jegyzetben).
172. 1353. márc. 25. Buda
[I.] Lajos király (H) a váradi kápt. tudtára adja, hogy jelentették neki Boht-i Mihály fia Tamás felesége, [Apa] fia Miklós lánya és fiai: János és Ta- más nevében, hogy Gergely fiai: István és László, Paznan fia: Miklós és Ders- bolch nevű birtokuk más szomszédai és határosai a birtokot hasznait és haszon- vételeit akaratuk ellenére használják és egy, a birtokon fekvő erdejüket kivágat- ták. Ezért az uralkodó felkéri a kápt.-t, hogy küldje ki tanúságtevőjét, akinek a jelenlétében Zanthow-i Péter fia János v. uo. való Miklós fia Mathyas v. Péter fia Márton v. Septel-i Myke fia István királyi ember, miután a fentiekről min- denkitől megtudta az igazat, Gergely fiait és Paznan fia Miklóst, valamint a szomszédokat és határosokat eltiltja a birtok hasznainak élvezetétől, az ország szokásainak megfelelően és erről a kápt. tegyen jelentést. D. Bude, 2. die fe. Passce d., a. eiusdem 1353.
Á.: a 174. számú oklevélben.
173. 1353. márc. 25. Buda
Miklós nádor (H) és a kunok bírája az egri kápt. tudtára adja, hogy az álta- la, Zabolch és Beregh m.-k nemessége (universitas nobilium) számára, Karaz falu (villa) mellett, 1351. júl. 25-én (in fe S. Iacobi ap. ... in a. d. 1351.) tartott közgyűlésen (congregatio generalis) Luchunch-i Dénes fia Tamás fia István ne- vében a Lelez-i konv. megbízólevelével Tuser-i Benedek fia Lukács tudni akarta – ahogyan az a nádor közgyűlésen kiállított oklevelében is olvasható –, hogy Kallou ~ Kallo-i Egyed fia Iwan fiai: László és Demeter, valamint Kallou-i Si- mon fiai: Péter és Imre Hene birtokának felét miért foglalták el. A király Iuan fia András pereit oklevelével elhalasztatta, mivel az a litvánok (Lituani) ellen veze- tett királyi hadba szállt és a többiek is azt mondták, hogy mivel András a testvé- reivel és Simon fiaival osztatlanul (indivisi) birtokol, ezért ők András távollét- ében az osztatlan birtoklás miatt (propoter indivisibilitatem) nem felelhetnek, ezért a nádor a pert [1351.] nov. 18-ra (ad oct. fe. S. Martini conf.), Budára ha- lasztotta el. Erről a terminusról a nádor más oklevelével a pert [1352.] máj. 1-jére (ad oct. fe. B. Georgii mart.) halasztotta el azzal, hogy ha a felek a közbe- eső időben nem tudnak megegyezni, akkor Iuan és Simon fiai Hene birtok felére vonatkozó okleveleiket tartoznak neki bemutatni. Iuan fia András és Simon fiai nem jelentek meg a nádor előtt [1352.] máj. 1-jén és nem is küldtek maguk he- lyett senkit. Mivel Kallo-i Iuan fiai: László és Demeter és Luchunch-i Tamás fia István kijelentették, hogy a többiek távollétében nem tudják bemutatni oklevele- iket, ezért a nádor a pert [1352.] aug. 1-jére (ad oct. fe. B. Iacobi) halasztotta el,
oly módon, hogy Tamás fia István tartozik András, Imrét és Pétert megidéztetni. A terminuson Luchunch-i Tamás fia István nevében a nádor megbízólevelével Tuser-i Lukács elmondta, hogy a nádor korábbi meghagyása szerint István a ná- dori emberrel és a Lelez-i konv. tanúságtevőjével megidéztette Andrást és Simon fiait és bemutatta a konv. idézőlevelét is. Kallo-i Iuan fia András a maga, vala- mint az egri kápt. és a várad-előhegyi Szt. István első vértanú-konv. megbízóle- velével képviselt fr.-ei: László és Demeter nevében, továbbá Simon fiai: Imre és Péter nevében a váradi kápt. megbízólevelével Gyula fia Miklós bemutatták [I.] Károly 1326-ban (a. d. 1326.) kelt privilégiumát, melyben átírta saját, 1316-ban (a. d. 1316.) kelt nyílt oklevelét Hene, Lakteluk ~ Lakteluke és Apaty birtokok adományozásáról. E szerint mivel Lothardus fiai: Jakab, Pál és János hűtlenül Tamás fiainak csapatához (in consortium) csatlakoztak, ezért [I.] Károly birtoka- iktól megfosztota őket és ezek közül Hene, Lakteluke és Apaty birtokokat, az utóbbihoz tartozó Tyzakuz nevű erdővel együtt Egyed fiainak: Iuan és Simon mr.-nek adta hűséges szolgálataikért. Az oklevél bemutatása után a nádor meg- kérdezte Tamás fia István procurator-át: Tuser-i Lukácsot, hogy a Zabolch m.-i Hene birtok felét, amit ura Iuan fiaitól és Simon fiaitól meg akar szerezi, örökjo- gon vagy oklevelekkel birta-e. Lukács azt válaszolta, hogy Hene birtok fele örökjogon tartozik Istvánhoz. Ezzel szemben Iuan fia András és Miklós procura- tor azt állították, hogy Hene birtok fele a hűtlen Lothardus fiaié volt és királyi adomány címén az övék, illetve uraiké. Mivel a felek vállalták, hogy az ország szokásának megfelelően ellentétes állításaikat a szomszédok és megyebeli ne- mesek közüli tanúállítással bizonytják, ezért a nádor a vele törvényszéket ülő nemesekkel elrendelte, hogy Luchunch-i Dénes fia Tamás fia István [1352.] okt. 6-án (in oct. fe. B. Michaelis arch.) a váradi kápt. előtt tartozik arra nézve, hogy Hene birtok fele mindig is őseié volt örökjogon és most az övé és nem tartozott a királyi adományozási joghoz; Kallo-i Iuan fiai és Simon fiai pedig [1352.] okt. 13-án (in quind. prefati fe. B. Michaelis arch.) szintén a váradi káp. előtt tartoz- nak arról, hogy Hene birtok fele Lothardus hűtlen fiainak birtoka volt és királyi adomány címén az övék tanúkkal (testibus), a birtok szomszédaival és határosai- val, továbbá más m.-beliekkel az ország szokásának megfelelően, bizonyságot tenni (conprobare tenerentur). Minderről a kápt. [1352.] nov. 18-ra (ad oct. fe. B. Martini conf.) tartozott jelentést tenni. Akkor megjelent a nádor színe előtt Ta- más fia István nevében a nádor megbízólevelével Tuser-i Lukács és bemutatta a váradi kápt. István részére kiállított oklevelét, miszerint István [1352.] okt. 6-án a váradi kápt. előtt 15, a kápt. oklevelében megnevezett szomszédos nemes, to- vábbá 130 m.-beli nemes tanúságtételével bizonyította állítását. Ez után Lukács bemutatta a váradi kápt. másik oklevelét is, miszerint Iuan fiai és Simon fiai a nádor meghagyása ellenére nem mentek el, tanúkat sem állítottak. Bemutatták a nádornak [I.] Lajos király [1352.] nov. 29-én (f. V. prox. an. fe. B. Nicolai conf.), Budán kelt, Iuan fia András érdekében kiadott oklevelét, miszerint a ki- rály meghagyta az ország jogszolgáltatóinak, hogy András pereit halasszák el [1353.] márc. 6-ra (ad oct. diei medii Quadr.), mivel András Erdélybe (ad partes
Transsilvanas) készül a királlyal, és a vele osztatlanul birtokló fr.-ei távollétében nem tudnak az ügyeiben felelni. A nádor pert a királyi meghagyás értelmében és Simon fiai procurator-a kérésére elhalasztotta márc. 6-ra. A terminuson Kallou-i Iuan fiai és Simon fiai nem jelentek meg és nem is küldtek maguk helyett senkit. Tuser-i Lukács a nádor megbízólevelével képviselve Tamás fia Istvánt megjelent a nádor előtt, Hene birtok felének ügyében igazságot kért és bemutatta a nádor perhalasztó és döntéshozó okleveleit, valamint a váradi kápt. jelentéseit is. A bemutatott oklevelek alapján és mivel Iuan fiai és Simon fiai ismét nem jelentek meg a színe előtt, a nádor a vele törvényszéket ülő bárókkal és az ország más nemeseivel őket a tanúállítás elmulasztása miatt 10 M.-ban marasztalja el, Hene birtok felét pedig Tamás fia Istvánnak ítéli örök birtoklása. Mivel Hene birtok felének iktatásához szükséges a nádori és a kápt. ember kiküldése, ezért a nádor felkéri az egri kápt.-t, hogy küldje ki tanúságtevőjét, akinek a jelenlétében Budun fia Miklós a nádori curia-ból kiküldött különleges (specialis) nádori em- ber az összehívott szomszédok és határosok jelenlétében kiszáll a Zabolch m.-i Hene birtok felére és bejárja azt igaz és régi határai mentén, a szükséges helye- ken új határjeleket emel és iktatja Luchunch-i Tamás fia Istvánnak, Kallo-i Iuan fiainak és Simon fiainak tiltakozásával nem törődve, mások jogainak sérelme nélkül. Az esteleges további ellentmondókat pedig megidézi a nádor jelenléte elé. Minderről a kápt. tegyen jelentést. D. Bude, 20. die termini prenotati, a. d. 1353.
E.: ÖStA. HHStA. Familienarchiv Erdődy, D-176. (97-12-7.) Papír, egy zárópe-
csét (K. szerint: a nádor kisebb pecsétje) körvonalával és két caput sigillivel (K. szerint ezekből az egyik Szécsi Miklós országbíró pecsétje). Hátlapján külzet: Amicis suis reverendis, capitulo ecclesie Agriensis pro Stephano filio
Thome filii Dionisii de Luchunch statutoria. Valamint későbbi kézzel írott,
latin nyelvű tartalmi kivonat és magyar nyelvű feljegyzés: Külömb külömb
féle levelek melljeket nehezen olvashatni Lossoncz familiát illetők 40 darab.
K.: Bánffy I. 185–192. (156. szám).