Kerteszet

T

E

L

L

U

S

Kertészet, borászat,

különleges haszonnövények

Készítette a Fiatal Gazdák Európai Szövetsége

Az Európai Bizottság támogatásával

A magyar nyelvû változat az Európai Unió Phare Access Programjának támogatásával készült

Conseil Européen des Jeunes Agriculteurs

23-25 Rue de la science Bte_{11 • B-1040 Bruxelles • tel : + 32.2.230.42.10 • fax : + 32.2.280.18.05}

Email : [email protected] • http://www.ceja.org

A magyar nyelvû változat A Fiatal Gazdák Magyarországi Szövetsége - AGRYA gondozásában, az Európai Unió Phare Access Programjának támogatásával készült.

Cím: 1138 Budapest, Váci út 134/C. • Telefon/fax: 06 1 3200 429 e-mail: [email protected] • web: www.agrya.hu

Ezt a dokumentumot a CEJA adja ki.

Az Európai Bizottság semminemû felelôsséget nem vállal a kötetben található információk felhasználásával kapcsolatosan.

Európai Bizottság:

Mezôgazdasági és Halászati Fôigazgatóság Oktatásügyi és Kulturális Fôigazgatóság

Európai szervezetek:

CIBE Cukorrépatermesztôk Nemzetközi Szövetsége EFMA Európai Mûtrágyagyártók Szövetsége ECPA Európai Növényvédelmi Szövetség ESA Európai Ûrügynökség

Europabio Európai Biotechnológiai Szövetség EUFIC Európai Élelmiszerinformációs Bizottság FEDESA Európai Állategészségügyi Szövetség FEFAC Európai Takarmánygyártók Szövetsége

Minisztériumok:

Ausztria Szövetségi Mezôgazdasági, Erdôgazdálkodási és Környezetvédelmi Minisztérium Belgium Agriinfo

Vallon Régió Mezôgazdasági Minisztérium

Finnország Mezôgazdasági és Erdôgazdálkodási Minisztérium Oktatási Minisztérium

Németország Szövetségi Fogyasztóvédelmi, Élelmezésügyi és Mezôgazdasági Minisztérium Görögország Földmûvelésügyi Minisztérium

Demetra (mezôgazdasági oktatásra és képzésre szakosodott szervezet) Írország Oktatási és Tudományügyi Minisztérium

Luxemburg Oktatási Minisztérium

Mezôgazdasági és Vidékfejlesztési Minisztérium

Hollandia Mezôgazdasági, Környezetgazdálkodási és Halászati Minisztérium Mások: Syngenta (vetômagok és növényvédelem)

Fôszerkesztô: Elisabeth Vallet Szerkesztôbizottság: Rémy Battinger Illusztrálta: Jean-Marc Dubois

Külön köszönet Miguel Garcia-nak, Georg Häusler-nek, Jean-Claude Parot-nak az értékes közremûködésükért.

A CEJA oktató csomag kidolgozásában részt vettek a francia Gazdaképzô Felügyelôség (Mezôgazdasági és Halászati Minisztérium, Oktatási és Kutatási Fôigazgatóság) szakértôi. Külön köszönet Jean-Claude Tussaint-nek, a mezôgazdasági és kertészeti oktatási szakfelügyelônek a füzet lektorálásáért.

Copyright © CEJA – February 2002 D/2002/9406/2

A fenti forrásmegjelölést minden fénymásolaton fel kell tüntetni.

ISBN 963 87022 5 7 Fényképek:

© Copyright – Cover: MAP. P4: Spanish Ministry - MAFF. P5: MAP/Silvana Reggiardo - INRA/J.Weber. P6: MAP.René Brassart - INRA/L.Damour. P7: MAP/René Brassart - Spanish Ministry - MAP/R.Petronio. P8: INRA/J.Gambier. P9: INRA/N.Hawlitzky, JP.Onillon, J.Gambier. P10: CEDUS. AID/Peter Meyer. P11: MAP - O.Barbaroux/IFREMER. P12: MAP – INRA - ISMEA. P13: INRA/R.Vogel, Blondel. P14: MAFF - INRA. P15: MAP. P16: INRA/A.Be-guey. P17: MAP/L.Gueneau, F.Nocivelli. P18: MAFF - MAP/N.Brokensha - INRA/J.Nioré. P19: INRA/M.Pitoch, R.Marocke. P20: C.Recatala. P21: Min-istry of Agriculture(Portugal) - INRA/G.Paillard. P22: C.Recatala. P23: C.Recatala. P24: MAP. P25: AID/Peter Meyer - MAP/Pascal Baudry. P26: Deme-tra(G) - ISMEA. P27: INRA/H.Laterrot, Y.Debon. P29: AID/Peter Meyer. P30: ONF. P31: INRA/C.Slagmulder. P32: ONF. P33: E.Vallet. P34: MAP/R.Petronio. AID/Peter Meyer. P35: MAP. P36: MAP/N.Brokensha. Spanish Ministry of agriculture - AID/Peter Meyer. P37: MAP/N.Brokensha, R.Petronio. P38:MAP/R.Petronio. P39: MAP/Brokensha. P40-41: Oli-ifolie. P42: INRA/J.Guimberteau. P43: INRA/J.Weber, JM.Olivier, J.Laborde. P44: MAP/Silvana Reggiardo. P45: INRA/G.Paillard, G.Gilly. MAP: P.Xicluna, P.Baudry. Madrid. P4647: AGPL MAP/Brokensha. P48: Demetra -INRA/J.Nioré. P49: Demetra. ISMEA. P50: INRA/G.Paillard. P51: INRA/M.Adrian. ANITTA.

Kertészet, borászat,

különleges haszonnövények

Harmadik füzet

Készítette a Fiatal Gazdák Európai Szövetsége

Az Európai Bizottság támogatásával

A magyar nyelvû változat az Európai Unió Phare Access Programjának támogatásával készült

A kertészet, mint szakma 4 Idôszakos termesztés és idénymunkák 6 Növényvédelem a kertészetekben 8 Zöldségek és gyümölcsök tartósítása 10

Gyümölcsök

Gyümölcsök 12

Almafa termesztése 14

Az alma 16

Bogyós és erdei gyümölcsök 18

Citrusfélék 20

Narancsot termesztek 22

Zöldségek

Zöldségek: az ehetô részek listája 24

A paradicsom 26

A saláta 28

Virágtermesztés

Dísznövények

A szôlôtôke – asztali és borszôlôk 34 A szôlész a szôlôsben 36 Borászat 38 Olajfa 40 Gombák 42 Fûszernövények 44 Len és kender 46 Gyapot 48 Komló 50 Dohány 51

Térképek

Szószedet

A kertészet, mint szakma

Régen a kertészet a kert mûvelését jelentette. Manapság

a kerteket felváltották az üvegházak és a szabadföldi

növénytermesztés – a kertészkedés a szakértôk

biro-dalmává vált.

Üvegházas termesztés

Az üvegházak tökéletes életfeltételeket biztosítanak a növények szá-mára. Akár üvegbôl, akár mûanyagból készültek, képesek magukba zárni a naptól érkezô hôt. A talaj benn melegebb, mint az üvegházon kívül, így az elvetett magok hamarabb kicsíráznak. A termés sikere tehát nem az idôjárás viszontagságain, sem a helyre jellemzô talajvis-zonyokon múlik. Az üvegházban termesztô kertészek meg tudják elôzni az évszakokat, mivel virágaik, zöldségeik, gyümölcseik gyorsab-ban növekszenek, így hamarabb kerülnek a piacra, mint a kertekben fejlôdô társaik. Az évszaktól függetlenül bármit tudnak egész éven át termeszteni.

Sok kertész használ speciális fûtô- és légkondicionáló berendezéssel ellátott, teljesen automatizált üvegházakat. Hômérôk és hidromé-terek ellenôrzik folyamatosan a levegô hômérsékletét és páratartal-mát. Az összes berendezés egy központi számítógéphez van kapcsol-va, ez irányítja az öntözést, és ez állítja be a hômérsékletet. Ha az automata érzékeli, hogy a vízmennyiség nem elegendô, azonnal be-kapcsol. Ha túl meleg van, a tetôablakok automatikusan kinyílnak. Minden úgy van beállítva, hogy a növények a lehetô legjobban fejlôdjenek.

Meghatározás

A kertészek termelik a zöldségeket, gyümölcsöket, virágokat, cserjéket és dísznövényeket. Kertészetek mindig is olyan régiókban jöttek létre, ahol jó volt a talaj – mint amilyen az allúviumi síkságokon is –, és ahol a mérsékelt éghajlat hatására a talaj a tél végén gyorsabban átmelegszik, így a növények fejlôdése még a szokásos termesztési idôszak elôtt megindulhat. Az üvegházak megjelenése határozottan megnövelte a kertészetek termelékenységét. Azonban akár szabad földön, akár üvegházban termel, a kertésznek rendszeresen öntöznie kell.

A kertészeket különbözô elnevezésekkel illetjük attól függôen, hogy mit termesztenek. A gyümölcskertészek gyümölcsöt termesztenek gyümölcsöseikben.

A zöldségkertészek földjeiken, vagy üvegházaikban zöldséget termesztenek.

A virágkertészek cserepes virágokat, virágágyásba ültetett virágpalántákat és vágott virágokat termesztenek, legtöbbször üvegházban.

A gabonatermesztôkkel ellentétben a kertészek az elejétôl a végéig részt vesznek a növényekkel kapcsolatos valamennyi mûve-letben. Ôk vetik, takarítják be, válogatják, osztályozzák, csomagolják és adják el a terményeiket.

Szabadföldi növénytermesztés

Ahhoz, hogy szabad földön is lehessen növényeket termeszteni, olyan talajra van szükség, ami gyorsan felmelegszik. A kertészek a növényeiket átlátszó, perforált mûanyag fóliával szokták beborítani, ami megfogja a meleget és ezzel elôsegíti a csírázást, viszont átengedi a fényt és a levegôt. Egyes kertészek fekete fóliát terítenek a talajra. A fóliába lyukakat kell vágni, hogy a palántákat el lehessen ültetni. Ez a fajta fólia megakadályozza a gyomok növekedését, mivel nem engedi át a napfényt.

Talajmentes földmûvelés

Zöldségeket akár föld nélkül is lehet termeszte-ni! Az uborka- és a paradicsompalánták például tökéletesen fejlôdnek lombikban is, egy szakem-berek által kifejlesztett különleges, nitrogéntar-talmú oldatban.

Az így nevelt növények maradéktalanul megkap-ják a fejlôdésükhöz szükséges ásványi anyagokat és vizet. És ha ráadásul meleg helyen is tartják ôket, még gyorsabban fejlôdnek. Ezt a termesz-tési eljárást nevezik idroponikus eljárásnak. Új termôhelyek

Vannak területek, például a Spanyolország déli részén fekvô Costa del Sol, ahol nem sokkal ezelôtt még nyoma sem volt a kertészeteknek, ma pedig ameddig a szem ellát, üvegházak vannak.

Az üvegházak révén az Európai Unió egész területén foly-tatnak kertészeti termesztést, még az olyan északi orszá-gokban is, mint Norvégia és Svédország. Itt az üvegházakat vagy fával, vagy gázzal fûtik. Természetes elônye ezeknek az országoknak, hogy a hosszú hideg tél alatt sok kártékony rovar elpusztul. Ezért itt igen kevés élôsködôvel kell meg-közdeni, és jóval kevesebb vegyszert is kell felhasználniuk.

Közel a fogyasztókhoz

Sok kertész a saját üvegházánál, vagy a piacon adja el a ter-mékeit. Itt ti is találkozhattok velük, és kérdezhetitek ôket a munkájukról.

Szabadföldi epertermesztés

Idôszakos termesztés és

idénymunkák

A zöldségeket, gyümölcsöket, virágokat az évnek csak

megha-tározott szakaszában lehet szedni, szüretelni. Ehhez a

munká-hoz pedig sok segítségre van szükség. Csak akkor marad friss a

termény, ha a kertész gyorsan piacra juttatja.

Még ma is leginkább kétkezi munka

Sok zöldséget és gyümölcsöt kézzel szednek. Nagyon sérülé-kenyek, ezért óvatosan kell bánni velük. Ha frissen szeretnék eladni, akkor a lehetô legkevesebbet kell, hogy rakosgassák, hiszen minél kevesebbet mozgatják ôket, annál jobb állapot-ban maradnak. A dinnye, az uborka, a paradicsom, a málna, az áfonya, a cseresznye és a meggy túl sérülékenyek ahhoz, hogy géppel lehessen kezelni ôket.

Sok ember kell tehát ezeknek a növényeknek a betakarításá-hoz. Sok munkát kell elvégezni, rövid idô alatt. Ezért a gazdák idénymunkásokat, napszámosokat alkalmaznak az év ezen idôszakában.

Palántázógépek

A gépek egyre inkább átveszik az emberek munkáját a ker-tészetekben is. Például a póréhagymát, a karfiolt és a salátát már olyan palántázógéppel ültetik el, ami mechanikus kör-mökkel helyezi a palántákat a földbe. Ezután egy takarólap segítségével visszahúzza köréjük a földet.

Betakarítógépek

Bizonyos zöldségeket, például a póréhagymát és a cikóriát olyan speciális felszedô gépekkel takarítanak be, amiben külön-legesen kialakított tárcsák emelik ki a növényeket a földbôl. Ezután szállítószalag továbbítja ôket az utánfutóra.

Vannak gyümölcsök, például a szilva, amit speciális farázó gépekkel szednek. Egy hatalmas karba fogják be a fát, majd vibrációs motort használva rázzák le róla a termést. Így a szil-vaszemek egy szállítószalagra esnek, ami rekeszekbe továb-bítja ôket. Az ilyen gyümölcsbôl általában lekvár készül. A gépet nagyon körültekintôen kell beállítani, nehogy a fa káro-sodjon a rázás során. Hasonló gépek takarítják be az olívabo-gyót és a diót is.

Barackszüret

Szállítás: a sebesség jelentôsége

Aratás – ünnepi alkalom

Körutazás Európában

Ha meg akartok ismerni más európai országokat, a legjobb mód-szer, ha nyáron elmentek szôlôt szüretelni. Kezdjétek mondjuk Spanyolországban vagy Olaszországban, augusztusban, vagy talán inkább már július végén, a finom asztali szôlô szedésével. Aztán szeptember elején irány Franciaország. Utána kicsit északabbra eltöltötök néhány napot Burgundiában vagy Champagne-ban, ahol az összes szôlôt szeptember közepe táján szedik le. Ugyanebben az idôben lehettek mondjuk Portugália Douro tartományában is, ahol a portói borok alapanyagául szolgáló szôlôket szüretelik. Októberben a Rajna-völgyben jön el a szüret ideje, azaz Elzászban, Luxemburg Moselle tartományában és a német Rajna-vidéken. Aztán akár itt is maradhattok Németországban novemberig, amikor a „jégbort” készítik.

Régen a kertészek a nagyobb városok mellett termesztették növényeiket, ahol frissen el is adhatták. Ma a gyors közutak és a légi szállítás fejlôdésének köszönhetôen már szinte mindegy, hol található a kertészet. A reggel Hollandiában levágott virá-gok ugyanaznap este már az Egyesült Államokban lehetnek. A Spanyolországban szedett epret még a szedés napján elszállít-hatják az Európai Unió bármely másik országába. Persze a gyü-mölcsök, zöldségek, virágok gondos bánásmódot igényelnek szállítás közben, frissen kell ôket tartani. Ezzel szemben például a gabonafélék sokkal kevésbé kényesek – ömlesztve is szállít-hatók, vonattal vagy uszályokban. (lásd 2. füzet).

Nagyon sok helyen rendeznek ünnepséget az aratás végén. Hagyománynak számít, hogy ilyenkor az összes munkás össze-jön egy finom lakomára. Gyakran az egész falu részt vesz az aratóünnepen. Egyes helyeken az aratóünnepet vallási ünnep-pel kötik egybe, hogy hálát adjanak az egész évi munka gyü-mölcséért. Az év ezen szakaszában a gazdáknak is van egy kis szabadidejük, mielôtt a munka új hulláma megkezdôdne. Egy-egy ilyen ünnep egész régiók lakosságát összehozza. Sôt gyakran még az épp arra járó turisták is részt vesznek rajta.

Hagyományos ünnepség Spanyolországban

Kamionok szállítják a friss terményt oda, ahol eladják illetve elfo-gyasztják ôket

Szexuális megtévesztés

A szôlômoly hernyója a fiatal szôlôt károsítja. Petéit a fiatal szôlôkre rakja, amikbôl aztán kikelve a hernyó elrágja a növényt. A kifejlett szôlômoly ellen rovarirtóval lehet védekezni, de a kertészetek igyekszenek csökkenteni a felhasznált vegyszerek mennyi-ségét.

Ezek a kis molyok az illatanyagaik segítségével kommunikálnak. A nôivarú rovar olyan speciális illatanyagokat választ ki, amit a hímek kilométerekrôl megéreznek. Ma már ezeket az illatanyagokat mesterségesen is elô lehet állítani. Ha ebbôl kellô mennyi-séget juttatunk a levegôbe, a hímek nem találják meg a nôstényeket. Tökéletesen eltévednek! És ha nem párzanak, akkor nincs pete, és nincs hernyó sem. A szôlôk tehát megmenekülnek.

Növényvédelem a kertészetekben

A termesztôk egy része igyekszik a növényeit vegyszerek nélkül

vé-deni. Nézzük meg, milyen alternatív módszereket használnak.

Biológiai kontroll

A lárvák remek éléskamrához jutnak Katicabogár levéltetvekkel fertôzött levélre rakja a petéit

A biológiai kontroll azokat a módszereket jelenti, amikor élô szervezeteket, vagy lega-lábbis azok természetes viselkedését használjuk fel, hogy megelôzzük, vagy csök-kentsük a kártevôk által okozott károkat. Ez azt jelenti, hogy az élôsködôket a saját természetes ragadozóikkal* vadásztatjuk le. Ehhez persze alaposan kell ismernünk a rovarok életét és biológiáját.

A katicabogár például a levéltetvek ragadozója*. A katica lárvája ugyanis levéltetvek-kel táplálkozik. Ezért a katicabogár igyekszik olyan helyet keresni a petéinek, ahova már levéltetvek is petéztek, hiszen így a kikelô lárvát terített asztal fogja várni. Mielôtt a petéit lerakná, a katica ellenôrzi, más katica nem rakta-e a tojásait ugya-narra a helyre. Ha megérzi más katica „szagát”, akkor másik növényt választ. Ez azért van így, mert az elsôként kikelô lárvák nagyon agresszívak, és könnyen felfalhatják a késôbb kikelô petéket.

Gazégetés

A gyomokat meg lehet semmisíteni hôvel. Azokban a gyümölcskertészetekben, ahol biotermesztést folytatnak, nem lehet vegyszereket használni. Ezért a kertészek egy speciális gázégô segítségével egyszerûen leégetik a gyomok föld feletti részét. Ez a fajta technika egyre elterjedtebb, használják már például városok parkjainak tisztántartására is.

Integrált növényvédelem

Az integrált növényvédelem célja, hogy a kártevôk számát a minimumon tartsa. Vegyszereket csak akkor használnak, ha ez a szám a maximumhoz közelít.

A gyümölcstermesztôk például rendszeresen ellenôrzik a fái-kat, különleges betegségek és élôsködôk után kutatva. Csap-dákat helyeznek ki, amelyek elkapják az almamolyokat, ami az almában és körtében élôsködô kis rovar. Ha kevés a fenna-kadt lepke, vagy egyáltalán nincs, akkor nincs szükség a fák kezelésére. Ha viszont nagy számban akadnak a csapdákba, akkor a termelônek vegyszeres védekezést kell alkalmaznia a fáinak védelmére.

A fehér légy egy a paradicsomon élô parazita*. A kertészek, akik üvegházakban termesztenek paradicsomot, egy kis méh-fajt is tenyésztenek benn, amely a petéit a fehér légy lárváiba rakja. Így tartják a minimumon a fehér legyek számát.

A csapdák lehetôvé teszik a gyümölcsösben élô paraziták megszámlálását

In vitro burgonyakultúra

Néhány növénybetegséget nem lehet vegyszerekkel kezelni. Ide tartoznak a vírusok által terjesztett betegségek.

Egy burgonyafajtát, a „Belle de Fontenay”-t például sikerült megmenteni a vírustámadástól. A kertészek felfigyeltek rá, hogy erre a fajtára nincs hatással a betegség. Mindig volt egy-két egyed ugyanis, ami túlélte a vírust. Ezeket az egészséges burgonyákat használták tovább szaporítóanyagként. De a krumpli az ültetés évében még csak kb. 20 szemet terem. Ezért a „lombiktermesztés”-technikát alkalmazzák, aminek az a lényege, hogy egy kis darab burgonyából egy egész növényt hajtatnak. Ezzel az eljárással kétmillió tövet tudnak létrehoz-ni egyetlen krumpliból, és mindezt kevesebb, mint egy év alatt. Ezt a technikát széles körben alkalmazzák a kertészetekben, ahol az in vitro termesztés néven ismert. A vitro latin szó, jelen-tése: üveg.

A ragadozó rovar petéjét a fehér légy lárvájába rakja Fehér légy

Zöldségek és gyümölcsök tartósítása

A zöldségek és gyümölcsök étrendünk fontos részét képezik. Frissen

szeretjük ôket fogyasztani, de akkor is megkívánjuk, amikor épp

nincs szezonjuk. Hogyan tartósítjuk hát a nyár ízeit?

Kipróbált és ellenôrzött módszerek

Baktériumok* bevonása

Még baktériumok* segítségével is lehet tartósítani néhány növényt. Ezt nevezzük fermentációnak. Klasszikus példa erre a sava-nyú káposzta, ami nagyon népszerû Németországban és az északi országokban.

A káposztát lereszelik és besózzák. Amikor a sóval érintkezik, a káposzta vizet ereszt ki magából. A természetben a káposzta levelein élô baktérium* megtalálja ezt a sós vizet, és ezen táplálkozva savat kezd termelni. Egy idô után a lé túl savas lesz a bak-tériumnak*, és más baktériumok* sem tudnak fennmaradni. A zöldség így hónapokig eltartható. Mielôtt a savanyú káposztát meg-fôzzük, csak le kell csorgatni a levét, hogy a savat eltávolítsuk. Ráadásul ez a módszer megkíméli a káposztában lévô vitamino-kat. – fôleg a C-vitamint.

Aszalt gyümölcsök

Vannak gyümölcsfajták, amiket könnyen lehet szárítani szabad levegôn, vagy sütôben. Az aszalás egyszerû, igen elterjedt mód-szer. Almát, körtét, szilvát, sárgabarackot és fügét remekül lehet aszalni. Sok országban szokás a téli süteményeket aszalt gyü-mölcsökkel készíteni.

Lekvárok

Lekvárkészítéskor a gyümölcsökbôl kifôzik a vizet és cukrot adnak hozzá, hogy tartósítsák. A cukor mennyisége általában megegyezik a gyümölcs súlyával. A gyümölcs pektint termel, ettôl válik lekvárrá. Néha még adnak is hozzá pektint, hogy segít-sék a folyamatot.

Természetesen az így tartósított gyümölcsöt már nem nevez-hetjük frissnek.

Zöldségek télre

Egyes országokban a zöldségeket hónapokra vermekbe teszik. A verem egy egyszerû gödör a földben, szalmával letakarva. Ez a módszer tavaszig frissen tartja a répát, gyökeret, zellert és a céklát.

A savanyú káposzta megmentette a tengerészek bôrét.

Amikor hajók indultak az Újvilág felfedezésére, a tengerészek hosszú hónapokat töltöttek a tengeren friss gyümölcs és zöldség nélkül. Sokan szenvedtek skorbuttól, ami a C-vitamin hiánya által kiváltott betegség. De mihelyst felfedezték a savanyú káposzta elônyeit, ez a betegség teljesen eltûnt.

Konzerválás

Egy francia tudós volt az elsô, aki 1795-ben élelmiszereket zárt tárolóedényekbe. Zöldségeket és húst sikerült hónapok-ra tartósítania, úgy, hogy az edényben felforhónapok-ralta, majd lég-mentesen lezárta ôket. A konzervdobozok ekkor még öt rétegû parafából készültek. Az elsô fém konzervdobozt né-hány év múlva készítették, 1812-ben Nagy-Britanniában. Ma is hasonló módszerrel tartósítanak zöldséget és gyümöl-csöt otthon a konyhában, ahol saját terméseinket tesszük el, és az élelmiszeriparban is. Az élelmiszereket felforralják, hogy a mikroorganizmusok elpusztuljanak bennük, utána pedig a konzervet, befôttesüveget lezárják. Így akár több évig is tartó-sítható az élelem. De ez a módszer elpusztít sok vitamint is. Ezért jobb, ha vegyesen fogyasztunk friss és tartósított

ter-mékeket. Gyümölcskonzerválás

Vízelvonás

A dehidratáció azt jelenti, hogy vizet vonunk ki a növénybôl. Ez a legjobb módja például az erdei gombák tartósításának. Sütô-ben egyszerûen csak meg kell szárítani a gombát – utána hónapokig megôrzi minôségét, és felhasználható.

Ahhoz, hogy krumplipüréport vagy szárított leveszöldséget készítsünk, el kell vonnunk az összes vizet. Ezt a technikát liofilizá-lásnak nevezzük. Több, mint egyszerû szárítás: a vizet alacsony hômérsékleten vákuum alatt vonják ki. Bonyolult eljárás, de nagyon jól mûködik.

Az utolsó vízelvonásos módszer a sûrítés. Bizonyos zöldségeket, például a paradicsomot sûrítve tartósítanak. Elôször is eltávo-lítják a héját és a csumáját. Így csak a húsa marad. Ezután a paradicsomot felmelegítik, így a benne lévô víz egy része elpárolog. A paradicsomsûrítmény már készen is áll a felhasználásra. A sûrített paradicsomot sok mediterrán ország konyhája alkalmazza elôszeretettel.

Hûtés

Az alacsony hômérséklet lelassítja a baktériumok* fejlôdését. A hûtôben néhány napig friss marad az étel, de ha hosszabb ideig szeretnénk tartósítani, akkor le kell fagyasztanunk: -18°C fokon a baktériumok* nem szaporodnak tovább. Ennek az eljárásnak a hátulütôje, hogy az ételben lévô víz nagy kristályokba áll össze és amikor felolvasztjuk, az étel veszít a víztartalmából, ráadásul nem is hasonlít már régi önmagára. Emiatt a gyárak egy másik mód-szert, az ún. mélyfagyasztást alkalmazzák. Az ételt sokkal gyorsabban fagyasztják le, sokkal alacsonyabb hômérsékletre – körülbelül -80 fokosra. Némely új módszerrel pedig akár a -160° C is elérhetô. Minél gyorsabban fagy meg az étel, annál kisebbek a benne kialakuló jégkristályok. Ezért az étel frissebbnek látszik felolvasztás után. Mindegyik módszer elônye, hogy az étel gyorsabban elkészíthetô.

- egzotikus gyümölcsök: kiwi, banán, stb.

Gyümölcsök

Választhatunk az alábbiak közül: - magvas gyümölcsök: alma, szôlô, körte, stb. A magvas gyümölcsöket tudományos néven almaféléknek is hívják. Ezen gyümölcsök magvai a növény magvai is egyben. A magok a magházban helyezkednek el.

- csonthéjasok: meggy, ôszibarack, sárgaba-rack, szilva, stb. Ezeknek a magva kemény héj-ban található, mandulaszerû mag.

- erdei gyümölcsök és bogyók: feketeáfo-nya, egres, feketeribizli, stb.

- a boltokban, piacokon olyan egzotikus gyümölcsö-ket is vehetünk, ami Európában nem terem: mangót, licsit, papayát, stb.

- citrusfélék: mandarin, narancs, citrom, stb.

- diófélék: mandula, mogyoró, pisztácia, stb. Itt magát a növény magját eszzük meg. A mag zöld burokban fejlôdik, ami fokozatosan eltû-nik, ahogy a gyümölcs beérik. A mag kemény héjba van zárva. A pisztáciát meg is kell pirí-tani, hogy ez a héj felnyíljon.

Mi is a gyümölcs?

A fákon és bokrokon növô gyümölcsöket legtöbbször desszertként fogyasztjuk. A kertészek gyümölcsösökben termesztik ôket. Ehetjük ôket például frissen vagy feldolgozva, lekvárként vagy befôttként. A gyümölcsfák évelôk, azaz több évig élnek.

Gyümölcsfák

A gyümölcsfák különböznek a többi fafajtól, mivel itt két különbözô növényfajt növesztenek össze. Ez a technika – amit oltásnak hívnak – nagyon régi, már a középkorban is használták.

A fa alsó részét, azaz a tönköt és a gyökereket hívjuk vad alanynak. Ez általában vad gyümölcsfa része, szárazságtûrô képessége és a gyö-kerek vastagsága alapján választjuk.

Azt a részt, amit a tönkhöz illesztünk, nevezzük nemes alanynak vagy oltványnak. Ez egy nemes gyümölcsfa ága. Ez a rész fog majd termést hozni. A nemes alanyt fajtája és termésmennyisége alapján választják ki.

Egy tuskóra akár két különbözô alanyt is ráolthatunk, például egyik oldalára sárga, másik oldalára piros almafajtát. De nem lehet például meggyet oltani alma mellé. A magvas gyümölcsöket csak magvasok, a csonthéjasokat csak csonthéjasok mellé lehet oltani.

A természet meglepetései

Ismeretlen okokból néhány növény képes hirtelen megváltoz-tatni a küllemét. Így született a nektarin is. Egy gazda egyszer észrevette, hogy a barackfáin olyan gyümölcs terem, ami ugyan-olyan lédús, mint a barack, de a héja szôrtelen, sima. A gyümöl-csök a következô évben is így néztek ki, és így a természet egy balesetébôl új gyümölcs született: a nektarin.

Természetes festékanyag

A diófélék zöld burkának megváltozik a színe és állaga, ahogy a gyümölcs beérik. Amikor fekete lesz, egy különleges festékanyag a dióolaj vonható ki belôle. Ezt az anyagot a bútoriparban hasz-nálják a bútorok pácolására. Így a diófa nemcsak faanyaggal, de pácanyaggal is ellát minket.

Déltôl észak felé

Az Európai Unió déli országaiban, Spanyolországban, Olaszországban, Görögországban és Portugáliában majdnem minden gyü-mölcsfajta* megtalálható a melegkedvelô citrusféléktôl kezdve a csonthéjasokon és a magvasokon keresztül a dió- és erdeigyü-mölcs-félékig. Egyes csonthéjasok, például az ôszibarack megtalálható Dél-Franciaországban is.

Északabbra az idôjárás túl hideggé válik a gyümölcsök számára – csak néhány gyümölcs, pl. a szilva, a sárgabarack és az alma érzik magukat otthonosan errefelé. Az alma az egyike azon kevés gyümölcsfajtának, ami az északi országokban is megterem. Ezen túl, az Európai Unió legészakibb részén már csak néhány szederfaj terem meg.

A gyümölcsök természetes

fehérje-*, vitamin-, ásványianyag-és energiaforrásaink.

A vad alanyhoz hozzáillesztik a nemes alanyt

Metszés

A metszés azt jelenti, hogy levágják a fáról a fölösleges ágakat. A kertészeknek nagy gondossággal kell kiválasztani, melyik ágakat hagyja meg, mivel ezek fogják hozni jövôre a termést.

A metszést télen végzik, mikor a növény alszik. A hideg idô megállítja a fa nedveinek keringését és ha a metszést helye-sen végzik el, akkor a fa nem sérül meg. Az ágak gyorsan beforrnak, mivel a vágási felületek apróak.

Mihelyst megint eljön a tavasz, a nap elkezdi felmelegíteni a földet és az almafa nedvei újra keringeni kezdenek. A fa már nem a tartalékaiból él, hanem újra a talajból veszi fel a vizet és az ásványokat. A fa rügyei is megjelennek és hamarosan láthatóvá válnak az elsô levelek.

Almafatermesztés

Egy almafatermesztô munkáját fáinak fejlôdési ciklusa

határozza meg.

Almafatermesztés

Egy almatermesztô élete a fák életciklusa köré épül. A külön-bözô fejlôdési fokozatok határozzák meg, épp milyen feladatot kell végezni, mikor kell metszeni, trágyát* kijuttatni, leszüretelni a termést, vagy öntözni. A kertésznek ugyanakkor folyamatosan készen kell állnia, hogy bármikor meg tudja védeni a növényeit a legalattomosabb rovarokkal és betegségekkel szemben is.

Az almafák életciklusa

Az almafa életciklusa ôsszel, a szüretet követôen kezdôdik. A fa lehullatja a leveleit, és hibernálódik a télre. A fa nedvei a fa törzsében koncentrálódnak: a fa tartalékokat halmoz fel a következô tavaszra. Ez a metszés idôszaka is. A fa életciklusá-nak az egyik legfontosabb része a metszés, mivel ettôl függ, mennyi termés lesz a következô évben.

Váltakozó termés

Ha egy almafa sokat terem egy évben, a következô évben keve-set fog. Ez természetes jelenség, amit váltakozó termésnek neveznek.

Almáskert

A virágzási idôszak nagyon fontos idôszak. Az észak-európai országokban mindig fennáll a tavaszi fagyok veszélye. Noha a tavaszi fagyok nem túl hidegek, a hômérséklet mégis néhány fokkal 0º C alá esik és ez épp elég ahhoz, hogy megsemmisít-se az almafa virágait. Az almatermesztô ezért folyamatosan figyeli a hômérôt és az idôjárásjelentést. Ha tavaszi fagy fenye-get, speciális fûtôrendszert kell alkalmaznia, hogy a hômérsé-kletet fagypont felett tartsa. Ez hatalmas gázégôkbôl áll, ami-ket a fák közt helyeznek el. Vannak helyek, ahol vízzel permetezik le a fákat, hogy a keletkezô jég óvja meg ôket a fagytól.

A virágtól a gyümölcsig

A virágzási idôszak végén a szirmok lehullnak és megjelennek a gyümölcsök. Kezdetben az almácskák még egészen picik. Az almafa levelei a napsugarak energiáját felhasználva cukrot termelnek. Ez a cukor az almákban raktározódik el éjsza-kánként, mindig egy kicsit nagyobbra növelve a gyümölcsö-ket. A fákat folyamatosan figyelni kell, elég vizet kapnak-e és ha nem, a kertésznek meg kell öntöznie ôket. De azt sem szabad elfelejtenie, hogy a fák levelein és gyümölcsein bár-mikor megjelenhet valamilyen betegség.

Az almák leszüretelése

A termôhelytôl és az alma fajtájától – korai vagy késôi érésû – függôen az almát ôsszel szedik. Az evésre szánt gyümölcsöt frissen fogyasztjuk – az ilyen almát kézzel szedik: Amibôl viszont almalé, vagy befôtt lesz, azt géppel takarítják be. Az almaszüretben napszámosok is részt vesznek. Az almát általában szövetkezeten* keresztül értékesítik, illetve sok gazda maga adja el a gyümölcsösében, vagy a piacon.

Virágzás

Almavirágok

Kórokozók ellen permetezik a fákat

Az alma

A kertésznek jól kell ismernie a fáit, egészen az almafák telepítésétôl

a gyümölcs beéréséig. Most egy szakember osztja meg velünk az

almatermesztés titkait.

Az almafák

Régen a termesztôk által nevelt fák törzse nagyon magas volt, maguk a fák pedig hatalmasra nôttek. Hagyták, hadd nôjenek, ahogy akarnak. Az almaszedéshez létrára volt szükség. Ma már sokkal kisebb almafákat tartanak, így a kertész dolga is sokkal könnyebb. A modern technoló-giáknak köszönhetôen is egyszerûsödött a munka, mege-lôzhetôvé vált a hullás és más károk, és optimalizálható lett a termésátlag is.

A hideg tartósítja a gyümölcsöt

Az almát nyár végén szedik le, de még a tél közepén is találhatunk a boltok polcain friss gyümölcsöket, amiket mintha akkor szedtek volna.

A kertészek almáikat hideg, 1-5ºC-os helyiségekben tárolják. Minden fajtának megvannak azonban a maga különleges igényei. A reinette fajtát például 4ºC-on kell tárolni, mert ha ennél hûvösebb helyre kerül, a héja csúnyán megbarnul, ami nem túl étvágy-gerjesztô.

Az almák élô gyümölcsök, tehát lélegeznek is. Ahhoz, hogy tartósíthassuk ôket, ezt meg kell gátolnunk. Ezt úgy érjük el, hogy a hideg termekben lecsökkentik az oxigén és széndioxid mennyiségét és nitrogént adagolnak a levegôbe. A nitrogén, ami ter-mészetes körülmények közt is jelen van, „elaltatja” az almákat, így azok jó állapotban, sokáig elállnak.

De az esetleges rothadt almát gondosan el kell távolítani, mert egyetlen szem is képes elrontani az összes többit.

Az alma színe

A különbözô almafajták változatos színûek: lehetnek pirosak, sárgák, zöldek, és egyéb színûek. A szín függ a fajtától, és attól is, hogy milyen körülmények közt fejlôdött a növény. Ahhoz, hogy az almák megváltoztassák színüket, meleg nappalokra és hideg éjszakákra van szükségük. Ha a nappali és éjszakai hômérséklet közti különbség nem elég nagy, az almák zöldek maradnak. Egyetlen kivétel van ez alól a szabály alól. A Gran-ny Smith fajta*, ezt ugyanis zölden szedik.

Az almák igen gyorsan megváltoztatják a színüket ahogy ôss-zel a hômérséklet csökkenni kezd.

A különbözô fajták eredete

Néhány fajta* vadon alakult ki, és a kertészek finom ízük miatt kezdték el termeszteni ôket – ami persze azóta sokat változott. Ilyen például a golden delicious nevû fajta, amit véletlenül fedeztek fel az USA egyik erdejében. Más fajtákat* az emberek maguk hoztak létre a már meglévôkre alapozva. Például a jonagold a szüleirôl kapta a nevét, ez a fajta* ugyanis a jonatán és a golden delicious keresztezésének* az eredménye.

Több ezer almafajta létezik, de csak alig több mint húsz fajtát* alkalmaznak nagybani termelésre.

Almabor

Számos területet ismerünk almaboráról. Az eljárás, amivel az almabor készül, nagyon hasonló a sima bor készítéséhez, csak itt a kiinduló gyümölcs az alma. Az erjedés után enyhén szénsavas italt kapunk, amit fôzéshez is használhatunk.

Betegségek és kártevôk

Az almák nagyon kényesek. Ha nem ellenôrzik ôket kellôképpen, könnyen eshetnek áldozatául különbözô kártevôknek vagy betegségeknek. Az almamoly lárvája például az almákban él. Ezért aztán bármilyen védekezést, kezelést is akarunk alkalmazni, azt még az elôtt kell megtenni, hogy a kukac a növénybe kerül. Ha ugyanis már benne van, akkor már semmilyen módszer nem segít.

Málna

Bogyós és erdei gyümölcsök

Szamóca, málna, feketeribizli, feketeáfonya – mind az erdei

gyümölcsök és bogyósok kategóriájába tartoznak. Az Európai Unió

valamennyi országában megteremnek.

Földieper

Az Európai Unió évente 840 000 tonna epret termel. Spanyolor-szág a vezetô termesztô, a teljes mennyiség 38%-át itt termesztik.

Gyümölcs vagy zöldség?

A növényvilág sokszor igencsak bonyolult. Az epret például édességként fogyasztjuk, és az erdei gyümölcsök közé soroljuk.

Márpedig az epret is ugyanazok a kertészek termesztik, akik a zöldségeket, ráadásul ugyanolyan módszerekkel. Valójában az eper nem igazi gyümölcs. Amit megeszünk az a növény szárának legfelsô része. Az igazi gyümölcsök az eper bôrén látható pici magocskák.

A málna bokrokon nô. A szüret idején a bokrokat naponta szedni kell. Mivel a málna rendkívül sérülékeny, a szüretet – ami természetesen mindig kézzel történik – gonddal kell végezni. A málnát egybôl kis kartontartókba rakják. Málna-szedéskor sok napszámost alkalmaznak.

Európa minden országában termesztenek földiepret. A növény maga fûszerû, 20-30 centiméter magasra nô. Mindenhol jól terem, de üvegházakban, fólia alatt termelve hamarabb megérik. Az elsô eprek a mediterrán országokban szedik márciusban. Spanyolország és Olaszország a két legnagyobb epertermelô ország. Alighogy ezekben az országokban befejezôdik az eper-szüret, folytatódik északabbra. A legvégsô idôpont július vége. Néhány kétszer termô fajtát késôbb, a nyár legvégén is lehet szedni.

A borókabogyó az egyetlen fán növô bogyó, amit megeszünk. Apró bogyó, amit a téli fagyok után takarítunk be. Leginkább egy erôs hol-land ital készítéséhez használják.

Feketeribizli

A feketeribizli is bokron terem. A levele, szára és a gyümöl-cse is édeskés illatot bocsát ki, amit már néhány levél leszakí-tása után érezhetünk.

A gyümölcsét nem frissen esszük és ha beleharapunk nagyon fanyar és kiszárítja a szánkat. Fôzve viszont sok sütemény kitû-nô hozzávalója és likôrnek sem utolsó!

Áfonya: a szépséges kékség

A vadonban a feketeáfonya egy hegyekben, erdôkben és köze-pes magasságú területeken élô cserjén nô. De az áfonyát ter-mesztik is. Az amerikai áfonya az Európában is termesztett fajta, kétszer-háromszor akkora, mint a vadon élô társa. Júniustól lehet szedni az áfonyát Németország, Franciaország, Belgium és Portugália Caranulo és Agueda tartományainak hegyvidékein, csakúgy, mint az északi országokban. Az áfo-nyaszedés igencsak fárasztó munka, mivel szinte a földrôl kell a gyümölcsöt szedni.

Az összes bogyó közül az áfonya a legkevésbé savas. Ez teszi alkalmassá lekvárok, sütemények és áfonya lé készítésére. Mindenre lehet használni, még köhögéscsillapítót is készíte-nek belôle. És aranyos kék bajszot hagy azon, aki egyszerre túl sokat eszik belôle.

Az északi országok bogyói

Az északi országokban a nyári napok elég hosszúak. Az Északi Sark közelében a nap le se megy egész nyáron. Sok cserje és bokor nô ezekben a régiókban, és a bogyóik egész nyáron érnek. Több mint húsz fajta található meg itt. Nônek erdôkben, lápokon, sziklákon. Valamennyi nagyon ízletes és tele van vitaminnal. Ilyenek például a vörösáfonya, a kékáfonya, a törpemálna. A törpe-málna már egészen északon, Lappföldön terem.

Ezeket a bogyókat mind felhasználják lekvárok és gyümölcskocsonya készítéséhez, valamint a tejtermékeik ízesítésére is. Néhányat közülük, például a törpemálnát, csak az elsô fagyok után szedik le. A hideg ugyanis enyhíti savanyú ízüket. Másokat, például a berkenyét meg kell fôzni fogyasztás elôtt.

A bogyós gyümölcsök nagyon fontos szerepet játszanak Finnország és Svédország konyhájában. Bár ez nem számít igazán hagyo-mányos mezôgazdasági munkának – hagyohagyo-mányos gyümölcsszedésnek annál inkább! – évente mintegy 40 000 tonna bogyós gyü-mölcsöt szednek le Finnországban. Még erjesztett italok készítésére is használják ôket.

Citrusfélék

Narancs, mandarin, grapefruit... A citrusfélék gusztusos húsú, finom

levû gyümölcsök. Tele vannak C-vitaminnal és még a héjukat is meg

lehet enni cukrozva. Micsoda rendkívüli gyümölcscsalád!

Gyümölcsök meleg éghajlatról

A citrusfélék közepes méretû fákon nônek. Ezek fejlôdéséhez magas hômérsékletre és sok napfényre van szükség. Európá-ban leginkább SpanyolországEurópá-ban, OlaszországEurópá-ban, Portugáliá-ban és GörögországPortugáliá-ban találkozhatunk ilyen fákkal. Gyü-mölcsük lédús húsból és vékony bôrbôl áll. A mûtrágyák, új növényvédelmi módszerek, de mindenekelôtt az öntözés elterjedésének köszönhetôen a citrusfélék terméshozama az utóbbi években jelentôsen megnôtt. Egy hektár* narancsliget egy évben akár 15-20 tonna termést is hozhat.

Nagy gyümölcscsalád

A citrusféléknek igen sok fajtája van, mint a narancs, a citrom, a grapefruit, a mandarin és így tovább.

A narancs

A narancs eredetileg Közép-Ázsiából származik, az arabok hozták be az Ibériai-félszigetre (Spa-nyolország és Portugália). A narancsot fogyaszthatjuk frissen, vagy a levét kifacsarva gyümölcslé-ként is. Az elsô Európában termesztett narancsok október közepén jelennek meg a boltok pol-cain, és a termelés folyamatos egészen júniusig. Az év hátralévô részében a narancsot a délebbi országokból importáljuk.

Az egyik legfinomabb fajta az ún. köldökös narancs. Ennek a nem túl gyakori fajtának a belsejében egy kisebb narancs fejlôdik ki. Ez jól látható a narancson kívülrôl is, és innen kapta a köldökös elnevezést is.

A narancs héját is meg lehet enni, kandírozva. Ehhez a héjat cukorszirupban lassan meg kell fôz-ni. Sok régióban használják ezt a kiegészítôt karácsonyi süteményekhez.

Mindezeken túl a szárított narancsvirágot is fel lehet használni ízletes gyógytea készítéséhez. Az ágakon hagyott narancsvirágok pedig esküvôi csokrok kedvelt alkotórészei.

Spanyolország évente 5 millió tonna citrusfélét termel.

A citrom

A citrom leginkább levérôl ismert, amit használnak fôzéshez, sütéshez, de mindenek elôtt szomjoltó italok készítésére is. Citromot gyakran szolgálnak fel halételek mellé, ahol dekorációs szerepük mellett extra ízt is adnak az ételnek.

A citromhéj olyan esszenciát* tartalmaz, amit kölni készítéséhez hasz-nálnak. Ha kandírozott citromhéjat vásárolunk a fôzéshez, az nagy valós-zínûség szerint cédrát héja – ezt a hatalmas citromfélét ugyanis kifeje-zetten a héja miatt termesztik.

A grapefruit

Megkülönböztetünk sárga, rózsaszín és piros grapefruitot attól függôen, hogy a gyümölcs húsa fehér, vagy rózsaszínû. A grapefruitot más gyü-mölcsökkel együtt eszük, vagy kifacsarjuk a levét..

Más kedvelt gyümölcsök

A sevillai narancsot lekvárok, például az angol narancslekvár készítéséhez használják.

A mandarin a legillatosabb citrusféle, a XIX. században került Európába Kínából. Ennek a héja is tartalmaz egy illatesszenciát*, ami széles körben használatos a parfümkészítéshez, ételízesítésben, a cukrászatban és gyógyászati szerek elôállításában. Az Észak-Olaszországban, fôleg Szicíliában termô bergamot fa gyümölcseit nem lehet megenni, de ebbôl állítják elô a bergamot-olajt. Ezt sütemények és torták készítésénél használják.

Hibrid gyümölcsök

A citrusfélék családján belül a különbözô fajok könnyen keresztezôdhetnek egymással: az egyik faj virágpora rákerül egy másik faj bibéjére és a megporzás után máris egy új fajjal van dolgunk. A keresztezéssel* elôállított növényeket nevezzük hibrideknek. A magtalan mandarin, a clementine az egyik legjobb példa erre. A sevillai narancs és a mandarin „házasságának” eredményeként jött létre. A clementine kedvelt gyümölccsé vált, és a mandarineladások is megsínylették a megjelenését.

Micsoda egy fa!

A citromfa az egyetlen gyümölcsfa, amelyen egyszerre találhatóak meg a virágok, az éretlen és az érett gyümölcsök. Ez azonban csak akkor figyelhetô meg, ha rendes körülmények közt, meleg helyen tartják a növényt, azaz leginkább a mediterrán országokban.

A citrusfélék virágai rendkívül illatosak. Egy séta a narancsliget-ben az orrunknak is kellemes élményt nyújt.

Citromfák

Narancsot termesztek

Célestino Recatala Rico Spanyolországban narancsot termeszt.

A munkájáról mesél.

- Célestino, mesélj magadról és a munkádról.

„Spanyol gazda vagyok. Valencia tartományban termesztek citrusféléket. 36 éves vagyok, nôs, két lányom van, hat és tíz évesek.

Faurában élünk, ez egy 2000 lakosú falu. A régiónk a citrus-félék termesztésére specializálódott.

Akkor kezdett érdekelni a gazdálkodás, amikor 17 évesen befejeztem a középiskolát. Mielôtt dolgozni kezdtem volna, gazdaképzésen vettem részt.”

- Hogy néz ki a gazdaságod?

„A gazdaság 14 hektár*. A bátyáim társtulajdonosok, de dol-gozni egyedül én dolgozom a gazdaságban. Egész évben három embert alkalmazok, akik segítenek a munkákban.

A gazdaság sok kisebb, elszórtan elhelyezkedô földdarabból áll, ez a mediter-rán gazdaságok jellegzetessége. A darabok ki-csik, és távol vannak egymás-tól, ez megnehe-zíti a munkát és megemeli a költ-ségeket is.”

- Mit termesztesz?

„Többfajta mandarint és narancsot termesztek: marisolt, oro-valt, a clemenule-t és navelt, évszaktól függôen. A különbözô fajtákat különbözô idôpontokban kell betakarítani szeptem-bertôl júniusig.”

- Mibôl áll a munkád?

„Januárban, és februárban megmetsszük a fákat. Utána mûtrá-gyát szórok ki a földekre. Március és augusztus között elle-nôrzöm a fákat, és a kártevôk ellen kezelem ôket, mint más gazdaságok is. A betakarítás szeptemberben kezdôdik. Felénk a legnagyobb gond a szárazság. Ezért a narancsligetek-ben mindenfelé csepegtetô öntözôrendszereket látni. Ezek kilyuggatott csövek, amelyek a vizet pontosan a fák tövéhez vezetik.

Ez nagyon gazdaságos öntözôrendszer, a mediterrán terüle-tekre igen jellemzô.

– Mással is foglalkozol?

„Én vagyok az elnöke a Spanyolországi Citrustermesztôk Szö-vetségének, az Intercitrusnak, és az alelnöke a Valenciai Gaz-daszövetségnek. Ez betekintést ad a környék és az ország

ter-melésébe is.” ■

Minden munkát kézzel végzünk, hiszen lehetetlen is lenne a sok kis területet gépesíteni. Emiatt a munkánk költségei igen magasak. Az Európai Unión kívüli, kisebb költségekkel dol-gozó citrustermelô országokkal szembeni verseny pedig igen kemény.”

Csepegtetô öntözés

Gyümölcsszedés

Zöldségek:

az ehetô részek listája

A zöldségek napi étrendünk alapvetô összetevôi, frissen

tartósítva és fagyasztva is. Tekintsétek át Európa kertjeit

és állítsatok össze egy listát a kedvenc zöldségeitekbôl.

Itt van néhány kategória, amelyekbe ehetô részeik alapján besorolhatjuk a zöldsége-ket:

- gyökérzöldségek: répa, zeller, cékla stb.

- húsos zöldségek: paradicsom, bab, uborka, tök, görögdinnye stb.

- leveles zöldségek: káposzta, spenót, saláta stb.

- virágos zöldségek: karfiol, articsóka stb.

- hagymás zöldségek: vöröshagyma, fokhagyma, gyöngyhagyma stb. - hajtásokat: spárga - rügyeket: kelbimbó - gumókat: burgonya - magokat: lencse, csicseriborsó És eszünk még:

Melyik évszakban milyen

zöldségeket tudtok megvásárolni a piacon? Gyûjtsetek

információt, és állítsatok össze egy téli és egy nyári menüt az osztálytársaitokkal!

Zöldségtermesztés

A magok vagy hagymák elültetése után a termesztônek ki kell ültetnie a palántákat, amint elég erôsek lesznek. Ez a munka azt jelenti, hogy a kertész a cserépbôl óvatosan eltávolítja a növényt, és kiülteti.

A cukkíni és az uborka élete cserepekben kezdôdik, míg a salátapalántáké egy földlabdában. Ezeket a növényeket azzal a föld-labdával együtt ültetik ki, amelyben a gyökereik fejlôdnek.

Ahogy a növény növekszik, a termesztô öntözi, kapálja, trágyázza*, hogy a növény folyamatosan fejlôdjön. A kártevôk és beteg-ségek ellen is kezelnie kell.

Meghatározás

A zöldségek leveles növények. A különbözô növényeknek különbözô részeit fogyasztjuk. Néhánynak rövid a kifejlôdési ideje, a reteknek egy hónap, a salátá-nak 2 hónap, a krumplisalátá-nak pedig 6 hónap. Mások évelôk, mint az articsóka és a spárga – ezek évekig élnek. A zöldségeket frissen, vagy különbözô módszerek-kel tartósítva fogyasztjuk. Minden zöldség ki van téve az idôjárás viszontagsá-gainak, s ez lényegesen befolyásolhatja eladási árukat is.

Tanácsok kezdô kertészeknek

Hogy biztosan kikeljenek a magok, egy éjszakára áztassátok be ôket. Ez a technika különösen a babnál és borsónál hasznos. A petrezselyem lusta növény – 4-6 hétig is eltart, míg kikel. Mindig öntözzétek a földeket, és takarjátok le ôket zsákkal. Ez benn-tartja a nedvességet és segíti a csírázást.

Téli zöldségek

Néhány zöldség jól tûri a hideget. A póréhagyma jó példa erre. Még tavasszal üvegházakba ültetik el, késôbb pedig kiültetik a növényeket. A répával ellentétben a póréhagymát nem befo-lyásolja a talaj keménysége. A póréhagyma a termesztôk jó barátja, hiszen az egész telet képes átvészelni. Ez azt jelenti, hogy mindig friss marad. Csak egy bökkenô van: ha a föld meg-fagy, nem lehet kihúzni. Emiatt a póréhagyma ritkább a bol-tokban, ezért az ára is magasabb.

A paradicsom

A paradicsom eredetileg a meleg éghajlatú országokból származik,

de ma már egész Európában termesztik üvegházakban. A

paradi-csom sokoldalúan használható fel, rengeteg receptben

megtalál-hatjuk.

Paradicsom termesztés

A paradicsom az egyetlen zöldség, amit az Európai Unió vala-mennyi országában termesztenek. A legnagyobb paradicsom-termesztô Olaszország, utána Spanyolország, Görögország és Portugália következik.

A paradicsomot szabadföldön és üvegházakban is termesztik: - A szósz, paradicsompüré és sûrített paradicsom alapanya-gául szolgáló növényt szabadföldön termesztik, és speciális betakarítógépekkel szedik le a termést.

- Az üvegházakban termesztik a friss fogyasztásra szánt para-dicsomot. Ezzel sokkal óvatosabban kell bánni, és persze kéz-zel szedik. Dél-Európa egyes területein az étkezési paradicso-mot is szabadföldön termesztik.

Karóra felkúszó paradicsom Szabadföldi paradicsomültetvény

Bemutatás

A paradicsom eredetileg Mexikóból származik, és több más növényhez hasonlóan az elsô felfedezôk hozták át Európába. A burgonyafélék családjába tartozik. Ez elsôre talán egy kicsit furcsán hangzik, de ha összehasonlítjátok a leveleiket, vagy még inkább a virágukat, akkor már kétségtelenül felismerhe-titek a közös családi jegyeket. Több mint 1700 paradicsomfaj ismert, de ezek nem mind termesztett fajok. A paradicsom az egyik legtöbb helyen termesztett zöldség a világon.

Alak és szín

A paradicsomra általában úgy gondolunk, mint gömbölyû zöldségre. De vannak hosszúkásabb és vaskosabb, húsosabb fajták is, mint például a lucullus paradicsom. Van még ezen kívül a cseresznyeparadicsom, ami alig nagyobb, mint a meggy, és körtepara-dicsom, ami miniatûr körtére hasonlít.

A paradicsomoknak sok napfényre van szükségük, hogy szép piros színük legyen. Még ha le is szedsz egy sárga paradicsomot, az tovább érik és pirosodik. Minden kertész tudja, hogy ha leszedi az utolsó paradicsomokat ôsszel és kiteszi az ablakba, nemso-kára megpirosodnak.

Vetés és kiültetés

A zöldségkertészek vethetik a paradicsomot meleg földbe kinn, vagy kis cserepekbe üvegházakban. Néhány nap múlva kikelnek a magok Aztán a növényeket ki kell ültetni: a kis növénykéket óvatosan kiemelik a cserepekbôl, és elpalántál-ják ôket a földeken vagy az üvegházakban. A növénynek így már nagyobb helye van a fejlôdésre. Az üvegházakban nevelt paradicsomok növekedését úgy segítik, hogy egy karót rak-nak melléjük. A termesztôk gondosan eltávolítják a feltûnôen agresszívan növekvô növényeket, amelyek a leveleik alól újabb indákat növesztenek.

Mindenféle alak és méret

A paradicsom nyári növény, nagyon étvágygerjesztô, mind fris-sen, mind salátákban, mind készételekben. Spanyolországban a paradicsom a gazpacho, egy frissítô hideg paradicsomleves nélkülözhetetlen hozzávalója.

Hogy a paradicsomokat télen is élvezhessük, meghámozzák és konzervbe teszik ôket püré, vagy sûrítmény formájában. Paradicsomszószt is készítenek belôle, ami az olasz speciali-tások alapanyaga.

A paradicsomot meg lehet szárítani a napon vagy tartósítani olívaolajban.

Paradicsom és mozarella pesto szósszal

Itt egy tökéletes nyári recept négy fô részére. Hozzávalók: 4 szép, érett paradicsom, 30 dkg mozarella sajt, bazsalikomlevél, egy gerezd fokhagyma, 5 dkg fenyômag, 3 dkg parmezán sajt, 4 evôkanál olívaolaj, valamint só és bors.

Szeleteljük fel a paradicsomot, a mozarellát vágjuk fel vékonyra. Tegyük két rétegben egy tálba. A pesto szószhoz aprítsuk fel a bazsalikomot a fenyômaggal és a fokhagymával, majd alaposan keverjük össze az olajjal, a reszelt parmezán sajttal, a sóval és a borssal egy tálban. Ezután öntsük a szószt a paradicsomra és a sajtra. Jó étvágyat!

Saláta

A saláta lehet zöld, vörös, édes, keserû, foltos, és így tovább. De nem

számít, melyiket választjuk, a saláta levelei mindig frissek és

ropogósak.

Nagy család

Mintegy 1600 salátafajta létezik. Ez egy nagy család, amit három fô csoportra oszthatunk: - tépôsaláták,

- fejes saláták, - leveles saláták.

Egy réges-régi történet

A több mint 4000 éves egyiptomi hieroglifák tanúsága szerint a saláta a mediterrán országokból származik. A saláta gyakori sze-replôje a nagy flamand festômûvészek csendéleteinek is. De a ma fogyasztott salátafajták legtöbbjét a XIX. században nemesí-tették ki kertészek, akik a növényeiket ízük, alakjuk és színük alapján termesznemesí-tették.

Ma már mindenhol lehet salátát kapni. Ez a növény bejárta az egész világot az Európából Amerikába és Ausztráliába vándorlók tömegeivel.

A legismertebbek

A tépôsaláták a fehér, gumiszerû anyagról ismerhetôk fel, amit a leveleik levágásakor eresztenek magukból. A tépôsaláták legis-mertebb változatai a Batávia saláta, a római saláta, a tölgylevelû saláta, a Lollo Rossa, és sok más is.

A fejet képzô – vagy fejes – saláták a legnagyobb kategória. Néhány jól ismert fajta, például a fodroslevelû saláta, a széleslevelû cikó-ria, a vöröslevelû radicchio és más salátafajták, mint az endívia, más néven cikócikó-ria, ami télen, sötétben nô.

A leveles salátáknak is több tucat különbözô fajtája van. A legjobban ismert a galambbegy, de mindnek megvannak a különle-ges ismertetôjegyeik, sajátos levélcsokruk, vagy többé-kevésbé puha szöveteik.

A magtól a növényig

A saláta egynyári növény. Rövid életciklusa van, ami a magok elvetésével kezdôdik. Néhány nap múlva megjelenik a palánta. A saláta nagyon gyorsan gyökeret ereszt.

Ezután elkezd formálódni a saláta szíve. Ettôl kezdve a salátát körülbelül 45 napig hagyjuk növekedni, hogy ínycsiklandozó salá-tafej legyen belôle. Télen ez a folyamat hónapokig is eltart. Ez alatt az idô alatt folyamatosan kell ellenôrizni a növényeket. A ker-tésznek biztosítania kell, hogy a tövek elegendô vízhez jussanak a zavartalan fejlôdés érdekében. Amikor a saláta szíve kifejlô-dött, a kertész felszedi és eladja a növényeket

A kezdô kertészek, akik salátát termesztenek a kertjükben, néhány növényt meghagynak, hogy felmagozzon, így termelik meg a vetômagot a következô évre.

Lefedve, vagy kint a szabadban

A salátát könnyû szabadföldön termeszteni. A kertész folyamatosan öntözi és trágyázza* növényeit, és rendszeresen ellenôrzi a kórokozómentességét. Szem elôtt tartja a következô problémákat is:

- Van olyan gomba, amely megtámadja a fiatal növénykéket a csírázást követô néhány napon belül, és tönkreteszi a veteményt.

- Ha a salátát túllocsolják, szürke rothadás indul meg, ami elpusztítja a növény szívét. - Esô után giliszták és csigák tucatjai jelennek meg.

- Egyes levéltetûfajok a saláták levelén, mások a gyökér közelében, a száron élôs-ködnek.

A télen termesztett salátákat védett helyen, legtöbbször alig, vagy egyáltalán nem fûtött fóliasátrakban nevelik. A kertész legkényesebb feladata, hogy biztosítsa a fóliákban a páratartalom megfelelô szintjét – a túl magas páratartalom ugyanis a gombás fertôzések melegágya lehet. A kertészek igyekeznek olyan fajtákat válasz-tani, amik nem igényelnek túl sok meleget, vagy fényt.

Saláta, ami a sötétben nô

A witloof cikória úgy néz ki, mint egy nagy sárga-fehér sarjú. A fejessaláták közé tartozik, és két szakaszban fejlôdik. - A magokat tavasszal vetik el, mint az átlagos salátáknál. A

nyár folyamán is hasonlóan fejlôdik, és tartalékokat halmoz fel a gyökerében. Ôsszel a leveleket leszedik. A bimbó, ami majd fejlôdni fog, ezek alatt a levelek alatt van elrejtve. - A witloof cikória fejlôdésének második szakasza tökéletes

sötétségben kezdôdik. A gyökereket nedves homokkal teli zsákokba, vagy csak vízbe rakják. Néhány héten belül a haj-tás megnô a gyökérben elraktározott tápanyagoknak köszönhetôen. A levelek fehérek maradnak, mivel nem érte ôket fény.

Fogyasztásra készen

Hogy a salátát minél kelendôbbé tegyék, a zöldségesek elôre elkészítve, frissen tartó csomagolásban, megmosva és felaprítva adják el. A vásárlónak mindössze annyit kell tennie, hogy kinyit-ja a zacskót és ízesíti a tartalmát.

Iható saláta?

A cikória egyik fajtáját a gyökeréért termesztik. Arra használják, hogy a kávéhoz hasonló forró italt állítsanak elô belôle. Régen valódi kávépótlékként használták – a kávé igazi luxuscikknek szá-mított.

Spanyolország az Európai Unió legnagyobb salátatermelô országa, megelôzi Olaszországot és Franciaországot. A spanyolok az elsôk a salá-tafogyasztásban is: egy átlagos spanyol kb. 20 kiló salátát eszik meg, míg a franciák csak 7,5 kg-ot.

A salátatermesztés egész évben folyik, de novembertôl áprilisig holtszezon van. A gazdák kevesebbet termesztenek nyáron, mivel tudják, hogy a hobbikertészek is ilyenkor termesztenek salátát a saját kertjeikben családi fogyasztásra.

Virágok

A virágok felvidítják életünket, otthonunkban és a

szabad-ban is.

Különbözô szaporítási módszerek

• Hagymás növények

A hagymás növények speciálisan tavaszi növények. Ilyen a tuli-pán, a nárcisz, vagy a krókusz.

A hagymás növények a föld alatti hagymájukban raktároznak el tápanyagokat évrôl évre. Átalusszák a telet és utána ta-vasszal kivirágoznak. Amikor elvirágoznak és a leveleik is el-száradnak, kiszedik és megszárítják a hagymáikat.

(Egyes zöldségek, például a vöröshagyma és fokhagyma hagy-máját meg is esszük.)

• Magról szaporodó növények

A magról szaporodó virágok nyári virágok. Mihelyt a talaj eléggé felmelegedett, azonnal elvetik ôket. Az ôszirózsa, a szalmavirág és a cinnia csak néhány a sok közül.

A magról szaporodó növények egynyáriak. Nyáron virágoznak, ôsszel elszáradnak. De mielôtt teljesen elpusztulnának, magva-kat termelnek, amik a következô tavasszal újra kikelnek majd.

Minél kisebb a mag, annál finomabb földbe és annál sekélyebbre kell vetni azt. A termesztôk különleges gépek segítségével vetik a magokat dobozokba és tápkockákba. Néhány nap – vagy a lustábbak esetében néhány hét – múlva kiválogatják a kikelt növény-kéket, és csak a legjobbakat hagyják meg. Ezek a hajtások nemsokára akkorára nônek, hogy ki lehet ôket ültetni, azaz palántálni az állandó helyükre a kertbe vagy a virágföldre.

(Az uborka és a paradicsom is magról szaporított növény.)

• Dugványozás

Egy egész növényt lehet létrehozni egy levél-, vagy szárdarabka felhasználásával! Sok növény tud így fejlôdni. Ezt hívják dugvá-nyozásnak. Megfelelô nedvességtartalmú és hômérsékletû talajba helyezve a dugvány hamar hajtásokat növeszt, amikbôl az új növény lesz. Szárdugványról szaporítják a muskátlit és a rózsaféléket; a begóniát és a Saint Pauliát levelek dugványozásával. A dugványozás egyszerû szaporítási módszer. Az új növény, ami tökéletes mása az eredeti növénynek, néhány hónapon belül kifej-lôdik.

Ha rengeteg különbözô színû, alakú és méretû hagymás növényt szeretnétek látni, látogassatok el májusban a hollandiai Keukenhof parkba. Ez a virágpark ebben az idôszakban világmé-retû turistalátványosságnak számít.

A hollandok a világ vezetô tulipántermelôi.

Virágtermesztés

• Ismert példák

Hollandia mintaországnak számít a kertészet szempontjából. A hollandok már több mint két évszázada foglalkoznak dísz-növénytermesztéssel. És mióta felépült az elsô üvegházuk a XIX. század végén, a termelés csak fokozódott. Ma a világ vezetô hagymásnövény-termelôjének számítanak. A tulipán is ebbe a kategóriába tartozik. Olaszország és Spanyolország a vágott virág termesztésében áll az élen.

Egy másik jelentôs kertészeti hagyományokkal rendelkezô ország Nagy-Britannia, ahol Kent, Hampshire és West Sussex tartományok járnak élen ebben az ágazatban. Kentben – amit ma csak Anglia kertjeként emlegetnek – egyébként holland bevándorlók honosították meg a hagymás növények ter-mesztését.

Tulipántermesztés Hollandiában

Rózsatermesztôk

Van olyan kertész, aki csak rózsákat termel, cserjék, bokrok vagy akár méteres kúszó-növények formájában.

Mások olyan rózsafajt termesztenek, amelyeket már évszázadok óta ismerünk. Errôl tanúskodnak a XVII. századi németalföldi mesterek festményei is. Ezek ôsi rózsáknak számítanak, illatuk miatt kedveljük ôket.

De a rózsatermesztôk új, modern fajtákat is létrehoznak. Ehhez az egyik rózsafajta virágporával termékenyítik meg egy másik rózsa virágát. A megtermékenyülés után apró magok jönnek létre. Ezeket elvetik a következô tavasszal. Senki sem tudja, hogy fog kinézni az új növény. Lehet, hogy új szín, vagy új illat fog felbukkanni. Egy-egy új rózsafajta kineveléséhez tíz évre van szükség.

• Vágott virágok a csokrokba

Egyes kertészek a csokrokhoz való virágok termesztésére specializálódtak. A virágboltban, vagy a virágárusnál kapható virágok nagy részben a kertész saját üvegházában termettek, a sokféle szí-nû rózsák csakúgy, mint az illatos liliomok, és így tovább.

Sok Európában termesztett vágott virágot a hollandiai Alsmeer aukción adnak el. Naponta 1 500 000 virág kerül itt kalapács alá.

• Cserepes növények

- Virágok

A kankalin, ciklámen, hanga (vagy erika) és begónia a cserépben nevelt virágos növények ismert példái. Üvegházakban nevelik ôket. A száruk túl rövid ahhoz, hogy vágott virágként el lehes-sen adni ôket. Néhány virágos növény, mint az azálea például, kis cserjeként fejlôdik. - Leveles növények

Ezeknek a növényeknek általában gyönyörû levélzetük van, ami állhat kicsi vagy hatalmas, ép vagy tagolt szélû, világoszöld vagy foltos levelekbôl, lehetnek egynyáriak vagy évelôek. A leve-les növények legtöbbje nem hoz virágot. Sok ilyen növényt hoztak Európába a nagy felfede-zések idôszakában.

Dísznövények

Legyenek bár fák vagy bokrok, egynyáriak, vagy évelôk, virágosak

vagy nem virágosak – a dísznövények kellemesebbé teszik

minden-napi életünket.

Karácsonyfák

A karácsonyfák termesztése eltart egy darabig, de a termesztônek biztosnak kell lennie, hogy a fái készen állnak az eladásra az ünnepekre. A karácsonyfákat faiskolákban ültetik és nevelik. Az elsô két évben még szigorúan figyelik ôket, mivel nagyon lassan nônek – ennek a periódusnak a végére még csak 15 cm-esek. Ezután szétültetik ôket, de továbbra is a faiskolában maradnak.

Két év múlva, amikor a fenyôk elérik a 4 éves kort, erdôkbe, vagy kifejezetten fatermelésre kijelölt területekre ültetik ki ôket. Itt szabadon növekedhetnek természetes igényeiknek megfelelôen, és mikor elérik a tíz éves kort, eladják ôket karácsonykor. Ekkorra már elérik a két méteres magasságot.

Minôségi fák

Két fafajt szoktak karácsonyfának eladni: az erdei fenyôt és a lucfenyôt. Minden eladott fának komoly minôségi követelményeknek kell megfelelnie. Például bokorszerûen sûrûnek kell len-niük, és nem hullajthatják le túl gyorsan a leveleiket. A faiskola dolgozói minden növényt kiir-tanak a fa töve körül, hogy az alsó ágakon lévô tûlevelek is sûrûk, zöldek és szépek legyenek. A fákat csak eladás elôtt vágják ki, így a tûlevelek a lehetô leghosszabb ideig maradhatnak a fán. Az erdei fenyô általában kedveltebb, mint a lucfenyô, mivel ez utóbbi gyorsabban lehullajtja leveleit. Az erdei fenyô tûlevelei még akkor is az ágon maradnak, ha már teljesen elszáradtak. Az Európai Unió legnagyobb karácsonyfa-termesztôi az északi országok, amelyek a a fenyôk természetes élôhelyei.

Mi az a dísznövény?

A dísznövényeket dekorációs céllal termesztik. Találkozhatunk velük házakban, kertekben és belvárosi parkokban is. Egyesek-nek szép virágai vannak, mint a petúniának, a rózsának, a muskátlinak, vagy a gólyahírEgyesek-nek, mások szép színükkel vagy csodás illa-tukkal gyönyörködtetnek minket.

Megint másoknak mutatós lombozata van, mint a bukszus, ami egész évben zöld, vagy a repkény, ami ôsszel százféle színben pom-pázik.

Néhány dísznövénynek olyan speciális formája van, ami tökéletesen beleillik a parkok és kertek képébe. A ciprus például magas és sudár, a babérfát szép gömbölyûre lehet nyírni, a futórózsa magasra tud kúszni, a hanga pedig teljesen beteríti a talajt.

A leánder

A leánder eredetileg a mediterrán országokból származik. Más országokban is megterem, ha elég meleg a nyár, de mindig cserepekben, és télen be kell vinni, mivel a fagy erôsen károsítja.

A leánder ritka növény, mert egész nyáron virágzik. Lehetnek egyes vagy dupla, fehér, rózsaszín és piros virágai, amik igen sokáig virulnak.

Új növényeket dugványozással hajtatunk; ekkor egy pár leveles kis hajtást helyezünk jó minôségû földbe. Ha a körülmények megfelelôek, egy-két hónapon belül gyökereket ereszt. Ekkor elérkezett az ideje, hogy az új növényt átültessük egy cserépbe, vagy ki a kertünkbe. Ezeket a növényeket elsôsorban a mediterrán országokban termesztik.

Gyerünk, kis kertészek!

Nyár végén vágjatok le néhány hajtást a növényrôl. Vigyázzatok, hogy ne virágos hajtások legyenek, inkább a nyáron fejlôdött fiatal hajtások. Ez azért fontos, mert a virágos ágak nem fognak hajtást hozni.

Ezután vágjátok le a két legalsó levelet, és az összes többi levél felét. Így megakadályozzátok a túlzott párolgást, és megóvjátok a hajtást a kiszáradástól.

A dugványotok kész az ültetésre.

Tegyétek a dugványt egy vizesüvegbe. Ügyeljetek rá, hogy az alsó vége mindig víz alatt legyen. Most rakjátok az üveget világos szobába, de vigyázzatok, hogy ne érje közvetlen napfény a növényt. Két hónapon belül megjelennek az elsô gyökerek. Ezután mindössze annyit kell tennetek, hogy a növényt elültetitek egy cserépbe vagy a kertben.

Fontos!

A leánder erôsen mérgezô növény, amit nem szabad összetéveszteni a testvérével, a babérfával, aminek a leveleit gyakran használjuk levesek és más ételek ízesítésére. Egy leánderlevél elfogyasztása komoly szívproblémákhoz vezethet.

A leánder