Directory Tile Configuration

díszített. Hátlapján egykorú tárgymegjelölés (super facto Somugy). Függő- pecsétre utaló bevágások.

Á.: I. Lajos király, 1354. febr. 22. Dl. 3226. (Acta Jesuitica, Scepus 4. 49.) Má.: E. jelzete alatt (18. sz.).

K.: –

53. 1354. jan. 28.

Tamás c., országbíró 1354. jan. 28-án (16 die oct. fe. Epiph. d., a. eiusdem 1354.) kiadott privilégiuma szerint: a győri kápt. és a győri (de Jaurino) polgárok ( cives regales) Vilmos [pannonhalmi] apátot a király jelenléte e. törvényesen perbe hív- ták, majd [1353.] nov. 18-án (in oct. fe. B. Martini conf.) Tamás országbíró bíró színe

e. (in fi gura iudiciaria) a polgárok és a kápt. procurator-a Vilmos apáttal szemben a köv.-ket adta elő: az apát szabadságukkal ellentétesen – amelyet a királyok (H) okleveleikkel biztosítottak számukra – Pannonhalmán, a Szt. Márton-hegyen fek- vő szőlejükben (in territorio montis S. Martini de S. Monte Pannonie) az általuk v. jobbágyaik által termelt bor minden tunella-ja után szüret idején 36 dénárt, munera fejében 12 dénárt v. ugyanannyit érő munkát, a szőlő metszése idején minden szőlő után 24 dénárt és munera fejében 6 dénárt v. ugyanannyit érő munkát, kapálás ide- jén minden kapás után egy dénárt követel és szedet be, amikor pedig nem többet, mint a szokás szerint járó tizedet és minden szőlő után 12 dénárt tartoznak neki adni. István mr. deák (litteratus), Vilmos apát procurator-a ezzel szemben azt állí- totta, hogy az apát és elődei attól az időtől kezdve, hogy a Szt. Márton-hegyen sző- lőt ültettek, szüret idején az ott termett bor minden tunella-ja után 36 dénárt, met- szés idején 16 dénárt munera-ként v. ugyanolyan értékű ajándékot szoktak kapni és ezekkel a feltételekkel ültetett és ültet minden ember szőlőt a Szt. Márton-hegy területén. A győri kápt. és polgárok procurator-ai a fentiekkel kapcsolatban sem- milyen oklevelet nem tudtak bemutatni, csak a veszprémi és a pozsonyi kápt.-ok 2 vizsgálati levelét, melyek újólag (de novo) lettek kiállítva és az ügy bizonyítására (comprobatio) nem megfelelőek. A procurator-ok úgy döntöttek, hogy az ügyet az apát esküje döntse el. Tamás országbíró a vele törvényszéket ülő bárókkal és az or- szág nemeseivel úgy határozott, hogy az apát köteles esküt tenni a saját lelkiisme- retének megfelelően (hoc ad suum conscientiosum statum) a Szt. Márton-hegyen telepített szőlők után neki járó járandóságok felől. Az apátnak gyűrűjével és pász- torbotjával feldíszítve és felékesítve a saját monostorában, a saját stallum-ában, fő- papi öltözékét felöltve és pásztorbotját a kezében tartva az országbíró oklevelében megnevezett királyi emberek és a veszprémi kápt. tanúságtevőjének jelenlétében [1354.] jan. 8-án (in oct. diei Strennarum) köteles letenni a fenti esküt, míg eskü- társai, 2 nemes az oltárnál. Az apát és eskütársai esküjének lefolyását a felek a veszprémi kápt. oklevelében [1354.] jan. 13-ra (ad oct. fe. Epiph. d.) tartoztak jelen- teni Tamás országbírónak. Ekkor Tamás országbíró a veszprémi kápt. okleveléből, melyet István mr., az apát procurator-a mutatott be, megtudta, hogy Vilmos apát döntésének megfelelően [1354.] jan. 8-án, ornátusába öltözve, pásztorbotját kezé- ben tartva, Nana fi a Lóránd (szövegben hibásan: Nana-i Lórand) és János fi a János nemes eskütársaival – akik kezüket az oltárra téve esküdtek meg – letette az esküt a fentiekről, a királyi emberek és a veszprémi kápt. tanúságtevőjének jelenlétében, valamint a győri kápt. nevében jelen lévő Bereck, győri prépost, Demeter mr. győri főesp. kanonok, ill. István fi a Miklós mr., Győr város bírája, Pál fi a Péter, Balázs fr.-e, András, Kalmar (dict.) Demeter és más győri polgárok e. A királyi emberek és a kápt. tanúságtevői meghallgatva az esküket, elfogadták azokat. Az országbíró ezért úgy döntött, hogy Vilmos apát és utódai a fentiek szerint szedhessék be a szőlő és a bor után járó fi zetségeket.

Tá.: 1. Szécsi Miklós országbíró, 1356. nov. 1. BFL Konv. lt., Capsarium 22. H. (Df.

207 234.)

2. Konth Miklós nádor, 1358. okt. 25. BFL Konv. lt., Capsarium 19. CC. (Df.

207 250.)

K.: –

54. 1354. jan. 29. Buda

[I.] Lajos király (H) a zalai konv.-nek. Jelentette számára Iwanch-i Ayakas (dict.) Miklós fi a János, hogy Péter testvér, szentgotthárdi (de S. Gothardo) apát a hozzá tartozókkal [1354.] jan. 24-én (f. VI. prox. an. fe. Conv. B. Pauli ap.) egy tunella borát, a szekérrel és az azt vontató hat ökörrel Lok és Kedhel birtokok között, a Raba folyó mellett hatalmaskodva megtámadta és elragadta, valamint a kocsihajtót (curiferus) és két másik famulus-át, akik a kocsival mentek kegyetlenül megverette és minden náluk talált javukat elrabolta. Ezért az uralkodó felkéri a konv.-et, hogy küldje ki tanúságtevőjét, akinek a jelenlétében Radus-i Bodus fi a Lőrinc v. Sal-i Bereck v. ugyanonnan való Gergely v. Zulche-i Tristan fi a András v. ugyanonnan való Paznan fi a Gergely a vizsgálatot lefolytatja, mindenkitől akitől illik és lehet, megtudva a részleteket, és erről jelentés kiállítását kéri. D. Bude f. IV. prox. p. pre- dictum fe. Conv. B. Pauli ap., a. d. 1354.

Á.: Zalai konv., 1354. márc. 12. Dl. 41 237. (Mú Ta. Véghely.) (l. 124. szám). Má.: ue. szám alatt. (20. sz.).

K.: –

55. 1354. jan. 29. Buda

[I.] Lajos király (H) Zathmar m. szb.-inak. Jelentette neki Zakachy-i Erdélyi (dict. de Erdel) Jakab, hogy [1353.] nov. 25-én (in fe. B. Katherine virg. et mart.) jobbá- gyának, Zakachy-i Fudur (dict.) Istvánnak 2 ökrét elragadták. Ez után ő meg akarva találni azokat, akik ezt elkövették, ua. Istvánt másnap (2. die predicti fe.) az ökrök nyomainak keresésére elküldte, aki azokat Kege-i Márton fi a János istállójában (in stabulo) megtalálta. Ezt hallva Jakab Pete fi a Synka-hoz, Zonuk m. [sz]b.-i közül egyhez (ad unum ex iudicibus de comitatu) és a szb.-khoz járult, vele elment Kege faluba, hogy a 2 ökröt Márton fi a János istállójából törvényesen visszaállítassa. Eközben (interim) 4 famulus-át: Zyrma-i Tamást, Miklóst, István és Feyes (dict.) Pétert a falu mellett (prope) a gonosztevők őrzésére és fi gyelésére rendelte, nehogy azok az ökröket valamilyen módon el tudják rejteni. Végül János fi ai: László és Já-

nos ebből megtudták, hogy őket veszély fenyegeti, ezért az ökröket apjuk curia-jából eltávolították. Jakab 4 famulusa őket üldözve János fi a Lászlót – miután a lovát megsebesítették – elfogták, János fi a János kezüket elkerülte, a sebesült lovat, a kardot, a bicellus-t és a köpönyeget Lászlótól a tolvajlás jeleként (in signum fur- ti) elvették. Majd az állítva, hogy a ló megdöglött, a bőrét, a kardot, a bicellus-t és a köpenyt [1353.] dec. 2-án (f. II. prox. p. fe. B. Andree ap.) Zonuk m. c.-ének és szb.-inak ítélőszékén bemutatták. A tolvaj Lászlót az apja, Márton fi a János a fi ai- val: Andrással és Jakabbal, valamint: Kege-i Simon fi aival: Lőrinccel és Jánossal hatalmaskodva megszabadították és Kege birtokra vitték, ahol Zyrma-i Tamást 2 nyíllövéssel életveszélyesen (letariter) megsebesítették és Jakab famulus-aitól 2 lo- vat 10 M.-t érő zablával és nyereggel (cum frenis et sellis) együtt, valamint 2, 3 M-t. érő köpenyt (palia) hatalmaskodva elragadtak. A lovakat és a köpenyeket Márton fi a János [1353.] dec. 2-án az ítélőszéken szintén bemutatta és Jakab, miután ezeket visszakapta, Synka szb.-val arra a helyre ment, ahol Márton fi a János fi aival és ro- konaival a hatalmaskodást elkövették, de [...] az ökröket ott nem találták meg, ezért Jakab Synka-t Kege birtok irányába [vezette], ahonnan a gonosztevők az ökröket el- menekíteni [igyekeztek] [...] Synka az ökröknek és a gonosztevők lovainak nyomait Márton fi a János curiájától [...]. Az uralkodó felkéri a m. hatóságát, hogy maguk közül 1 v. 2 embert küldjenek ki, aki a fentiekről lefolytatja a vizsgálatot és erről je- lentés kiállítását kéri. D. Bude, 5. die fe. Conv. B. Pauli ap., a. d. 1354.

Á.: Szatmár m., 1354. febr. 13. Dl. 77 085. (Zichy cs. zsélyi lt. 214. C. 45.)