Dynamometer

A Nurse-Family Partnership programot (Nõvér-Család Partnerség, továbbiakban: NFP) fiatal, szegény, elsõ gyermekes anyák támo- gatása érdekében indították az Egyesült Államokban. E hátrány- kompenzáló kezdeményezést OLDS(2012) alapján foglaljuk össze.

A program alapgondolata, hogy a szegény családból származó gyer- mekeknek fõként csecsemõkorukban, de már születésük elõtt is szükségük van támogatásra. A program keretében nõvérek látogat- ják és segítik az édesanyákat terhességük alatt és a gyermek elsõ két évében.

Az NFP-program három fõ célt tûzött ki: 1. az édesanyák egész- ségének fejlesztésével pozitív hatást gyakoroljanak a terhesség ki- menetelére; 2. a születést követõen a gyermekek egészségügyi és szellemi fejlõdését támogassák azzal, hogy megmutatják a szülõk- nek, hogyan lehet minél felkészültebben gondozni gyermekeiket; 3. segítsék az édesanyák életútjának alakulását, és támogassák a nõket abban, hogy megtervezzék a késõbbi gyermekvállalásukat, tanulmányaik befejezését, valamint munkakeresésüket.

Az NFP-program mûködését három elmélet alapján dolgozták ki. Az elsõ BRONFENBRENNER(1979) humánökológia-modellje, mely

szerint a gyermekek fejlõdését nagymértékben meghatározza, hogy a szüleik milyen módon törõdnek velük, amit családjuk, szociális hálójuk, így a szomszédság és a közösség jellemzõi befolyásolnak. Ebbõl kiindulva a programban a nõvérek nagy hangsúlyt fektetnek más családtagok, különösképpen az apák bevonására, valamint arra, hogy összekössék a családot más családsegítõ szolgáltatásokkal.

Annak megértésében, hogy a nõk miként hoznak döntéseket az egészségüket érintõ viselkedésükrõl a terhességük, a gyermekgondo- zás, valamint saját személyiségfejlõdésük során, BANDURA(1977)

önhatékonysággal kapcsolatos elméletére támaszkodtak a program kidolgozói. Ezen elmélet szerint az emberek azokat a viselkedés- formákat választják, amelyekrõl úgy gondolják, hogy egy adott ered- ményhez vezetnek, illetve amelyekrõl feltételezik, hogy önmaguk is sikeresen véghez tudják vinni. Az emberek választásait tehát be- folyásolja, hogy hogyan ítélik meg saját hatékonyságukat, és ez meghatározza, hogy mennyi energiát fektetnek céljaik elérésébe, amikor akadályokkal szembesülnek. Erre alapozva a programban figyelmet fordítanak arra, hogy segítsenek a nõknek megérteni, mi befolyásolja a saját egészségükkel, illetve a gyermekük egészségével és fejlõdésével kapcsolatos döntéseiket, másrészt arra, hogy segítsék õket abban, hogy reális, elérhetõ célokat tûzzenek ki, amelyek elérésé- vel bõvül sikeres tapasztalataik száma. Ezek a sikerek megnövelik a nõk önbizalmát, amikor különbözõ kihívásokkal szembesülnek.

BOWLBY(1969) kötõdéselmélete a harmadik elmélet, amit fel-

használtak. Az elmélet szerint a gyermekek természetüknél fogva keresik a szülõk (gondozók) közelségét, amikor betegek vagy fá- radtak, hogy elõsegítsék a túlélésüket. Az édesanyák (gondozók) válaszkészsége meghatározza, hogy gyermekeik mennyi bizalommal fordulnak a világ felé, emellett hatással van a gyermekek énképének alakulására, a másokkal kialakított kapcsolatára, valamint meg- határozza késõbbi empátiájukat és válaszkészségüket a saját jövõ- beni gyermekeikkel szemben.

Annak érdekében, hogy az NFP-program hozzájáruljon ahhoz, hogy az édesanyák érzékeny, válaszkész gondozást nyújtsanak a gyer- mekeik számára, a nõvérek megpróbálnak segíteni az anyáknak fel- idézni a saját gyermekkori élményeiket és ennek fényében eldönteni, hogy õk miként kívánják gondozni saját gyermekeiket. Emellett a nõvérek empatikus, együttérzõ, bizalommal teli kapcsolatot sze- retnének kialakítani az anya és más családtagok között, mivel az ilyen viszonyok megtapasztalása segíti a nõket megbízni mások- ban és érzékenyebb kapcsolatot kialakítani gyermekeikkel.

OLDS(2012) összefoglalója szerint a programba általában a ter-

hesség második harmadában vonták be az édesanyákat, és a ter- hesség alatt átlagosan 6-9 látogatást tettek a családoknál, a gyermek második születésnapjáig átlagosan 21-26-ot. A látogatás gyakorisága

változott a terhesség elõrehaladtával, és alkalmazkodott a szülõk szükségleteihez, például a nõvérek gyakrabban tettek látogatást családi krízis idején. A látogatásokat olyan nõvérek végezték, akik hivatalos képzettséggel rendelkeztek nõi és gyermekegészség- ügyben, és sokszor bizonyították, hogy megfelelõ kompetenciákkal rendelkeznek komplex klinikai estek kezelésében veszélyeztetett helyzetû családoknál. Ez azt jelenti gyakorlati szempontból, hogy a nõvérek képesek a terhességi komplikációkat, a vajúdás és a szülés problémáit kompetensen kezelni, így hitelessé, meggyõzõvé válni a családtagok körében.

A nõvérek a látogatásaik során egy meghatározott irányvonalat követtek, ami egyrészt tartalmazta azokat a kihívásokat, amelyekkel a szülõk valószínûleg szembesülnek majd a terhesség különbözõ fázisai során és a gyermek életének elsõ két évben, másrészt konkrét tevékenységeket javasoltak ezek kezeléséhez. A terhesség során a nõvérek segítettek a nõknek 24 órás lebontásban lejegyezni az étrendjüket, és minden látogatásnál feljegyezték a súlynövekedést. Kiértékelték a nõk dohányzási, valamint alkohol- és droghasználati szokásait, és igyekeztek elõsegíteni ezek használatának csökkentését, valamint megtanították a nõket azonosítani a terhesség kompliká- cióinak jeleit és tüneteit. Továbbá bátorították a nõket, hogy tájékoz- tassák a központi orvosi személyzetet a tünetekrõl, illetve segítettek a kezelések megvalósításában.

A szülést követõen a nõvérek segítették az édesanyákat gyerme- kük fizikai és érzelmi szükségleteinek megfelelõ kielégítésében. Megtanították a szülõknek megfigyelni a betegségek jeleit, például lázat mérni és kommunikálni az egészségügyi intézményekkel a gyermekük betegségét érintõen. Segítettek értelmezni a csecse- mõ kommunikációs jeleit, ezzel is hozzájárulva a szülõ-gyermek interakciók fejlõdéséhez.

A program hatékonyságát az elmúlt 30 évben különbözõ populá- ciók bevonásával végzett kontrollcsoportos vizsgálatok eredményei igazolták (KITZMAN– OLDS– HENDERSON– HANKS, COLE– TATELBAUM

– KENNETH– MCCONNOCHIE– SIDORA– LUCKEY– SHAVER– ENGELHARDT

– JAMES– BARNARD1997; OLDS– HENDERSON– TATELBAUM– CHAMBERLIN,

2002).10 _{A kutatások eredményei szerint azok a nõk, akiket nõvé-}

rek látogattak, több, számukra elérhetõ családsegítõ szolgáltatást ismertek, és az érintett édesapák több alkalommal mutattak ér- deklõdést a nõk terhessége iránt. A terhesség alatt nõtt az anyák táplálkozásának minõsége, és a dohányzó nõknél csökkent a napi elszívott cigaretta mennyisége. A bevont anyákat késõbb keve- sebbszer tartóztatták le, kevesebbszer ítélték el, és kevesebb napot töltöttek börtönben. Az NFP-programban részt vevõ nõk között alacsonyabb volt a gyermekbántalmazás és az elhanyagolás, keve- sebb téves elképzelésük volt a gyermeknevelésrõl (pl. empátia hiánya, fizikai büntetés szükségessége, irreális elvárások a csecsemõiktõl). E nõk gyermekei 12 éves korukban magasabb pontszámot értek el matematikából és olvasásból, és kedvezõbb tanulmányi eredmények- kel rendelkeztek matematika és olvasás területén elsõtõl hatodik osztályig. E gyermekek kevesebbszer cigarettáztak, ittak alkoholt vagy használtak drogot.