The valuable options and realised functionings for well-being through

A következőnek adományozott birtokdarabot, amelyen halászóhelyek és náda- sok vannak, az alapítólevél szövege a Seku ueieze és a révhez vezető út között lévőnek mondja. ERDÉLYI ezt (Sió)Fok és Kőröshegy között keresi (PRT 10:

11), BÁRCZI szerint viszont nem állapítható meg, hogy Foktól milyen irányban lehetett (1951: 23). Figyelembe kell azonban venni, hogy az előző részben a Szántódnál lévő Koku zarma-ról volt szó, ahol a fenti utat mint a Keuris tue felé vezető nagy utat jelölték meg. Ugyanez az út Koku zarma felől szemlélve a másik irányban a rév, azaz a Fok réve felé halad. A leírás logikájából kézenfek- vően következik tehát, hogy a Seku ueieze itt, a Koku zarma és a Fuk között ke- resendő az út és a part közötti keskeny sávban, bizonyára a Balaton partján.

A következő részben egy az előzőhöz hasonló szerkezetű név, a Putu uueieze van megemlítve, amelyet ERDÉLYI a vele szereplő Knez nevével együtt Seku

ueieze szomszédságában helyezett el (PRT i. h.). Erről azonban nincsen szó az

oklevélben, a mondatkezdő Cum his ugyanis nem erre a helyre vonatkozik (vö. ilyen értelemben BÁRCZI 1951: 23), hanem az utána következő mellékmondatra:

qui prescripsimus, azaz: „mindazokról, amelyekről fentebb említést tettünk”

(SZENTGYÖRGYI 2005: 60). E szövegezés elüt az előző részek megfogalmazá-

saitól, és arra utal, hogy itt egy az eddigiektől eltérő vidéken vagy legalábbis az eddig említett helyeknek nem a közvetlen szomszédságában fekvő birtokrészről van szó. Az előbbiekben említett helyektől való területi függetlenséget erősíti az is, hogy e részben a Balaton neve mint általános viszonyítási pont jön elő (locus

in eodem Bolatin), azaz az előző birtokokkal területi értelemben csak az köti

össze az itt megnevezettet, hogy ugyancsak a Balatonban / Balatonnál vannak (vö. ÉRSZEGI GÉZA fordítását, i. m. 2). Igazat kell adnunk tehát BÁRCZInak, aki szerint a Putu uueieze helyhez kötését csakis a Knez nevű hellyel összefüggés- ben lehet elvégezni (1951: 13–4), ezért a kérdésre ott még visszatérünk. A Seku

ueieze és a Putu uueieze nyelvi elemzését hasonló szerkezetük miatt viszont cél-

A nevek utótagjaként álló vejsze halászati szó, amelynek a TESz. két külön- böző halfogó eszköz jelentését is megadja. Az első, régebbről adatolható értelme szerint helyhez kötött, épített halfogó rekesztéket jelölt, így teljességgel érthető, hogy a szónak kialakult egyfajta hely jelentése is, amelyet etimológiai szótáraink harmadikként ’halastó; 〈lápban, mocsárban, érben〉 az a hely, ahol halászni lehet’ formában írnak le (TESz., EWUng.). A szó gyakran szerepel a régiségben szóvégi e-vel (a TESz. ezt másodlagos toldalékelemből alakultnak tartja) és anélkül is, az első szótagbeli -ej- mellett pedig ezen a helyen -é- is előfordul.122

Az alapítólevélbeli forma valószínűleg [Ùejeszé ~ Ùejëszé] ejtést takar.

A vejsze önmagában is gyakran megtalálható az oklevelekben, ezek között jó néhány közszói előfordulás is lehet; kétségkívül ilyenek azok, amelyek mellett latin megfelelő, sőt esetleg magyar szinonima is szerepel: 1274/1338: In fine cu- iusdam capture piscium wlgo weyz, 1390/1400: Tres clausuras piscium veyz seu

ketrech dictas (OklSz.). A vejsze igen gyakran nem pusztán az eszközt jelölte,

hanem azt a helyet is, ahol fel volt építve, így a ’halászóhely’ fent idézett jelen- tése aligha 1784-ből adatolható csak elsőnek, ahogyan a TESz.-ben látjuk. Azt, hogy már az ómagyar korban is lehetett ilyen értelme, az is mutatja, hogy feltű- nően sokszor szerepel a vejsz(e)hely összetételben (ezt az OklSz. önálló szócik- ként tünteti fel), másrészt pedig közvetett bizonyítéka ennek az is, hogy metoni- mikusan más típusú helyek (elsősorban patakok, tavak) neveként is előfordul a szó. A vejsze ma sem földrajzi köznévként, sem helynevek elemeként nem is- mert a Balaton környékén, egyetlen e területről való helynévszótárunk sem ada- tolja.

A két vejsze utótagú szórvány előtagjának értelmezésében a Putu uueieze esetében mutatkozik nagyobb egyetértés a szakirodalomban. BÁRCZI ezt sze- mélynévnek vagy személynévi eredetű helynévnek tekinti, amelynek származá- sát ismeretlennek mondja, mivel nem tartja meggyőzőnek sem MELICH német,

sem PAIS török eredeztetését (1951: 23–4). A Putu-t FEHÉRTÓI KATALIN az Ár-

pád-kori személynévtárban szereplő Pat, Potu, Puth, Puta, Putus nevekkel hoz- za kapcsolatba, amelyeket — MELICH alapján — mind német, mind szláv ere- detre visszavezethetőnek tart (2006: 165). Az ilyen rövid, 3-4 hangból álló és a fentiekhez hasonló hangszerkezeti jegyeket mutató személynevek biztos meg- fejthetőségét illetően mai ismereteink szerint valóban inkább szkeptikusak lehe- tünk, de a nagyfokú óvatosság, a többféle eredeztetési lehetőség felvetése a sze- mélynévi etimológiákban talán még fontosabb, mint a helynevek interpretáció- jában.

A Seku ueieze előtagját BÁRCZI [székü ~ szëkü] formában olvasta, és a ’mo-

csár’ jelentésű szik szóval azonosította (1951: 23), ezt az értelmezést átvette tőle

122 _{Előfordulásai emiatt olykor keverednek a szakirodalomban (pl. az OklSz.-ban is) a földrajzi} köznévként is használt vész ’elpusztult erdőrészlet; irtás’ adataival.

ZELLIGER (2005: 26), és etimológiai szótáraink is e szó alatt tüntetik fel a kérdé-

ses adatokat (TESz., EWUng.). FEHÉRTÓI KATALIN azonban — párhuzamos

adatokra támaszkodva — a Seku személynévi szerepének a lehetőségét vetette fel. Érvelése szerint nem ésszerű, hogy „az ember által készített halfogó rekesz- téket nem a készítőről vagy a tulajdonosáról nevezik el, hanem a mocsárról (?), amelybe állítólag a rekesztéket betették” (2006: 165).

Gondolatmenetével nem tudok ugyan egyetérteni, de javaslatát névtipológiai érvekkel alátámaszthatónak látom. A kétrészes megnevezésekben utótagként szereplő vejsze bővítményeként az általam ismert példák csaknem mindegyiké- ben egyértelműen azonosítható személynév szerepel: 1283: Beneduk ueyze, 1408: Andras weyze (OklSz.), 1344: Kolozueze (KMHsz. 1. vejsze), néha úgy is, hogy a megjelölés latinra lefordítva is meg van említve: 1288/1491: Piscinam

Jacow … vulgo Jacoweyze (HA 2: 78). Egyetlen olyan példát sem ismerek vi-

szont, amelyben a vejsze valamilyen a szik-hez hasonló jelentésű vagy bármilyen más földrajzi köznévi jelzővel állna együtt.

A Seku sz-szel való olvasatát egyébként az alapítólevél helyesírási sajátossá- gai sem erősítik meg. Az s betűnek BÁRCZI szerint 20 esetben van s (esetleg eb-

ből magyarázható cs) értéke, és mindössze háromszor jelöl sz hangot: a gisnav mellett a z-vel is előforduló Castelic-ben, valamint az itt idézett adatban (1951: 126–7). A Seku sz-es olvasatát nyilvánvalóan a szik-kel való azonosítása köve- telte meg, ennek elejtésével azonban valószínűbbnek tarthatjuk, hogy a szó ele- jén s hang állt.

A Seku ueieze előtagját tehát helynév-tipológiai jegyei alapján nagy valószí- nűséggel személynévnek tarthatjuk. Pontosan ilyen alakban lejegyzett nevet a régiségben azonban nem találunk. FEHÉRTÓI összevethetőnek tartja az Árpád- korból adatolt (1138/1329, 1165) két személy által is viselt Scecu névvel és eset- leg a személynévszótárban ezekkel azonos névcikkben közreadott 1221/1550:

Ceku formával is (2006: 165–6).123 _{E helyesírás-történeti szempontból nem telje-}

sen megnyugtató személynévi azonosítás FEHÉRTÓI szerint is további vizsgálatot

igényel, ám mindezzel együtt is lehetségesnek tartja szláv eredetét, és a szókez- dő s, sc betűknek cs-vel való olvasása esetében a Chec, Cheke, Checud nevekkel való összefüggését (i. h.).