The questionnaire

Az emberi jogi szempontok érvényesülése vizsgálatának számunkra legfontosabb állomása a hazai alkotmányos, állampolgári jogok, de akár emberi jogok (hiszen a védelem nem csak a magyar állampolgárokra terjed ki!) megléte. „A legáltalánosabb oka annak, hogy a környezetvédelem alkotmányos szempontjait vizsgáljuk, az az, hogy a környezeti problémák súlyossága, kiterjedtsége és komplexitása igényli az összehangolt és közös politikai cselekvést, amelyik a nemzedékek minden tagjára irányul, tartós alapon.‖389

Az állampolgári jogi megközelítés előzményei hazánkban is több mint három évtizedre nyúlnak vissza. Az 1976. évi II. törvény az emberi környezet védelméről 2. § (2) be- kezdése a következőképpen fogalmazott: „Minden állampolgárnak joga van arra, hogy emberhez méltó környezetben éljen.‖ A jog értelmezésére azonban valójában soha nem került sor, holott tartalma megfelelő magyarázatra szorult volna, hiszen korához képest valójában rendkívül korszerű megközelítést jelentett, a Stockholmi Konferencia gondolatmenetét követve.

Az Alkotmány 1989. évi módosítása során a környezetvédelem két helyen is megjelent a normaszövegben, az I. fejezetben, az általános rendelkezések között, illetve a XII. fejezetben, az alapvető jogok és kötelezettségek rendszerében. A két megfogalmazás, illetve megközelítési mód eltérő – az egyik egyértelműen emberi jogról szól, a másik azonban eszközként közelít a környezetvédelemhez -, mégis együtt kell azokat értékelni és elemezni:

18. § A Magyar Köztársaság elismeri és érvényesíti mindenki jogát az egészséges környezethez.

...

70/D. § (1) A Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez.

(2) Ezt a jogot a Magyar Köztársaság a munkavédelem, az egészségügyi intézmények és az orvosi ellátás megszervezésével, a rendszeres testedzés biztosításával, valamint az épített és a természetes környezet védelmével valósítja meg.

Az Alkotmány említett 18. §-át vizsgálva a környezethez való jog ott megjelenő legfontosabb elemei a következők:

1. Az állam aktivitása, az állami cselekvés fontossága – „érvényesíti‖ - egy sorban van a felismeréssel, így tehát az állam felelős az intézményi és jogi környezet megteremtéséért. Az állam felelőssége, a hatályos környezetvédelmi törvény indokolása szerint a ‘környezetbarát jogrendszer‘ megteremtése.

389

2. A környezethez való jog ebben a megfogalmazásban több mint a hagyományos állampolgári jog, mert „mindenki‖ szerepel alanyi körében. Így a fenti állami kötelezettség egyebek között a nemzetközi együttműködésben való részvételt is magában foglalja, illetve ugyancsak része az egyenlő jogok biztosítása másoknak, pl. a határokon átnyúló hatások feltárására szolgáló Espoo-i Egyezmény hazai implementálása révén.

3. A jog nem csupán a materiális és kézzelfogható emberi érdekek védelmét jelenti, mert az „egészséges környezet‖ részben nem az emberi egészségre utal – mint a 70/D § -, részben pedig feltételezi a környezeti szempontok széles körét, mint akár az esztétikus környezetet is, amely a környezet egészsége szempontjából vizsgálandó. Ennek részleteiről később szólok.

Szinte az új alkotmányszöveg elfogadásával egyidejűleg merült fel a megfelelő értelmezés iránti igény is. A miniszterelnök és az Országgyűlés Környezetvédelmi Bizottságának elnöke kérték az Alkotmánybíróság állásfoglalását. Az erre adott válasz390

– illetve inkább a kapcsolódó különvélemény – kissé feledésbe merült, de feltétlenül indokolt megemlékeznünk róla. Az AB álláspontja akkor az volt, hogy nem kívánja az Alkotmányt általánosságban értelmezni:

„II. 1. … Az Alkotmánybíróság tehát alkotmányértelmezési hatáskörét megszorítóan értelmezte, mert úgy ítélte meg, hogy a jogalkotást megelőző alkotmányértelmezések azzal a veszéllyel fenyegetnek, hogy az Alkotmánybíróság magára vállalja a törvényhozó, sőt a végrehajtó hatalom felelősségét is, és ezáltal - az Alkotmányban rögzített államszervezeti elvekkel szöges ellentétben - egyfajta alkotmánybírósági kormányzás alakulna ki.‖

Az AB ekkor még érezhetően nem is tudott mit kezdeni a kérdéses joggal, hiszen nem

éppen előremutató módon összegezte a problémákat, mintha nem érzékelte volna a

dilemma súlyát: „Egyaránt alkotmányos lehet például az antropocentrikus és a

természet önértékére alapozott környezetvédelem, ugyanígy a piaci vagy igazgatási elemek túlsúlyára épülő megoldások sem minősíthetők önmagukban az alkotmányosság szempontjából.‖ Ami azonban nagyon gyakorlatias megközelítésre utal, az a következő mondat: „3. Az egészséges környezethez való alkotmányos jog elismerését megvalósító és érvényesítésére szolgáló alanyi jogok összességét is csak a törvényhozás és - a maga területén - a bírói gyakorlat, nem pedig alkotmánybírósági alkotmányértelmezés határozhatja meg.‖

A határozattal kapcsolatban Ádám Antal és Zlinszky János alakított ki

különvéleményt, amelynek kiinduló pontja, hogy „1.… a vizsgált ügyben az

alkotmánybírósági alkotmányértelmezés feltételei fennállanak.‖ A különvélemény számos pontja megtalálható a későbbi alkotmánybírósági határozatokban, azonban van ezen túlmenően is számos megállapítása. Ebből idézünk fel néhány gondolatot a történeti hűség kedvéért:

„2. … az Alkotmány 18. §-ában megállapított jog: alapjog. ...

4. A jogtudomány széles körben vallott felfogása szerint minden alanyi jognak mellőzhetetlen kísérő párja a megfelelő alanyi kötelesség. Ezt az összefüggést a 18. § világosan ki is fejezi azáltal, hogy előírása szerint a Magyar Köztársaság nemcsak

390

elismeri mindenki jogát az egészséges környezethez, hanem azt is vállalja, hogy érvényesíti ezt a jogot. Az indítványozott alkotmányértelmezésnek ezért utalnia kellene arra, hogy mit jelent az egészséges környezethez való alapjog állami érvényesítési kötelessége. Szerintünk a vizsgált alapjoghoz kapcsolódó állami érvényesítési kötelesség magában foglalja:

a. az egészséges környezet minőségi mutatóinak (határértékeinek) meghatározását, b. a minőségi mutatók érvényesülési feltételeinek törvényi megállapítását,

c. a minőségi mutatók érvényesülésének figyelését, ellenőrzését, mérését és értékelését,

d. a minőségi mutatók megtartására késztetés eszközeinek meghatározását és alkalmazását,

e. a minőségi mutatók megsértése, vagyis az egészséges környezet károsítása esetére a kijavítás eszközeinek és módozatainak, valamint a kárfelelősség érvényesítési rendjének meghatározását,

f. az Alkotmány más alapjogi rendelkezése alapján is a polgároknak a környezettel összefüggő tájékoztatásra vonatkozó joga biztosítását, valamint az érintetteknek a környezetvédelmet szolgáló állami és önkormányzati döntések előkészítésében való közreműködését, továbbá az egészséges környezet fenntartását és fejlesztését szolgáló társadalmi aktivitást könnyítő, illetve serkentő jogszabályok megalkotását. A jogalkotás természetesen egyéb tárgykörök szabályozásával is szolgálhatja az egészséges környezethez való alapjog érvényesülését.

5. Az egészséges környezetnek az ember, az élővilág, a biológiai sokféleség fennmaradása, a szárazföld, a vizek és a légtér oltalma, valamint a fenntartható fejlődés elérése szempontjából fennálló létfontossága és globalitása miatt a vizsgált alapjogra vonatkozó alkotmányértelmezés keretében nem mellőzhető a nemzetközi jogi összefüggések figyelembevétele sem.‖

A fenti megközelítés lesz tehát majd részben az alapja az AB későbbi határozatainak is, amelyek azonban már nem ennyire alakító módon próbálják az

állam szerepét meghatározni, hanem, a fenti határozattal – különvélemény nélkül - összhangban, tartózkodnak attól, hogy részleteiben értelmezzék az állam kötelezettségeit. A fenti különvélemény valóban olyan szempontokat sorol fel, amelyek elfogadása révén az AB már szinte jogalkotóként lépne fel, hiszen ebben anyagi jogi kérdések és alapvető eljárásjogi garanciák egyaránt szerepelnek – az f) pont pl. az akkor nálunk még csak kezdeti formában lévő társadalmi részvétek egyes elemeinek egyértelmű megjelenítése.

Az Alkotmánybíróság 28/1994. (V. 20.) AB határozata a természetvédelmi területek privatizációjával kapcsolatban valójában a környezethez való alkotmányos jog értelmezésébe fogott, illetve a jog hatékony érvényesüléséhez szükséges egyes jogalkotási hiányosságokra hívta fel a figyelmet. A jogértelmezéshez alapul szolgáló esettel itt nem foglalkozunk, sokkal inkább az Alkotmánybíróság környezeti jogot értelmező felfogása fontos számunkra, mivel az hosszú távra meghatározhatja és meg is határozta a hasonló jogértelmezéseket. Az értelmezés kitér mind az alkotmány 18. §- ának, mind pedig 70/D. § (2) bekezdésének értékelésére. A határozat lényegét a környezethez való jog szemszögéből az indokolás III. 2. a) alpontja és III. 3. pontja tartalmazza.

pusztán alkotmányos feladat vagy államcél, amelynek megvalósítási eszközeit az állam szabadon választhatja meg.‖