, mintegy kiváltságként tekintenek a jogi segítségnyújtásra, míg máshol a jogi szolgáltatások és az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés általánosan elfogadott társadalmi tényezı.54
A fenti indokok miatt az irányelv „egérutat” hagyott a gazdaságilag fejlettebb tagállamok számára a német jogirodalomban „származási elvnek” (Herkunftslandprinzip) nevezett „lengıszabály” bevezetésével. Az irányelv 5. cikk (4) bekezdése kimondja, hogy a tagállamok által meghatározott küszöbértékek nem akadályozzák az azt meghaladó forrásokkal rendelkezı költségmentességet kérelmezı személyeket abban, hogy költségmentességet kapjanak, amennyiben igazolni tudják, hogy lakóhelyük vagy szokásos tartózkodási helyük és a bíróság székhelye szerinti tagállamban eltérı megélhetési költségek eredményeként képtelenek az eljárási költségeket megfizetni.
A rendelkezés formálisan csupán összehasonlításra kényszeríti a fórum hatóságát, ami egyszerősítve annyit jelent, hogy a fórum tagállamában megállapított küszöbértéket meghaladó anyagi források sem jelenthetik automatikusan a jogi segítségnyújtás iránti kérelem elutasítását, ha a kérelmezı igazolja, hogy a magasabb anyagi forrásai ellenére a lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye szerinti tagállamban a megélhetési költségei is magasabbak.55 A rendelkezés azonban ebben az olvasatában meglehetısen kilátástalan helyzetbe hozná a fórum hatóságát, hiszen idegen állambeli életkörülményeket kellene mérce nélkül mérlegelnie. Ezért – noha távolabb áll az irányelvben foglalt szabály bető szerinti tartalmától – a legtöbb eljárásjogász ebben a rendelkezésben rejtett viszonossági szabályt lát. Eszerint ha valaki a lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye szerinti tagállamban a jogi segítségnyújtás engedélyezéséhez szükséges anyagi feltételeknek megfelel, akkor a jogi segítségnyújtás engedélyezése szempontjából a fórum államában meghatározott anyagi feltételeket is teljesítettnek kell tekinteni.56 Ez tehát egyúttal a lakóhely, illetıleg a szokásos tartózkodási hely jogára (lex domicilii) történı áttérést jelenti a lex fori alkalmazása helyett.
A jogvita tárgyához kapcsolódó feltételek
Az irányelv 6. cikke a jogvita tárgyával kapcsolatban állapít meg nem kötelezı, hanem csupán a tagállamok választása alapján mérlegeléssel jogszabályba felvehetı feltételeket. E feltételek szükségessége tehát nem „létfontosságú”, de a tagállamok dönthetnek ezek alkalmazása mellett. A nem kötelezı, hanem csupán választható formában megfogalmazott rendelkezések
9.700 €) és a spanyolországi (havi 570 €, évi 7.990 €) jogosultsági plafon is. Kétszerese a görög küszöbnek az
egyesült királyságbeli (havi 980 €, évi 11.700 €) limit. Többszörösen elmarad az átlagostól például a franciaországi (havi 157 €), a lettországi (havi 170 €) vagy a kiemelkedıen alacsony magyarországi (havi 100
€) szint. Messze „lekörözik” a többi tagállamot az északi határértékek: Dánia éves plafonja például 33.000 euró, míg Svédországé 27.500 euró. (Az adatok 2007-ben érvényes határértékek.)
53 SUJECKI, Bartosz 2008, 271–272. 54 DRINÓCZI Tímea 2001, 110.
55 JASTROW–MIROW 2005, 1573.; MOLNÁR Judit 2006, 463. 56
mögött meghúzódó jogpolitikai indok az, hogy a jogi segítségnyújtáshoz kapcsolódó tárgyi feltételek tulajdonképpen nem minısülnek annyira összeurópai vonásnak, de egyes államok – mint például hazánk is – elıszeretettel szerepeltetik szabályozásukban az ilyen típusú rendelkezéseket, ezért az európai jogalkotó sem akarta teljesen elzárni a tagállamokat ettıl a lehetıségtıl. A szabályozás fontos üzenete ugyanakkor, hogy ha egy tagállam úgy dönt, alkalmazza ezeket a feltételeket, akkor azok nem mehetnek túl az irányelv által húzott határon, vagyis nem lehetnek szigorúbbak, mint az irányelvi norma tartalma.
Ilyen, a jogvita tárgyát érintı feltétel lehet annak tagállami elıírása, hogy a nyilvánvalóan megalapozatlannak tőnı keresetekhez kapcsolódó költségmentesség iránti kérelmet az illetékes hatóságok elutasíthatják [JsIe. 6. cikk (1) bekezdés]. Az irányelv „nyilvánvalóan” szövegezése kétséget sem hagy afelıl, hogy itt nem az eljárás tartalmi eredménytelenségét lehet vizsgálni, hanem azt, hogy az elıterjesztett kérelem eredendıen nem lesz teljesíthetı.57
A tagállamok alkalmazhatnak olyan feltételt is, hogy a pert megelızı tanácsadás engedélyezését követıen a további jogi segítségnyújtást az ügy érdemére vonatkozó okból megtagadják vagy visszavonják, ha az igénylı igazságszolgáltatáshoz való hozzáférése egyébként biztosított [JsIe. 6. cikk (2) bekezdés].
A JsIe. 6. cikk (3) bekezdésében szereplı feltétel megfogalmazása látszólag választási lehetıséget nem tőr: a kérelem érdemére vonatkozó határozat meghozatalakor és az 5. cikk sérelme nélkül, a tagállamok mérlegelik az „ügy fontosságát” a kérelmezı személy számára. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a tagállamoknak a fenti feltételt kötelezı lenne feltétlenül a belsı szabályozásukban szerepeltetniük, hiszen a passzus elmaradása kedvezıbb szabályozást eredményez a kérelmezı számára. Sokkal érdekesebb kérdés, hogy az irányelvben mit jelenthet az „ügy fontossága” fordulat. Az irányelv szövegének más nyelvő változatait is figyelembe véve a kérdésre – óvatosan – azt lehet válaszolni, hogy a rendelkezés az ügy súlyának, jogi szempontú nehézségének elızetes megítélését engedi meg a tagállami hatóságnak.58 Emellett – a direktíva szerint – az ügy természete is figyelembe vehetı, ha a kérelmezı személy hírnevének megsértése miatt kártérítést követel, de anyagi hátrányt nem szenvedett, vagy ha a kérelem közvetlenül a kérelmezı személy szakmájából vagy önálló vállalkozói tevékenységébıl eredı követelést érint.
d) A jogi segítségnyújtás alapján történı állami költségviselés
Az irányelv részletesen rendezi, hogy a jogi segítségnyújtás alapján melyik tagállam mely költségek viselésére köteles.
A bíróság székhelye szerinti tagállam állam fedezett költségek
Az irányelv 7. cikke kimondja, hogy a bíróság székhelye szerinti tagállamban nyújtott költségmentesség a jogvita határon átnyúló vonatkozású jellegéhez közvetlenül kapcsolódó alábbi költségeket fedezi: a) tolmácsolás; b) a bíróság vagy az illetékes hatóságok által kért, a kérelmezı személy által bemutatott és az ügy megoldásához szükséges iratok fordítása; és c) a kérelmezı személy által viselendı utazási költségek, amennyiben e tagállam joga vagy bírósága megköveteli a kérelmezı személy ügyének elıterjesztésében érintett személyek
57 MOLNÁR Judit 2006, 346. Az irányelv angol szövege a „manifastly unfounded”, a német az „offensichtlich
unbegründete”, a francia a „manifestement non fondée” fordulatot használja.
58 Az irányelv angol szövege az „importance of the individual case”, a német a „Bedeutung der betreffenden
105
személyes megjelenését, és a bíróság úgy határoz, hogy az érintett személyeket nem lehet a bíróság számára megfelelı más módon meghallgatni.
Az irányelv fıszabálya az, hogy a határon átnyúló jogvitában felmerülı költségeket a fórum