Scientific paper summarization

Husserl az FTL szövegét a logika fogalmának három jelentésére való reflexióval kezdi, majd nagy vonalakban elmagyarázza, hogy hogyan kapcsolódik mindez a „szubjektív” értelemben vett eredetkutatáshoz, valamint hogy ez utóbbi hogyan értendő.

Ha azonban a logikáról, mint többstátusú tudományról szólunk, akkor ne fe- ledjük, hogy 1929-ben, Husserl 1928. március 31-i professzori érdemnyugdíjazása (emeritálása) után vagyunk.331 _{Felmerül a kérdés, hogy miért használja fel újra}

Husserl ezt az átfogóan, látszólag igen régen tárgyalt témát. Ennek több oka van. 1) Az egyik az, hogy Husserlről egyáltalán nem lehet azt mondani, hogy ne foglalkozott volna a gyakorlati, elméleti és normatív tudományok problémájával a század első évtizede óta. Etikai előadásaiban és az ehhez kapcsolódó jegyzetek, vázlatok szövegeiben többször felveszi az elméleti, gyakorlati és normatív tudo- mányok elhatárolásának fonalát. Mi több, sokban követi már az 1906-os időszak- ban elkezdett vizsgálódásait arról, hogy a tudományok ezen alaptípusai hogyan keverednek össze egymással bizonyos jellegzetes esetekben. Az viszont lényegi újítás ezekben a szövegekben (az etikai szövegeiben), hogy Husserl általánosabb igénnyel lép fel: a tudománytípusok egy tudományon belüli keveredése nem csak egy bizonyos diszciplína (vagy bizonyos diszciplínák) sajátossága, hanem általá-

ban a tudományokra jellemző vonás.332 _{Azonban azt is el kell ismerni, hogy ez a}

331 _{Vö. Hua Dok I. 328.}

332 _{Hasonlóképpen jár el az 1920-as előadásjegyzetében is, amikor a következőket mondja: „Így}

pedig a mesterség fogalmának kétértelműségét állapíthatom meg, amely abból fakad, hogy a mes- terséget folytató személy gyakorlati beállítódása könnyen átválthat elméleti beállítódásba, és így a mesterség elméleti tudománnyá válhat, vagyis tudománnyá a többi tudomány között. Mivel ezt

problémaegyüttes, ha nem is volt teljesen hiányzó eleme Husserl érett gondolko- dásának, centrális témának semmiképpen sem nevezhető.

2) A másik ok, hogy Husserl az FTL-t elsősorban a formális tudományok mű- velőinek szánta, amelyben tervei szerint bevezeti őket a fenomenológia eljárás- módjának sajátosságaiba. Tehát ez a szöveg nem, pontosabban elsősorban nem filozófusoknak íródott, hanem sokkal inkább olyan logikusoknak és matemati- kusoknak, akik nagyobb fogékonyságot árulnak el diszciplínáik filozófiai meg- alapozása, illetve azok általánosabb filozófiai vonatkozásai iránt. Ezért Husserl nem már az akkori filozófiai köztudatban is részleteiben jelen levő fenomenoló- giai elemzésekkel (tér, idő, passzív szintézisek, interszubjektivitás, a fenomenoló- giai redukció elmélete) áll elő, hanem értelemszerűen azzal a témával, amelynek folyamatos tisztázása és újabb tisztázási igényei annak idején a fenomenológia gondolatához vezették. A munka tétje az, hogy láthassuk, hogy miként lehet rá- vezetni egy filozófiailag érdekelt logikust vagy matematikust a fenomenológia legi timitásának a gondolatára. Husserl mindjárt az elején igyekszik is kifejteni néhány lényegi érvét, amelyek szerinte a logika és egyéb formális diszciplínák fe- no menológiai tisztázását nyilvánvalóvá és szükségessé teszik.333

3) Az egyik érvében Husserl az LV és az 1906/07-es időszak belátásait használ- ja fel, vagyis azt, hogy a logika hagyományosan három értelemmel rendelkezik. Elsősorban elméleti tudomány, vagyis a priori tudománytan, azaz a tudományok általános elveit kutató tudomány.334 _{Azontúl pedig gyakorlati-normatív tudomány.}

Mivel azonban a logika a priori tudomány, normákkal kell szolgálnia a nem-a pri-

ori, nem elvekkel, hanem tényekkel foglalkozó, de hozzá kapcsolódó tudományok

(az úgynevezett ténytudományok) számára. Husserl azt mondja, hogy a logika tudománya egy furcsa sajátossággal is rendelkezik, vagyis „mint tudomány így normatív módon önmagára is visszavonatkozik.”335 _{Ennek pedig összefoglalva két}

oka van: az egyik, hogy a tudományok alapelveit, alapösszefüggéseit kutató, tu- dományokat átfogó tudománytan, maga is tudomány. Ennek köszönhetően ma- gával szemben is tudományosan igényesnek kell lennie. A másik pedig, hogy az eddigi eljárásai nyomán megszerzett eredményeket így normaként kell felhasz- nálnia: vagyis normáit alkalmaznia kell a régebbi, kevésbé aktuális eredmények- re. Mivel ezek az elvek nem bizonyos tényszerűségek törvényei, hanem ezen tör- vények szerkezetének törvényei, a normák alkalmazási területe éppen önmaga,

a lépést rendszerint nem tudatosan teszik meg, a mesterségek bizonytalan kettősséggel rendelkez- nek […].” Hua XXXVII. 325:16–22.

333 _{Vö. Lohmar 2000. 1. kk., 18. kk. Dieter Lohmar FTL-monográfiájának eredményeire a to-}

vábbiakban komolyan támaszkodni fogok.

334 _{Hua XVII. 30–33.} 335 _{Hua XVII. 35:14–15.}

vagyis saját normaalkotó jellege. A logikának tehát önmagának kell normákat adnia. Általában azonban nem így történik! A logika valamilyen következtetés- mechanizmusokat beazonosító technika, a helyes következtetés mestersége lesz. A „tisztán elméleti tevékenység nem lesz más, mint éppen tevékenység, vagyis a fogalom természetes terjedelme szerint gyakorlat”.336 _{Ezzel pedig elhalványodik}

a logika mint a priori tudomány, a tudományért folytatott tudomány, „science pour

science”337 _{jellege. A logika három egymással összefüggő fogalmának feladása az}

egyik kedvéért, a logika tudományos státusának egyszerűsítése tehát éppen ma- gának a logika tudományának rossz.

4) Másik érvében Husserl érvényesíti az Ideen első kötetében szcenírozottan is megfogalmazott, de már az 1906-07-es előadásában felhasznált korreláció-fogal- mat. Az FTL bevezető részének két paragrafusa is foglalkozik az úgynevezett „két- oldalú tudományok” gondolatával, amelyek egyszerre jelentik azokat az egyéni tevékenységformákat és társas módon ápolt hagyományokat, amelyek a tudomá- nyos eszmerendszerekhez vezethetnek, és ezen túl pedig a már kész tudományos eredményeket. Vagyis egyszerre jelentik a bonyolult szintetikus teljesítményt lét- rehozó és ezt használó személyeket vagy közösségeket, illetve a meglevő rendsze- reket, elméleteket, tudományos regisztereket. Husserl ezt a tudományok (és ezen- belül a logika) korrelációs lényegösszefüggésének is nevezi:

„Minden, ami ebben az értelemben magáért valóan objektív logikai az őt konstituáló intencionlitások révén rendelkezik a maga szubjektív korrelátumával, és lényegében minden képződmény formájának megfelel a teljesítő intencionalitás szubjektív formá- nak nevezhető rendszere.”338

Husserl érve tehát az, hogy: az objektív logikai összefüggésnek van egy szubjektív

logikai korrelátuma. Ez a korreláció azonban nem azt jelenti, hogy a formális tu-

dományok, és a logika mindkét említett jellegzetességének azonos szerepe lenne a korreláción belül, annak ellenére, hogy az egyik feltételezi a másik jelenlétét is. A szubjektív logikai teljesítmények, amelyeket Husserl itt konstitúciós teljesítmé- nyekként jellemez, arra mutatnak rá, hogy ezekben „az objektív képződmények- nek megvan a maguk »eredete«”339_{. A szubjektív logikai (konstitúciós) vizsgálatok}

tehát elsőbbségi helyzetbe kerülnek azért, mert nem kész tudományos teljesítmé- nyeket, tudományos képződményeket vizsgálnak, hanem azokat a konstitúciós folyamatokat, amelyek elemeiben és összefüggéseiben felépítik ezeket a tudomá-

336 _{Hua XVII. 35:4–7.} 337 _{Hua XVII. 36:10.} 338 _{I. m. 38:22–26.} 339 _{I. m. 38:8.}

nyos képződményeket. Ebben az értelemben – vagyis, hogy a tudományos kép- ződmények visszavezethetőek az őket felépítő, majd szerkezeti összefüggéseiket és ezek használatát szintenként megvalósító konstitúciós formákra – az objektív tudomány témáin tényleg túllép a „szubjektív érdekeltségű reflexió”.340 _{Ez a belá-}

tás az, amely kihangsúlyozza a szubjektív konstitúciós oldal szerepét az objektív tudományok rendjében.341 _{Azonban azt Husserl sem tagadja, hogy bizonyos te-}

matikus összefüggéseket, bizonyos tárgyterületeket vizsgáló tudományok nem saját szubjektív konstitúciós felépítésükre kíváncsiak, hanem elsősorban konkrét eredményeket szeretnének elérni. „Ezek az elénk tárult szubjektív vonatkozások nem olyasmik, amelyekre a tudomány törekedne […].”342 _{A tudományok történe-}

tében ellenben – még ha igen későn és bizonytalanul is – felmerült az a törekvés, hogy „egy tudományos terület elméletét összekössék ezen elmélet megismerésé- nek elméletével.”343 _{Husserl azzal érvel, hogy tudományos közösségben megke-}

rülhetetlen szerepe van annak, hogy a kész eredményeket felmutató elméletek és a fogalmaknak a közösségben résztvevő szubjektumok hogyan fogják fel, illetve tapasztalataik rendszerébe hogyan helyezik el ezeket a tudományos eredménye- ket felmutató elméleteket. Az objektív és a szubjektív tudományelmélet korrela- tivitásának itt megkerülhetetlen szerepe van: hiszen ezáltal nem arról beszélünk, hogy egyfajta relativisztikus-szubjektív, minden egyén személyes percepciójához, személyes fogalomhasználatához kötnénk a tudományos szemléletek és fogalmak, elméletek használatát. Az objektív tudományos fogalomrendszerek szubjektív „eredete”, szubjektív alapzata nem más, mint ezen tudományos fogalomrendsze- rek feltétele, illetve azon feltételek kutatása, amely révén egy adott közösségen belül egy tartalom objektív módon, egyszerre egyenként több ember számára is hozzáférhetővé válik. A tudományos nézetek szubjektív alapzatának vizsgálata nem az egyes emberek percepciójával és bonyolult elméletalkotási képességével foglalkozna, hanem azoknak a feltételeknek a kutatásával, amelyek „előjelzett le- hetőségei a tapasztalatnak és az elméletnek”.344 _{Ezáltal valósulna meg a meglevő}

tudományos teljesítményekkel, illetve a meglevő tudományterületek elméleteivel foglalkozó objektív tudománynak kontrasztot adó diszciplína.345

340 _{I. m. 40:9–10.}

341 _{Husserl még úgy is fogalmaz, hogy „Ez mindaddig el van rejtve, ameddig a reflexió le nem}

leplezi, és nem válik maga is témává, vagyis elméleti témává a szubjektív irányultságú logikai ku- tatásban”. Hua XVII. 38:16–19.

342 _{I. m. 40:22–24.} 343 _{Vö. i. m. 40:33–36.} 344 _{I. m. 42:20–21.}

345 _{Vö. I. m. 43:4–11. Ez a kontraszt-diszciplína, amely a szubjektivitás tudományának rang-}