Először arról kell szót váltani, hogy Álmos és Árpád milyen alapon tárgyaltak és érték azt el, hogy Pannóniából a frankok és az északi részekről a germánok harc nélkül kivonultak és átadták a medencét, valmint a Duna-völgyét a magyaroknak? (A történészek ugyanis semmi jelentékeny összecsapásról nem tudnak. Erőszakos betrörés esetén legalább egy évig tartó hadakozás és utróharcok csatározásai lettek volna logikusak.)
A válasz nagyon meglepő, de megdönthetetlen. Atilla ősi törvénye alapján. A Catalamaumi csata után a győztes hun-avar frank-gót hadak fejedelmei nagy eu- rópai szövetségi rendszert hoztak létre. Ezt a vérszerződéssel megpecsételet ver- duni törvényt, az ugynevezett száli-törvénytg (latinul Lex Salica), ami Atillai- tör- vényt jelent.17
Ennek a Verduni Törvénynek az alapját három pillér képezte. 453 ban három szittya, hun birodalom jött létre, melynek fejedelmei (királyai) felváltva töltik majd be a római császári tisztet, ami őt a szittya népek bírájává tette, az egymás közti vi- tás ügyek eldöntése végett. A három oszág a következkő volt. A Rajna-Alpok vo- nalától nyugatra és délre a vizigótok < frankok országa, a Rajnától keletre a keleti- frankok < germánok hoztak létre szövetséges birodalmat. A Fekete Erdőtől, a Fe- kete-tengerig és a balkáni Fekete Hegyekig (Mondtenegro) pedig az avar biroda- lom alakult ki. Atilla megölése tán sokat változott az európai helyzet, de a pápák is tisztelték a verduni szerződést és fenntartották a római császári tisztséget. (Az ak- kori császárok ugyanis már ravennában székeltek és nem Rómban.)
frankok több hadjáratban tönkreverték a harmadik szittya országot az avar biarodalmat, és teljesen kirabolták és s megszállták Pannóniát is. Úgy tűnik, hogy ezután indult meg egy kelet-európai szittya mozgalom, mely a jelek szerint Álmost és Árpádot bízta meg a közép-európai „jogsértés” rendbetételével. Sajnos a középkori krónikák ilyen tárgyalásokat nem emlegetnek, de ténykérdés az, hogy Árpád hadainak és népének érkezése előtt kiürítették a Kárpát-medencét. Kisebb villongások csak Szatoplukkal és Mén, Maróttal voltak, a frank helytartó Pribina semmifélet fegyveres ellenállást nem fejtett ki. A honfoglalás tehát a legteljesebb rendben és békében ment végbe.
Szerződés létére utal az a tény is, hogy a Kárpát-medence kiürítésével párhuza- mosan megjelelntek a dunai hajóikkal a bolgárok (fol-gárok = folyó- magyarok (a- varok), akik Régensburgtól az Aldunáig birtokba vették a kiürített területeket. Te- kintettel arra, hogy a hazatérők felkészülése hosszú évekig tartott a bolgárok sok helyen szépen be i srendelkezhtek.
A diplomáciai tárgyalások befejezése után Árpád és törzskara elkészültek a lép-
17 Lex Salica, vagy Salita (latinban a C = T, pld natio = nácio). A törvény jelzője salica < salita ősi mó-
don fonákjáról olvasva = atilas, azaz Atillás-törvény.
Práczki: Honfoglalás vagy Bejövetel? 33
csőzetes betelepülést megfogalmazó részletes tervek. A jelek arra utalnak, hogy a
hazatelepülés négy ütemben – négy lépcsőben – történt, úgy hogy a negyedik „lé- pés” már a „hazaérkezés” volt. Az első nagy gyülekezési központ a Dontő-Magá-
ria volt, majd kialakítottak egy másik, úgynevezett Átélő-köz (-körlet) és a harma-
dik az = Elővéd-körlet, vagy mai szóval inkább „Előre-vetett” körzet volt. Ezek egymástól mintegy 500-800 km-re voltak. A hazatelepülés tulajdonképpen „forgó- színpad-szerűen” történt. A gyülekezési körletből újabb nép csak akkor indulhatott útnak, ha az Átélő-közt (az ideiglenes tartózkodási körzetet) egy nemzetség már el- hagyta. Ő ugyanis már a katonailag előkészített Elővéd körzetbe mehettek. Innen viszont már a végleges kárpát-medencei helyükre indultak a nemzetségek.
A gyülekezés akkori neve tehát DONTŐ MAGARIÁ volt. (A Volga-Don-Do- nyec és Azovi tenger közti térségben.) Itt kezdődött a menetre való „kiképzés”. A második szakasz volt a BSZK által sokszor emlegetett „ATELKOZU”, ami nem a Volga görögös nevével az Etillel kapcsolatos, hanem egy köztes-ideiglenes < Át-
élő-köz volt. Ami az induló és az ELŐVÉD szakasz között volt. Az Átélő-köz he-
lye valószínűleg a Kiev-Bug-Dnyeper-Azovi tenger térsége lehetett. Ezt az Átélő-
közt nevezik ma tévesen Levediának, vagy Lebediának hívnak, melynek hiteltelen
regékkel magyarázzák az eredetét. LEVEDIA valójában a ma „Etelköznek” kine- vezett körzet legnyugatabbi része, melyet a Duna és Dnyeszter melletti a mai Ro- mánia és Moldva, Besszerábia területére tehetünk,
Sokan érzik azt, hogy a régi Etelköz-elmélet nem lehet helyes, éppen ezért már többen is a – Dontól a Duna-deltáig – terjedő egész területet Levediának nevezik el. Ez a „trükk” valóban elfogadhatóbbá teszi a hazatelepülés elméletét. Az Etel- közzel azonban nem tudnak mit kezdeni, mert a fülükben nem a magyar víz = ital szópár cseng hanem a Volga = Itil= italz Etel elnevezések hamis összefüggése. Sőt Sarkel városának az Itillel való társítása is megzavarta őket.
* * *
gyanakkor nem gondolnak arra a stratégiai alaptörvényre, hogy semmiféle
katonai műveletet addig nem szabad elkezdeni, míg egy mozgékony elővédet ki nem küldenek, mely biztosítja a mindig is „nehézkés” főcsapat mozgását. Előd
vezér a Nyék törzs tapasztalt fejedelme volt, az aki az egész nemzet betelepülését biztosította. Megítélésem szerint azonban nem a vezérnek, hanem a törzsnek a ne- ve volt az Eleud = (amit Elődnek olvastak), holott az Elevd = Elővéd volt, az a csa- pat, mely az elővéd feladatot végrehajtotta. (Ámde lehetséges, hogy a vezér „Előd” neve jelentette ezt a történelmi feladatot. A görögösen írt Eleud, vagy Elevd, ugya- nis egyaránt olvasható Elővéd-csapatnak vagy Előd névnek, bár ebben kételke- dem).
Az elővéd szót igazolja a „történelmi” Havas-elve név is, amit = Havas-Alföld változatban ismerünk, de görögösen Habas-Elve alakban jelent meg, ami azonban nem Habas, (= Havas) hanem Havas (Heves) = Napos Alföld értelemmel bírt. A Havas, Heves elve mai olvasata tehát = a Napos-előe, (a fekete avar-magyarok elő-
je) = Elővédje kifejezést jelenttette. Megerősíti ennek az Elővéd-körzetnek a helyét
34 Práczki: Honfoglalás vagy Bejövetel?
egy BSZK közlés is mely a „régi módszerekkel” olvasva ma még teljesen értelmet- len és továbbra is megfejthetetlen. Márpedig – Szabó Károly interpretálásában – érdemes végig gondolni a következőket: „A turkok nemzete azon a helyen szerzett
magának lakást, amit Lebediának neveztek, melyen a Khidmász (Χιδµας), vagy
más néven Khingilus (Χιγγυλους) folyó folyt”.
Ezt a folyót azonban eddig senkinek sem sikerült azonosítani, holott tucatnyi fo- lyót próbáltak vele összevetni. Elfeledték azonban azt az aranyszabályt, hogy az ő- si neveket előbb magyarul kell megszólaltatni. Az sem árt, ha időnként „fordítva” olvassuk el, hogy az eredeti ősi kiejtéssel próbálhassuk meg értelmezni. Az a folyó tehát, mely az Elővéd-körzet közepén folyt, nem más mint a Fekete tengerbe ömlő Duna, a magyar-hun Nilus, melynek a nevét a görögök rontva így írták le: Khiggÿ-
lus, pontosabban Khung-gnűlus, (A görög kettős-G = γγ- nek a kiejtése = NG, il-
letve NY- hangot utánoz), vagyis Hun-Nyűlus, melyet eleink „Hún-Nilus-ként” je- gyeztek fel.
Ha ezt nem hinnék, akkor jelezni szeretném, hogy a Duna folyónk deltai főágát ma is Suliná-nak hívják. Ez pedig, kisebb nyelvi csodaként, ma is változatlanul és tökéletesen beszél magyarul, mert a Sulina –FO = a-Nilus. Ennek ismeretében vi- szont, azonnal értelmezhető a BSZK leírás. A Khiggilus tehát a Hun-Nyílus < Hun- Nilus. (A Nilus ősneve ugyanis= Nyilas, ami a magyar ősanyát jelenti. NB. A Zo- diákusban is a Nyilas-csillagkép jelenti a magyarokat – az ős-istennőt.)
rontott írású Khiggilus másik neve Khidnilus = Kőd-nilus folyó. Ennek ma- gyarázata az, hogy a Duna-deltát összel-tavasszal elborítja végtelen köd. Ezt igazolja a másik görög folyónév a Khidmasz is, ami = „köd-mász” = köd-száll je- lentést takar. Az afrikai kapcsolatot bizonyítja azonban a Besszarabia név és az ősi zászlójuk is. A Besz-FO = szeb+arabia = a Szebb-Arábia, az ún. Boldog-Arábia, melynek az ősi zászlaján három néger fej látható. A mai Bosznia ősállama a Ráma- „királyság” zászlaján viszont csak egy néger fej volt. Az Árpádházi királyaink pe- dig a rámai-király (Ráma –FO = a-már < a mór) címet is viselték.
Az ilyen óriás és szakaszos hazatelepülésről tudnunk kell azt is, hogy legalább egy évvel előbb kellett felkészülni az indulásra. A termés kocsikra rakását, a lakó- sátrak és berendezések málházását, a háziállatok és aprójószágok szállítását stb. – mit majd ökrös szekerek húznak –, a tél folyamán kellett előkészíteni. Ámde fel kellett készíteni a sokgyerekes családokat is és az egész törzs élelmezését is bizto- sítani kellett. Tavaszra tehát készen kellett állni az útra, hiszen a jó időben kell u- tazni, hogy még a tél beállta előtt berendezkedhessenek a következő körzetben. A rákövetkező tavasszal pedig minden törzs újabb szakaszokat tehet meg, közelebbi pozíciót foglalhat el.