2 World Bank commitments to citizen engagement in investment projects:
2.2 In-depth analysis: World Bank prioritised CE areas
2.2.3 Commitments to implementing GRMs
529 Az undercover jelentése beépített: ezekben a filmekben a főszereplő beépül az ellenség
táborába (általában egy rendőr a bűnözők közé, vagy egy kém / katona a másik csapat sorai- ba), az állandó lebukás veszélye, valamint az akció kétséges kimenetele pedig folyamatos fe- szültséget generál a nézőkben.
filmjeihez. Az alkalmazott eszközök és technikák egy műfajkeveréket állítanak elő: háborús filmként indul, egy film noir elemeket alkalmazó melodrámává alakul, végül a Hollywoodban népszerűvé vált undercover filmek529 eszköztárát használva fe- szült thrillerbe torkollik.
A film a polgárháború kitörésének előzményeitől az 1940-es évek közepéig követi nyomon a főszereplők életét, akik már a harcok előtt is a Falange propaganda- anyagait terjesztették a kommunistákkal teli közegben. A korábban látott ábrázolási mód ez esetben is megjelenik, a köztársaságiak civilizálatlan csoportok, míg a fa- langisták kifogástalan úriemberek. A film első fele a háború idején játszódik, tanúi lehetünk a felkelők oldalán harcoló főszereplők csatáinak, sebesüléseinek, megme- neküléseinek és szerelmi kalandjainak. Eredeti filmhíradó-felvételekkel illusztrálja a rendező a korabeli Spanyolországot, a harcok nyomasztó légkörét, valamint az ünneplő tömeget, amely rajongva köszönti a győzelmet bejelentő Franco tábornokot. A 40-es évek eseményeit, mindenekelőtt a nemzetközi elszigetelődést és a rezsimet támogató felvonulásokat NO-DO felvételek és újságcikkek beemelésével szemlélteti. Klimovsky filmjének második fele bemutatja, hogy a „nemzeti” oldal nem pihenhet meg, mert továbbra is veszély fenyegeti. A korábbról ismert szereplők egyikét, Lópezt egy jelenleg politikai tisztséget betöltő volt bajtársa beszervezi az ellenállók
(maquik) elleni küzdelembe: be kell épülnie az Asztúria hegyei között bujkáló fegy-
veresek közé, folyamatosan jelentenie a helyzetükről, majd segédkeznie a likvidá- lásukban. López a feladatot azért vállalja, mert szerinte a gerillaharc elhúzódása akár egy nemzetközi beavatkozást is eredményezhet, annak felszámolásával azon- ban végre elérhetnék, hogy többé ne legyen háború a spanyolok között. Ekkor hangzik el az a beszélgetés, amelyből a film címe is származik: a béke sosem jön el, mindig készenlétben kell állni, mert a haza ellenségei folyamatosan támadásra ké- szülnek. A maquik ábrázolása szintén egyoldalú: kegyetlen hordák, akik élvezetből lőnek agyon gépfegyverrel egy imádkozó papot, nincsen se lelkiismeretük, se bűn- tudatuk. Az akció sikerrel jár, a maquikat tőrbe csalják és lemészárolják a rezsim fegyveresei. Miközben a többségüket hátba lövik, fennkölt és hazafias dallamok szólnak – nem szégyen tehát, hogy a védekezni nem tudó ellenfelet ilyen módon pusztítják el, mert ők mindannyian a haza ellenségei voltak (a béke ellenségei a főszereplő szerint). Az akció végeztével López civilként éli tovább életét Madrid nagyvárosi forgatagában.
A mű megszületése felveti a kérdést, vajon miért készült egy ilyen erőteljes ide- ológiai töltettel bíró film éppen abban az időben, amikor előtérbe került a nemzeti megbékélésre való törekvés a mozivásznon is. Valószínűsíthető, hogy éppen ezt a tendenciát akarták megtörni, mindenekelőtt a rezsim legkonzervatívabb szárnyával jó viszonyt ápoló Cifesa stúdió. Erre utal, hogy a karrierje során kevés jelentős da- rabot jegyző, ugyanakkor szinte minden műfajban alkotó León Klimovsky filmren-
172
A Franco-diktatúra reprezentatív filmjei530 León Klimovsky, az 50-es évektől leginkább Spanyolországban dolgozó, orosz származá-
sú argentin rendező (eredetileg fogorvos) szinte minden zsánerben alkotott, inkább tisztes ipa- rosnak tekinthető, mintsem egyedi stílusú vagy látásmódú filmművésznek. Többségében ideo- lógiailag ártalmatlan filmeket készített, pusztán a közepes minőségű szórakoztatást, az anyagi sikert és a szórakozni vágyó közönség igényeit szem előtt tartva, majd a 70-es évektől ala- csony színvonalú horrorfilmek és erotikus darabok készítőjeként lett ismert. Felesége a ma- gyar írónő, Elisabeth Szél volt. Az írónőről lásd: Anderle Ádám: „Elisabeth Szél” in: Tiszatáj, 1994/3. 72–74.
531 Aguilar, Carlos: „La paz empieza nunca” in: Pérez Perucha, Julio (szerk.): Antología crítica
del cine español. Id. mű. 490–491.
532 Gubern, Román: 1936–1939: La guerra de España en la pantalla. Id. mű; Crusells, Magí:
La Guerra Civil española: cine y propaganda. Id. mű; Amo, Alfonso del: Catálogo general del cine de la Guerra Civil. Id. mű.
dező530 nem akart falangista filmet forgatni, de a cenzori junta, a Hadügyminisz- térium és a Cifesa irányítói átdolgoztatták az Emilio Romero műve alapján írt for- gatókönyvet, és végül ezt az új változatot kellett elkészítenie. Mivel a főszerepet játszó színész és a stáb több tagja is antifasiszta meggyőződésű volt, a művet el- lentmondásos körülmények között forgatták. Az elvárt utasításoknak a kész film megfelelt, annak megtekintése után azonban maga Franco tábornok közölte a ren- dezővel, hogy bár a film jó lett, neki valamiért mégsem tetszik.531
A Falange és az ideológiailag merev szektor háttérbe szorulása a filmpolitikában is éreztette hatását, az 50-es évek második felétől elenyésző számú, továbbra is ezt a retorikát alkalmazó propagandafilmnek értékelhető alkotás született. A béke so-
sem jön el a szabályt erősítő kivétel, a rezsim belső változásait túlzásnak, elfogadha-
tatlannak tartó szekciók egyik utolsó mozgóképes próbálkozásának is tekinthető. A fentieken kívül több olyan film említhető, amely a polgárháború francóista in- terpretációját választotta témájául, legtöbbjük háborús környezetben játszódó melo- dráma vagy kaland- és háborús film. Ilyen például a Franco légierejében szolgáló pilóták (egyikük ismét Alfredo Mayo alakításában) szerelmi és háborús kalandjait bemutató Repülőraj (Escuadrilla, Antonio Román, 1941). Tekintve, hogy számos olyan film készült a Franco-rendszer során, amely lényegében nem a polgárhábo- rúról szól, de a cselekmény egy része mégis akkoriban játszódik, bizonytalan az eb- be a kategóriába tartozó filmek száma. A Román Gubern, Magí Crusells, és Alfonso del Amo könyveiben532 legalább említés szintjén jelen lévő játékfilmek összesítése alapján a 35–40-es szám állhat a legközelebb a valósághoz, de ezek esetében is számtalan az átfedés a más kategóriába is besorolható filmekkel.
A
HADSEREGA katonai lét nagyszerűségét, a hadsereg és a hazafias cselekedetek felsőbbrendű szerepét a polgárháborús filmek is tökéletesen tükrözik, de külön alkategóriába so- rolva röviden vizsgáljunk meg három olyan filmet, amelyekben nem a polgárháború áll a középpontban, hanem ezek az alkotások az Ibériai-félszigeten kívül eső terü- leteken szolgáló fegyveresek életébe engednek bepillantást. Fő témáik a hazasze-
173
A hadsereg533 Erről lásd a Por Tierra, Mar y Aire blog bejegyzéseit: http://www.portierramaryaire.com/
foro/viewtopic.php?p=58082 (2014–01–08)
534 A spanyol filmgyártás észak-afrikai (leginkább marokkói) témával foglalkozó alkotásairól
ad összefoglalást: Corrales, Eloy Martín: „El cine español y las guerras de Marruecos (1896– 1994)” in: Hispania, Vol. LV/2. No. 190. 1995. 693–708.
retet, a heroizmus, mindez valamilyen történelmi vagy háborús környezetbe ágyazva. A hispán faj egysége és felsőbbrendűsége adja a történetek keretét. A polgárháború mellett az afrikai légiósok és a latin-amerikai kontinensen szolgáló katonák között játszódó darabok mutatták fel ezeket a jellemző jegyeket.
Harka!
A Vörös és fekete rendezője (Carlos Arévalo) és a Faj főszereplője (Alfredo Mayo) egy évvel az őket rendkívül népszerűvé tevő filmek előtt forgatták közösen a Harka! (¡Harka!, Carlos Arévalo, 1941) című alkotást, amely a 20-as években Marokkóban harcoló spanyol és helyi katonák történetét meséli el. Egy szokványos vonalveze- tésű, romantikus szállal is vegyített háborús filmet tár a nézők elé a rendező; leg- inkább azért érdemel említést, mert az első olyan produkció volt, amely nem polgár- háborús környezetbe helyezve mesélt a hadseregről. Összhangban az uralkodó ideo- lógiával, a Marokkóban szolgálatot teljesítő katonák a spanyol haza büszkeségei, a hispán erények képviselői, akik még a szerelmet és a boldog családi életet is feláldozzák a hivatásuk érdekében.
A Harka! indította el azt a filmes vonulatot, amely egy évvel később a következőkben tárgyalt Orduña-művel érte el csúcspontját. A film címe azokra a helyi lakosokra utal, akik európai parancsnokság alatt folytattak harcot egy másik csoport ellen; ez főleg Algériára és Marokkóra volt jellemző533
. A filmből képet kapunk arról, hogy a Franco- rendszer milyen véleménnyel volt Afrikáról, mindenekelőtt annak lakosairól: alap- vetően alsóbbrendű, de jól használható (leginkább ki- és felhasználható) népként tekintett rájuk, akiknek szükségük volt a felsőbbrendű spanyolok irányítására, hogy hasznos részét képezhessék a civilizált világnak. Kivételes esetben jelenik csak meg a „mór ellenség”, az ezekben a művekben felsorakoztatott afrikaiak többsége „mór barát”, ha konfliktusba kerül velük a „nemzeti” Spanyolország, az általában valamilyen kívülről érkező támadásnak, külföldi manipulációnak köszönhető. Az itt tárgyalt műveken kívül ilyenre példa még a Tanger rejtélyei (Los misterios de Tánger, Carlos Fernández Cuenca, 1942) és a Tizenkét órányi élet (Doce horas de vida, Francisco Rovira Beleta, 1948) is; az afrikai kontinensen játszódó többi film általában a rezsim civilizációs tevékenységére koncentráló kalandfilm vagy melodráma.534
Légió, hozzám! – ¡A mí la Legión!
A filmcímben olvasható felkiáltás az úgynevezett Légiós Hitvallás (Credo Legio-
nario) negyedik pontjára utal, amely szerint egy bajba került légiós segélykérésére
174
A Franco-diktatúra reprezentatív filmjei535 A Spanyol Légió alapításáról, történetéről, hitvallásáról lásd az alakulat hivatalos hon-
lapját: http://www.lalegion.es/menu.html (2014–01–08)
536 Bár a francói retorika gyakran használta az ellenség megjelölésekor a „judeo” kifejezést,
a diktatúrára nem volt jellemző az antiszemitizmus. Rafael de España a rezsim filmjeit átte- kintve kizárólag a Jézus történetét Júdás szemszögéből elmesélő Júdás csókját (El beso de
Judas, Rafael Gil, 1954) értékeli antiszemita elemeket is felsorakoztató alkotásnak, más fil-
mekben kizárólag utalásként, vagy mellékes körülményként jelenik meg a zsidók negatív ábrá- zolása. Erről lásd: España, Rafael de: „Antisemitismo en el cine español” in: Film-Historia, Vol. I. No. 2. 1991.
Elérhető: http://www.publicacions.ub.edu/bibliotecadigital/cinema/filmhistoria/ArtRdEspana. pdf (2014–01–08)
További példaként említhető a Faj rendezőjének filmje, a Faustina (Faustina, José Luis Sáenz de Heredia, 1957) című szatíra, ahol a gonosz természetfeletti erők és a sátáni küldöt- tek jelképe a Dávid-csillag; a zsidó szót egyszer sem ejtik ki a filmben, de a csillagot szimbó- lumként használó ördögi alakok lesznek a filmben felelősek minden társadalmi felforgatásért a világban (összhangban a Franco-rezsim világméretű judeo-szabadkőműves-kommunista összeesküvést vizionáló teóriájával).
megalapítója, José Millán-Astray fogalmazta meg a 12 pontból álló hitvallást, ame- lyet a szervezet tagjai életük során mindig szem előtt kell tartsanak.535
A Marokkóban játszódó Cifesa-produkció, a Légió, hozzám! (¡A mí la Legión!, Juan de Orduña, 1942) két légiós történetét meséli el, amely során egyiküket ember- öléssel vádolják meg, a másik pedig kitart barátja ártatlansága mellett, és nyomozni kezd. Végül sikerül őt tisztáznia. A megvádolt katona egy távoli (a valóságban nem létező) ország trónörököse, akinek el kellene foglalnia az uralkodói pozíciót. Barátja elkíséri a herceget a királyi palotába, de a spanyolországi „nemzeti felkelés” hírére 1936-ban mindketten visszatérnek az Ibériai-félszigetre, hogy a lázadó csapatokat segítsék.
Az alkotás sokszor túlzásokba eső, helyenként meseszerű cselekménye (mint a távoli ország trónját a spanyol ügyért feladó herceg története) ebben az esetben másodlagos jelentőséggel bír, a lényeg ugyanis nem a háttértörténet, hanem a sze- replők viselkedése. A főszereplők mindannyian a legfelsőbb katonai erények megtes- tesítői, rendíthetetlen, büszke és lovagias hazafiak, akik egész életüket a haza szol- gálatára tették fel. A családjuk a Légió, másnak nincs helye az életükben. A jelenetek, a párbeszédek és a monológok a Hispán Faj védelmében szolgáló hadsereg (itt konkrétan a Légió) dicsőítését, felmagasztalását tükrözik, a spanyol fegyveres erők legközvetlenebb propagandáját nyújtják. Számos alkalommal felhangzik az „Éljen a légió!” felkiáltás. A Faj gyártási évében bemutatott film még Sáenz de Heredia alko- tásánál is egyértelműbben és elfogultabban áll ki a katonai értékek mellett. A pol- gárháborús filmekben is használt módszert követve a hősies tettek, a hazát és az erkölcsöt magasztaló monológok mellett a patriotizmust tükröző indulók adják a zenei aláfestést. A francói ideológia szellemében számos direkt utalást találunk a kommu- nisták és anarchisták nemzetromboló tevékenységére. A francói filmpolitika szelle- mében fogant művek témái között ritkán felbukkanó elemmel is találkozunk: a bo- nyodalmak egyik fő okozója egy kapzsi és jellemtelen zsidó karakter.536
175
A hadsereg537 Egyik ilyen: Navarrete-Galiano Rodríguez, Ramón: „Conceptualización de lo queer en ¡A
mí la Legión! Relecturas de la filmografía franquista” in: Icono 14 – Revista de Comunicación
y Nuevas Tecnologías, Vol. 9, No. 3. 345–360.
Elérhető: http://www.icono14.net/ojs/index.php/icono14/article/view/17/64 (2014–01–08)
538 Akkoriban nem volt közbeszéd tárgya az a ma már ismert tény, hogy a film rendezője,
egyben a nemzetikatolikus rezsim legtöbbet foglalkoztatott direktora és a dicsőséges hispán múltat a papírmasé filmekben feldolgozó Juan de Orduña homoszexuális volt. Mivel a diktatú- ra hivatalosan nem tolerálta a másságot, ezt az információt nem szellőztethette meg egyetlen sajtóorgánum sem, ugyanis a rezsimnek szüksége volt Orduña művészi tehetségére.
539 Amador Carretero, Pilar: „La sexualidad en el cine español durante el primer franquismo”
in: Fotocinema, No. 1. 2010. 16–19.
Elérés:http://www.revistafotocinema.com/index.php?journal=fotocinema&page=article&o p=viewFile&path[]=51&path[]=34 (2014–01–08)
Alkotói az elkövetkezendő években is bizonyítják, hogy a hazafias filmek mesterei: a főszereplő, ahogy a Faj és a Harka! esetében is, az utókor által a rezsim színé-
szének nevezett Alfredo Mayo, a Franco-korszak műveinek örök katonatisztje, a film
rendezői székébe a később a látványos és hatalmas költségvetésű, hazafias tör- ténelmi tablók készítője, Juan de Orduña ült, míg forgatókönyvírója a szintén a hispán múltat visszaidéző filmek rendezőjeként ismertté váló Luis Lucia.
A légiósok egymás iránti feltétlen hűségének és barátságának ábrázolását az utókor máshogy értelmezi: mára elfogadott vélemény, hogy a főszereplők rendkívül közeli viszonya egyértelműen a kettejük között fennálló homoszexuális kapcsolatra utal, ami annak idején beszédtéma is volt a színészek között, de végül a kérdés nem okozott problémát, mert a légiósok egy olyan felsőbbrendű kasztot képviseltek a társadalomban, ahol talán még ez is megengedhető volt; komoly tanulmányok láttak már napvilágot a szóban forgó film kapcsán abban a kérdésben, hogy a bajtársias önfeláldozás, a mindent felülíró férfibarátság és a saját nemhez való vonzódás közötti határvonal a példás életvitelt folytató katonatisztek esetében elég vékony volt.537
Valóban nem egyértelmű, hogy a másság minden formáját teljes mértékben elutasító egyházi és katonai cenzúra miért nem távolíttatott el a filmből néhány olyan jelenetet és párbeszédet, amely magában hordozza ezt a kétértelműséget. Napjainkban a Légió, hozzám! című filmet úgy tartják számon, mint a francói ér- tékeket tükröző egyik legfontosabb propagandafilmet, ugyanakkor nem hivatalosan az első férfiak közötti homoszexuális kapcsolatot bemutató alkotásként is említik.538 Más tanulmány az egy évvel korábban készült Harka! katonái közötti bajtársias- ságban is felfedezni véli a homoszexualitást.539
A Fülöp-szigetek utolsó harcosai – Los últimos de Filipinas
A megvalósítást tekintve átmenetet képez a történelmi és a polgárháborús filmek között a megtörtént esetet feldolgozó A Fülöp-szigetek utolsó harcosai (Los últimos
de Filipinas, Antonio Román, 1945). Már távol áll a papírmasé filmektől, kivite-
lezésében a polgárháborús filmekre hasonlít, a történet pedig a századfordulót ele- veníti fel: a spanyol-amerikai háború idején a Fülöp-szigeteken kitört felkelést egy Balerben ragadt spanyol katonai alakulat szemszögéből mutatja be. Egyes jelene-
176
A Franco-diktatúra reprezentatív filmjei540 1898. december 10-én írta alá Spanyolország és az Amerikai Egyesült Államok a Párizsi
szerződést, ezzel lezárult a spanyol-amerikai háború. A Fülöp-szigetek, Guam és Puerto Rico amerikai fennhatóság alá került.
541 Őslakosok, vagy más nemzetek fegyveresei által támadott amerikai katonák és hős haza-
fiak, akik egy zárt helyen próbálnak kitartani: leginkább az Alamo-erőd ostromát feldolgozó fil- mek képsorai köszönnek vissza. Antonio Román ismerhetett néhányat a korábbi feldolgozá- sokból, mivel a western mindig népszerű volt Spanyolországban, az Alamo-téma pedig már az 1910-es évektől kezdődően visszatérő elem volt a hollywoodi filmekben. Legjelentősebbek, amelyeket Román is láthatott, Az Alamo mártírjai (The Martyrs of the Alamo, Christy Cabanne, 1915) és Az Alamo hősei (Heroes of the Alamo, Harry L. Fraser, 1937).
teket egy narrátor is kommentál, a látottak hazafias interpretációját nyújtva, mint a „Mindannyian azért tartottak ki, mert a spanyol erény és kötelesség ezt követelte meg” megállapítás. Az igaz történeten alapuló eseményeket fiktív epizódokkal és karakterekkel egészítették ki.
A cselekmény szerint a Fülöp-szigeteken állomásozó katonák látszólag harmo- nikus kapcsolatot alakítottak ki a helyiekkel, egyikük szerelmi viszonyba is kerül egy filippínó lánnyal. A hirtelen kirobbanó felkelés elől a közel hatvan katona egy temp- lomba menekül. Erődítményként kezelik a helyet a védők és a támadók is, előbbiek hosszú ott tartózkodásra rendezkednek be, igyekeznek otthonossá tenni. Többször is felcsendülnek spanyol népdalok, amelyeket hol kórusban, hol önállóan énekel- nek. A filippínók betörési és a katonák kitörési kísérletei állandóak, mindkét fél elér kisebb sikereket. Közben aláírásra kerül a Párizsi szerződés,540 amely a narrátor szerint a spanyol történelem egyik legszomorúbb pillanata volt, de erről a temp- lomban lévők eleinte nem tudnak, majd nem hiszik el sem a nem hivatalos, sem a hivatalos értesítéseket, azokat hamisnak, átverésnek gondolják; nem hihető szerin- tük, hogy Spanyolország belement volna egy ilyen szégyenletes és a nemzetüket megalázó egyezségbe. Még közel fél éven át kitartanak, a vezérkari utasítást sem tartja megbízhatónak a parancsnok, az érkező tiszteket és főtiszteket csalóknak, imposztoroknak véli. A Madridból küldött napi sajtó híreit olvasva azonban rájönnek, hogy mégis megtörtént a békekötés, kétségbeesve törődnek bele a megváltoztat- hatatlanba, ezért kivonulnak. Spanyolországba visszatérve hősként ünneplik őket, a parancsnokot kitüntetik, ugyanis bebizonyították, hogy milyen az igazi spanyol hazafi.
Az ellenség által körülvett épületbe zárt hadsereg motívuma Az Alcázarban a
helyzet változatlan című filmben már megjelent öt évvel korábban, Antonio Román
alkotása pedig ezen felül az amerikai westernfilmekkel is rokonságot mutat a meg- valósítást és a történetvezetést tekintve.541
A csatajelenetek kompozíciója szintén az amerikai háborús filmekére rímel. Két irodalmi forgatókönyv (Baler erődje és
Baler hősei) alapján készült az adaptáció, egy irodalmi, egy katonai és egy vallási
tanácsadót is feltüntettek a stáblistán.
A hazafias hangnem, a „nemzeti Spanyolország” történelemszemléletéhez illesz- kedő cselekményvezetés szerint a szerződést aláíró politikusok a spanyol érdekek- kel nem törődve, mosolyogva adják el hazájukat, és csak a maroknyi, nemzetéért akár önmagát is feláldozni hajlandó katona becsületes helytállása méltó a tiszte-