Első lépésként tegyük fel magunknak a kérdést: Hogyan érezzük magunkat a váltás után? Az érzéseink megismerése vezet el jólléti állapotunk megismeréséhez, és ez utóbbi az optimális motivációs állapot fenntartásának a kulcsa.
Aki vezetőként úgy gondolja, hogy a munkahelyen nincs helyük az érzelmeknek, annak komoly kihívást jelenthet saját érzéseinek feltérképezése.
Egy a lényeg: az embernek igenis vannak érzései, ha tetszik, ha nem. Az 1. fejezetben megismert értékelési folyamat során a világban elfoglalt helyünkről is kognitív és affektív eszközök, vagyis gondolatok és érzelmek együttes segítségével vontunk le következtetéseket. A kutatási eredmények szerint leginkább az érzelmeken múlik, hogy megtapasztaljuk-e a jóllét pozitív érzését, vagy sem. És ne feledjük, hogy a jóllét vezet a pozitív szándékok kialakulásához és, végső soron, a pozitív viselkedéshez.{45}
Motivációs állapotunk kulcsa a jóllét. Talán jó lenne tudni, mit is keressünk, amikor a jólléti állapotunkat vizsgáljuk. A pozitív jóllétnek az alább felsorolt, konkrét jellemzői vannak; a jóllét hiánya pedig ezeknek az ellentéteivel írható le:{46} • pozitív energia, • fizikai és érzelmi harmónia, • a támogató és biztonságos kapcsolatok nyugalma, • a negatív energia, a stressz és a szorongás szinte teljes hiánya, • folyamatos tanulás, személyes fejlődés és önmegvalósítás, • munkánk társadalmi szerepének és jelentőségének átérzése. Mielőtt még rásütnénk a jóllét témájára, hogy túlságosan „könnyed”, képzeljük magunkat dr. Dirk Veldhort, az amszterdami székhelyű AkzoNobel munkahelyi egészségmegőrzésért felelős igazgatójának helyébe! Amikor megkérdeztem tőle, mi az, ami az álmatlan éjszakákon nyugtalanítja, azt felelte: „Ötvenötezer alkalmazottunk egészsége és jólléte.” Amikor azt kérdeztem, miért olyan fontos ez, Dirk kifejtette szilárd álláspontját: „A jóllét a kulcsa mindennek. Ha van, akkor értéket teremthetünk mind magunk, mind pedig a szervezet számára. Ha nincs, akkor már a rövid távú produktivitás is elég esélytelen, a hosszú távú növekedés pedig egyenesen lehetetlen.”
Dirk több száz, ha nem több ezer – magas beosztású – alkalmazott regenerálódását felügyelte már, akik mind összeomlottak a sok túlórától, a sok műkajától és a külső célok hajszolásától. A jó doktor arra is felhívta a figyelmet, hogy gyakran még a szenvedélyes vezetők is túlhajszolják magukat, és azzal, hogy nem figyelnek oda a saját jóllétükre, ártanak maguknak is, és, végső soron, az embereiknek is. „Én fejet hajtok az ön e téren végzett munkássága előtt. A jóllét nem kis
semmiség, hanem szakmai és magánéletünk minőségének, valamint a folyamatos jó teljesítőképességünknek az egyik elengedhetetlen összetevője.”
Hogyan kell odafigyelni a jóllétünkre? Ehhez saját érzelmeink és hangulataink megértése szolgálhat a legtöbb információval. Sok vezető egyáltalán nem ismeri a saját érzéseit, a hangulatait pedig megpróbálja figyelmen kívül hagyni, főleg a munkában. Fontos tudni, hogy minél kevesebbet foglalkozunk az érzelmeinkkel, annál inkább uralni fogják a viselkedésünket. Aki kizárja az érzelmeket az életéből, az magatartását a diszfunkcionális viselkedési mintákra korlátozza, így viszont nem tud alkalmazkodni az adott helyzethez.
Aki szeretné ügyesen irányítani a saját értékelési folyamatát, és segíteni ebben másoknak, annak gyakorlatot kell szereznie a reflektálásban is: meg kell tanulnia felismerni, elismerni, beazonosítani és elfogadni az érzéseit.{47}
Vajon a célunkhoz a pozitív jóllét érzése is társul? Ha – a példámban – nekem az a célom, hogy
fél év alatt 10 kg-ot fogyjak, a reflektáláshoz fel kell tennem magamnak ezeket a kérdéseket: Hogyan érzek ezzel kapcsolatban? Milyen testi érzeteket generál bennem a fogyás gondolata mint cél? Lehet, hogy már a gondolatától is tikkel a szemem, görcsbe rándul a gyomrom, és megfeszülnek az izmaim. Lehet, hogy álmosság gyötör, és letargia lesz úrrá rajtam. Ha felismerem ezeket a testi tüneteket, abból kikövetkeztethetem, mi lehet a véleményem, milyen ítéletet alkotok a témáról, vagy hogy mi egyebet tükrözhetnek még ezek a jelek. Például olyan érzelmeket, mint a félelem, a megbánás, a csüggedés, a sértettség vagy a szomorúság. A kellemetlen érzelmek mind rombolni fogják a pozitív jóllét érzését.
Persze az is lehet, hogy ha a fogyókúrára gondolok, akkor kellemes izgalom lesz úrrá rajtam, melegség áraszt el, vagy majd’ szétvet az energia, és ezek mind várakozást, nyugalmat, illetve lelkesedést jelentenek. A testi tüneteket olyan, kellemes érzésekként is értelmezhetem, mint az izgalom, a nyitottság és a magabiztosság. És ebből az értékelési folyamatból azt a következtetést is levonhatom, hogy a pozitív jóllét érzése tölt el.
Érdekes jelenség ez, amelyről érdemes néhány szót ejteni. Egyazon céllal kapcsolatban ugyanúgy megtapasztalhatjuk a pozitív jóllét érzését, mint annak hiányát. Engem például a pozitív jóllét érzésével tölthet el, ha arra gondolok, hogy a fogyástól több energiám lesz; de el is keseredhetek, ha arra gondolok, hogy milyen sokáig tart majd leadni azt a néhány kilót. Ha megértjük, hogy milyen jólléti állapotban vagyunk, annak megvan az a szépsége is, hogy így – ha még nem váltottunk optimális motivációs állapotra – a pozitivitás erejével legyőzhetjük a negativitásunkat.
Ha sikeresen teljesítettük az első két feladatot, és megtörtént a váltás, akkor a harmadik feladat segít fenntartani az optimális motivációs állapotot. Ha még mindig szuboptimális motivációs állapotban vagyunk, akkor a harmadik feladat újabb lehetőséget nyújt a váltásra. Mindent
összevetve a lényeg az, hogy kérdezzük meg magunktól, hogyan érzünk a kiválasztott céllal kapcsolatban. A pozitív jóllét érzése társul hozzá, vagy negatív?
Egyik európai ügyfelem osztotta ezt meg velem: „Az optimális motiváció olyan volt számomra, mint egy időzített bomba. Ott ültem az asztalomnál, és rettegtem az értekezlettől, ami tíz perc múlva kezdődött volna. Ahogy elgondolkodtam azon, hogyan is érzem magam, megértettem, miről is szólt a tréninged. Rájöttem, hogy a kikényszerített motiváltság állapotában vagyok, és dönthetek úgy, hogy abban is maradok: továbbra is nyomorultul érzem magam, panaszkodok, és vesztegetem az időmet ezen az értekezleten; vagy válthatok. Úgy döntöttem, váltok. Ez volt az én motivációs »aha!« pillanatom.”
Az optimális motivációs állapotra történő átállás megtörténhet egy szempillantás alatt, vagy lassan, fokozatosan. Így vagy úgy, a váltás mindenképp annak eredménye lesz, hogy elgondolkozunk az adott pillanaton, és felismerjük, hogy van választási lehetőségünk.
Ha felismerjük, hogy szuboptimális motivációs állapotban vagyunk, és elgondolkodunk ezen, attól a váltás még vonzóbb színben tűnhet fel. Figyeljük meg, hogy az érdektelenség energiahiányos állapotában milyen erőtlenek vagyunk; vagy hogy a kívülről jövő motiváltság kezdeti izgalmával járó energiatöbblet milyen gyorsan elpárolog, amint megszűnik a külső inger. Vegyük észre, hogy a kikényszerített motiváltság állapotában érzett bűntudat, szégyen, kötelességtudat, csalódottság, neheztelés vagy harag először megdobja az energiaszintünket, de ezeknek a negatív érzéseknek a táplálása további energiákat emészt fel.
Az optimális motivációs állapot kielemzése az összehangolt motiváltság állapotában abban segít, hogy értékelni tudjuk azt az energiát, amelyet a tartalmas értékek révén generáltunk. Az integrált motiváltság állapotában pedig abban segít, hogy tudatában legyünk, milyen magas minőségű energiát ad, amikor az elhatározásunk megvalósul. A belülről jövő motiváltság állapotában arra emlékeztet, hogy legyünk hálásak a pozitív és fenntartható energiáért, amelyet annak köszönhetünk, hogy olyasmit csinálunk, amit élvezünk is. A reflektálással erősíthetjük az ARC megtapasztalását.
Csupa jó dolog történik, amikor áttérünk egy optimális motivációs állapotra, vagy sikerül azt fenntartani. Szánjunk időt arra, hogy elgondolkodunk ezeken a jó dolgokon. Mert ha ezek egyszer tudatosulnak, még többet akarunk majd belőlük.
Motivációs esettanulmány: Vezető! Önmagad gyógyítója légy!
Elaine Brink az Express Employment Professionals értékesítésért felelős alelnöke. Azzal a szándékkal vett részt az optimálismotiváció-tréningen, hogy megtanulja, hogyan motiválja az embereit és a franchise tulajdonosait az ország egyik legsikeresebb munkaközvetítő irodájában. Bár nálunk megtudta, hogy a motiválás valójában hatástalan, mégis sokkal többet kapott, mint