Obtaining a reduced set of candidate model terms using the

225

Járván az élet tengerén – ha rongált – Hajód forgatják örvény, szélveszek; j _{nem – e jav.}

’S a hab, mit a kormány nagy küzdve szeg, Fel-fel csap és tajtékozón omol rád: Forditsd a part felé roncsolt vitorlád’, 230

Hol köd, ’s rémképek nem kisértenek; Ott meg-pihensz, ki fáradt vagy ’s beteg, A vészes ut terhét, gondját ki hordád! Igy hátra-hagyva tengert, szirteit S gyöngyét mely annyi lelket elveszit: 235

Szebb öröm vár a békés öblöt érve Lágyan rengő hullámin a mit ad Elmélkedés és buzgó áhitat… Befogadván a nyúgalomnak réve.

2159.

TOMPA MIHÁLY – ARANY JÁNOSNAK, GYULAI PÁLNAK, SZÁSZ KÁROLYNAK

[Hanva, 1868. február 10. II. levél] Jegyzés az itészet általi méltányoltatásomhoz.1

A leiró figyelmetlensége miatt ki maradt minek nem szabad kima- radni a mondott helyről.

Különösen Szász Károly barátom ’s költő társam, az itészetnek is mestere, leghatalmasabban, lelkesültebben és tapintatosabban mondá el 5

véleményét az 1868iki Vasárnapi Ujság 1ső számában;2 független igazsá- gos beszédek! Én büszke vagyok itéletére.

Hanva, februar 10. 1868

Tompa Mihály.a A Kisfaludy-Társaság könyvtárában elhelyezett csomagba.3 10

2160.

ARANY JÁNOS – TOMPA MIHÁLYNAK

Pest, febr. 14. 1868. Kedves barátom,

Sietlek tudósitni, hogy a csomag megérkezett, s azon leszek hogy a hármas bizottságot mielőbb összegyűjtsem, s a dolgot, akaratod szerint elintézzük.1

Én nem hiszem – s ne adja Isten – hogy ez intézkedésedre egyha- 5

mar szükség legyen; azonban nem roszalom gondoskodásodat; magam is tettem e félét (noha nem kézirataimra nézve – azok Istennek hála, jó kézre maradnak, – hanem magán ügyeimet illetőleg) 866-ban a cholera alatt,2 és azóta még nem vehettem rá magamat, hogy akkori intézkedé- simet megsemmisítsem.

10

Fájdalmas, hosszu leveled is kaptam volt, benyomása alatt nem tudtam és nem akartam válaszolni. Azt azonban némi megnyugvással vettem, hogy felvilágosításom kielégített. A nagy-gyűlés napját most sem irhatom meg – ezek a mi uraink annyira el vannak foglalva a politi- kával, hogy mellőzik és halasztják az Akadémia dolgát. Talán 15

Martiusból nem megy ki.

Mi öregek, megvagyunk sem jól sem roszul; fiunk egészséges. Ölelünk benneteket, édes barátom. Bizzál, légy erős!

igaz barátod Arany Jánosa 20

fordíts

Ide irtam neked a Toldi középrészéből a VI-k ének kezdetét. Isten tudja, kész lesz e valaha, te legalább olvasd el kéziratban. Ily rámában ohajtottam volna, hogy apai fájdalmam emléke fenmaradjon. Félek, tö- redék marad. Már valami 400 strófa, de még egyszer annyi kellene. 25

H a t o d i k É n e k .3

Piroska…. ez a név! jaj nekem, ez a név! Hogy tipra keresztűl egy boldogtalan évb S közel a másiknak fele is már rajtam, Mióta e dalra kulcsolva van ajkam. 30

Még az se merészelt – a panaszos ének Enyhületet hozni az apa szivének:

Egy szomoru kőre ült szárnya-szegetten S néma didergéssel gubbaszta felettem. Piroska! leányom kis árva leánya! 35

Kedvesem egyetlen kedves maradványa! Ki neved’ a költő álmaiból vetted, Anya így szólítván csecsemő szülöttet;

Baljóslatu névvel jöttél te világra! Oh, le ne szálljon rád még jobban is átka 40

Hogy sorsod azéhoz közelítsen gyászban Kit képzetem alkot a Rozgonyi házban! Hamar elment tőled, kora előtt ment el, Alig ösmerkedvén a kis idegennel*; S te nem ismerhetted bús életed árát: 45

Amaz elporló szív teljes-egész tárát.

Sinleni – oh, hogy ne? – már sinled anyádat, S veled együtt nő majd a csecsemő bánat; Hanem, a mit vesztél, nem érted egészen: Emléktelen emlék, egy üres hang lészen. 50

Egy üres hang! ő! ő!... S hol ecset-, vésőnek, Mit emberic vad dölyf gúnyol teremtőnek, Hol van a toll, a szó művészi hatalma, Életre idézni, a mi neked halva!?..

Fogsz írni magadnak róla hiú képet, 55

Összerakosgatván sok külön emléket: Hanem az a kép már merő idegen lesz, Boldogtalan gyermek! a te anyád nem lesz. b

év – v jav.

c

Mi haszna! mi haszna… az a vidor élet, A szép kis alakból kisugárzó lélek 60

Mely, mint kicsi csillag, haj! rövid ösvényén Beragyogta körét, egyedül ön fényén;

Az a komoly érzés, játszi kedély mellett, Melyért idegennek is szeretni kellett;

Nyilt szív, ajak és arcz, nevető nagy kék <szem> szem… 65

Róla vetett árnyék: de nem ő az mégsem. De talán még jobb így: legyen inkább zárva Előtted az a sír, kedves kicsiny árva! Te csak a felszínen, virágain játszszál;

Legyen a gyászd könnyű, mely örökbe rád száll. 70

Élj te!... hisz ő jóslá haldokoló szájból: „Itt, itt a halál van: vigyék a halálból!”* Soha ne értsd a bút, mely ide van írva: Vigyük a te részed, mi öregek, sirba. (folytatódik az elbeszélés.)

75

–––––

* Kedvesen szívreható tréfája: „Te, kis idegen!” „Olyan kis idegen ez, a háznál.”e

Leánya sirkövére ezt irta s metszette: Midőn a roncsolt anyagon

80

Diadalmas lelked megállt; S bátran megnézve a halált Hittel, reménynyel gazdagon Indúlt nem földi útakon: Ez lőn közös, szent vígaszunk: 85

A lélek él, találkozunk!

Arany Jánosf –––––

* Mikor halálos ágyához mindnyájunkat össze gyüjtött és csecse- möjét ís odavittük hozzá, ezt a fentebbi szavakkal s ijedve távolitá el. 90

d _{gyász – z jav.} e _{háznál.” – z jav.} f _egyb.

2161.

TÓTH KÁLMÁN – ARANY JÁNOSNAK

[Pest, 1868. február 21.] Mélyen tisztelt uram!

A „Koszorú”ban tőlem egy vers jelent meg „Lengyel anya” czim alatt.1 Miután az utóbbi időkben irt verseimet kiadni szándékozom,2 na- gyon lekötelezne ön, ha e versemet a rendelkezése alatt álló irnokok egyikével lemásoltatná s nekem elküldené.

5

Ki bármiben viszonszolgálatomat ajánlva, vagyok mély tisztelője

Tóth Kálmána Pest, febr. 21. 868.

a _egyb.

2162.

TOMPA MIHÁLY – ARANY JÁNOSNAK

[Hanva, 1868. február 23.] Kedves szeretett Jáosnom!

Vettük, olvastuk és ismét olvastuk gyönyörü költeményedet1 s bi- zony mondom el valánk ragadtatva. Olyan az, minő a drágakő mely ke- vés helyet foglal, ujjad hegyén eltarthatod, de becsét, meghatározni se lehet, annyival inkább megfizetni. Ezt különben fájdalom, azzal kell 5

megtoldanom:a hogy míg a drága kőnek semmi súlya nincs:b ennek fen- sége mellet,c [!] az<...> igen nagy. Hiszen ha a csigában a fájdalomd szűli a drága gyöngyét, olyan magas léleknek (mint a teide) [!] szülemé- nye csak ilyen, lehet, – bár ne lett volna!

a megtoldanom – o ó-ból jav. b _{nincs – n jav.} c mellet, – besz. d egyb. e _egyb.

Nálam volt Károly, Józsival.2 Életemnek egyik csudálatos, maga- 10

mon kivűl<.> ragadó napja volt, az a pár nap. Hiányzottálf Te, csak Te,g <lel> lelkemhez forrott barát. Együtt látni benneteket! a mint ezt elgon- doltam: egy régi könyv (melyen a¯n¯yit keseregtem gyermekifjú korom- ban) Hallónak boldog estvéje3 jutott eszembe egy l-el persze.4

Add át rögtön ezt a czédulát Károlynak. 15

Nőmmel ölelünk, csókolunk lelkünk szerént!

Hanva febr igaz híved

23. Miskád 1868. nagyon betegen. f _{Hiányoztál – l jav.} g _{Te, – besz.} 2163. SZÉL KÁLMÁN – ARANY JÁNOSNAK [Elveszett]

[Szalonta, 1868. február 25. előtt] [Szél Kálmán arról számol be, hogy a Piroskát felügyelő K-né elment, s így a kislányt Ercsey Sándorék vették gondozásba, amíg az állandó gondviselő, azaz a második feleség megérkezik.1_]

2164.

ARANY JÁNOS – ERCSEY SÁNDORNAK

Pest, febr. 25. 1868. Kedves öcsém,

Neki keseredem, mint az idő, mely esőre válván, ha meg nem gá- tolja is, de alkalmatlanná teszi mai járkálásomat – s az időhöz méltó hangulatban irok megint egy hosszú levelet, ráértek ti azt elolvasni Szalontán.

Oda költözési reményeim halaványodtával, azon gondolatra jövék, hogy tehát itt kellene valahogy megtelepednem. Ha az ember e nagy vá- rosban egy kis hajlékot tudna szerezni, hol vénségére meghúzhassa ma- gát, s nem lenne kitéve a házi urak üldözésének: a bizony nem volna rosz. De hogyan módolni ezt ki, a kecske és káposzta dilemmával 10

egybehangzólag? azaz hogy házikó is legyen, s még valami biztos jöve- delem is maradjon? Tudnám, ha kétszer annyi pénzem volna. De egy forintból nehéz kiszorítani kettőt.

Az anthi föld még eddig, ha nem <biztos> pontosan is, annyit jö- vedelmezett nekem, hogy sajnálnék megválni tőle. Azonban ki tudja a 15

jövöt, ki tudja – mint a hirlapok nyelve mondáná [!] – már a legközeleb- bi jövőt is? Az új haszonbérre nézve lesz-e általában, s lesz-e elfogadha- tó ajánlat? Azután sikerűl-e oly embert találnunk ki fizetéseit pontosab- ban teljesítse, oly pontosan, hogy én erre támaszkodhassam, ha majd nem igen lesz más jövedelmem ezen kivűl? Mind ennek meggondolása 20

kezdi bennem érlelni a határozatot, hogy miután Szalontára kácsin- gódzó1 kilátásaim úgy is naponkint enyésznek, s azon birtokra közelről nem ügyelhetek, távolból csak nyűg nekem is neked is, – fölcseréljem itteni fekvőséggel. Föltéve, hogy árát tisztességesen megadná valaki, s hogy itt egy megközelítő jövedelmű (magam lakását is betudva) házikót 25

szerezhetnék rajta: hajlandó volnék e birtokot pesti fekvőséggé változ- tatni által. Papirjaim maradnának aztán, melyek kamatját rendesen, pon- tosan fizetik, s nem lennék kitéve a föld és bérlő szeszélyeinek. Mit mondasz erre?

Nem tudom, akadna-e rá mostanság vevő, kivált oly vevő, ki ne 30

csak megvegye, hanem árát is megadja és fizessen is. Valami hosszú pórázra, s esztendőnkénti csip-csup fizetésre nem adnám természetesen, mert úgy nem érnék czélt. Ha te a malomban engageirozva2 nem volnál: ugyan kezedre esnék! A Jani része pedig, ha most nem is, elébb-utóbb oda kerűlne. Nem tudom, hajlandó volna-e ő már most megválni tőle – 35

de ha nem is, meg lehetne az osztályt ejteni közöttünk.

Mind ez még nem határozott megállapodás, de közlöm veled eza újabb irányát gondolkozásomnak, hogy ez irányban is figyelj a körül- ményekre. Lehet, hogy a<z> haszonbér jól sikerűl, lehet hogy alkalmas vevő nem találkozik, vagy a föld ára ideiglen alább száll: ily esetekben 40

sehogysem eladó. De bizonytalan haszonbéri kilátások helyett,b jó áron, nem vagyok többé oly idegen, mint eleinte. A miért szereztem, az az érdek fájdalom! örökre oda van; más pontra kell fordítani szemeimet.

Azt is gondoltam, hogy ha azon földet kedvező feltételek alatt, pénzzé tehetném: akkor rajtam állna egész kis tőkémet egy házba fektet- 45

ni, mely a lakáson kivűl, jövedelmet is adna, – igaz,c nem annyit mint a föld, de akadhatna szerencsésebb vétel, mint a pesti házak rendesen jö- vedelmezni szoktak. Szóval nem lennék így kétfelé. Laczi már itt lesz lakos – minden körűlmény oda mutat hogy ő soha sem költözik Szalon- tára, neki is jobb hát, ha majd itteni fekvőségre támaszkodhatik; sőt ha 50

szegény Piroskára gondolok, az is megerősít törekvésemben, hogy le- gyen már valahol állandó helyem. Kálmán most neki gondviselőt visz a házhoz:3 adja isten, hogy reményei a legszebben teljesűljenek! – de <...> valamint lehetséges, hogy anyja helyett anyátd talál szegény kis árva, úgy az sem lehetetlen (mitől isten-őrizze) hogy épen e változás idézendi 55

elő annak szükségét, hogy Piroskát (ha az isten még éltet nehány évig) mi vegyük gondviselésünk alá. No már, ez esetben nagy megnyugtatás volna saját kis hajlékkal birnunk, – tekintve hogy minden háziúr üldözi a gyermekes lakót.

Irja Kálmán, hogy szegény kis unokánknak megint ti adtok menhe- 60

lyet, míg már az állandó gondviselő megérkezik. Az isten áldjon meg érte! Az a K-né haszontalan egy vénasszony lehet: nem várhatta már be hogy felváltsák; kitelelt, s megy tovább!

Ujságot is kellene irnom: mit? irnak a lapok eleget. Majd csak el- lagzizzuk az országot:4 örűljön neki, a ki tud. Hanem szomorú ujság az, 65

hogy szegény Tompa a vége felé jár; Szász K.[ároly] a napokban jött haza tőle, s irtóztatónak festi állapotját.5 Igy megyünk, sorra.

Különben mi tűrhetően vagyunk egészség dolgában. Jól nem – én most egy radicalis kuruslás alá adtam szegény fejemet,6 majd megírom az eredményt – ha lesz. Annyi már van, hogy jobbacskán eszem (alig 70

volt már valami étvágyam) és átalában nyugodtabb is vagyok, több ked- vet érzek az élethez. Nénéd is ritkábban szenved.

Irtam volt a vasuti kölcsönről. Nagy könynyebbségemre volna, ha a márcziusi rátát7 a Geyer befizetéséből teljesíthetném. Máskép félek

b _{helyett, – h és y jav.} c _{igaz, – besz.} d _{anyát – a á-ból jav.}

hogy megszorúlok, mert én nem vagyok oly boldog ember mint Kálmán, 75

a ki egyszerre oda vágta nekik mind az öt befizetést. Ölelünk és csókolunk benneteket

szerető sógorod AranyJ

2165.

ARANY JÁNOS – TOMPA MIHÁLYNAK

Pest, febr. 27. 1868. Kedves jó barátom!

Nagyon jó esett az a levél nekem, melyet 23-ról küldöttél, először mert bár fájdalmas húrokat érint mind nálam mind tenálad, de még némi humor is játszik benne, mely valamennyire nyugtatólag hatott rám, álla- potod iránt. Hiszem, tudom hogy nem igen javalt ez, de könnyült még isa 5

– a lélek virágai erre mutatnak. Másodszor jól esett, nemb hogy megdi- cséred versemet, mint verset, hanem hogyc eléggé kifejeztem, előtted is, azt a mi gyötör, a mi életemet olylyá tette, minthad nem is az élők, ha- nem a holtak társasága volna már az enyém. Igazán, a halál komoly gondolatja azon naptól fogva lett mindennapi társam; s bár, hozzád mér- 10

ve, egészségesnek látszom, épen úgy oda számitom én magamat a hová te, édes Miskám; hidd el egye hajóban evezünk. Egy részem már ott van!

Omnes eodem cogimur, omnium Versatur urnâ serius ocius Sors exitura et nos in aeternum 15

Exilium impositura cymbae.1

Lásd, épen akkor szenvedtem ama convulsiókban, melyek ered- ménye ez a költemény, mikor jónak látták azzal a hires kereszttel veksálni fájó lelkemet; és mégis insinuatiókat2 kell tűrnöm, hogy: „nem adják azt a ki nem kéri, nem csúsz-mász utána” stb. Képzeld ezt az álla- 20 a _{még is – egyb.?} b _{nem – m tint.} c _{hogy – g tint.} d _{mintha – ha tint.} e _{egy – y tint.}

potot! Fiam beteg, magam körömmel vájnám fel leányom sirját: s akkor én kereszt után járok, s örűlök neki rettentően! Mintha rólad mondanák most.

A nagy-gyűlés határideje valahára ki van tűzve 17–18-án lesz, s 21-én fejeztetik be. Tehát akkor, vagy már elébb is, bizonyost tudunk, 25

mert ha egyszer az osztály eldönti a kérdést, a nagy-gyűlés, igen ritka kivétellel, nem szokta az osztály itéletét felforgatni. A conferencziák pedig már 14-én megkezdődnek. Sok dolgom lesz, édes barátom, e gyű- lésekkel, nem is tudom jut-e idő, hogy azok téged illető folyamárol időnkint értesitselek, de ott lesz Károly, ő szivesen megteszi tudom. 30

Oh hiszen úgy szerettem volna én is köztetek lenni, de rab vagyok, mindennapi rabja a hivatalnak, és engem senki se pótol. Még Laczi is, kit felküldhettem volna, most a Csengery távollétében (ő végezvén az összes titkári teendőket) annyira túl van terhelve, hogy egy félnapot sem múlaszt- hat. Igy tehát csak lelkünkben lehettünk jelen, édes szenvedő barátom, és 35

Sz.[ász] Károly előadásábol vehettünk tudósitást állapotodról.

Ölelünk az enyéimmel és csókolunk benneteket, kérve az Istent, hogy mégf ha emberi tudomány nem segithetne isg, tegyen csodát érted, gyógyítson meg édes barátom, adjon vissza még az életnek, az iroda- lomnak, és nekünk barátidnak. Ámen!

40 szerető híved Arany Jánosh f _{még – besz.} g _{is – besz.} h _egyb. 2166.

ERCSEY SÁNDOR – ARANY JÁNOSNAK [Elveszett]

[Szalonta, 1868. február 27.] [Ercsey azt javasolja, hogy adják el az anti földet.]

2167.

ARANY JÁNOS – ERCSEY SÁNDORNAK

Pest, márcz. 3. 1868. Kedves öcsém!

Leveled, a nagy sietségben, csak tegnap érkezett és így kelte után ötöd napra, mi bizony a csiga-posták korában is számot tenne.

Nagyobb szeget ütél fejembe, mint el voltam készülve rá. Hiszen te szaván fogod az embert. De épen az a baj, hogy a combinatió nálam 5

még nem lépett volt ki az idealis körből: semmi előkészűlet arra, hogy fognám a pénzt befektetni. Ha már valami házat kerestem, néztem, al- kudtam volna, vagy ha az általad kitűzött 3-4 hét alatt ez után járhatnék: úgy lehetne valami a dologból. De ime, az akad. nagygyűlés küszöbén vagyunk; nyakamon az ezerféle baj: hogy lóssak-fussak én házat keres- 10

ni, az iránt hogy trafikáljak,1 hogy tehessek számitásokat? Már pedig ily bizonytalanra, a föld mostani jövedelmét takarékpénztári 4-es kamattal cserélni föl, nem volna eszélyes.

Tudom, hogy Pápaival te is ohajtasz tisztába jőni.2 Talán jobb is ha vele kötsz; miután az ő vételi aránya szerint most már én sem adhatnám 15

földemet a vett áron. Sőt ha az ő birtoka árát nézem: a proportio3 az én részemérta mintegy 18 ezerre rug, s ennél alább nem igen adhatnám. Le- het hogy vadat mondok: de én nem ismerem az ottani körűlményeket.

Legnagyobb baj azonban igy is, hogy nem tudnám hova tenni a pénzt ily rövid és szoros idő alatt. Ház után kellene néznem, megtudnom 20

minő feltételekb alatt, mennyi kész fizetéssel, mennyi várakozással kap- hatok, hogy viszont a részemre járó fizetéseket a szerint alkalmazzam: erre mind nincs idő. – Magátol az eladástól nem vagyok idegen; de ha annak 2-3 hét alatt meg kell történni: úgy nem tudom mikép sűl el, a ve- lejáró ügy-baj miatt, melyekre épen most nem érkezem.

25

a _{részemért – z jav.} b _{feltételek – e é-ből jav.}

Azonban, édes öcsém, talán te mondhatsz valami okosat a mi kise- gítsen.

Ölelünk benneteket mind a hárman.

szerető rokonod Arany Jánosc 30

U. i. Kálmánnak erről még nem irtam semmit, nem lévén elhatáro- zott dolog. Közöld vele kérlek az ügy folyamát (ha ugyan ezzel meg nem akad végkép) hiszen ő is érdekelt fél, akarom hogy az legyen és maradjon. Sőt szeretném, ha vele együtt beszélgethetnők meg e dolgot. Csókolom őt is Piroskával.

35

c _egyb.

2168.

TOMPA MIHÁLY – ARANY JÁNOSNAK

[Hanva, 1868. március 4.] Kedves Jánosom!

hasonlókép szenvedő barátom!

Leveled hangúlata fájdalmasan hatott lelkemre, mely különben is nagy fogékonysággal bir a hasonló érzések felfogására; kivált mikor rolad, szenvedéseidről van szó. Lehet, azonban, hogy levelemben volt 5

humor; vagy tán szerető lelked, délibábosa játéka, barátságod ugy lenni, s látni ohajtása teremtette nálad az édes csalódást részemre, javamra? Isten áldjon meg baráti részvétedért!

Van azonban leveledben bizonyos pont, melyet a legkisebb mér- tékben se hihetek s el nem fogadhatok; mert ne hidd: hogy halandó vol- 10

na, lehetne, ki azt mondotta: Nem adják azt... sat. barátom, még se olyan becsűlet-, jellem-, feddhetlenség-káromló a világ, kivált egy oly irodal- mi költeszeti nagyság irányában mint Arany. Nem mondom: hogy nem akadhat: kinek költöi fenyed elvette szeme világát, de bíztositlak: hogy bárki is, idaig csak egy esetben, az őrűltség esetében mehetne! Más itt a 15

bajb szeretett Jánosom! a tec nemes lelkednek más légkör kellene, az a

délibábos – bos th.

irásra hivatkozom: a te világod nem nem [!] ed világból valo!1 De nem lehet potolnie [?] egynek az egeket.

Bizony hidd el, minden óranegyedben megszólalt valamelyikünk. Csak Arany, csak Aranyék volnának még itt!

20

Köszönöm szives gondodat arra nézve: hogy időnként tudjam a tanácskozmány nevezetesebb tárgyait, esemenyeit. Ott lesz a mi jó Ká- rolyunk. Nem tagadom: szeretném megérni azt [a] napot, nem messze van az igaz de nekem Isten tudja: mi és me¯n¯yi van még hatra?

Bajom azt a törvényt követi,f melyet az esés: minden késöbbi s kö- 25

vetkező perczben: gyorsabb, sulyosabb.

Az asszony még most, homlokát tenyerébe hajtva olvasgatja ked- vesg komámasszony levelét,2 de valaszolni fog.

Csókolunk ölelünk lelkunk szerent benneteket.h Hanva, marcz 4. 30 1868 forrón szeretö barátod Miska. c _egyb. d _{e – a-ból jav.} e _{potolni – t jav.} f _{követi – vet th.} g _{kedves – dves th.} h _{benneteket – enn th.} 2169.

ERCSEY SÁNDOR – ARANY JÁNOSNAK [Elveszett]

[Szalonta, 1868. március 8. előtt.] [Ercsey azt javasolja, hogy adják el az anti földet, mert a régi bérleti szer- ződés letelőben van; érdeklődik, hogy mennyi legyen az eladási ár. Felajánlja, hogy segít a vasúti kölcsön részleteinek kiegyenlítésében. Olvasta-e Arany a

2170.

ARANY JÁNOS – ERCSEY SÁNDORNAK

Pest, márcz. 8. 1868. Kedves öcsém!

Levelednek előbb is azon részére válaszolok, melyért szives kö- szönettel tartozom. A v.[asút] kölcsön részletet kimódoltam, és igy nem veszem igénybe szivességedet; hanem azért kérlek, G–[eye]rt hosszú pórázra nem ereszteni, mert ő csak úgy fizet, ha zaklatják.

5

A mi a föld eladást illeti, magam is tudom, hogy az most volna legczélszerűbben létesithető, mikor a régi árenda letelőben van, s az új még nincs megkötve. De, mint irám, épen e napok alatt keveset foglal- kozhatom saját ügyeimmel a hivatalos dolgok halmaza miatt. Ha te a másik alkut – kár nélkűl – halaszthatnád valameddig, később lehetne 10

belőle valami. Mert bár a föld – mint tőke – biztosabb minden lehető elhelyezés közt: de jövedelmét alig lehet olyanná tenni, hogy az ember pontosan, napra és órára megkapja, már pedig helyzetemben, ez után olyan jövedelemre volna szükség. De más felől, ha elgondolom, mi fek-

In document A Control Systems Perspective to Condition Monitoring and Fault Diagnosis (Page 98-102)