Excluded Items

Kultúrák közötti vizsgálatok sokasága mutatott már rá korábban, hogy az emberek gyorsabban és pontosabban ismerik fel a saját rasszunkból származó ismeretlen arcokat, mint más rasszhoz tartozó arcokat (Elfenbein és Ambidi, 2002; Beaupre, 2006). Ezt sajátrassz hatásként emlegeti a szakirodalom, mely a rasszokkal kapcsolatos tapasztalatokból fakadhat. Több kutató szerint, a sajátrassz hatás (SRH) forrása, hogy a személyeknek több lehetősége és ideje van saját rasszukhoz tartozó emberekkel találkozni, azokat megismerni. Nyilván, mindez leginkább abból fakad, hogy saját nemzetünkhöz tartozó személyek vesznek minket körül általában, és kevesebb lehetőségünk van megismerkedni más kultúrkörhöz, más rasszhoz tartozó emberekkel (Anthony et al., 1992). Habár a sajátrassz hatás széles körben elfogadott jelenség, a folyamat mikéntjéről még folyik a tudományos vita. Nem lehet ugyanis

pontosan tudni, miként hat a rasszokkal kapcsolatos előzetes tapasztalat az arcok észlelésére (Levin, 2000).

Egy vizsgálatban, Európai és Európában (Németország) élő ázsiai személyeknek kellett ázsiai és kaukázusi (európai) arcokat memorizálniuk, majd felismerniük. Az eredményeik szerint, a kaukázusi személyek holisztikus módon dolgozták fel a saját rasszba tartozó arcokat, míg az ázsiai arcokat komponens alapú feldolgozás után ismerték fel. Az ázsiai személyeknél nem kaptak ilyen különbséget a kétféle arcfeldolgozásra. Tehát ugyanabba a rasszba tartozó emberekkel kapcsolatos tapasztalataink megerősítik a holisztikus feldolgozást. Ezt támogatja az is, hogy az ázsiai személyek válaszaiban nem mutatkozott különbség feltehetően azért, mert a személyek többnyire kaukázusi emberrel találkoznak, hiszen Európában élnek (Tanaka, et al., 2004). Szintén európai és ázsiai személyekkel végeztek vizsgálat keretében, manipuláció segítségével igyekeztek szétválasztani a konfigurális, illetve a komponensek alapján történő arcfeldolgozási folyamatokat. Egyik felidézési helyzetben összekeverték az arcok egyes részeit, így minden konfigurális (holisztikus) jellemzőt kiiktattak, vagyis az arc felismerése csupán az egyes komponensek felismerésével sikerülhetett. Ezzel szemben, egy másik elrendezésben az arcokat egészben hagyták, azonban olyam mértékben elhomályosították, hogy a finom különbségek, az egyes arc- részek megkülönböztetése más arcokétól lehetetlenné vált, így csupán azok egymáshoz való viszonya, vagyis konfigurális feldolgozás alapján lehetett felismerni őket. A személyek mind az elhomályosított (konfigurális feldolgozás), illetve összekevert (komponens alapú feldolgozás) arcok felismerésében jobban teljesítettek a saját rasszba tartozó arcok esetén. Úgy tűnik tehát - ellentétben több korábbi feltételezéssel-, hogy a SRH általános, az arcfeldolgozás különféle folyamatai során egyaránt érvényesül. Nagy szerepet játszik ebben a rasszokkal kapcsolatos korábbi tapasztalat (Hayward, et al., 2008).

Azonban fontos megjegyezni, hogy a tapasztalat önmagában nem elégséges magyarázat a sajátrassz hatás tekintetében. Levin (2000) szerint, kevésbé vagyunk motiváltak ismeretlen, más rasszba tartozó arcokat egyéni, azonosítható szinten feldolgozni, csupán nagyobb népcsoport (kaukázusi, ázsiai) tagjaiként csoportosítjuk

ő_{ket. Vagyis, nem is akarjuk egyéni vonásaikat megfigyelni, ha nem lépünk kapcsolatba}

egymással, elég csak annyi, hogy milyen a neme, életkora és bőrszíne. Ezen jellemzők megállapításához pedig az individuális szintű megismerés szükségtelen.

Mindebből, illetve számos más vizsgálat eredményeiből is következik, hogy a saját-rassz hatás az arcfeldolgozás korai szintjén érvényesül. Ki kell emelni azonban, a korai arcfeldolgozás során nincsenek minőségileg elkülönülő folyamatok a saját és más rasszba tartozó arcok észlelésére. Ugyanazon folyamat működik mindkét ingerkategória esetén, csupán kevésbé hatékony a más rasszba tartozó arcoknál (Wiese, et al., 2009).

A hatás megjelenését pedig egyaránt befolyásolják a korábbi tapasztalatok, és a megfigyelő motivációja (individuális azonosításhoz). Néhány vizsgálatban górcső alá vették ezt az elképzelést. A személyek egyik csoportja valamilyen felvilágosítást kapott a sajátrassz hatásról, vagy direkt instrukciót kaptak, hogy minden egyes arcot jegyezzenek meg, igyekezzenek a sajátos jegyeket emlékezetükbe vésni. Ez, a kódolás, illetve ingerbemutatás előtti instruálás gyakorlatilag eltörölte a SRH-t. Úgy tűnik tehát, hogy Levin vonás-szelekciós elméletével összhangban, a saját és másik csoport szociális kogníciója elkülönül egymástól és a sajátrassz hatás ennek köszönhető (Hugenberg et al., 2007).

Kognitív tudományi vizsgálatokból tudjuk, a kategorizáció, vagyis az ingerek besorolása befolyásolja a percepciót és memóriát (Atkinson, et al., 2005). Többféle kategóriába sorolhatjuk ugyanazt a vizuális ingert, és az egyes kategóriák jellemzői kiemelkednek a tulajdonságok közül, így segítve más kategóriáktól való megkülönböztetését és gyorsabb felismerését. Levin és Angelone (2002) végeztek vizsgálatot a kategorizáció hatásával kapcsolatban, a személypercepcióban. Fekete és fehér bőrszínű arcokat manipuláltak, így azok a 100% fekete és a 100% fehér kontinuum mentén változtathatóak voltak. Azt találták, hogy a középre eső arcokat (50% fekete és 50% fehér bőrszín) jóval nehezebb volt megkülönböztetni és kategorizálni (fekete, vagy fehér arcot lát-e a képen a személy), mint azokat, amelyek valamely végpont közelében helyezkedtek el. Mások is hasonló eredményre jutottak, a választás megelőző egér mozgásának elemzésével. Fekete, fehér és kevert bőrszínű arcokat használtak Freeman és munkatársai (2010) is. Méréseik szerint, bizonytalan besorolású (50%-ban fehér és 50%-ban fekete arcból létrehozott) arc esetén, nagyobb arányban és mértékben tért ki a személyek egérmozgatása, az ellenkező kategória felé. Mintha a két kategória versenyezne egymással a feldolgozás és döntés során. Úgy gondolják, atipikus esetekben, mindkét rassz-jellemzők aktiválódnak, ezáltal pedig egy folyamatosan fluktuálódó, változó dinamikájú kategorizációs folyamatot indítanak el, melynek végén kiválasztódik az egyik kategória.

Vagyis, nincsen gyors döntés ilyen helyzetben arról, hogy melyik rasszhoz tartozónak ítéljük a személyt. Sokkal inkább a kategóriák (rasszok) közti folyamatos versengés eredménye lesz a válasz. Tehát nehezebb egy adott kategórián belül megkülönböztetni az arcokat, mint kategóriák között különbséget tenni (Levin és Angelone, 2002).