Uncertainty 34

et divortii Christiani című műve (1667)14

A „magyar protestáns házasságjog” Tarpai előtt

Kétségtelen, hogy a korabeli protestánsok a házassági ügyek megítélésekor elsősorban a Szentírás, valamint a hazai egyházi zsinatok rendelkezéseire hivatkoztak. Ilyen volt az óvári (1554) és a második erdődi (1555) zsinat, amelyek alkalmával a házassági eskü mellett a

12 _{Tarpai Szilágyi András, Libellus repudii et divortii Christiani: az az az igaz keresztyének között, a’ meg-}

mátkásodott és házasságban lévö személyeknek egy mástol valo törvényes és helyes elválásoknak igaz tudománya és az egyházi tanitoknak a’ szerént való praxisok […], Patak, Rosnyai János, 1667 (RMNy 3388). Modern kiadásban:

Uő, Könyvecske a házasság és válás keresztyéni módjáról, s. a. r. Horváth Csaba Péter, bev. Petrőczi Éva, Bp., Fekete Sas – KRE Puritanizmuskutató Intézet, 2012.

13 _{Zoványi Jenő, Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon, Bp., Magyarországi Református Egyház Zsinati}

Sajtóosztálya, 19773_{, 622.}

házassági akadályok, a kihirdetés, valamint a válóperek kérdéskörének kibontására is sor került.15 _{Ekkor alakult ki a parciális (egyházmegyei ülés) és a generális (egyházmegyék}

ülése) zsinatokon a házassági kötelékek érvényességét, az ideiglenes elválást vagy a végleges felbontást vizsgáló perek eldöntésének egyházi gyakorlata is.16 _{Röviddel ezt követően a}

hazai protestantizmus két ágra szakadt, ezért a reformátusok Melius Juhász Péter (1532– 1572) irányításával17 _{önállóan dolgozták ki a híres Debrecen-Egervölgyi Hitvallást (1562),}

amelyben inkább Bullinger és Melanchthon, mint Kálvin teológiája éreztette hatását.18 _Ily

módon a korai „protestáns-református házasságjog” kodifikálására „Kálvinnak személyes hatása nem volt ugyan, de a gerinc megszilárdulásában mégis már a hatvanas évektől folyvást növekvő része van az ő tanításának és szellemének”.19 _{Mindazonáltal, a Hitvallás}

egyezést mutat a genfi reformátor elgondolásaival abban a tekintetben, hogy a házasságot egy olyan különleges vegyes jogi gyakorlatnak, azaz mixtának tekintette, amely Isten bölcs rendelésén nyugszik. A házasulók életkorára (Kálvinnál: leányok: 18, fiúk: 20 év) nézve pedig úgy rendelkezett, hogy „a férjesülni képes leányokat 13 éven felül férjhez adjuk, 12 éven alul nem, a férfiak házassági összeesketését pedig a 18-dik éven felül parancsoljuk”.20

A házassági akadályok (például már létező házasság, tehetetlenség, tévedés, rokonság) megállapítása mellett azonban szükségesnek bizonyult az elválás okainak taxatív kimun- kálása is, amelynek során – Pokoly szavait idézve – „Melius odáig ment, hogy szerinte minden oly bűntény esetében, melyre a szentírás halált szab, a házasság felbontható, ha csak a házasok maguk nem akarták tovább folytatni a házasságot”.21 _{Tény, hogy Kálvin}

csupán a házasságtörés (divortio) és a hűtlen elhagyás (desertio) esetét tekintette olyan jogkeletkeztető ténynek, amely a házasság felbontását eredményezhette.22 _{Ezzel szemben,}

a Hitvallás már nyolc esetben tartotta igazolhatónak a válást: (1.) házasfelek paráználko- dása, (2.) vérség és rokonság tiltott fokban, (3.) tehetetlenség, (4.) valláskülönbség, (5.) hűtlen elhagyás, (6.) házastárs megölésének szándéka, (7.) titkos házasságkötés, valamint (8.) erőszak, nőrablás.23 _{Noha Melius alig egy esztendővel későbbi (1563) szertartási}

tanításai ugyancsak nyolc válóokot listáznak, mégis jelentős eltérés, hogy a vérségi és rokonsági fokozatok külön megnevezése helyett az egyik fél „haláláról”, a titkos házas-

15 _{A XVI. században tartott magyar református zsinatok végzései, összegyűjt., ford., jegyz. Kiss Áron, Bp., Magyar-}

országi Protestánsegylet – Franklin, 1881, 39.

16 _{Vö. A Küküllői Református Egyházmegye Parciális Zsinatainak végzései, I, 1638–1720, szerk. Buzogány Dezső,}

Ősz Sándor Előd, Tóth Levente, Kolozsvár, Erdélyi Református Egyházkerület, 2008, 6–7.

17 _{Bővebben lásd Kathona Géza, Méliusz Péter és életműve = A Második Helvét Hitvallás Magyarországon és}

Méliusz életműve, szerk. Bartha Tibor, Bp., Magyarországi Református Egyház Zsinati Irodájának Sajtóosztá-

lya, 1967, 105–192; Nagy Barna, Méliusz Péter művei = uo., 195–301.

18 _{Bucsay Mihály, Bullinger Henrik teológiája és igehirdetése a Decades tükrében, Theologiai Szemle, 1961/9–10,}

283–289; Uő, Bullinger Henrik gondolatainak kisugárzása Magyarországon, különösen Méliusz Juhász Péter teo-

lógiájában, Theologiai Szemle, 1975/9–10, 284–291; Kiss Endre József, Bullinger a Tiszáninnen, Collegium

Doctorum, 2005/1, 131–143.

19 _{Révész Imre, Magyar református egyháztörténet, I, 1520 tájától 1608-ig, Debrecen, Városi és Tiszántúli Ref.}

Egyházkerület, 1938, 125.

20 _{A XVI. században tartott, i. m., 171.} 21 _{Pokoly, i. m., 101.}

22 _{Vö. Genfi Gyülekezeti, i. m., 39–44 (122–135. §).} 23 _{A XVI. században tartott, i. m., 169–170.}

ságkötések elhagyásakor pedig inkább a „nagy korkülönbségről” olvasunk.24 _{A Canones,}

azaz: az egyházi reguláknac életének, tisztinek, és tisztességes magoctartásánac Regulái című, több vármegye protestánsainak rendjére vonatkozó szabályzatot nem sokkal a Hitvallás után, 1595 táján fogalmazták meg.25 _{Ez Kálvin tanításait hazánkban lutheránus részről}

„gazdagítva” már nemcsak a szüzesség hiánya és a gyógyíthatatlan betegségek, hanem a jegyesek perlekedése miatt is legitimálta a törvényesen megkötött eljegyzés felbontását,26

de erről is az egyház döntött.27 _{A házasulók életkorával kapcsolatban megjegyezte: a}

lelkész „[a] korra nézve nagyon különbözőket ne adja össze. Tizennégy esztendő alatti leányt ifjúval, és idősb férfit tizenhat éven aluli leánnyal meg ne eskesse”.28 _{Később, a}

hazai protestáns házassági „jogalkotásban” azonban áttörést hoztak az ún. Geleji Kánonok (1649). A törvénykönyv LXV–LXXIV. kánonjai mélyrehatóan foglalkoztak a házastársak összeesketésével, a rokonsági fokozatokkal29 _{mint házassági akadályokkal, a menyegzőkkel,}

valamint a válóokokkal.30 _{A szükséges életkor leányok esetében a 14., a fiúknál pedig a}

18. életév betöltése volt, de a menyegzők gyermeknemzésre irányuló célja miatt nagy figyelmet fordítottak a korkülönbség vizsgálatára is.31 _{A házassági elválás kérdéséről a}

LXXI–LXXIII. kánonok emlékeznek meg, amelyek alapján válásra kerülhetett sor (1.) hűtlen elhagyás,32 _{(2.) valláskülönbség,}33 _{valamint (3.) házasságtörés esetén, hiszen „[a]}

nősparáznaság a Krisztus itélete szerint felbont minden házasságot”.34 _{Az ártatlan fél}

azonban csakis oly módon köthetett új házasságot, ha egykori hitvestársát paráznaság miatt bíróság elé állította, hiszen enélkül a bűn „az Isten ama nyilt parancsa ellenére: a parázna férfi és asszony meghaljon, büntetlen maradna”.35

Kálvin (és Luther?) recepciója a Libellus repudiiban

Hazánkban az egyik legkorábbi, már bizonyosan a genfi reformátor örökségéből táp- lálkozó, házasságjoggal és etikával kapcsolatos munka Tarpai Libellus repudii című köny- vecskéje volt,36 _{amelynek vizsgálata igazolni látszik Hörcsik Richárd állítását, miszerint a}

24 _{Pathai István református szertartási könyvecskéje (1617) Melius Juhász Péter szertartási tanításaival (1563), szerk.}

Fekete Csaba (megjelenés alatt). Tisztelettel köszönöm Fekete Csabának, hogy a rendelkezésemre bocsátotta kéziratát.

25 _{1. kiadása 1630-ban (RMNy 1457).} 26 _{Vö. Genfi Gyülekezeti, i. m., 34 (95–96. §).}

27 _{Zsilinszky Mihály, A magyarhoni protestáns egyház története, Bp., Athenaeum, 1907, 229. „A házassági pere-}

ket az Isten igéjéből és a természet törvényéből kell elintézni. A lelkész hivatalból szóljon hozzá”. Uo.

28 _Uo.

29 _{Bárth Dániel, Esküvő, keresztelő, avatás, Bp., MTA–ELTE Folklór Szövegelemzési Kutatócsoport, 2005, 70.} 30 _{Egyházi kánonok, melyeket részint a magyarországi, részint az erdélyi régi kánonokból egybegyűjtött s a kor kívá-}

natához képest több másokkal is bővített és kissé jobb rendbeszedett [sic!] Geleji Katona István, szerk., ford. Kiss

Áron, Kecskemét, Szatmári Református Egyházmegye, 1875, 33–39.

31 _{Uo., 36. (70. §)} 32 _{Uo., 38. (73. §)} 33 _{Uo. (72. §)} 34 _{Uo., 36. (71. §)} 35 _{Uo. (71. §)}

36 _{Petrőczi Éva, Kálvin magyar puritán tanítványa: Tarpai Szilágyi András, Collegium Doctorum, 6, 2010,}

70–76; Uő, Házassági-válási kódex – puritán módra: Tarpai Szilágyi András: Libellus repudii et divortii Chris- tiani (1667), Collegium Doctorum, 7, 2011, 49–55.

kora újkori protestánsok a nagy reformátorok (Luther, Kálvin, Zwingli) helyett inkább a Szentírás és a hazai zsinatok tekintélyére hivatkoztak.37 _{Mindez a gyakorlatban azt jelentette,}

hogy amíg Luther és Melanchthon műveit egyszer sem, addig a különféle zsinati végzéseket hét esetben is figyelembe vette Tarpai.38 _{Munkáját olvasva azonban kimutatható az is, hogy}

Kálvin házassági és családi életre vonatkozó elgondolásait – a Libellusnak köszönhetően – Magyarországon a legtöbben bizonyára Béza Tódor (1519–1605) tolmácsolásában ismerték meg.39 _{Ugyanis Tarpai művében Kálvinra}40 _{csupán három, Bézára}41 _{pedig mindösszesen}

nyolc alkalommal hivatkozott. Kálvin művei közül nem az Institutio, hanem a biblia- kommentárok, Béza esetében pedig a Tractatio de repudiis et divortiis: in qua pleraeque de causis matrimonialibus (quas vocant) incidentes controversiae ex verbo Dei deciduntur42

(1569) című értekezés került Tarpai érdeklődésének homlokterébe. A reformátorokra történő utalások összehasonlító vizsgálata ellenben megtévesztő lehet, hiszen Tarpai három alkalommal is úgy hivatkozott Béza művére,43 _{hogy valójában a Kálvin teológiájában és}

az Ordonnances Ecclésiastiques különböző változataiban (1541, 1561) gyökerező egyházi gyakorlatra, azaz a Genevensis Ecclesiae Constitutionesra tekintett, mondván: „Így van ez Genevában, azt írja Th. Beza”.44 _{A Béza művének születésekor érvényben lévő 1561-es}

Ordonnancesról azonban tudvalevő, hogy házasságjogi rendelkezéseinek hátterében Kálvin Projet d’ordonnance sur les Mariages45 _{elnevezésű tervezete állt, amelyet 1545. november}

10. és 1551. május 1. között a városi képviselők többször is megvitattak, de az „csak az 1561-es teljes revízió alkalmával került bele a Rendtartásba 80–135. számú szakaszokként az Ordonnances legterjedelmesebb részét képezve”46 _{– ahogyan azt Péter Miklós hangsú-}

lyozza. Kálvin törvényjavaslata azonban az 1561-es Ordonnances Ecclésiastiques elfogadásáig írott szokásjogként érvényesült Genfben és környékén.47 _{Ily módon a Kálvinra történő}

hivatkozások száma azonnal hatra növekszik. Ám Tarpai Ordonnancesra való utalásainak másik érdekessége, hogy saját jegyzetei szerint a Genevensis Ecclesiae Constitutiones direk-

37 _{Hörcsik, Kálvin 16. századi magyarországi recepciója, i. m., 15.}

38 _{Tarpai, Könyvecske a házasság, i. m., 92, 138, 140, 145–147, 149. Tarpai minden alkalommal a Geleji Káno-}

nokra (1649) hivatkozott.

39 _{Hörcsik, Kálvin 16. századi magyarországi recepciója, i. m., 18. Vö. még Bucsay Mihály, A tarcali zsinatok és}

a Tarcal-Tordai Hitvallás jelentősége, Református Egyház, 1964/7, 149–152.

40 _{Tarpai, Könyvecske a házasság, i. m., 94, 106, 146.} 41 _{Uo., 81, 89, 97, 106, 108, 137, 145.}

42 _{Theodorus Beza, Tractatio de repudiis et divortiis: in qua pleraeque de causis matrimonialibus (quas vocant)}

incidentes controversiae ex verbo Dei deciduntur, Geneva, Jean Crespin, 1569. További kiadások: 1573, 1587,

1591, 1610. Petrőczi Éva tanulmányában meggyőzően érvelt amellett, hogy Tarpai Béza művének 1651-es, Franciscus Moyardus-féle kiadását használta. Állítását igazolja az a tény, hogy Tarpai ekkor (1651) éppen Lei- denben tanult. Vö. Petrőczi, Házassági-válási kódex, i. m., 13.

43 _{Tarpai, Könyvecske a házasság…, i. m., 137, 145.} 44 _{Uo., 137.}

45 _{Ioannis Calvini opera quae supersunt omnia, ed. Guilielmus Baum, Eduardus Cunitz, Eduardus Reuss, I–LIX,}

Brunsviga, apud C. A. Schwetschke et Filium, 1863–1900. (A továbbiakban: CO.) A tervezetről lásd CO, X, 33–44.

46 _{Genfi Gyülekezeti, i. m., 65.} 47 _{CO, X, 91–124.}

tíváit Béza háromkötetes Histoire ecclésiastique des Eglises réformées au royaume de France48

(1580) című munkája nyomán idézte. Bár kétségtelen, hogy ebben a kései művében Béza Genf városáról és a helyi egyházról legalább tizenöt esetben tett említést,49 _{olybá tűnik,}

hogy a megnevezett egyházi rendszabályokat Tarpai sokkal inkább Béza másik értekezé- se, a Tractatio de repudiis et divortiis alapján idézte (3–6. képek). Tarpai értekezésének hivatkozási jegyzékét összeállítva azonban hiba volna arra következtetésre jutni, hogy a Genevensis Ecclesiae Constitutiones rendelkezéseit leszámítva csupán öt alkalommal me- rített Béza traktátusából, ugyanis a művek szerkezete és a felhasznált, szemléltető ábrák között is megannyi hasonlóság ismerhető fel. Annak ellenére igaz ez, hogy Tarpai csupán egy esetben idézte (2. kép) pontos oldalszám-megjelöléssel Béza Tractatio de repudiis et divortiis című művét.

2. kép. Tarpai pontos hivatkozása Béza Tractatio de repudiis et divortiis című munkájára50

48 _{Th éodore de Bèze, Histoire ecclésiastique des Eglises réformées au royaume de France, I–III, Genéve, Jean de Laon}

pour Louis Du Rozu, 15802_.

49 _{Uo., I., 23, 33, 49, 53, 101, 102, 199, 216, 219, 297, 306, 337, 381, 615, 768.} 50 _{Fotó: Oláh Róbert, Debreceni Református Kollégium Nagykönyvtára.}

3–6. kép. A genfi egyházi rendszabályokra való utalások Béza Tractatio de repudiis et divortiis (16105_{) című művében}

Összességében tehát kijelenthető, hogy Tarpai előszeretettel merített Béza Tódor há- zasságtanából. Béza 1569-es traktátusában elsősorban a Szentírás (kb. 115 db), valamint az egyházatyák (Cyprianus: 4,51 _{Tertullianus: 2,}52 _{Augustinus: 39}53 _{db) és a zsinatok}

(lateráni: 14,54 _{trienti zsinat: 3}55 _{db) teológiai-etikai hagyatékára hivatkozott, mialatt –}

Tarpaihoz hasonlóan (!) – egy alkalommal sem tett említést Luther tanításairól. A híres Luther-tanítvány, Melanchthon is csupán egy esetben jutott szóhoz.56 _{Ám Béza művének}

tartalmi elemzése során hangsúlyozni kell azt is, hogy a szerző sokkal inkább a Kálvin által kialakított egyházi gyakorlatra, mint a reformátor konkrét műveire hivatkozott, hiszen „Johannis Calvini” vonatkozó nézete, véleménye csupán egy alkalommal került említésre (7. kép), csakúgy, mint Kálvin ellenfele, Sebastian Castellio és az anabaptizmus (8. kép).

7. kép. Béza egyetlen hivatkozása Kálvin tanításaira a Tractatio de repudiis et divortiis (16105_{) című művében}

51 _{Th eodorus Beza, Tractatio de repudiis et divortiis: in qua pleraeque de causis matrimonialibus (quas vocant)}

incidentes controversiae ex verbo Dei deciduntur, Geneva, Vignon, 1610, 92, 107, 132, 184.

52 _{Uo., 4, 133.} 53 _{Uo., 34, 53, 103, 106–110, 115–119, 121, 128, 132–135, 145–146, 148, 158–162, 165, 170–172, 174,} 193, 236, 240. 54 _{Uo., 7, 9, 38, 81, 91, 97, 110, 146, 163.} 55 _{Uo., 112, 147, 252.} 56 _{Uo., 88.}

8. kép. Sebastian Castellio és az anabaptizmus említése a Tractatio de repudiis et divortiis (16105_{) című műben}

Kálvin (és Luther?) tanításai a Libellus repudiiban

Tarpai, művének kezdetén, az Ubrési Pálnak címzett ajánló levélben világossá tette: nemcsak a pápisták támadásai miatt látott hozzá a mű elkészítéséhez, hanem azért is, mert a „reformátusok” közül is „sokan vadnak, kik e [házasságjogi] tudományban gyengék lévén […], mivel nem mindenki tehet szert a ritka és drága könyvekre”.57 _{Ezt követően pedig}

Kálvin tanításaival egyezően hangsúlyozta: a házassági ügy mint „mixta” különlegességét az adja, hogy „sem nem csupán egyházi, sem nem külső polgári társasághoz való”.58 _Tar-

pai tehát nem fogadta el Luther nézetét, miszerint a házasság világi ügy volna. Rátérve a fő tárgyra, a genfi reformátor 1561-es Ordonnancesának rendelkezéseivel59 _egyezően

előadta, hogy igencsak szükséges a „házasulandó személyeknek […] felhirdettetések”,60

hiszen a házassági akadályok mellett „alkalmatlan dolog az, […] [ha a jegyesek] az eklézsi- ának tudása kívül kötelezik magokat”61 _{a házasságra. A mátkásodás alkalmával szükséges}

volt a közös elhatározás, valamint a tisztességes tanúk jelenléte, csakúgy, mint Kálvin

57 _{Tarpai, Könyvecske a házasság, i. m., 68.} 58 _{Uo., 69.}

59 _{Vö. Genfi Gyülekezeti, i. m., 31 (80. §).} 60 _{Tarpai, Könyvecske a házasság, i. m., 71.} 61 _{Uo., 73.}

esetében, aki „rendes és megbízható emberek jó és biztos tanúságtételét”62 _{hangsúlyozta.}

A második részben Tarpai azt tisztázta, hogy a nem megfelelő életkor (leányok: 13., fiúk: 15/16. életév63_{), vérségi, rokonsági kapcsolat és alattomosság mellett, a tévedés és}

kényszerítés esetén tett ígéret is semmis.64 _{Az életkor meghatározásánál azonban a genfi}

rendszabályok alapján a leányoknál a 14., a fiúknál pedig a 18. életév elérését is figyelembe vette.65 _{Ám az 1561-es Ordonnancesok valójában a leányok esetén 18., a férfiúknál pedig}

a 20. életév betöltését követelték meg. Az eltérés bizonyára annak köszönhető, hogy a szabálygyűjteményben Kálvin elsősorban a nagykorúvá lett személyek önálló, atyai enge- dély nélküli házasságkötéséről írt, ezért olybá tűnik, hogy a szülői hozzájárulással kötött menyegzők esetén volt a szükséges életkor a leányoknál 14., a fiúknál pedig a 18. életév. Nem véletlen, hogy Kálvin egykor a Kistanács elé idézte szolgatársát, Henri de la Mare-t, aki megáldotta egy 11 éves fiú és egy 7 éves leány házasságkötését.66 _{Luther esetében a}

házasságkötéshez szükséges életkor a leányok esetén a 15./16., a férfiaknál pedig a 20. esztendő betöltése volt.67 _{Látható, hogy a két reformátor gondolkodása ezen a ponton is}

eltérést mutat, hiszen amíg a vidéki élethez szokott68 _{Luther a leányok esetén már egészen}

fiatal korban megengedte a házasságkötést, addig a népes városállamban élő Kálvin az önálló házasságkötés esetén megkívánta a 18. életév betöltését.69 _{Ugyanakkor felettébb}

érdekes, hogy a kölcsönös beleegyezésnél Tarpai elégségesnek tartotta a hallgatást mint „ráutaló magatartást”,70 _{és hogy nem emelt kifogást azon menyegzők ellen, amelyeket}

tartós együttélés előzött meg,71 _{noha Kálvin 1561-es Ordonnancesában kifejezetten tiltotta}

az effajta házasságkötéseket, mondván: „[a] jegyesség egész ideje alatt a párok egyáltalán ne lakjanak együtt házastársakként”.72 _{A bortól mámorosan és „kóros elmeállapotban” tett}

fogadalom esetén azonban már megkívánta e tényezők közrehatásának részletes vizsgálatát. A borivásból fakadó komolytalanság és könnyelműség okán tett házassági ígéretek73 _már

Kálvint is élénken foglalkoztatták, aki a Gen 9,18–21 alapján tartott igehirdetésében

62 _{Genfi Gyülekezeti, i. m., 35 (101. §).} 63 _{Tarpai, Könyvecske a házasság, i. m., 145.}

64 _{Uo., 74–76. Vö. Genfi Gyülekezeti, i. m., 32 (86–88. §).} 65 _{Tarpai, Könyvecske a házasság, i. m., 145.}

66 _{William G. Naphy, Calvin and the Consolidation of the Genevan Reformation, Louisville–London, Westmin-}

ster John Knox Press, 20032_{, 61.}

67 _{„wage es danach in Gottes Namen und greife zur Ehe ein Jüngling aufs späteste, wenn er zwanzig, ein}

Mägdlein, wenn es gegen fünfzehn oder achtzehn Jahre alt ist”. Martin Luther, Vom ehelichen Leben = Luther

Deutsch: Die Werke Martin Luthers in neuer Auswahl für die Gegenwart, VII, Der Christ in der Welt, hg. Kurt

Aland, Göttingen, Vandenhoeck & Ruprecht, 1967, 284–307, itt 306.

68 _{Alister E. McGrath, Kálvin: A nyugati kultúra formálódása, ford. Nagy Mónika Zsuzsanna, Bp., Osiris, 1996,}

246.

69 _{„Nőtlen és hajadon ifjak esetében, ha atyáik élnek, ezek beleegyezése nélkül nem köthetnek házasságot, ha csak}

el nem érték a nagykorúságot, nevezetesen a fiú a húsz évet, a leány a tizennyolcat”. Genfi Gyülekezeti, i. m., 32 (83. §).

70 _{A hallgatást abban az esetben tekintette Tarpai házasságkötésre irányuló ún. „ráutaló magatartásnak”, ha a}

hallgatás létrejöttét nem fenyegetés vagy testi erőszak előzte meg. Tarpai, Könyvecske a házasság, i. m., 79.

71 _{Ha a házasságkötési szándék létrejöttét „szabad akarat szerint való testi egyesülés, vagy hosszú ideiglen való}

együttlakás követi, helyes lészen a házasság.” Uo., 80.

72 _{Genfi Gyülekezeti, i. m., 36 (104. §).} 73 _{Uo., 32 (85. §).}

többek között így fogalmazott: a részegesek „az erős vagy éppen a heves bortól elázottan könnyelmű házassági ígéretet tesznek, meggyalázva ezzel a házassági szövetség komoly- ságát. […] De ami a legrosszabb, vannak olyanok is, akik részegségükben a feleségük vagy atyjuk életére törnek, s úgy elvágják a torkukat, mint egy közönséges csirkének […] mert hiszen képtelenek különbséget tenni jó és rossz között”.74 _{A házassági ígéret esetén}

Tarpai, a kánonjoghoz hasonlóan, különbséget tett a jövő (eljegyzés) és a jelen időre (házasságkötés) vonatkozó akarat-kijelentés között, hiszen csak a jelen idejű nyilatkozat hozza létre a házasságot. Az eljegyzés formájában tett házassági ígéretet Tarpai „elég okkal” felbonthatónak vélte, csakúgy, mint Kálvin, aki a nemi „érintetlenség hiánya”, valamint a különféle gyógyíthatatlan ragályos betegségek esetén vélte igazolhatónak az eljegyzés felbontását.75 _{Az eljegyzés során Tarpai lehetőséget látott arra, hogy a felek a végső döntés}

(házasságkötés) előtt „tovább való gondolkodásra vegyen[ek] időt és alkalmatosságot”, hogy ígéretüket esetleg megváltoztassák.76 _{Ez a gyakorlat azonban nem érvényesült Kálvin}

házasságjogában, hiszen az 1561-es Ordonnances értelmében az eljegyzés után hat héten belül kötelező volt a menyegző megtartása, különben a felek a Konzisztórium elé kerül- tek, ahol megintésben részesültek, végső esetben pedig az „egyházi bíróságot” felügyelő Kistanács kényszeríthette ki a házasságkötést.77 _{Tarpai az eljegyzés vérségi és rokonsági}

akadályait78 _{feltárva érkezett el a házasságkötést meghiúsító hűtlen elhagyás kérdésköré-}

hez, amelynek tárgyalása során háromszori felhirdettetés után jónak látta a magisztrátus felszabadító rendelkezését.79 _{Tarpai ebben a kérdésben is egyezést mutat Kálvin meglá-}

tásaival, aki például a „csaló és rosszhiszemű férjek” távozását három vasárnap rendelte kihirdetni, úgy, hogy a határidőnek hat hetet szabott meg.80 _{Művének harmadik részében}

emlékezett meg Tarpai a visszafogott menyegzői lakodalmak81 _{és az elválás kérdéséről.}

A pogányok, valamint a zsidók gyakorlatát visszautasítva, Kálvin útmutatásait követve csupán két esetben legitimálta a válást, nevezetesen a paráznaság és hűtlen elhagyás ese- tén.82 _{Hiszen mindig is „[e]zek voltak a Szentírás szerént az igaz és valóságos elválásnak}

okai. De a pápisták ezaránt is sem magok nem nyugosznak, sem minket nyugodni nem hagynak”.83 _{Így Tarpai bibliai alapon utasította vissza Pázmány Péternek állítását, miszerint}

74 _{Préd. Gen 9,18–21. (Préd. 43.) = John Calvin, Sermons on Genesis: chapters 1:1–11:4, trans. Rob Roy}

McGregor, Edinburgh, The Banner of Truth Trust, 2009, 767–781, itt 779. (Az idézeteket itt és a továbbiak- ban a saját fordításomban közlöm.) – Lásd még Magyar Balázs Dávid, Fragmentumok Kálvin János társadalmi

etikájához: Az alkohol- és ételfogyasztás, tánc, valamint a szerencsejáték teológiai-etikai minősítése a reformátor kommentárjaiban és igehirdetéseiben = Hittel és humorral: Tanulmánykötet Hörcsik Richárd 60. születésnapja alkalmából, szerk. Baráth Béla Levente, Debrecen, Debreceni Református Hittudományi Egyetem, 2015,

57–82.

75 _{Genfi Gyülekezeti, i. m., 34 (95. §).}

76 _{A gyermekkorban tett esküvés serdültként megerősítendő. Tarpai, Könyvecske a házasság, i. m., 82–83.} 77 _{Genfi Gyülekezeti, i. m., 35 (98. §).}

78 _{Tarpai, Könyvecske a házasság, i. m., 83–102.} 79 _{Uo., 108–109.}

80 _{Genfi Gyülekezeti, i. m., 40 (125. §).}

81 _{„Azt kívánjuk […], ne légyen mocsok a miéink lakodalmában, hanem mértékletes évés-ivás”. Tarpai, Köny-}

vecske a házasság, i. m., 148.

82 _{Uo., 122–140. Gelejivel ellentétben, Tarpai meddőség esetén sem engedélyezte az elválást. Uo., 142.} 83 _{Uo., 114.}

a kálvinista prédikátorok csupán „három-négy forintért a házas embereket egymástól”84

elválasztják. Luther és Kálvin tanításaihoz, valamint a Geleji Kánonokhoz hasonlóan pedig a házasságtörők és paráznák (halál)büntetését is a magisztrátus kötelességévé tette, hogy az „ilyen rusnya vétket a keresztyénségnek gyalázatjával el ne szenvedné”.85 _{Mindez jól}

mutatja, hogy Tarpai, ismét csak Kálvint követve, módfelett szükségesnek látta az egyház és a polgári kormányzat együttműködését házassági ügyekben, különösen bontóperek esetén, amikor a válóokok kivizsgálása az „eklézsia”, az egyéb, például vagyoni kérdések tisztázása és „szankciók” alkalmazása (például a házasságtörő fél megbüntetése) pedig a

In document Offshore Outsourcing of IT and Business Process Services (Page 34-36)