CHAPTER IV. METHODOLOGY AND DISCUSSION
4.5 Limits of the study and hints for future research
a társaságok rendszerint nem. Ezt a problémakört részletesen elemezte a kötet tagállami corporate gover nance-ről szóló fejezete.94
Krieger megállapítja, hogy az egyes felelős társaságirányítási ajánlások jogszabályi rangra emelésének eredményeként a társaságok azok alkalmazását önmagukra nézve kö- telezőnek tekintik. Ha tehát a szabályokat el akarjuk helyezni a kógens és a diszpozitív skálán, akkor kétségtelenül a kógens szabályokhoz állnak közelebb, értelemszerűen azért, mert amennyiben a társaság nem követi a szabályokat, akkor azok törvényi erőre emelked- nek.95 De mégha a jogalkotás nem is avatkozott volna ilyen mértékben a corporate gover-
nance-szabályok kialakításába, véleményünk szerint még akkor is a kógens szabályhoz közelítő álláspont lenne érvényben, mivel a diszpozitív szabályok esetében nincs indokolási kötelezettség a törvénytől eltérő szabály alkalmazásakor, míg a felelős társaságirányítás esetében a társaságnak meg kell indokolnia, hogy miért nem alkalmazta az adott normát.
A kódex megjelenése után a jogkövetkezmények vizsgálata a társaságirányítási nyi- latkozat (Entsprechenserklärung) nyomán indult el. A jogtudomány és a joggyakorlat első- sorban azt vizsgálta, hogy ezzel kapcsolatban felmerülhet-e bármilyen kockázat a felelősségi rendelkezések alkalmazása körében.96
Egyrészről vizsgálható a társaság szerveinek felelőssége a társasággal szemben, amelynek alapja a §§ 93, 116 AktG, amely „ordentlichen und gewissenhaften
Geschäftsleiters” megfelelő eljárást ír elő a tisztségviselők számára. Másrészt értékel-
hető-e a felelős társaságirányítás szabályainak megszegése a deliktuális felelősség § 823 BGB körében?
A jogtudomány megállapítása alapján a szervezeti felelősség szabályai nem relevánsak, ugyanis a kódex ajánlásai nem minősülnek sem törvényi, sem rendeleti normának, valamint alapszabályi rangjuk sincsen, ennek hiányában pedig nem merülhet fel a szervezet tagjainak felelőssége kérdésként, mivel az csakis az előbbi szabálytípusok megsértése esetén állhat fenn.97 Ezeknek az ajánlásoknak csak abban az esetben lehetne jelentőségük, ha a corporate
gover nance-előírások a társaság alapszabályában, társasági szerződésében is szerepelnének, azaz az alapszabály transzformálná ezeket a normákat, ennek következtében azonban meg- sértéséük egyben az alapszabály megsértését is jelentené.
A deliktuális felelősség kérdése akkor vetődik fel, ha a jogellenes magatartás egy védő- szabálynak (Schutzgesetz) minősülő normát sért. A szakirodalom egybehangzó véleménye szerint azonban az ajánlásgyűjtemény nem ilyen, megsértésével tehát deliktuális alapon kártérítési igény nem terjeszthető elő.98
A felmerült jogérvényesítési kísérletek végül arra koncentráltak, hogy lehet-e bármilyen jogi relevanciája annak, ha a társaság eltért a jelentésben foglaltaktól, azaz az „Entsprechenserklärung” valótlan adatokat tartalmaz?
93 Peter Ulmer: Aktienrecht im Wandel, Archiv für civilistische Praxis, 2002, Band 202, 143–178, 167. 94 Vö. IV. 2.5. fejezet
95 Krieger: i. m. 218–219.
96 Ulmer: i. m. 170–171.; Stefan Berg, Marthias Stöcker: Anwendungs und Haftungsfragen zum Deutschen
Corporate Governance Kodex, WM, 2002/31, 1569–1582, 1575–1580.
97 § 243 Abs. 1 AktG
PB
A társaságirányítási nyilatkozattal kapcsolatban már több bírói döntés is rendelke- zésre áll:
• Az OLG Schleswig (2002) röviddel a kódex megjelenése után ítéletében megálla- pította, hogy a kódex egyrészt a törvény szabályait tartalmazza soft law formában; másrészt pedig nem lehet figyelmen kívül hagyni annak lehetőségét, hogy ott, ahol a kódex a vállalatirányítási feladatokról rendelkezik (Standards ordnungsgemässer
Unternehmensführung), jogkövetkezményként az AktG által szabályozott törvényi
klauzulák (például a § 93 AktG – Sorgfaltspflicht) alkalmazása is felmerülhet.99
• Az LG Schweinfurt (2003) kimondta, hogy a megfelelési nyilatkozatnak kizárólag
abban az üzleti évben van jogi relevanciája, amelyre vonatkozóan az ajánlások és ja- vaslatok alkalmazásáról a társaság a jelentést kibocsátotta.100 Ez azt jelenti, hogy
a társaság nincs a jelentésben foglalt gyakorlatához kötve, a következő üzleti évben akár el is térhet tőle, hiszen arról már az újabb társaságirányítási nyilatkozatban kell érdemben számot adnia.
• Az OLG Schleswig (2004) a felügyelőbizottsági tagokra vonatkozó alkalmassági kritériumok alkalmazását illetően megállapította, hogy a kódex sem közvetlenül, sem pedig közvetve nem rendelkezik törvényi ranggal (Gesetzeskraft), és nem mi- nősül kereskedelmi szokásnak (Handelsbrauch) sem.101
• A bírói gyakorlat első cezúrát a LG Krefeld 2006-ban hozott határozata102 jelen-
tette. A tényállás alapján a közgyűlés úgy fogadta el a felelős társaságirányítási nyilatkozatot, hogy a felügyelőbizottságra vonatkozó ajánlásokat a társaság nem alkalmazta, majd ennek tényét és magyarázatát a jelentésben sem hozta nyilvá- nosságra. A bíróság megállapította, hogy bár ténylegesen normaszegésről van szó
(Pflichtverletzung), azonban ez nem olyan súlyú, amely a jelentést elfogadó hatá-
rozatot hatályon kívül helyezné.103
• Az LG München104 álláspontja szerint a kódex előírásait a bíróság nem tekinti sem
törvényi, sem alapszabályi rangúnak.105
• Az OLG München 2008-as határozata106 alapján a nyilatkozat kiadásának hiánya
az igazgatóság és a felügyelőbizottság kötelezettségeinek megszegését eredmé- nyezné, azonban csak az üzleti év lejárta után, mert a társaság az üzleti év végéig bármely időpontban megteheti nyilatkozatát.107 Ugyanebben az ügyben az eljáró
bíróság megállapította, hogy amennyiben a társaság a felügyelőbizottság tagjaira vonatkozóan korhatárt ír elő, akkor ezt köteles a közgyűlés felé továbbítani, valamint
99 Mutter: i. m. 789–790. 100 Uo., 790.
101 Uo., 790.
102 LG Krefeld Urteil vom 20. 12. 2006. – 11 O 70/06.
103 Mutter: i. m. 791.; Ingo Theusinger, Jens Liese: Rechtliche Risiken der Corporate GovernanceErklärung,
Der Betrieb, 2008/26, 1419–1423, 1422.
104 LG München I 5 HK O 10614/07.
105 Roderich C. Thümmel: Die Abweichung von der Entsprechenserklärung nach § 161 AktG Neue Risiken für
Vorstände und Aufsichtsräte?, CCZ, 2008, 141–144, 142.
106 OLG München 7. Zivilsenat, Urteil vom 06. 08. 2008. – 7 U 5628/07.
107 Joachim Rosengarten, Sven H. Schneider: Die „jährliche Abgabe der Entsprechenserklärung” nach § 161