az állami munkaerő-közvetítők vezetőinek körében ellentmondásos volt a disz- kriminációval kapcsolatos percepció. általánosságban inkább tagadták jelenlétét a szervezeten belül, máskor részben konkrét ügyekben elő-elő jött egy-egy példa, de ezekben az esetekben is jellemző volt a felelősség áthelyezése egy másik szerep- lőre: munkáltatókra, önkormányzatokra, vagy éppen egyéni ügyintézőkre. a disz- krimináció esetleges előfordulása semmiképpen sem mint rendszerszerű probléma fogalmazódott meg, hanem például mint az egyéni kiégés, elfáradás egyik megnyil- vánulási formája.
„A bánásmód önmagában… azt, hogy egy ügyfelet ugyanúgy kezelik ez adott. Azt kizártnak tartom, hogy a legkisebb problémát okozzon. Elvileg ennek egy ségesnek kell lenni a szervezet jellegénél fogva, de – mint minden – ügyintéző függő. Vannak embereink, akik egyszerűen empatikusabbak és sokkal jobban ráhangoltak és vannak olyanok, akik kevésbé. Valljuk be, hogy el lehet ebbe a feladatba fáradni, aki 1020 éve csinálja és akár ellenérzései lehetnek bár kinek a saját tapasztalataiból. De azért én bízom benne, hogy legalább ösz tönösen meg van ebben a szervezetben a tapasztalás, a korábbi tapasztalásai megvannak.” (állami munkaerő-közvetítő 1)
„Vannak mérőszámok, mutatószámok amelyekkel mérjük a kirendeltség mun katársainak a tevékenységét is, persze ezen belül próbál mérni, hogy disz krimináció ne történjen. Ilyen nem történhet meg. Az a szervezet, ahol disz krimináció van, nem néznek szembe az ügyfelekkel. Tudomásul kell venni, hogy vannak ilyen ügyfelek és olyan ügyfelek. Az egyiknek ezt a típusú szolgáltatást tudjuk nyújtani, a másiknak meg azt. Ezt mindig az ügyintéző mérlegeli, hogy melyik szolgáltatás lehet jobb milyen szinten.”(állami munkaerő-közvetítő 2)
A disz krimináció észlelése leginkább a közvetítési folyamat során fogalmazódott meg. az interjúalanyok azt hangsúlyozták, hogy a munkáltató „teljhatalommal” ren- delkezik a kiválasztási döntést illetően, ők bármilyen jól is választották ki a pozíci- óra a jelöltet.
„Személy szerint a munkáltató ezt a disz kriminációt meg tudja tenni, mert elküldöm, tehát közvetítem. Ő viszont a személyes interjún meg tud kérdezni mindent. És utána már csak azt mondja, hogy kit alkalmaz. És akkor ő azt mondja, hogy ezért ezt. Egyébként tényleg szempontok, amit Ön elmondott. (…) De ő fogja kiválasztani és azt fogja mondani, hogy a munkatapasztalása
volt nagyobb, amiatt választottam őt. Ezek már olyan megfoghatatlanok. Ha még kipróbálást is csinál, mert még ezt is megtehetné, hogy legyen egy munkakipróbálás, akkor meg aztán végképp. Ezzel együtt a kiválasztás szem pontjai között szerepel, ez is benne van a rendszerben. Szerintem. (…) Sőt gyakorlatilag is tapasztalható, hogy visszaszól, hogy miért küldtünk olyat. Mert olyat nem szeretne. És hogy képzelem én, hogy ilyet teszek.” (állami
munkaerő-közvetítő 1)
a képzési lehetőségekre való beiskolázásnál nem láttak lehetőséget a disz- kriminációra az interjúalanyok. azt hangsúlyozták, hogy a lehetőségekre szisztema- tikusan keresnek a nyilvántartásokból, és mindenkinek, aki megfelel a paraméterek- nek, és sikeresen kitölti a tesztet, felajánlják a képzési lehetőséget. az európai uniós képzési támogatások igénybevételénél is inkább a foglalkoztatókat hibáztatták, mert a megadott célcsoportokat adott esetben teljesíteni kell a képzéseket és foglalkozta- tást egyszerre támogató programokban.
„Nagyon negatívan állnak a munkanélküliekhez. Nagyon negatívan állnak a képzéshez, mert úgymond, itt a képzésekben is vannak célcsoportok. A pénzek leosztása célcsoportokra van.” (állami munkaerő-közvetítő 4)
a közfoglalkoztatás megítélése is érdekesen alakult. a leghangsúlyosabb üze- net az interjúk során az volt, hogy az állami munkaerő-közvetítő szervezet mindent megtesz azért, hogy a tartós munkanélküli ellátáshoz szükséges évi 30 nap közfog- lalkoztatási lehetőséget mindenki számára lehetőleg biztosítsa.
„…amikor a közfoglalkoztatásos létszámot elosztjuk, akkor azért tudjuk azt, hogy melyik önkormányzatnak kb. mennyi a létszámigénye, hogy mindenkinek tudjunk lehetőséget biztosítani arra, hogy meg tudja szerezni azt a 30 napos munkaviszonyt, hiszen ez a következő évnek a feltétele, hogy a következő egész évben kaphasson ellátást.” (állami munkaerő-közvetítő 5)
Ellentmondásosak voltak azok a vélemények azonban, hogy az önkormányzatok is valóban mindent megtesznek-e annak érdekében, hogy mindenki egyformán jus- son a közfoglalkoztatás lehetőségéhez.
„Én azt gondolom, hogy hozzánk tartozó önkormányzatoknál nem látok ilyen különbséget. Nem látom azt, hogy különbséget tennének ilyen szinten emberek között.” (állami munkaerő-közvetítő 5)
„Ezzel a közfoglalkoztatásban viszont az a nagy szerencse, hogy mint említet tem, a jogszabály előírja, hogy akit mi közvetítünk abban az egy esetben, ha
orvosilag nem alkalmas, egyébként kötelező foglalkoztatni. Mi ezzel szoktunk is élni néha. Szívják a fogukat az önkormányzatok, de mondtam, nekünk ez jogszabályi kötelezettségünk, ez elő van írva, hogy minél több embert közvetít sünk. És az általunk közvetített személyeket, tetszik, nem tetszik, fel kell venni …” (állami munkaerő-közvetítő 2)
„Ezt szokták mondani igen sokan, hogy a polgármester kénye, kedve ... tulaj donképpen ő a foglalkoztató. Mi alkudunk, mert alkupozició van pénz oldal ról. De azért vannak olyan polgármesterek, akik valóban megválaszthatnak sok minden munkatársat. És sok panaszos levél is érkezik ide, amikor a pol gármester a saját retyerutyáját veszi maga köré, és csak azok vesznek részt a közfoglalkoztatásban. Ebben picit tehetetlenek vagyunk mi is.” (állami mun-
kaerő-közvetítő 1)
„Én azt látom az önkormányzatoknál, hogy nincs apparátus hozzá. Nincsenek felkészülve arra, hogy ennyi embert leszámoltatni, új munkaszerződés, új ku tyafüle. Tehát városon azt tapasztaljuk, hogy nem biztos, hogy annyira pö rögnek az emberek. Van egy mag, amit nem akar engedni a város és az összes többit próbálja mellépörgetni.” (állami munkaerő-közvetítő 2)
A közfoglalkoztatással kapcsolatban nemcsak az merült fel problémaként, hogy minden munkanélküli egyformán hozzájut-e a minimum 30 napos közfoglalkoz- tatási lehetőséghez, hanem az is, hogy fellép egy kiszorító szerep, és egyes álla- mi pozíciókra közfoglalkoztatás keretében lehet csak hozzájutni. Ilyen értelemben a foglalkoztatás jellege alapján sérülhet az egyenlő bánásmód. mint ismeretes a közfoglalkoztatásra alacsonyabb minimálbér szabályok vonatkoznak, nem lehet táppénzre menni, nem vonatkozik rá a Munkatörvénykönyve, idénymunkára kive- zényelhetők, nem lehet visszautasítani orvosi indokkal sem, tehát egy sor olyan te- rületen éri államilag támogatott disz krimináció az ebben résztvevő embereket, ami jelentősen befolyásolja az érintettek élet- és munkakörülményeit.
„Én nem látom, hogy az állami szférában kiszorító szerep lenne. Sokkal in kább azt látom, hogy azt csinálják meg a közfoglalkoztatottak, amit az állami költségvetés soha nem engedett meg és most se engedett volna meg, hogy az útfelületen ennyi útpadkát takarítsanak, hogy ennyi helyen kaszáljanak, hogy háromszor kaszáljanak, hogy felszedjék a sínek mentén a szemetet. (…) Ma én azt gondolom, hogy ezeket a feladatokat nem tudnák ilyen mennyiségben, ilyen mértékben, ezek a feladatok elkészülni, ha nem lenne közfoglalkoztatás. Nem hiszem, hogy elküldik emiatt az embereiket. Sőt inkább azt látom, hogy ahol hiány van, a közfoglalkoztatottakból (pótolják).” (állami munkaerő-
„Ugye itt alapvetően tisztázni kell azt, hogy elvileg a közfoglalkoztatásban, olyan munkakörben, amire dotációt kap az államtól nem lehet foglalkoztatni. Azt mi is nagyon jól tudjuk, hogy óvodában dajkákat közfoglalkozottként al kalmazzák. Visszaveszik vagy van valami hasonló képzettsége, de még lehet, hogy pont olyan végzettsége van. De nincs státusza. Lényegében nincs foglal koztatási kerete. És emiatt ezeket a hiányokat, amelyek a szervezet működésé hez … ezeket a hiányokat – önkormányzati óvoda, iskola – ezekből pótolják. Ez igaz. Azt gondolom bizonyos tekintetben ez nem kiszorítás, gondolom ez összefügg azzal, hogy az állami büdzsé az most elég szoros meg szegény.”
(állami munkaerő-közvetítő 2)
A foglalkoztatási támogatások odaítélésénél megfogalmazódott, hogy a támoga- tások előnyös lehetőséget teremtenek az állami munkaerő-közvetítő számára, hogy a hátrányos helyzetű csoportokból támogatott foglalkoztatási formához juttassák. az is kiderült, hogy erre főképp akkor van reális esély, ha „megcímkézett” pénzekről van szó, amelyet nem lehet másra költeni. az interjúkból azonban úgy tűnt, hogy a pénzügyi támogatás sem szolgáltat feltétlenül elegendő motivációt a foglalkoztatók számára a leghátrányosabbak foglalkoztatására. az, hogy a foglalkoztatókkal milyen intenzitással igyekeznek jó kapcsolatokat kiépíteni, illetve megállapodásokat kötni, részben a kirendeltség vezetők elkötelezettségén és aktivitásán is múlik.
„A kirendeltség területén egy ember volt elhelyezve, roma. (20 százalékos bértá mogatással) Egy roma volt, igen. Nyolcvanból.” (állami munkaerő-közvetítő 4)
az állami munkaerő-közvetítő szervezet tehát a disz kriminációhoz vezető okokat elsősorban a külső környezetben és szervezeteknél keresi, illetve ezeket érzékeli és definiálja annak. pontos mérésekkel és auditokkal nem rendelkezik a szervezeten belül esetlegesen előforduló hátrányos megkülönböztetésekről. amennyiben mégis előkerül a működés során egy disz kriminációra utaló példa vagy panasz, azt legin- kább nem a szervezeti működéssel hozzák kapcsolatba, hanem eseti jelleggel, kivé- telként definiálódik. a működést a jogszabályok követése legitimizálja. az alapfel- tételezés, hogy ha követjük a jogszabályokat, akkor egyben biztosan elkerülhetjük a disz krimináció veszélyét is. arra az esetre nem reflektáltak, hogy mi van akkor, mint a közfoglalkoztatás esetében, ha maguk a jogszabályok diszkriminatívak.