4.3 HAR Data Processing
4.3.3 Feature Mapping and Dataset Generation
Ahhoz, hogy a turanizmus fogalmát meghatározzuk, előbb mindenképpen tisztázni kell a kifejezésben megbúvó, lényegesen könnyebben megfejthető ’Turán’ szavunk értelmét. Kiindulópontunk természetesen a századelő hazai tudományos életének álláspontja. Maga a ’Turán’ kifejezés a perzsa nyelvből származik, s legelőször az irániak szent könyvében, az Avesztában fordul elő. Ám legrészletesebben a híres perzsa költő, Firdúszi Sáhnáméjében (Királyok Könyve) olvashatunk róla, illetve lakóiról.8 Maga a Sáhnáme 120 ezer sorból álló terjedelmes eposz, mely a legendás királyoktól kezdve az arab hódításig bezáróan dolgozza fel a perzsa történeti mondákat. A Sáhnámében sokszor felbukkan Turán, hiszen Irán (Perzsia) az ősidőktől kezdve szinte mindig harcban állt a tőle északra fekvő szomszédjával. A konfliktus magva az ősidőkbe vezet vissza, amikor az 500 évig uralkodó Feridun király fiai között viszály támadt, mert a legifjabb, Irads kapta a legjobb földet, Iránt. Tûr és Szalm megöli Iradsot, ám annak fia bosszút áll rajtuk (ezt az epizódot tarthatjuk magyar szempontból a „turáni átok” archetípusának). Az orientalista Germanus Gyula szerint az „ősrégi iráni mythosz természetszerüen tükrözi ezt az anthropo-geográfiai [értsd: a letelepedett és a nomád életmód közötti] ellentétet vissza az isteni világ fényes és sötét, jó és rossz hatalmai harcában. Az iráni mondában Irán és Turán harca, a Világosság harca a Sötétséggel.”9
A földrajztudós és később miniszterelnökséget is viselt Teleki Pál elvetette Irán és Turán nyelvi és faji megkülönböztetését, mivel az határozottan földrajzi. Igaz ugyan hogy a ’Turán’-t Teleki idején néprajzilag használták Közép-Ázsia tatár-nomád törzseinek jelölésére, ám a használat önkényes, és sem az Aveszta, sem Firdúszi nem igazolja: „A Túrán-fogalomnak az irodalom- ban és tudományban jellemvonása, hogy ellentétet jelent. Mindig szemben áll Iránnal. A kettőnek határa az a határ, a mely már az Aveszta zónatanában foglaltatik. Tényleg, mindazt jelentette, a mi más természetű volt, mint a termékeny Irán; a bizonytalan jövőjű, fenyegető pusztát, „Ázsia belsejének összefüggő síkságát” s a népeket, a melyeket messze ismeretlenbe nyúló tájain egyesített és vetett időnként a világos, a jó, a teremtő Irán határaira.”10
Cholnoky Jenő egyetemi tanár tudóstársához hasonlóan definiálta a „turáni” fogalmát: „A túráni” fogalma nem nyelvészeti, nem történelmi, nem néprajzi, nem politikai, hanem tisztán geographiai. Túráni az, a mi Túránból származik, vagy még ma is Túránban él és fejlődik. Beszélhetünk tehát túráni
8 E klasszikus művet máig nem fordították le teljes egészébe magyarra. A korabeli legrészletesebb kiadás: FIRDÚSZI: A Sahnáméból. Feridún és fiai. Szijavus. Zál és Rudabé. Ford.: RADÓ Antal. Lampel, Budapest, [189?]. 392 l.
9 GERMANUS Gyula: Turán. Budapest, 1916. 7.
népekről, túráni műveltségről, túráni népszokásokról, sőt bizonyos tekintetben túráni nyelvről is.”11 Ám Cholnoky szerint csak akkor van jogosultsága ennek a definíciónak, ha a Turán olyan földrajzi terület, amely jól elkülöníthető környe- zetétől, valamint ha ez a terület alkalmas arra, hogy „az ott élő népeknek oly jellemvonásai fejlődjenek ki, a melyek megérdemlik a külön elnevezést, a gyűjtőfogalomba való egyesítést.”12 Természetesen Cholnoky azon a vélemé- nyen volt, hogy Turán mindkét feltételnek eleget tesz.
Annak ellenére, hogy sem az Aveszta, sem Firdúszi, sem a későbbi írók nem határozták meg pontosan az északi határait13, Turánon mégis egy jól behatárolható földrajzi területet értünk, ami ma a Turáni-alföld nevet viseli, s az Irántól északra fekvő területeket – ideértve a Kaszpi-tenger és az Aral-tó környékét, Turkesztán nyugati részét és a Kirgiz-sztyeppét is – foglalja magába. Megjegyezendő, hogy Germanus Gyula korának általános tudományos véleke- désével ellentétben nemcsak maguk a törökök, hanem a legtöbb mai kutató is ezt a területet tartja a nomád nagyállattartó ótörök népek őshazájának14.
Európa a Turán nevet csak a 18. században ismerte meg, amikor Abulgázi Bahadur 17. században élt török történetírónak15 az 1663-ban elkészült Šedžre-i türki (Török családfa) c. munkáját lefordították a nagy európai nyelvekre16. Abulgázi művének XIX. fejezetében, Dzsingisz Kánnak az őstartományába való visszatérése történetében írt Turánról, melynek területét amúgy pontosan nem határozta meg, de e földrajzi fogalom mindazokat a földeket jelentette, melyek az Amu-darjától északra terültek el.17
A ’turáni’ kifejezés az Angliában élt híres német nyelvész, Max Friedrich Müller (1823–1900) korai írásai18 nyomán terjedt el, és épült be a tudományos köztudatba. Max Müller turáninak tekintette Eurázsia minden olyan nyelvét, amely nem az indogermán (azaz indoeurópai), illetve nem a sémi
11 CHOLNOKY Jenő: Túrán. In: Turán, 1918. 25. 12 Uo.
13 „Az Avesta zóna-tana három egymásfeletti zónát ismer. Délen – Irántól délre – voltak Belső- Perzsiának, Beludsisztánnak forró homok és sós steppéi és az idegen meleg India. A középső zóna az Avesta népének zónája. Az északi zóna az Aral- és Kaspi-tó barátságtalan sivatag- és steppe-vidékeit foglalja magában, a melyekből a turániak előtörnek az árja földek pusztítására.” TELEKI, 50.
14 Lásd pl. MATUZ József: Az Oszmán Birodalom története. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1990. 13.
15 Abulgázi Bahadur nemcsak történetíró, hanem egy kisebb közép-ázsiai kánság, Khiva ura is volt.
16 NÉMETH Gyula: Turán. In: Magyar Nyelv XVII. (1921), 109. 17 TELEKI, 71–72.
18 Letter to Chevalier Bunsen on the classification of the Turanian languages. In: BUNSEN, Josias Chr. Ch.: Outlines of the philosophy of Universal History, applied to language and
Religion. London, 1854.; The languages of the seat of war in the East : With a survey of the three families of language, Semitic, Arian, and Turanian, London, 1855.
nyelvcsaládba tartozott, magyarán az ázsiai eredetű nomád népek nyelvét nevezte el így. Turáni népeken – kiknek lélekszámát 100 és 600 millió közé tették19 – sokáig az urál-altáji nyelvcsaládba tartozó népeket tekintették, noha a földrajzi terminusnak nyelvészeti terminusként történő használatát hamar elve- tették. Max Müller nyomán nyelvészek és történészek hada kezdett el foglalkozni a különböző élő („finnugorok”, törökök, mongolok, mandzsu- tunguz nyelvű népek, kínaiak, japánok, malájok, tibetiek, tamilok stb.), illetve már letűnt népek (sumérok, asszírok, hettiták, hükszoszok, etruszkok, pelazgok, kelták, párthusok, szkíták stb.) ősnyelvével, valamint őshazájával, s ebben a problémakörben természetesen Turán is gyakran megemlítődött, mint lehetséges megoldás.
A Turán név a magyar irodalomban csak a reformkortól lett használatos, s a ki- fejezést földrajzi jelentésén túlmenő vonatkozásban először Pulszky Ferenc használta 1839-ben20. A Turán, turáni kifejezés magától értetődő módon lépett a szkíták helyébe, s a hunokat, az avarokat és más, a magyarral rokon népek összefoglaló fogalommá vált. Csengery Antal az 1850-es évek vége felé a turá- nit, mint nyelvcsoport nevét, az urál-altáji szinonimájaként használta21; míg Nagy Géza szerint a turáni annyi, mint urál-altáji, azaz a turániak a közép- és belső-ázsiai nomádok, hunok, magyarok, kunok, türkök, tatárok, kirgizek és a mongolok, valamint az ókori népek közül a sumérek és az akkádok22 (ez utóbbi népről már kiderült, hogy sémi, és csak a sumér kultúra egy részét – köztük az ékírást – vette át).
A Czuczor–Fogarasi szótárban is volt már ’Turán’ címszó, ami „a nyelvészetben gyakran előforduló név. A persák régente Persiával (Iránnal) keleti szomszédságban az Oxus (ma Dsihun v. Amu-Darja) folyón tuli földet vagy országot Ferídún király fiának Túrnak általán Túr v. Turán néven
19 Paikert Alajos 600 millió turániról ír, mivel ő belevette a kínaiakat is, de más szerzők a kínaiakat szorosan véve nem tekintik turániaknak, ezért csak 100–120 millióra teszik e népcsalád lélekszámát. Lásd PAIKERT Alajos: A turáni eszme. Turáni Társaság, Budapest, 1922. 5–6.; CHOLNOKY Jenő: A Magyarországi Turán-Szövetség. A turáni gondolat és a turáni népek
ismertetése, a szövetség célja. Budapest, 1922. 3–4.
20 PULSZKY Ferenc: Iran és Turan. In: Athenaeum. 1839/18. 273–279. (hasábszámozás!) 21 CSENGERY Antal: Történeti tanúlmányok és jellemrajzok, 1. Ráth Mór, Pest, 1870. 124., 132. és 189. A jelzett oldalszámok mindegyike külön tanulmányhoz tartozik, melyeknek címe:
Tanúlmányok a magyarok ősvallásáról, Nyugotázsia őstörténetei az ékiratok világánál és A scythák nemzetisége.
22 NAGY Géza: A szkithák nemzetisége. Budapest, 1895. 37.; Uő: A skythák. Magyar Tudományos Akadémia, Budapest, 1909. 13. – Nagy Géza szerint a turáni ősnyelv előbb született meg, mint „az árja ősnyelv, mely utóbbi még osztatlan állapotban volt akkor, a mikor már voltak külön turán nyelvek, melyekből a mai nyelvtörzsek, a finn-ugor, szamojéd, török-tatár, mongol, mandsu-tunguz és a több tudós által szintén a turánságba sorozott japán származtak.” NAGY Géza: Turánok és árják (Első közlemény). In: Ethnographia, 1902/1. 7.
nevezték; s a ’Túr’, többesi raggal toldva: turján szó alatt értették általán a parthusokat, szittyákat, különösen mongolokat is (…). Turáni nyelvek alatt általán értjük az ural-altai v. szittya nyelveket.”23
A Pallas nagy lexikonában „Turán, a legrégibb idők óta neve az Irántól É-ra fekvő vidékeknek, tehát a Kaspi- és Aral-tó környékének s az Oxusz meg Jaxartesz [ma: Amu-darja és Szir-darja] alsó folyásamenti terület-nek, továbbá a síkságtól K-re fekvő hegyes területnek. Leggyakrabban e néven nevezik Turkesztán nyugati sík részét, beleértve a kirgiz-steppét is. A T.-i alföld alkalmasint egykori tenger feneke. Az ó-persa mondákban Iránnal, Ormuzd országával szemben T. volt az Ahriman vagyis a sötétség országa, amelynek vad népcsoportjai gyakran pusztítva járták be Irán területeit.”24 Az „összes ismeretek enciklopédiája” a ’turáni népek’ címszótól továbbküldte az olvasót az ’ural-altáji népek’-hez, mivel akkor ez már evidenciaszámba ment.
Mindezekkel összhangban áll Telekinek a Turánról szóló ismeretek összefoglalása utáni végkövetkeztetése:
„A Turánról tehát megállapíthattuk, hogy földrajzi fogalom, az emberi földrajz [társadalomföldrajz] értelmében, jobban mondva tájrajzi foga- lom. Ilyen fogalom az arabok és perzsák Túránja, a kik alatta a steppe nomád népeit értették. Megállapíthattuk, hogy a Túrán név ebből az irodalomból, tehát ebben az értelmezésben kerül bele az európai földrajzi irodalomba és ez az értelme is marad abban. S így kerül bele a magyar földrajzi irodalomba, tankönyvekbe, lexikonokba is, mint annak a területnek a neve, a mely a régi irániaknak az észak-keletet jelentette és a melynek határait észak és kelet felé csak később, az európaiak ismeretének más forrásokból való gyarapodása vonta meg.”25
E földrajzi fogalom mellett alakult ki Max Müller Turán-fogalma, s gyakorlatilag mindkettő jelentése: nomád, csak a tájrajzi meghatározásban precízebben benne rejlik a nomád életforma is.26 A magyar tudományos- és közélet mindkét Turán-fogalmat nagyjából egy időben fogadta be, és természet- szerűen hozta kapcsolatba népünk őstörténetével. Az egyik olyan területet jelentett, ami a magyarral történelmi, etnikai és életmódját illetően is szoros kapcsolatban álló török népek életének legfontosabb színhelye volt; míg a másik oly népeket jelölt, amelyek közül többnek a magyarsággal való rokonságában még a kritikusabb tudomány sem kételkedett.27
23 CZUCZOR Gergely – FOGARASI János: A magyar nyelv szótára, VI. T–Zsizsik. Emich Gusztáv, Budapest, 1874. 494–495.
24 Pallas nagy lexikona, XVI. Téba–Zsuzsok. Pallas Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság, Budapest, 1897. 426.
25 TELEKI, 80. 26 Uo.