VIRTUAL MULTICULTURAL TEAM EFFECTIVENESS

A megelőző pontokban volt szó a közigazgatási aktusokról valamint a közigazgatási jogalkalmazás sajátosságairól egyaránt. Ennek során mindkét esetben a közigazgatási hatósági aktusok és azok kibocsátása volt a központban. Ez előrevetíti azt, hogy a társadalom és az egyének életviszonyait leginkább alakító, azokba legmélyebben beavatkozó közigazgatási aktusok kibocsátásának rendje garanciális okokból kiemelkedő fontosságú.

Ugyanakkor a közigazgatás működése során nem csak közigazgatási aktusokat bocsát ki és nem pusztán közigazgatási hatósági jogalkalmazást végez, ezért eljárási rendje és az erre vonatkozó szabályozás belülről is differenciált. Ezt tükrözi a közigazgatási eljárás mibenlétére, fogalmára vonatkozó történetileg és a különböző tudományágak, valamint azok irányzatai által kidolgozott meghatározások37

sokszínűsége is.

Ennek megfelelően a közigazgatási eljárás Magyarországon kialakult38

legtágabb fogalma a XX. század közepén még a közigazgatás, mint szervezet működésének cselekvési rendjét jelentette. Ennél általánosabb a közigazgatási eljárás jogtudományi fogalma, mely szerint az a közigazgatási anyagi jogi normák érvényesülési módja. Mindez konkretizálva a közigazgatási jogra az a konkrét közigazgatási aktusok kibocsátásának rendjét jelenti.

A magyar közigazgatás-tudomány több jeles képviselője szerint39

ezt a fogalmat belülről differenciálni szükséges az alapján, hogy milyen aktusok kibocsátását szabályozza, a közigazgatási szervek milyen kapcsolataira terjed ki stb. és erre építve különböző eljárási típusok különböztethetők meg. Ezekből azonban garanciális okokból kiemelendő a megelőzőekben ismertetett hatósági aktusok kibocsátásának eljárásjogi szabályozása. Az ennek eredményeként létrejött, a közigazgatási szervek hatósági eljárására vonatkozó általános és speciális eljárási jogszabályok összességét értjük a közigazgatási hatósági eljárás alatt.

37 _{Lásd: FAZEKAS Marianna - FICZERE Lajos (szerk.): Magyar Közigazgatási Jog. Általános rész.} Osiris, Budapest, 2005. 359-360.

38 _{SZONTÁGH Vilmos: A közigazgatási jogtudomány tankönyve. Debrecen. 1948.}

39 _{Lásd: FAZEKAS Marianna (szerk.): Magyar Közigazgatási Jog. Általános rész III. ELTE Eötvös} Kiadó, Budapest, 2013. 134-135.

E felfogás szerint a közigazgatási eljárás tehát legtágabb értelemben magában foglal minden közigazgatási anyagi jogi normát érvényesítő eljárásjogi normát, míg a közigazgatási hatósági eljárási jog értelemszerűen a hatósági aktusok kibocsátását szabályozza, így a két fogalom eltér egymástól. Ezt tükrözte a 2018-ig hatályos magyar törvényi szabályozás40 is, mely „a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályai” címet viselte, míg a helyébe lépő új szabályozás az általános közigazgatási rendtartás elnevezést használja. Mindkét alkalmazott hatósági eljárásjogi szabályozásunk közös vonása azonban az az általános jelleg, mely – minden erénye ellenére – nem minősül a világ nagy közigazgatási rendszereiben általánosan alkalmazott modellnek sem. A különböző közigazgatási rendszerekben kialakult eljárási szabályozások közt nagy különbségek vannak abban a tekintetben is, hogy az eljárásjogi szabályozás a közigazgatás cselekvésének mely területeire terjed ki és milyen módon történik.

A jogállami közigazgatásnak az felel meg, ha a közigazgatás cselekvésének minden területe eljárásjogi szabályozás alá esik. Ebből azonban nem következik az, hogy ennek a legmagasabb jogforrási szinten és egy átfogó kódexben kell megjelennie. Mindezeket előre bocsátva a tananyag további részében a közigazgatási hatósági eljárásról lesz szó, így értelemszerűen a közigazgatási eljárási jognak ezt a szűk fogalmát használjuk, nem feledve azonban a jelzetteket.

1.2. A közigazgatási hatósági eljárás tagozódása

Annak érdekében, hogy a különböző közigazgatási hatósági eljárásjogi rendszerek kialakulása és belső logikája megvilágítható legyen, a fogalmon túl az eljárás sajátosságait, így különösen a szakaszait is vizsgálnunk kell. Ebben a tekintetben – a rendszerektől függetlenül – megkülönböztethetünk alapeljárást, jogorvoslati és végrehajtási eljárási szakaszokat. Egyes szerzők a különböző országok gyakorlatában ritkábban előforduló újrafelvételi szakaszt is a jogorvoslathoz kötik, míg mások azt külön szakaszként tekintik, a helyenként kivételesen fellelhető méltányossági eljárási szakasszal együtt.

Mindez nem változtat azon a tényen, hogy közigazgatási hatósági eljárásról csak akkor beszélhetünk, ha legalább az eljárás megindulásától az elsőfokú érdemi döntés meghozataláig, valamint annak közléséig tartó alapszakasz megvalósul egy konkrét ügyben. Ez a közigazgatási hatósági eljárás szükségszerű szakasza és az összes többi ehhez képest esetlegesen felmerülő szakasz.

Az alapeljárás tehát az eljárás megindításától, vagy megindulásától az elsőfokú érdemi határozat meghozataláig tart. Fontos már most kiemelni azt, hogy ez utóbbi azzal válik teljessé, hogy az érdemi döntést közlik az ügyfelekkel, illetve a

40 _{Amint ez már korábban jelzésre került a 2004. évi CXL. törvény, a Ket. helyébe 2018. január} elsejétől a 2016. évi CL törvénnyel elfogadott általános közigazgatási rendtartás (Ákr.) lép.

döntéssel érintett más résztvevőkkel. A közigazgatási hatósági eljárások jogi szabályozásának általában ez a szakasz áll a középpontjában és itt kerülnek szabályozásra az eljárás alapintézményei (pl. a hatály, az eljárás megindulásának módjai, a bizonyítási eljárás, a képviselet, kizárás, a döntések fajtái és az azokra vonatkozó tartalmi és formai előírások stb.).

A jogorvoslati eljárási szakasz a hatósági eljárás esetleges szakasza, ami azt jelenti, hogy nincs feltétlenül minden ügyben jelen. Az elvi és jogi lehetősége persze meg van, hiszen a jogorvoslathoz való jog az Alaptörvényben41 rögzített alapvető jog, mely megilleti az ügyfeleket a közigazgatási hatósági eljárásban is. Ugyanakkor a jogorvoslati eszközök nem merülnek ki az ügyfelek jogait és jogos érdekeit védő eszközökben, hanem vannak más, alapvetően a közérdeket védő eszközök is, melyek célja a törvényesség biztosítása esetenként az ügyfél érdekei ellenébe is. A jogorvoslati szakasz jogi szabályozása tehát a jogállamiság érvényesülése szempontjából is garanciális jelentőségű.

A végrehajtási eljárás előfordulási gyakorisága a jogorvoslati szakaszhoz képest is szűkebb, mivel az nem minden hatósági döntéshez csak a kötelezést tartalmazóakhoz kapcsolódhat és ott is csak abban az estben van rá szükség, ha a végrehajtás önkéntes jogkövetéssel nem valósul meg. Mindez nem azt jelenti, hogy maga az eljárás és annak jogi szabályozása ne lenne fontos. A hatósági jogalkalmazás, mint közhatalmi tevékenység lényege lenne kétségbe vonható akkor, ha a hatósági döntések végrehajtására legitim állami kényszer nem állna rendelkezésre. Ennek a legitim állami kényszer alkalmazásának pedig szintén jogállami garanciák közt kell érvényesülnie. Ugyanakkor azt is figyelembe kell venni, hogy ez a szakasz az eljárás végső szakasza, mely gyors befejezése az ügyfelek és az eljáró hatóságok közös érdeke. Mindezekre tekintettel rövidebb határidők és sajátos jogorvoslati lehetőségek e szakaszra a jellemzők.

Az újrafelvételi és a méltányossági eljárási szakaszok csak ritkán felmerülő szakaszok az egyes országok konkrét jogi szabályozásában. Megemlítésük mégis fontos, mert mindkét eljárási szakasz szerepelt a közigazgatási hatósági eljárás korábbi jogi szabályozását jelentő Ket.42 _{eredeti 2004-ben elfogadott változatában.}

Habár e más országok jogi szabályozásában is ritkán szereplő jogintézmények mögött reális társadalmi igények húzódhatnak meg, melyre jogállami körülmények közt reagálni kell, az új Ákr. szabályozása ezeket már nem tartalmazza, illetve a korábbiaktól eltérően rendezi.

Az eljárási szakaszok érintőleges és előzetes tárgyalására e fejezetben egyebek közt azért van szükség, mert ismeretük szükséges ahhoz, hogy a világon kialakult nagy közigazgatási hatósági eljárási rendszerek történtébe és logikájába be tudjunk tekinteni.

41 _{Alaptörvény XXVIII. Cikk (7) bekezdés.} 42 _{2004. évi CXL. törvény.}

2. A közigazgatási hatósági eljárás kialakulásának folyamata és a nagy