Anders Berglund
3. The study
Piaci koncentráció megvalósulhat az engedélyek piacán és a termék piacon. Hahn (1984) szerint a forgalmazható szennyezési jogokkal történő klímaszabályozás hatékony megvalósíthatóságában rejlő lehetőségek kihasználása nagyban függ attól, hogy egyes vállalatok képesek -e jelentős befolyást gyakorolni a piacra. A piaci hatalommal rendelkező vállalatok ugyanis ekkor befolyásolhatják a szennyezési jogok árát. Ekkor a coase-i eredményekkel ellentétben a kezdeti kiosztás igenis befolyással van a hatékony kimenetelre, hiszen a kezdeti kiosztás valamilyen módon az iparági termékkibocsátás, illetőleg az ezzel sok esetben összefüggő kezdeti
szennyezés kibocsátás mértékével arányos. Hahn modelljében számos árelfogadó vállalat mellett egyetlen piaci hatalommal rendelkező, a kibocsátási jogok árát befolyásolni képes szereplő van jelen a piacon. Míg az árelfogadó vállalatok esetében a piaci ár és a határ elhárítási költség kiegyenlítődése jelenti az egyensúlyi állapotot, addig a piaci hatalommal rendelkező cég az árszintet is befolyásolni tudja, így lehetősége van arra, hogy olyan árat válasszon meg, amely mellett az elhárítási költség és a beszerzendő szennyezési jog költségeinek összegét minimalizálja. Hahn arra a következtetésre jut, hogy amennyiben a szennyezés elhárítást a legkisebb összköltség mellett kívánja a szabályozó hatóság megvalósítani, az allokáció során kiindulásként éppen annyi szennyezési jogot kell, hogy kapjon a piaci hatalommal rendelkező vállalat, ami megfelel költségminimalizáló megoldásának. Amennyiben nem pont ennyi engedélyt osztanak ki számára, akkor a szennyezés-elhárítás összköltsége a költségminimalizáló eredményt meg fogja haladni. Bebizonyítja, hogy a teljes költség abban a pontban éri el minimumát, ahol a piaci hatalmat gyakorló vállalat kezdeti jogainak száma a költségminimalizáló megoldás pontjában van, és ha a kezdeti kiosztás ettől pozitív vagy negatív irányban eltér, akkor az összköltség növekedik. Hahn tehát rámutat, hogy a kezdeti kiosztás piaci hatalom esetén nemcsak az igazságosság kérdését veti fel, hanem befolyásolja a szabályozás költséghatékonyságát is. (Hahn, 1984)
A piaci hatalom kétféleképpen jelenhet meg az emisszió kereskedelemmel kapcsolatban:
a) A forgalmazható engedélyek árának manipulálására való képességen keresztül (költség csökkentő, profit maximalizáló manipuláció)
b) Kizárásos manipulációval, amikor egy adott termék termelője engedélyeket halmoz fel, hogy új piaci szereplők belépését megakadályozza ezzel. (Burniaux, 1999 in OECD, 2000)
Felmerül annak a lehetősége is, hogy néhány kormányzat nem osztja tovább az összes kvótát jogi egységeinek. Lehetséges, hogy olyan kereskedés jön létre, melyben vállalati szereplők mellett néhány kormányzati szereplő is részt vesz.
Amennyiben egy sokszereplős, széleskörű, alacsony tranzakciós költséggel működő piac jön létre, a kizárásos manipuláció nem jelenthet problémát, ebben az esetben ugyanis az iparágak széles spektrumát öleli fel majd az engedélypiac, vagyis adott
iparágra belépni szándékozók szektorukon kívüli szereplőktől is vásárolhatnak CO2 kibocsátási jogot. A költség-minimalizáló manipuláció azonban valós fenyegetést jelenthet a nemzetközi kereskedés résztvevői számára, a domináns vásárlók (monopszóniumok, oligopszóniumok) és eladók (monopóliumok, oligopóliumok) ugyanis gyakorolhatják piaci hatalmukat. (OECD, 2000)
A piaci hatalom megjelenése a kibocsátási engedélyek piacán túlárazást eredményezne, aminek következtében a vásárlók kénytelenek lennének több kibocsátást elhárítani magasabb áron. A kereskedés volumene is lecsökkenne, ami a szabályozás hatékonyságára negatív hatást gyakorolna. Az engedélyek árának manipulációja addicionális gazdasági költséget eredményezne a kompetitív piaci eredményhez képest. (OECD, 2000)
Mansur (2001) a környezetszabályozás és a piacnyitás együttes vizsgálatát végezte el oligopol piac jelenléte esetén. A Pennsylvania, New Jersey és Maryland államokat összekötő villamosenergia hálózat piacát 1999-ben liberalizálták. Ahogy a II. résznek a villamos energia piac jellemzőit bemutató részéből kiderül, a villamosenergia piacra jellemző, hogy különösképpen érzékeny a piaci hatalom gyakorlására, mivel a kereslet aránylag rugalmatlan, főként rövid és középtávon, valamint a termék egyik fontos jellemzője, hogy nem készletezhető, nem tartalékolható, a termelői és átviteli kapacitás korlátos, a rendszerirányítókat pedig kötelezi a keresleti és kínálati egyensúly fenntartásának kényszere. Amennyiben a piaci hatalommal rendelkező termelők visszafogják termelésüket, a piaci szegély megnövekedett kapacitás- bevonására van szükség. Ebben az esetben a környezetre gyakorolt hatás attól függ, hogy milyen technológia és fajlagos emisszió jellemzi a termelésüket visszafogó nagyobb erőműveket, valamint a termeléskiesést kipótló kisebb erőműveket. Mansur is osztja a véleményt, miszerint a szennyezési jogok kereskedelmének hatékonyságát leronthatja a piaci erőfölény.17 Az általa vizsgált piacon 1998 és 1999 között jelentősen csökkent szennyezőanyag kibocsátás, míg a termelés kismértékben megnövekedett a növekvő kereslet kielégítése érdekében. A piacnyitás után a termelési technológiák összetétele is megváltozott.
17 A PJM piac 57 GW-nyi kapacitással rendelkezik, szemben Magyarország 7,1 gigawattnyi
A piaci hatalom problémája fokozottan érvényesül magas keresleti időszakokban, amikor a kereslet és a kompetitív kínálati szegély erősen rugalmatlan. Ekkor szinte minden termelőkapacitás üzemel. Ebben az időszakban még a legkisebb piaci részesedéssel rendelkező erőmű is befolyásolni képes a piaci árat. (Mansur, 2001) A magyar villamosenergia piacon fellépő oligopol viselkedést modellezte Paizs és Mészáros (2003), akik kimutatták, hogy a magyar áramtermelők esetében az oligopol termelők csak a magas keresletű, csúcsidőszakokban képesek hatalmukat érvényesíteni az árakban.
Mansur (2001) szerint a domináns vállalatok uralta villamosenergia piacon előfordulhat, hogy a nagyobb szennyező hatású technológiával rendelkező oligopol vállalatok termelésvisszafogása esetén tisztább technológiájú vállalatok szolgáltatják a hiányzó mennyiséget a kereslet kielégítésére, és ezáltal csökken a szennyezés mértéke. Általánosságban elmondható, hogy koncentrált energiapiacon az oligopol viselkedést megvalósító szereplők portfóliójának legmagasabb árú erőművei, valamint a kompetitív szegélyben helyet foglaló legdrágább erőművek technológiája és szennyezésének mértéke lesz meghatározó a szennyezés és az elhárítási költségek mértékére nézve.