Execution Time Analysis

Az, hogy a generációk témája a reneszánszát éli az elmúlt évtizedekben, több okra is vissza- vezethető. Corsten a Th e Time of Generation című tanulmányában többek között hangsúlyozza

a fejlett társadalmakban lezajlott individualizációs folyamatot és a refl exív modernizációt, me- lyek következtében a kollektív identitások egyre jelentéktelenebbé váltak, a főbb társadalmi

75 A szépségipar kihasználja ezt a tendenciát, az anti-aging, az öregedésgátlásra fókuszáló iparág 122,3 milliárd dolláros bevétellel (2013) a globális szépségipar leggyorsabban növekvő ágazata. Forrás: http://www. transparencymarketresearch.com/pressrelease/anti-aging-market.htm(Utolsó letöltés: 2014.12.10.)

76 Th e Intern (2015), főszerepben: Robert de Niro, Anne Hathaway, Rene Russo. 77 Például: A Kvartett, a Red I-II, a Last Vegas vagy a Keleti nyugalom – A Marigold Hotel.

78 Például: Monica Bellucci, aki elmúlt 50, mikor megkapta a Bond-lány szerepét a Spectre című fi lmben; Rachel Weisz (Bourne Legacy), Helen Mirren (Red I-II), Julia Roberts (Eat, pray, love) stb.

konfl iktusok, melyek alapján a társadalom rétegződött, elsorvadtak (Corsten, 1999: 249). A kollektív identitások eltűnéséhez és a generációk témájának előtérbe kerüléséhez járult hozzá a szocialista éra leáldozása is. Adódik a kérdés: hol vannak az új alternatív identitások, amelyek a régiek helyébe léphetnének? Határozottan úgy tűnik, hogy a kor, a generáció lehet az új klasz- szifi kációs marker, mivel a társadalmi különbségek, az új generációs konfl iktusok jelölőjeként tud szolgálni egy elöregedő társadalomban. Ne felejtsük el azt sem, hogy a „generációs szaka- dék” egy régi tradíció a társadalomtudományban és széleskörűen használjuk a mindennapi életben is!

A köznapi és tudományos gondolkodásban egyaránt legáltalánosabb módon a generáció fogalma a szülők és utódaik születése közötti átlagos időintervallumként határozható meg. For- málszociológiai elemzését Mannheim Károly 1927-ben vetette papírra. Korábban sem volt ismeretlen a probléma, a francia pozitivisták, a klasszicisták és a német romantikus historizmus képviselői is megfogalmazták generációs elméleteiket. A pozitivista irányzat a kvantifi kálható- ság eszményét tartotta szem előtt, az emberi lét határait mennyiségileg igyekezett megrajzolni, mellyel szemben a romantikusok a minőségi megközelítést helyezték fókuszba (Mannheim, 2000: 201).

A felvilágosodás hagyományaiból közvetlenül táplálkozó pozitivista gondolkodás a sors számszerűen megragadható korlátait helyezi a középpontba, az élet, a halál, a számokkal kife- jezett élettartam a hangsúlyos elem, a nemzedékek meghatározott szakaszokban egymást váltó ritmusa. Auguste Comte úgy fogalmazott, hogy egy nemzedék átlagosan 30 éves időtartama szervezetünk szükségszerű korrelátuma, és az emberiség lassú előrehaladása szorosan összefügg ezzel az organikus korlátozottsággal (Mannheim, 2000: 202).

A francia klasszicisták tovább vitték a pozitivisták racionalizmusát, a történelem ritmusá- nak állandó törvényét az életkori szakaszok biológiai törvénye alapján igyekeztek megtalálni. Problémakezelésük túlzottan leegyszerűsítő, az idősebb generáció mindig konzervatívként, az ifj úság mindig lázadóként jelenik meg. Számításaik szerint egy nemzedék átlagosan 30 éven át fejti ki hatását. Az első 30 év a tanulás ideje, csak ezután veszi kezdetét az önálló alkotás, a 60 éves ember már távozik a közéletből. Teóriájuk esszenciája: lényegi változásokra 30 évente kerül sor.

A problémafelvetés németországi ága a mennyiségileg megfogható idővel a csupán minő- ségileg megragadható belső időt állítja szembe. Dilthey meghatározása szerint azok alkotnak egyidejűséget, akiket ugyanazok a vezérlő hatások érnek mind az intellektuális kultúrát, mind a társadalmi-politikai állapotokat illetően. Az egyidejűség nem csupán azonos időkeretet jelent, hanem a meglévő hatások egyformaságát. Bensőleg azonos meghatározottság köti össze a gene- rációkat (Mannheim, 2000: 208).

Mannheim meghatározása szerint a generációk a történelem menetét eldöntő születési ré-

tegek, melyek önmagukban nem tekinthetők a közösség értelmében vett csoportnak, mivel az feltételezné, hogy a tagok ismerik egymást. Célra irányuló szervezetekhez sem hasonlítható,

2.6. A generációk és az idő kapcsolata

mivel azokat a tudatos alapítás, saját szabályzat és felmondhatóság jellemezi. A generáció tár- sadalmi jelenség, egyének olyan együttléte, amelyben a résztvevőket összekapcsolja valami, ám ebből az összekapcsoltságból nem jön létre szükségszerűen konkrét csoport. Az azonos nemze- dékbe sorolható egyének hasonló módon helyezkednek el a társadalmi térben, s ez a nemzedéki elhelyezkedés az emberi létezés biológiai ritmusának létezésén alapul: az élet és a halál, a korlá- tozott élettartam és az öregedés tényein. Az emberek egyazon „születési évjárathoz” tartozásuk folytán helyezkednek el hasonlóan a társadalmi történések történelmi folyamában. Inherens tendenciáról beszélhetünk ezzel összefüggésben, mivel a nemzedéki elhelyezkedés teljességgel kizárja az átélés, a gondolkodás és a cselekvés lehetséges módozatainak nagy részét, és minden egyes elhelyezkedésben benne rejlik bizonyos magatartás-, érzés- és gondolkodásmódok ten- denciája is. Tehát pozitív és negatív korlátozás is jelen van egyidejűleg.

Nemcsak a születés, a fi atal, a felnőtt, majd az öregkor kronológiai egyidejűsége teremti meg a közös elhelyezkedést a társadalmi térben, hanem az a belőle fakadó lehetőség, hogy az érintettek ugyanazokban az eseményekben, élettartalmakban részesednek, a tudat ugyanolyan jellegű rétegzettségével. Tehát a generációk formálszociológiai értelmezésébe elkerülhetetlenül szükséges bevonni az élmények rétegződését is. Mannheim szerint az 1800 körüli években a kínai és a porosz ifj úság elhelyezkedésére senki sem mondaná azt, hogy hasonló volt, tehát a kronológiai egyidejűség ténye még nem elegendő a hasonló nemzedéki elhelyezkedéshez. A közös történelmi-társadalmi élettér, ugyanaz a történeti életközösség ad arra lehetőséget, hogy a születésnek megfelelő elhelyezkedés a kronológiai időben szociológiailag is releváns elhelyezkedéssé váljék. Ennek során fi gyelembe kell venni az élmények rétegződését. A felnö- vekvő ifj úsággal együtt élő idősebb nemzedékek is átélik a történelmi folyamat adott szakaszát, elhelyezkedésük mégis más.

Mannheim koncepciója szerint ahhoz, hogy nemzedéki összefüggésről beszélhessünk, szük- ség van még az adott történelmi-társadalmi egység közös sorsában való részesedésének élmé-

nyére. A nemzedéki összefüggés azáltal jön létre, hogy az azonos nemzedéki elhelyezkedésű egyének közös sorsban részesednek (Mannheim, 2000: 235). A nemzedéki jelenség a történel- mi dinamika kialakulásának egyik alapvető tényezője, az pedig, hogy 30 vagy 100 évenként, vagy egyáltalán bármikor valamiféle ritmus szerint létrejön-e új nemzedéki stílus vagy sem, az a társadalmi-szellemi folyamat kiváltó erején múlik.

Mannheim elméletét a technikai fejlődés, a gazdasági, társadalmi változások, a születéskor várható élettartam jelentős növekedése meghaladottá tették, a XX. század második felében új elméletek születtek, amelyek igazodtak a gyökeresen megváltozott, felgyorsult világhoz, és szű- kebbre szabták a nemzedékek intervallumát.