Az állami munkaügyi irodák alacsony reintegrációs hatását mind a hazai, mind a nemzetközi kutatások igazolták. frey (2011) elemzése szerint a munkaerő-közve- títésen keresztül elhelyezkedők aránya többnyire nem éri el a 25 százalékot, de sok esetben 10 százalék alatt marad. bonoli és hinrichs (2012) arra a következtetésre ju- tottak egy hat európai országot tartalmazó és 41 munkáltatót megkérdező kvalitatív kutatatás során, hogy inkább negatív hatással bír a piaci munkáltatók számára, ha va- laki az állami munkaerő-közvetítő irodából érkezik, mert azt feltételezik az illetőről, hogy alacsonyabb motivációval rendelkezik a munkavégzésre, mintha önállóan je- lentkezett volna a cégnél. ugyanarra a nemzetközi összehasonlító kutatásra támasz- kodik larsen és vesan (2012) tanulmánya is, amely arra a kérdésre keresi a választ, hogy miért olyan sikertelenek az állami munkaerő-közvetítő irodák az álláskeresők elhelyezésében. larsen és vesan arra a következtetésre jutnak, hogy a munkerő- piacon egy kétszeres aszimmetrikus információs probléma létezik. a munkáltatók szeretnék elkerülni a „legrosszabb” munkavállalók foglalkoztatását, míg a munkát keresők szeretnék elkerülni a „legrosszabb” munkáltatókat. Ezért az egyensúlyi pont nagyon alacsony szinten alakul ki, és mindkét oldalon igyekeznek elkerülni az álla- mi munkaerő-közvetítő szolgáltatásait, mely csapdából nagyon nehéz kilépni.
a magán munkaerő-közvetítők esetében a kutatások elsősorban nem a közvetí- tés hatékonyságát vizsgálják, hanem azt, hogy a magán munkaerő-közvetítők által működtetett időszakos foglalkoztatás vagy munkaerő-kölcsönzés keretében történő foglalkoztatás hosszabb távon milyen valószínűséggel járul hozzá a határozatlan idejű foglalkoztatás eléréséhez. kutatások sora vizsgálta, hogy vajon az időszakos, magán munkaerő-közvetítő irodán keresztül történő foglalkoztatás „ugródeszkát” je- lent-e a rendes, határozatlan idejű foglalkoztatáshoz, de a szakirodalom ebben nem egységes. berton és szerzőtársai (2009) arra mutattak rá, hogy a határozatlan idejű szerződéssel való foglalkoztatás esélye valószínűbb volt azoknál a személyeknél, akik korábban bármilyen típusú határozott idejű szerződéssel rendelkeztek. ugyan- akkor az is kiderült kutatásukból, hogy az időszakos foglalkoztatás leginkább akkor tudott a végleges, határozatlan idejű foglalkoztatáshoz vezető úttá válni, ha ugyanaz
a munkáltató véglegesítette az illetőt, ahol időszakosan vagy kölcsönzöttként dol- gozott. munkáltatók között kevésbé érvényesült a kölcsönzötti időszakos foglal- koztatás pozitív hatása a határozatlan idejű szerződés valószínűségére. továbbá az is kiderült, hogy viszonylag hosszú időre van szükség ahhoz, mire egy időszakos, határozott idejű szerződésből végleges, határozatlan idejű szerződés válik. Ebből arra következtetettek berton és szerzőtársai, hogy az időszakos foglalkoztatás és a munkaerő-kölcsönzés használata költségcsökkentő stratégiára vezethető vissza első- sorban, és kevésbé kiválasztási módszerként használják a munkáltatók (Berton et al., 2009). ugyanakkor kiválasztási módszerként és munkapróbaként is értelmezhetjük a munkaerő-kölcsönzésen keresztül való foglalkoztatást, amennyiben a kölcsönve- vő, megrendelő cég véglegesíti a kölcsönzöttek legjobbjait (kártyás, 2010). a folya- matot az outsourcing mintájára insourcingnak nevezték el.
amuedo-dorantes és szerzőtársai (2008) két csoport hosszú távú foglalkoztatási esélyeit hasonlítják össze: az egyik csoport tagjait munkaerő-kölcsönzőn keresztül foglalkoztatták határozott időre, míg a másik csoport tagjait közvetlenül a munkálta- tó foglalkoztatta határozott időre 1998 és 2004 között. a kutatás arra az eredményre jutott, hogy a munkaerő-kölcsönző szervezeteken keresztül foglalkoztatottak alacso- nyabb valószínűséggel kerültek állandó, határozatlan idejű szerződéssel foglalkozta- tási lehetőséghez mint a közvetlenül foglalkoztatott határozott idejű munkavállalók.
de graaf-zijl és szerzőtársai (2011) szintén azt vizsgálták, hogy vajon a határo- zott idejű vagy munkaerő-kölcsönzötti foglalkoztatás átvezet-e a rendes határozatlan idejű szerződéssel való foglalkoztatáshoz. Eredményeik azt mutatták, hogy a magán munkaerő-közvetítőn keresztüli időszakos foglalkoztatás csökkenti a munkanélküli- ség időtartalmát, de nem feltétlenül növeli a munkanélküliek hosszabb távú rendes, határozatlan idejű foglalkoztatását. szintén a munkaerő-kölcsönzés időszakos és a határozatlan idejű foglalkoztatás közötti átmeneti státuszát kérdőjelezi meg hveem (2013) kutatása: a munkaerő-kölcsönzésben való részvétellel kapcsolatban nega- tív hatást mutat ki a határozatlan idejű foglalkoztatásra. ugyanakkor az időszakos munkaerő-kölcsönzésen keresztüli foglalkoztatás szignifikánsan pozitív hatással bír hosszú távon általában véve a foglalkoztatás esélyére. tehát a munkaerő-kölcsönzés és a magán-munkaerőközvetítők szolgáltatásainak igénybe vétele csökkenti a mun- kaerőpiacról való idő előtti kiszorulást.
a magán munkaerő-közvetítő szervezetek által működtetett munkaerő-kölcsön- zés munkaerőpiaci reintegráló hatásához hasonlóan érdemes az állami szektorban az állami munkaügyi központok és az önkormányzatok által működtetett közfoglalkoz- tatás, illetve közmunka esetében is kitérni arra, hogy mennyiben segítik elő a mun- kanélküliek munkaerőpiaci reintegrációját. váradi (2010) aprófalvas kistérségben vizsgálta Magyarországon a közfoglalkoztatás hatását, és arra a megállapításra jutott, hogy a „közfoglalkoztatás továbbra sem tölti be munkaerőpiaci reintegrációs szere- pét, s nem csupán az elsődleges munkaerőpiac korlátozott felvevőképessége miatt, hanem azért is, mert a közcélú munkások többsége csak olyan munkatapasztalatokat
szerez, amelyeknek a támogatott munkaerőpiacon kívül nincs értéke” (váradi, 2010:79.). hasonló eredményekre jutott bass (2010) egy kérdőíves vizsgálat alap- ján, sőt, eredményei szerint a közfoglalkoztatás egyértelműen akadályozza a munka- erőpiacra való visszakerülést. „adataink szerint az integrációra nagyobb az esélye a kedvezőbb munkaerőpiaci státusú csoportoknak: az iskolázatlanok, a romák, a sze- génységben élő tartósan munkanélküli emberek 4-5 százaléka került vissza a munka- erőpiacra, míg a képzettebb, a nem roma, illetve nem szegény közfoglalkoztatottak integrációs esélyei 20 százalék körüli értékeket mutatnak. az elmúlt három évben közmunkát vállaló embereket együtt vizsgálva megállapíthatjuk, hogy mintegy 10 százalékuk került vissza a munkaerőpiacra, ami a semminél ugyan lényegesen jobb eredmény, de értékét némileg csökkenti, hogy az ebben az időszakban munkanél- küliek közül azok, akik nem végeztek közmunkát, két és félszer nagyobb arányban jutottak újra munkához (24%)” (bass, 2010:60.). a közfoglalkoztatás szignifikánsan negatív hatását a munkaerőpiaci reintegrációra további kutatások is megerősítették elsősorban az iskolázatlanok csoportján belül, míg az iskolázottabbak esetén nem volt kimutatható összefüggés (o’leary 2000; csoba–nagy 2011; köllő–scharle 2011; köllő 2009 idézi messing, 2012).