A kultúra és az életmód fogalmilag elválaszthatatlan egymástól. Az életmód a tárgyakban és a mentalitásokban tovább élő időt mutatja. Az egyén életének módját és minőségét az ha- tározza meg, hogyan alakítja mindennapjainak tartalmát és kereteit, milyen tárgyakkal veszi körül magát, hogyan alakítja kapcsolatait a többi emberrel, milyen értékeket követ, milyen szimbólumrendszereket használ, milyen környezetben él. Mindennapi tevékenységeink, cse- lekvéseink és magatartásunk komplexuma temporális jellegű és az idő által meghatározott, a nap 24 órája szab számára keretet. Életmód és idő állandó kölcsönhatásban áll egymással. Ha a folyton változó időt a cselekvések mikroszintű vizsgálatán keresztül kívánjuk megragadni, az életmód tanulmányozására kell koncentrálnunk, mely makroszinten is releváns következtetések levonására nyújt lehetőséget.
67 Castells 2005: 437.
68 „…az Internet különféle, eltérő célokat (oktatási, tudományos, katonai, üzleti, adminisztratív stb.) követő, egyenlő pozícióban lévő alrendszerekből összeálló hálózat. …Az Interneten zajló kommunikáció sokféle „technikával” közösségek változatos kavalkádját állítja elő. Az igazi hálópolgár számtalan virtuális közösséghez tartozik, diszkussziós listák, hírcsoportok, interaktív portálok hallgatag vagy aktív szereplője lehet, mindeközben cseveghet, blogolhat, saját honlapot tarthat fenn, és így tovább, a végtelenségig.” (Ropolyi, 2006:318).
69 Az internet technikai hálózatának nincs előre eltervezett szerkezete, nincs konstruktőre, önszerveződő képződmény. Nem tervezők eszméit valósítja meg, hiszen senki sem tervezi és építi, sokkalinkább mindenki, aki használja, elvileg bárki hozzájárulhat, hozzáépíthet, fejlesztheti vagy rombolhatja. Az internet funkcionális töredezettségéről vírusok, kémprogramok, hackerek tömegei gondoskodnak. A töredékesség legfőbb megnyilvánulása a virtuális létezés természetében rejlik: a virtuális lét „mintha” lét, a „teljesen” valóságos lét iránti örök nosztalgiával megvert létezés (Ropolyi, 2006: 319).
70 A net a hatalomellenesség kitüntetett szférája, ahol a net polgárai kötelességszerűen és gyakran radikálisan fellépnek a hatalmi- és pénzviszonyokkal szemben (Ropolyi, 2006: 322). A kormányzat különböző intézkedései ellen a legnagyobb közösségi oldalon szerveznek tüntetéseket, mellyel több tízezer, de akár százezer embert is tudnak esetenként mozgósítani (pl. internet-adó elleni tüntetés 2014.10.28.)
2.5. Az idő, a kultúra és az életmód viszonya
Az életmóddal kapcsolatos kutatásokban az elmúlt évtizedekben meghatározó módszerré vált az időmérleg technika, mely az életmódot, mint a szükségletek kielégítése érdekében vég- zett tevékenységek rendszerét vizsgálja, és képes megmutatni az emberek életmódjának lassú változását. Az elemzések feltárják azt is, hogyan használják ki a társadalom tagjai az egyéni idő- keretüket, milyen technikákat alkalmaznak az időtakarékosságra, az idő felszabadítására, a nap huszonnégy órájának praktikus beosztására és eltöltésére. Gershuny (2000) egy háromszintű szociológiai modellt használ az időfelhasználás változásainak vizsgálatához, mely a hétköznapi idő kategóriájából indul ki, és a társadalmi idő – történelmi idő – örök idő teóriájához vezet el. Elmélete szerint az egyéni cselekvések hétköznapi ismétlődő mintáit befolyásolják az aktuális lehetőségek, kényszerek, normák és intézmények, melyek meghatározzák a társadalmi struktú- rát és fordítva, a társadalmi struktúra is determinálja a mindennapi cselekvési mintákat.
A Feldman és Hornik (1981) szerzőpáros, akik az idő fogalmának strukturális defi niálásra és az időbeli aktivitások integrált kezelésére törekedtek, az életmód („lifestyle”) helyett a „times- tyle” kifejezés használatát javasolják, mely révén sokkal pontosabban lehet megragadni a döntési
mechanizmust az idő beosztásában. Felhívják a fi gyelmet arra, hogy az időfelhasználás egyéni különbségeinek vizsgálatában két fontos területre szükséges fókuszálni: azonosítani kell az ural- kodó vagy többségben lévő típusokat és mintákat a tevékenységekben, illetve fel kell tárni a személyes és a demográfi ai korrelációkat. A szerzőpáros kidolgozott egy átfogó időallokációs paradigmát, mely rávilágít arra, hogy egy-egy tevékenység melletti individuális döntést ho-
gyan befolyásolja annak relatív percipiált értéke. Egy tevékenység választása szocioökonómiai és egyéni személyiségvonások által is determinált, továbbá hatással van rá az idő struktúrája és az elérhető erőforrások összessége.
2. ábra: Feldman és Hornik időallokációs paradigma modellje71
,GĘVWUXNW~UD (OpUKHWĘ LGĘNHUHW (OpUKHWĘ WHYpNHQ\VpJHN 6]HPpO\LVpJMHJ\HN (J\pQLLGĘGLPHQ]Ly 3HUFLSLiOWpUWpNHN ,GĘIHOKDV]QiOiV WHYpNHQ\VpJHNYiODV]WiVD
A szerzők elmélete szerint az időallokáció egyéni különbségeit jellemzően a rendelkezésre álló erőforrások különbségeivel lehet magyarázni. Meghatározó a temporális dimenzió (a te- vékenység gyakorisága, hossza), a kapcsolódó anyagi és térbeli vonzat (a tevékenység mennyi
költséggel jár, és milyen messze van). Az egyének időallokációra vonatkozó döntéseit e három erőforrás rendelkezésre állása határozza meg vagy korlátozza, melyhez kapcsolódik még az idő szubjektív jelentése, azaz az individuum milyen értéket rendel egy adott cselekvéshez. A meg- hozott döntések rendszerbe szerveződve strukturálják az egyén életmódját (Feldman - Hornik, 1981).
Az életmód és a hozzá kapcsolódó társadalmi jelenségek kutatásának komoly hagyományai vannak a szociológiában. Többek között modern társadalomelméletek klasszikusai, Simmel72
és Weber, a klasszikus tőkefogalmat megújító, a habitus és praxis fogalmát bevezető Bourdeiu,
valamint a késő modern német szociológia, az élménytársadalom elméletét kidolgozó Schulze neve fémjelzi az életmódkutatások jelentőségét. Magyarországon Utasi Ágnes,73 Losonczi Ág-
nes, Ferge Zsuzsa, Kemény István és Szalai Sándor74 képviselik a szociológiának ezt a fontos
területét. Terjedelmi korlátok nem teszik lehetővé e munkák átfogó ismertetését, ám néhány alapvető fogalmi meghatározást és szociológiai elméletet szükséges kiemelni.
Losonczi (1977) meghatározása szerint az életmód a mindennapi cselekvések rendje, ame- lyet a társadalmi feltételek formálnak. Az egyén életmódjának alakulását befolyásolják az egyéni lehetőségek, elvárások és igények mellett a társadalmi környezet is. Determinálja a szokás és a normarendszer, a kulturális minták, valamint az egyes emberek személyiségstruktúrája.
Az életmód vizsgálatával tehát abba nyerünk betekintést, hogy azokból a kényszerekből és lehetőségekből, amelyet a társadalom nyújt, és amelyekkel megbéklyóz, továbbá az egyén személyes képességeiből, vágyaiból és lehetőségeiből milyen szükségletek szerveződnek, ezeket az egyén hogyan elégíti ki, hogyan éli, szervezi, formálja, módosítja életét, hogyan gazdálko- dik idejével, hogyan szervezi viszonyait. A mindennapok valóságában az egyén életmódjának megnyilvánulási formái a mindennapi tevékenységeinek szerkezete, munkavégzésének módja, szabadidő-elöltési és fogyasztási preferenciái, öltözködési, táplálkozási szokásai, lakáskörülmé- nyei, melyek alapvetően határozzák meg életvezetését.
Azt azonban észre kell vennünk, hogy nem csupán a jelen idő feltételrendszere formálja a szükségleteket, az igényeket és az elvárásokat. Ahhoz, hogy a jelent megérthessük, szükséges ismerni az előzményeket, a múltat is. Az idő tehát nem csupán az életmódot meghatározó tényezők egyike, hanem minden elemében ott van, mindenre befolyást gyakorol: ott van a megfogható tárgyak múltjában és jelenében, a materiális feltételekben, az értékek világában és az emberi mentalitás alakulásában is. Az életmód egészét hatja át, miközben minden összetevő az idő más és más vetületének befolyását mutatja (Losonczi, 2009: 42).
Az idő szűkös erőforrás, s ebből adódó jellege meghatározó dimenzió. Alapvetően befolyá- solja az egyén életmódját az a körülmény, hogy a szűkösség vagy a bőség társadalmában él-e és
72 Az életmód egy részeként felfogható életstílus fogalom egyik atyja Simmel (1973). Elmélete szerint a modern
társadalmak funkcionális diff erenciálódásuk következtében egyre gyakrabban helyezik az egyént különböző társadalmi körökbe, minek következtében társadalmi beágyazottságából kimozdul, ezáltal lehetővé válik az individualizáció és az egyéni életstílusok fejlődése, amely életviszonyokból és csoporthoz való tartozásból adódik. 73 Utasi (1989) megkülönböztette az életstílust az adott társadalmi-gazdasági formációra jellemző életmódtól és
az individuális emberi szükségletek kielégítésének módját jellemző életminőségtől. Meghatározása szerint a
preferenciák és ízlés által meghatározott életstílus az életmód része.
2.5. Az idő, a kultúra és az életmód viszonya
időből, mint rendelkezésére álló erőforrásból mennyit tud allokálni (vö. Schulze 2000, Schulze 2003, Éber 2008). „Ha minél többje van az embernek, minél több mindent csinálhat” (Schul- ze, 2003: 135). A munkával töltött idő csökkenésével párhuzamosan növekszik az egyén szaba- dideje, emelkedik az életszínvonala, bővülnek a tanulási lehetőségei és gyarapodnak választási lehetőségei, oldódnak a merev életrajzi minták, kibontakozik egy új cselekvési dinamika: az élményorientált életvezetés – írja Schulze. A szűkösség társadalmát mindezek eredményeként felváltó élménytársadalom jellemzője az élményorientált cselekvés, mely nem csupán a szaba- didő eltöltésére korlátozódik, egyre nagyobb hányadot foglal el a cselekvők időfelhasználásából, a mindennapi élet egyre nagyobb területére terjed ki, beleértve a munka világát és az emberi kapcsolatokat is. Az egyéni cselekvők a szép élet megélésére, az élményracionalitásra törek- szenek, a szép élet projektben központi rendező elvként pedig egy pszichofi zikai szemantika alakul ki a korábbi gazdasági szemantika helyén. „Az „Éld meg az életet” korunk kategorikus
imperatívusza.” (Schulze, 2000: 151).
Mindezzel szemben a szűkösség társadalmában a fő létproblémát a megélhetés jelenti, az élményszerzés, az élményorientáció csak egy szűk privilegizált csoport kiváltsága. Veblen a már említett „dologtalan osztály” elméletében fogalmazta meg az életmód és a fogyasztás társa- dalmi osztályokat elkülönítő funkcióját. A kulturális fejlődés folyamán a dologtalan, azaz a munkavégzés kényszere alól felszabadított osztály a magántulajdon kialakulásával jelenik meg, melynek felhalmozása lehetővé teszi az uralkodó rétegek számára a szükségletek fokozott ki- elégítését, a kényelem biztosítását, továbbá megtestesíti a felsőbbrendűséget és a kiválasztott- ságot. Veblen értelmezésében a dologtalanság az idő improduktív fogyasztása, ami azonban nem azonos a tétlenséggel. Ez az életmód komoly időráfordítást igényel a dologtalan osztály tagjaitól, akik fokozatosan kisajátítottak minden olyan tevékenységet, amelyeket a „lényegi hasznavehetetlenség”, a produktív munkálkodás elvetése jellemzett, így többek között a szaba- didős elfoglaltságokat is, melyek a társadalmi elit státuszszimbólumává váltak. Az életstílust a külső szemlélő által is megfi gyelhető megnyilvánulásaiban szemlélte, kiemelve a megbecsültség lényegi fontosságát. „Ahhoz, hogy a férfi ak megbecsülést szerezzenek és azt meg is tartsák, nem
elég pusztán a gazdagság vagy a hatalom birtoklása. A gazdagságot vagy a hatalmat bizonyítani kell, mert a megbecsülést csak a bizonyítás nyomán osztják. …A legalacsonyabbaktól eltekint- ve, a kultúra minden szintjén a normális berendezkedésű embert önbecsülésében a „jóravaló környezet”, illetve az „alantas elfoglaltságok” alóli mentesség nyugtatja meg és tartja fenn.” (Veblen, 1975: 59).
Weber is aláhúzza a csoportjelleget az életmód vonatkozásában, mely magában foglalja a közös értékek elfogadását és felvállalását is. A társadalmi csoportok elkülönülésének egyik kulcsfontosságú tényezője a temporális jegyekkel rendelkező életmód, melyet Weber úgy defi - niál, mint amely az adott társadalmi körülmények között viszonylagos szabadsággal megválasz- tott tevékenységek által formált. Az életmódra vonatkozó döntéseinket meghatározzák olyan tényezők, mint a társadalmi struktúrában elfoglalt hely, a gazdasági helyzet, az adott társadalom normái, érték-, és szokásrendszere. „Tartalmilag a rendi becsület elsősorban abban fejeződik ki, hogy az emberek mindenkitől, aki a körhöz akar tartozni, meghatározott életvitelt várnak el” (Weber, 1992: 241).
A strukturális kényszerek inkorporációja szintén a szűkösség társadalmának attribútuma. Bourdieu (1978) elmélete szerint az egyén életmódja nem csupán következménye a társadalmi szerkezetben elfoglalt helyének, de ugyanakkor ki is jelöli az egyén pozícióját a struktúrában. A társadalmi szerkezetet és benne az egyén által elfoglalt helyet a habitus köti össze, amely, mint
közvetítő mechanizmus egy adott korszak létfeltételi által formálódik, de ugyanakkor meghatá- rozza a gondolkodás és a cselekvés alapjellemzőit is. A habitus az egész társadalmi élettel szem- beni következetes attitűd, mely defi niálja, és egyben jellemezi is az egyes társadalmi osztályokat. Az idő, mint kulcstényező Bourdeieu tőkeelméletében jelenik meg, hiszen a tőkefelhalmozás- hoz, akár tárgyiasult, akár inkorporált formában, időre van szükség. A tőke felhalmozása szoros kapcsolatban áll az egyes társadalmi rétegek időperspektívájával és időgazdálkodásával, hiszen egy jelenre koncentráló gondolkodási mód esetében ezek az erőfeszítések értelmezhetetlenek.
Az életmódkutatások során az egyén aspektusából vizsgáljuk a társadalmat, arról nyerünk információt, hogy mi fontos az embereknek az életük szervezésében. Az életmód a posztmo- dern társadalmakban nem fogalmazható meg a társadalmi egyenlőtlenségek rendszerén kívül, noha már nincs olyan erőteljes függésben a társadalmi osztálytól, mint a korábbi történelmi időszakokban, de továbbra is erősen hatnak rá a jövedelmi-vagyoni, az iskolázottsági vagy a lakáskörülményekben megmutatkozó eltérések. Az egyenlőtlenségek rendszerében az ezredfor- duló után új faktorként jelent meg a digitális egyenlőtlenség, ezzel összefüggésben az informá- ciós generációhoz tartozás, azaz az életkor.